...Napokig figyelt�k a h�reket, b�ng�szt�k az �js�got, tal�lnak-e valami k�l�n�set. De semmi sem t�rt�nt. Egy�ltal�n semmi.

K�t h�t eltelt�vel Kagome tavaszi sz�nete letelt, �gy h�t �jult er�vel indulhatott az iskol�ba. Nem sokat tanult. Aggasztotta az a helyzet, hogy nem hallottak h�rt a „b�ty�r�l”. Inuyasha ott maradt a h�zban �s seg�tett Kagome nagypap�j�nak.

Kagome alig tudott figyelni az els� �r�n, pedig nem �rtott volna: az egyik legnehezebb anyagot vett�k matematik�b�l. A t�bbi �r�t nem tartott�k meg, mivel egy k�zeled� el�ad�sra k�sz�ltek.

Mikor kics�ngettek, az eg�sz oszt�ly elindult az �nekterembe. Kagom�nak �s h�rom bar�tn�j�nek m�g gyorsan le kellett mennie a b�f�be reggelit venni. Nagy volt a t�meg a folyos�kon. Nagy dulakod�s �r�n tudtak csak haladni. Kagome megpillantott valamit. Csak egy m�sodpercnyi volt. A folyos� egyik fordul�j�ban, hossz� ez�st�sen feh�r hajat v�lt l�tni. De nem volt ideje elt�n�dni rajta, mivel a bar�tn�i vonszolt�k tov�bb, le a l�pcs�n. A l�nyban gy�lekeztek a k�rd�sek. Tal�n hallucin�lt? Vagy t�nyleg igaz volt, amit l�tott? �s ha val�di, akkor mi vagy ki volt? T�n csak nem…

- Gyer�nk Kagome, most te j�ssz! – sz�lt az egyik bar�tn�je.

R�ker�lt a sor a b�f�n�l. Mind a n�gyen bev�s�roltak, azt�n a m�sodik emeleti �nekterembe mentek fel.

M�r mindenki ott volt, csak �k hi�nyoztak.

- Hol voltatok? – bosszankodott a tan�rn� – Tudj�tok j�l, hogy nem �r�l�k a k�s�snek. Sem az �r�kr�l, sem a pr�b�kr�l. Miattatok nem tudtuk elkezdeni… �lljon fel mindenki a sz�npadra, ahogy szoktatok… J�l van! Mint m�r mondtam, az �nekkarunk zongorak�s�r�j�nek s�lyos balesete k�vetkezt�ben amput�lni kellett az egyik karj�t. �s �gy neh�zkes j�tszani. �gy h�t �j zongorist�t kerestem. H�la az ismerets�geimnek, k�nnyen ment – az ajt� fel� fordult – F�radj be!

Kagome szeme t�gra ny�lt. Azt hitte, ott helyben el�jul. „Ez nem lehets�ges… De hogyan… Hisz ez… ez… lehetetlen! Nem igaz! Az �j zongorista… nem lehet… de m�gis… ki m�s lenne… ez… ez… Sesshoumaru!”

Ott �llt a sz�npad el�tt teljes �letnagys�gban. Sz�val m�gis �t l�tta a folyos�n. � volt az. Ugyanazok az arcvon�sok: hegyes f�l, hossz� haj, nagy, d�moni karmok. De valahogy m�s volt. Hiszen �gy �lt�zk�d�tt, mint egy �tlagos… ember! Ez�st�s haja h�trak�tve l�gott. F�l�l egy feh�r inget viselt, melyen a gombok fels� fele kieresztve. Alul egy b�, fekete meleg�t�-nadr�g volt, l�b�n pedig egy sportcip�. A l�ny sz�m�ra a legk�l�n�sebb az volt, hogy nem b�ntott senkit. Amikor bej�tt, teljesen nyugodt volt. Tal�n m�g egy kicsit meg is szeppent.

- De j� k�p� pasi – s�gta Kagome f�l�be az egyik bar�tn�je.

Kagome meglep�d�tten hallgatta bar�tn�i t�bbi pozit�v megjegyz�s�t, majd bel�tta: Sesshoumaru t�nyleg sz�vd�gleszt�en j�l n�zett ki. �s ha eltekint�nk att�l, hogy egy v�r-szomjas szellem, tal�n m�g bele is lehet szeretni.

A n�gy �r�s pr�ba ut�n az oszt�ly nagy r�sze elment eb�delni. A n�gy l�ny ott maradt. Odamentek a zongorist�hoz. Kagome kiss� lemaradt, h�tr�bb vonult.

- Szia! – mondt�k k�rusban.

- Sziasztok! – k�sz�nt vissza Sesshoumaru. A l�gy hang teljesen elolvasztotta a h�rom l�nyt, �s m�g Kagom�re is hatott – Nagyon j�l �nekeltek. Biztos j�l fog siker�lni – V�gign�zett a l�nyokon, majd megakadt a szeme Kagom�n – Nem tal�lkoztunk m�r valahol? Ismer�snek t�nsz.

