11. r�sz – Mi t�rt�nt?

M�snap reggelre m�r valamennyire lecsillapodtak a ked�lyek, �s Miroku is jobban lett, �gyh�t �gy d�nt�ttek, hogy elindulnak. Inuyasha m�g mindig s�rt�d�tten j�val a csapat el�tt haladt. Shippout Kagome, Kirar�t pedig Sango vitte. A sort a szerzetes z�rta, ami egy cseppet sem zavarta. Hiszen �gy legal�bb csod�latos l�tv�nyban volt r�sze.

A modern Toki�ban is indulni k�sz�ltek az ikrek. Felvett�k d�moni alakjukat, majd az id�port�lon kereszt�l, ez�ttal egy�tt l�ptek �t a k�z�pkorba. Egym�s mellett indultak el az erd� fel�, de most az ellenkez� ir�nyba.

„Ha egy m�d van r�, nem szeretn�k m�g egyszer �sszefutni a tegnapi t�rsas�ggal….” Morfond�rozott Natsuki.

„Meg�rtelek h�gi. Nem vesztegethetj�k r�juk az id�nket. Induljunk az ellenkez� ir�nyba. �gy csak nem tal�lkozunk vel�k.” M�g nem sejtett�k, hogy mennyire t�vednek…

Inuyasha megtorpant. Ismer�s szagot �rzett, de nem tudta hov� tenni. Egyre jobban szimatolt, m�g v�g�l a t�bbiek utol�rt�k.

-         Mi t�rt�nt, Inuyasha? – k�rdezte Sango.

-         Nem tudom, de ismer�s szagokat �rzek…

-         Na de ki�t? Ellens�g?

-         Igen, abban biztos vagyok.

-         �s hogyhogy nem tudod, ki az? – k�rdezte Miroku.

-         Fene! Biztos a m�reg miatt van! – m�rgel�d�tt Inuyasha. – Megvan, h�t persze! A tegnapi d�monok!

-         Micsoda?! – k�rdezt�k egyszerre a t�bbiek.

Alighogy kimondt�k, a f�k m�g�l el�bukkant Natsuki �s Naoki.

-         Jajj ne! M�r megint �k. - s�hajtott Natsuki

-         Most van vel�k m�g valaki. Olyan ismer�s az a l�ny…

-         H� ti! – ki�ltott fel�j�k Inuyasha – Most nem menek�lhettek el, mint tegnap! V�gzek veletek! – azzal el�h�zta a Tetsusaig�t �s fel�j�k rohant. – Sz�lborda!

„Ez soha nem tanul…” gondolt�k, majd egyszer�en elugrottak a csap�s el�l. Kiny�jtott�k a kez�ket, �s �jfekete b�rdjaikkal a f�ldre csaptak. Mindk�t fegyverb�l fekete energianyal�bok indultak a f�ld�mon fel�, aki ez�ttal csak az egyik�k t�mad�sa el�l tudott elugrani. Inuyasha h�trarep�lt. Sango erre elhaj�totta a Csontt�r�t, ami egyenesen Naoki fel� tartott. H�ga megp�rgette el�tte a b�rdj�t, mire egy fekete v�d�pajzs fogta k�r�l �ket. A Csontt�r� egyszer�en visszapattant r�la �s a f�ldbe f�r�dott.

„K�szi h�gi.” mosolygott a fi�.

„Nincs mit. A tegnapi�rt.”

-         Ez lehetetlen! – ki�ltotta Sango, mikor l�tta, hogy fegyvere a f�ldbe f�r�dott. – Kagome! Pr�b�ld meg egy ny�lvessz�vel hat�stalan�tani a fegyvereik erej�t! – ki�ltotta a l�nynak.

-         Kagome? – suttogta Naoki. „Az lehetetlen….biztos csak egy v�letlen egybees�s…”

Kagome el�vette az �j�t, k�zelebb l�pett, m�r majdnem kil�tte a nyilat, mikor hirtelen megtorpant. Elkerekedett a szeme, �s kiesett az �j a kez�b�l.

-         Kagome, mi a baj? Mi�rt nem l�sz? – k�rdezte Miroku, aki a s�r�l�se miatt m�g nem vehetett r�szt a harcban.

Naokinak is f�ldbegy�kerezett a l�ba. „Kagome! Ez nem lehet igaz! Hogy ker�l ide?”

„Naoki! Mit tegy�nk most? Nem harcolhatunk ellene!

-         Naoki! – suttogta alig hallhat�an Kagome. „Ez biztos csak egy rossz �lom! Hogy ker�l ide? A m�sik d�mon pedig Natsuki! Ez nem lehet igaz!”

A t�bbiek �rtetlen�l �lltak az esem�nyek felett. Csak annyit l�ttak, hogy az ellens�g megtorpan �s Kagome sem t�mad. P�r percig mintha meg�llt volna az id�, azt�n hirtelen felgyorsultak az esem�nyek.

„Menj�nk el, b�ty�.” Natsuki mag�val h�zta fiv�r�t, aki egyre csak Kagom�t n�zte.

A l�ny is csak Naokit l�tta, nem mozdult eg�szen addig, m�g az ikrek el nem t�ntek. Akkor azt�n t�rdre roskadt �s k�nnyezni kezdett a szeme.

„Nem lehet….az nem lehet, hogy becsapott…..”

-         Kagome…. – sz�lalt meg �vatosan Sango. – mi t�rt�nt? Ismered �ket?

A l�ny nem v�laszolt. Mint egy alvaj�r�, felkelt �s elindulta k�t fel�.