5.fejezet

Nyugodt percek, vagy nyugtalanok?

Sesshoumaru elindult az erd�be. Inuyasha, Kagome tan�cs�ra hagyta elmenni.

Szireisz felm�szott Aunra aki indul�s k�sz volt felr�ntotta Rint is, Yaken is felm�szott Aunra. Aun fel�lr�l n�zte, merre megy Sesshoumaru �s k�vete. Szireisz elfek�dt az �llaton, de figyelt le ne essen. Majd Sesshoumaru tal�lt egy tiszt�st �s meg�llt ott, Aun r�l lesz�llt mindenki.

Szireisz majd egy f�t kereset �s neki d�nt�tte mag�t. Sesshoumaru is ezt tette, de � nem aludt el. Rin oda ment hozz�.

-         Mit akart t�led Naraku? – k�rdezte Rin szem�be n�zve.

-         El akart vinni, de akkor Aun el�m �llt. Ut�na meg Szireisz seg�tett. De az az Inuyasha, igaz hogy az �cs�d?

-         Ezt honnan tudod?

-         Az a l�ny mondta, hogy meg akarod �lni.

-         Mit mondott m�g?

-         K�rdezgette, hogy ismertelek meg, meghasonlok. – Rin od�bb �llt �s ink�bb a mag�ban besz�l� Yakent kezdte el piszk�lni.

Sesshoumaru mag�ban gondolkodott, „vajon hogy volt ereje a l�nynak megfogni a Tessaigat? Ezt t�le k�ne megk�rdeznem.” A l�nyra n�zet, de l�tta hogy az alszik, ink�bb hagyta hagy pihenje ki mag�t. „M�gis meghagyom az �let�t” N�zte, ahogy Rin fog�csk�t akar j�tszani Yakenel, de Yaken ink�bb le�l gondolkozni, majd Rin elkezd k�rbe futk�rozni k�r�l�tte.

Mire Szireisz fel�bredt, m�r mindenki aludt. Sesshoumarunak felpattant a szeme, �s r�n�zet.

-         Gyere ide –mondta. Szireisz sz�r�s szemeket vettet r�, „hogy mer parancsolni…” – Hogy tudtad ir�ny�tani a kardot?

-         Ahogy a t�bbit – v�laszolta egyszer�en. �s m�r indult volna k�rbe n�zni. – Csak ennek ereje volt, �s � akart a kezembe lenni. Ilyen messzir�l m�g soha nem siker�lt kardot ir�ny�tanom.

Majd elindult az erd� fel�, csak a hold adott vil�goss�got. De a szeme miatt jobban l�tott. Sesshoumaru v�gig gondolta holnapi napj�t. Szireisz f�lt a s�t�tbe, de nem zavarta most. Megl�tott egy tavat, a k�zep�n egy szikla volt, kil�gva, az ut�n meg Szireiszel szembe egy v�zes�s. A l�nynak rossz meg�rz�se volt, gonoszt �rzet, mint amikor Narakuval tal�lkozott. Itt volt a k�zelben. Sesshoumaru is meg�rezte, elindult oda, ahonnan �rezte. Szireisz a t� el�tt �llt, �s v�rta mikor csap le.

-         Hol vagy? – Szireisz be m�g nem t�rt vissza minden er�. – Mutasd magad.

-         Itt vagyok. – �s a v�zes�s m�g�l el�ugrott a szikl�ra. – L�gy a szolg�m.

-         El�g nekem �gy is a szolgas�g. M�g mindig tartozom annak a d�monnak.

-         �gy is, �gy is az leszel. – Szireisz �rezte, ahogy valami belev�g h�tulr�l a bal v�ll�ba.

-         Ez meg mi volt. – tette oda a kez�t. H�tra fordult, de csak egy pillanatra.

Kagur�t l�tta amint a legyez�j�r�l v�r cs�p�g. T�rde berogy�t alatta.

-         Csin�ld! – parancsolta Naraku. Kagura el� vette egy, szennyezet �kk�szil�nkot, �s a sebbe nyomta. A seb begy�gyult.

-         Most m�r azt teszed, amit mondok. – gondolkodott hangosan Naraku. – folytasd, tov�bb mintha mi sem t�rt�nt volna. Amikor Sesshoumaru nem l�tja, hozd el a kast�lyomba Rint.

Majd oda ugrott Szireiszhez �s meg�rintette a homlok�t. „Most semmire nem fog eml�kezni, m�g meg nem tal�lja az alkalmat.” Gondolkodott mag�ban Naraku.

M�r a v�rban volt Kagura Kanna, Kohaku t�rsas�g�bban.

Szireisznek a szeme egy ideig �res volt, majd elfelejtette a tal�lkoz�st, azt hitte csak f�r�dni j�tt ide. Sesshoumaru m�r oda �rt, de �rezte, oszlik a d�mon szaga. M�r csak Szireiszt l�tta amint vetk�zne. De � felfigyelt a d�mon illatra.

