2. Sana� �s a gy�gyult kar

Sesshoumaru megpr�b�lt nem t�r�dni a l�nnyal akit megmentett, �s akinek m�g a nev�t sem tudta. Sana� pedig, illend� t�vols�gra t�le, a szellem h�t�t n�zte, meglehet�sen agg�dva. Pontosabban, nem is a h�t�t, ink�bb a bal ruhaujj�t, amit a sz�l szabadon lobogtatott, jelezv�n, hogy �res… Sesshoumaru �rezte a l�ny illat�n az idegess�get, vagy… tal�n nem is idegess�get, ink�bb zavart. Yaken ura mellett l�pdelt, �s id�r�l-id�re h�tra n�zett, csak hogy gyilkos pillant�sokat k�ldhessen az idegen fel�. Aki, m�rte v�gig a „bosszant� haland�t”, nem csak megl�gy�totta egy pillanatra dr�ga ura sz�v�t, bizony�ra valami furfangos var�zslattal, csal�ssal, ak�rmivel… de m�g van k�pe k�vetni is �ket! Yaken forrt a d�ht�l, de valami�rt m�gis visszafogta mag�t.

Hamarosan el�rt�k a k�tfej� s�rk�nylovat. Sana� nagyon megijedt, hogy esetleg ott hagyj�k, ez�rt �sszeszedte a b�tors�g�t �s odafutott Sesshoumaruhoz.

- H�! V�rj! –Sesshoumaru megfordult. Ijeszt� volt a tekintete. Yaken akkor�t horkantott felh�borod�s�ban, mint egy v�zil� –���… A nevem… Sana� … �s szeretn�m megh�l�lni, hogy… hogy…

Sana� m�g kereste a megfelel� szavakat, �s mivel nem tal�lta �ket, h�t nem is nagyon b�nta Yaken felh�borodott k�zbesz�l�s�t:

- Te szemtelen haland�, csak nem k�pzeled, hogy Sesshoumaru nagy�rnak sz�ks�ge lenne a seg�ts�gedre! –mondta megvet�en. Sana� elpirult.

- H�t az biztos, hogy n�lad hasznosabb vagyok! –majd �gyet sem vetve Yaken d�h�dt h�rg�s�re, szembefordult az eddig unott k�ppel, �m nagyon is �rdekl�dve figyel� szellemmel. – Mondd, szeretn�d visszakapni a karod? –k�rdezte halkan.

Sesshoumaru meglep�d�tt. Annyira, hogy nem is tudta titkolni. Majd b�lintott.

- Akkor vedd le a f�ls�d! –mondta a l�ny hat�rozottan, �s Sesshoumaru, maga sem tudva, mi�rt, �s persze Yaken legnagyobb megd�bben�s�re, engedelmeskedett. Sana� el�gedetten m�rte v�gig a f�rfit, hisz m�gis csak az, r�ad�sul j�l n�z ki, �s �, � egy n�, s�t, m�r bet�lt�tte a tizenhatot is, teh�t feln�tt n�… Gyorsan elhessegette a gondolatot. Meg�rintette Sesshoumaru csonka karj�t. Becsukta a szem�t.

- �n vagyok az �let… �r�kk�n par�zsl� lelkem most fell�ngol… s f�nyem el�r t�ged is.

Sana�t t�nyleg vil�gos aura fogta k�r�l, �s a f�ny felk�szott Sesshoumaru karj�ra is. A f�rfi �rdekes, de mindenk�pp kellemetlen bizserg�st �rzett, �s m�r nem l�tta a n�t… tal�n csak egy sz�rk�s szemp�rt… Majd a f�ny visszak�szott, �s ott �llt Sana�, f�radtan, meggy�t�rten. A szellem len�zett a bal karj�ra. Nem �rezte, hogy ott lenne, nem is tudta mozd�tani, de ott volt, a hely�n.

- Nagyuram… Sesshoumaru nagy�r… -Yaken csak ennyit b�rt kiny�gni.

Sesshoumaru r�n�zett Sana�re, �s a l�ny viszonozta a tekintet�t. A szemeiben m�lys�gesen m�ly f�rads�g csillogott… elhom�lyosult a tekintete… �s nekid�lt Sesshoumaru mellkas�nak. A f�rfi elkapta. Kicsit n�zte. Azt�n f�l k�zzel felrakta a l�nyt Aun, a s�rk�nyl� h�t�ra, hogy elvigye egy biztons�gosabb helyre. Nem igaz�n tudta megmondani, de… valahogy… boldog volt.