-         Oh, � m�g nem is tudja?- lep�d�tt meg Shiori.

-         Vele nem k�z�lt�k a h�rt, mert…- Kagome gondolkoz�ba esett.

-         Mert, tudtuk, hogy felf�jn� a dolgot!- fejezte be Sango.

-         �rtem.

-         �N NEM �RTEK SEMMIT!!! NEKEM MONDJ�TOK UTOLJ�RA A H�REKET? VAGY MI?!

-         Nyugodj le!- csit�tgatta Kagome.

Shiori �s a h�ga elvitt�k az ed�nyeket. �gy m�r szabadon sz�ba hozhatt�k a k�nyes t�m�t.

-         Most m�r minden �rthet�?

-         H�t nem eg�szen…

Kagome fejbe csapta Inuyash�t. Ha ezut�n sem �rti meg, akkor soha.

-         Nem mondjuk el m�g egyszer!

-         Annyi vil�gos, hogy Miroku �s Sango jegyesek, meg hogy igaz�b�l nem, de minek ez a felhajt�s?

-         Ezt �n sem tudom.- cs�v�lta a fej�t a szerzetes- Kagome kezdte el.

-         Sz�val r�m fogj�tok?!- �sszeszorult a keze.

-         Ink�bb nem sz�ltam.- �sszeh�zta mag�t.

Inuyasha m�r nem figyelt r�juk. Szellem szagot �rzett. „J� p�ran lehetnek…”

-         Szellemek! K�sz�ljetek, j�nnek!

-         Pedig, olyan sz�p volt ez a nap.

Kimentek a h�zb�l. Az �gb�l t�madtak. Inuyasha megmarkolta a Tessaig�t. Suhintott. D�mon tetemek hevertek a f�ld�n. A falusiak r�m�ld�ztek. Shiori mag�hoz szor�totta a h�g�t, hogy ne l�ssa a sz�rny�s�get. Maga is led�bbent a l�tv�nyt�l.

A szellemek k�z�l kiemelkedett egy nagyobb darab. Inuyasha azt vette c�lba, a t�bbit a t�bbiekre hagyta.

Azt hitte k�nny� lesz, de a sz�rnyeteg sz�v�sabb volt, mint gondolta.

K�nnyed�n megsebezte, de az mindig t�bb �s t�bb er�re tett szert.

Olyan mintha elsz�vta volna a Tessaiga erej�t.

-         Mag�ba forrasztja a t�bbi halott d�mon marad�k energi�j�t, hogy a saj�tj�t er�s�tse.- mondta Miroku.

-         �s mivel a kard is egy d�mon agyar�b�l k�sz�lt, �gy azt is.

Inuyasha idegesebb lett. Nem akart veszteni egy ilyen harmadrang� d�mon ellen. „Le tudja gy�zni, le tudja!”

Nem sok kellett volna, hogy elb�cs�zzon a fej�t�l. De m�g idej�ben elugrott a fi�. A szellem nem vesztegette az idej�t.

Kagome a nyilaival pr�b�lkozott. Mirokut lek�t�tt�k a t�bbi sz�z �s sz�z d�mon. Sango pedig a szerzetesnek seg�tett, Kirar�val az �len. Shippou, ahogy csak tudott, harcolt.

Miel�tt m�g a f�lszellemnek komolyabb baja is eshetett volna, megj�tt Sesshoumaru, �s egy szempillant�s alatt feldarabolta a szellemet.

-         Sz�nalmas. M�g egy ilyennel sem tudsz v�gezni?

Inuyasha elk�pedt.

-         Mir�l maradtam le?- bukkant fel Miya �l�ben az alv� Rinnel. Mellette Yaken ballagott.

-         Nagyuram! H�t visszaj�tt�l?- rohant ur�hoz a kis d�mon.

Sesshoumarut nem �rdekelte a szolg�ja. „T�l j�t cselekedett, ha �gy halad, olyan lesz, mint az �ccse…”

H�tulr�l valaki megh�zta a ruh�j�t. Megfordult.

-         K�sz�nj�k, hogy megmentett�l minket!- mosolygott r� egy falusi kisl�ny.

Sesshoumaru arca tov�bbra is fagyos volt. Fak�pn�l hagyta �ket.

-         Csak �gy j�n, bezsebel minden dics�retet, �s elt�nik! Ccc, mit k�pzel mag�r�l…- v�gott fintort Inuyasha.

-         Csak nem f�lt�keny vagy?- k�rdezte Kagome.

-         F�LT�KENY?! �N?! R�?! Meg�r�lt�l?!

Sesshoumaru m�gis csak seg�tett nekik…

Nem volt ez m�sk�pp a k�vetkez� hetekben sem.

A d�monok sz�ntelen�l t�madtak, mintha valaki le akarn� �ket gyeng�teni. De mindig akadt „�njel�lt h�s”, aki megmentette �ket.

Az egyik nap, a szok�sos szellem razzia ut�n, k�nyelmesen pihentek egy k�zeli r�ten.

-         Olyan sz�p az id�!- �rvendezett Sango.

-         Szerintem is!- helyeselte Miya. „De, nagyon rossz el��rzetem van.”

Nagy robajra lettek figyelmesek. A t�volb�l felt�nt valaki. Az �g els�t�t�lt. Lesz�llt a k�d. Kirajzol�dott bel�le valaki… Naraku.

M�g�tte voltak darazsai, meg p�r talpnyal� szellem.

-         �r�l�k, hogy l�tlak titeket!- nevetett.

-         NARAKU!

Mindannyian fel�lltak. Kez�ket a fegyver�kre t�ve, n�ztek farkasszemet maga a gonosszal.

Tal�n ez lesz a mindent eld�nt�, utols� csata. Tal�n, tal�n…

Ha az, gy�zni�k kell, minden �ron!

(folyt.k�v)