A l�ny nagyon megd�bbent a szavak hallat�n. Hisz � biztos volt benne, hogy Sesshoumaru az, de h�t nem ismerte meg �t. Akkor tal�n m�gsem. De h�t ez nem lehet. Sosem gondolta volna, hogy valaki �gy n�zzen ki, mint az a szellem. R�ad�sul k�s�rteties hasonl�s�ggal!

Az elm�lked�s�t egyik oszt�lyt�rsa b�k�d�se z�rta le. �szrevette, hogy a zongorista v�rja a v�lasz�t.

- Nem hinn�m, hogy tal�lkoztunk – v�gta r� hirtelen – Ha nem s�rtelek meg, egy ilyen egy�ni kin�zet�t, mint te, nem felejt el az ember.

- Rem�nykedtem benne, hogy ismersz.

- Mi�rt?

- Mert… - kezdte vontatottan – Semmi eml�kem nincs a m�ltamr�l. Kb. k�t hete tal�ltak meg a j�rd�n �julva, s�lyos s�r�l�ssel a hasamon – Felh�zta az ingj�t, �s megmutatta a hatalmas, �sszevarrt sebet – Csoda, hogy t�l�ltem!

- H�t az: csoda – b�kte ki nagy nehezen Kagome. Minden stimmelt. K�r�lbel�l ennyi ideje t�nt el Sesshoumaru �s j�tt �t ebbe a vil�gba. M�gis egyezik a k�t ember? Nem tudta mit tegyen. Nem mondhatja el mindenki hallat�ra, hogy a fi� egy veszedelmes szellem a m�ltb�l…

A tan�rn� l�pett hozz�juk.

- L�tom – mondta –, tal�lt�l bar�tokat… Kagome! Nincs kedved k�rbevezetni az iskol�ban. M�ra akkor fel leszel mentve a tan�r�kr�l.

A l�ny meglep�d�tten hallgatta. Bemutatni az iskol�t… Sesshoumarunak? De nagynehezen kib�kte.

- Mi�rt is ne!

- J�l van. Akkor r�d b�zom az ifj� zongorist�t… L�nyok! Ti menjetek �r�ra! R�tok ez nem vonatkozik. �n is megyek. M�r becsengettek, �s nem engedhetem meg magamnak, hogy az oszt�lynak �r�met szerezhessek nagyobb terjedelm� k�s�ssel.

Azzal a tan�rn� �s a h�rom l�ny kivonult a teremb�l. Kagome �s Sesshoumaru egyed�l maradt. Sok�ig csend volt. Mindketten hallgattak, s ker�lt�k egym�s tekintet�t. V�g�l a fi� t�rte meg a csendet:

- Jajj, de faragatlan vagyok! M�g be sem mutatkoztam! A nevem Kazumoto Takanachi. De csak nevezz Kazunak. �s t�ged hogy h�vnak?

- Kagome Higurashi-nak.

- Sz�p n�v – csendesen m�g hozz�tette – Ak�rcsak a visel�je.

Kagome minden szav�t hallotta. Kiss� el is pirult… „Nem, nem, nem!” Ellenkezett mag�ban. „Hiszen � Inuyash�t szereti!” M�g miel�tt b�rmi nyom�t �szrevehette volna a fi� a zavarg�s�b�l, t�m�t v�ltott.

- Ha nem tudod, ki vagy, honnan ez a teljes n�v?

- Mikor a korh�zban �szhez t�rtem, k�rdezgett�k, ki vagyok, de nem tudtam r� felelni. Ter�pi�kon vettem r�szt, de az sem seg�tet. Majd az engem kezel� orvos mag�hoz vett (s mivel nem volt gyermeke), befogadott a feles�g�vel a csal�djukba. Innen a vezet�kn�v. A keresztnevem pedig m�r el�re el volt tervezve, amit els� gyermek�knek sz�ntak volna. Ott tanultam –meg zongor�zni is – s elkezdett egy gy�ny�r�, lass� dalt.

Kagome �rdekl�dve hallgatta Kazut, s figyelte a kez�t, ahogy j�tszik. Nem tudta m�g mindig elhinni. Itt �lt a zongor�n�l a nagy Sesshoumaru, aki kem�ny �s kegyetlen volt. De most! Szel�den �s l�gyan b�nt a hangszerrel. K�nnyed mozdulatokkal l�pegettek ujjai a billenty�k�n. A l�ny figyelte a j�t�kot, s hallgatta a melankolikus dallamot. Teljesen mag�val ragadta. Majd tekintete a kezekr�l egyre feljebb haladt, �s az arcon �llt meg, ami a zongor�z�sra koncentr�lt. De minden darabnak egyszer v�ge lesz. Kazu befejezte �s f�ln�zett a l�nyra, aki m�g mindig �r� meredt. N�zt�k egym�st percekig. Azt�n mindketten pirongva elfordultak a m�sikt�l.

- Gy�… gy�ny�r� dal volt – hebegte Kagome.

- Ak�rcsak te – mondta a fi�, de a hang m�g f�l�ton elnyel�d�tt.