-         Mit keresel itt? – k�rdezte, mik�zben eleresztette a ruh�j�t.

-         Nem �rzed? – k�rdezte vissza Sesshoumaru aki csak az eloszl� d�mon szagot, �rezte.

-         Nem. – felelte kurt�n Szireisz. � csak az egyre elviselhetetlenebb fejf�j�st �rzet.

Bek�k�lt a szeme de nem a f�lelemt�l, ha nem a f�jdalomt�l. Sesshoumaru �rezte, hogy nincs minden rendben, r�n�zet majd a szem�t, f�rk�szte. L�tta benne hogy nagy f�jdalommal k�zd. Sesshoumaru m�r r�g nem �rezte a f�jdalmat. R�g volt, az hogy valaki is megsebezte volna. De m�g akkor sem szolt. R�n�zett a l�nyra majd visszafordult a t�borhely fel� kezdett el s�t�lni. Szireisz n�zte, ahogy elment, majd amikor m�r nem halotta a l�ptek zaj�t, messzebbre futott a t�bort�l, majd amikor m�r a t� illat�t se �rezte, lihegve �s kifulladva ord�tott, ahogy csak b�rta, majd m�r a t�rde se b�rta, �s berogyott alatta. De m�g b�rta addig ord�tott, azt k�pzelte ett�l majd enyh�l a fejf�j�s. De nem.

Sesshoumaru a kifinomult f�l�vel �gy is hallotta, mit csin�l a l�ny. Szireiszben a v�g�re szusz sem maradt. De nem akart egyed�l maradni a s�t�tben. Fel akart �llni de visszarogyott m�r a harcban fel�lte minden energi�j�t, �s akkor ez a fejf�j�s m�g r�. Majd �rezte, hogy valamit csin�lni a kell, de nem tudta mit.

*

�rezte hogy elborul felette az �g, teljes s�t�ts�g lesz. �rezte egy teljes szellem k�zel�t�s�t, de nem Sesshoumaru volt. �rezte hogy a h�ta m�g�tt �r f�ldet. Fel akart �llni, de nem nagyon ment neki. Majd �sszeszedte mag�t, fel�llt �s megfordult, nagyon f�radt volt, de nem mutathatta. K�zben Sesshoumaru is elindult a r�t fel�, ahol voltak � is meg�rezte a szellem szagot.

-         H�gom milyen r�g l�ttalak. – mondta a f�rfi szellem. Majd kih�zta a kardj�t.

-         Amikor legut�bb sikeresen meg�ltem egy farkas csord�t. Alig volt er�m. Igen, akkor, amikor fel�llni se tudtam, m�g szerencse hogy any�nk lelke megv�dett �s elsz�ll�tott a k�zeledb�l. – g�nyosan mondta. A fejf�j�sa elt�rp�lt a b�tyja ir�nti ut�lata mellet.– De �gy l�tom amint meg�rzed hogy gyenge vagyok �s v�dekezni sincs er�m, akkor kap�sb�l megjelensz. Hoult, b�ty�m.

Egy teljes macska szellem volt, v�kony hegyes metsz�fogakkal macska szemmel �s olyan f�lekkel mint Sesshoumarunak van.

Hoult t�mad�sba lend�lt, �s leakart csapni, Szireisz nem tudott menek�lni, ez�rt ink�bb a kardot t�r�tette el. Kit�pte erej�vel a b�tyja kez�b�l a kardot. Szireisz csak egyre gyeng�bb lett, legsz�vesebben feladta volna, de akkor meghal. Azt meg nem akarta, a kardot a kez�be vette.

Egyik�k se vette �szre hogy Sesshoumaru az egyik f�nak d�lve figyeli a testv�ri harcot, „akkor �gy n�zhet ki, amikor Inuyash�val harcolunk”  Gondolkodott mag�ban. Hoult k�zel ugrott hozz� �s megakarta karmolni a meghosszabbodott k�rm�vel, de Szireisz �pp id�ben v�dte ki a kardj�val �s l�kte f�lre a b�tyj�t. M�r megint, a f�radts�g �jra er�t vet rajta. A kardon t�maszkodott amit nem r�g szerzett. L�tta hogy f�ltestv�re, mindj�rt t�mad. Hoult �jra t�madott, Szireisz elmozdult, hogy kiker�lje. De nem siker�lt beetet�s volt a t�mad�s, m�g a leveg�ben ir�nyt v�ltott Szireisz fel�. Aki m�r nem tudott semmit tenni, a b�tyja megv�gta a tork�t de nem hal�losan, �s az er�t�l egy f�nak csap�dott, a kard is ki eset a kez�b�l. K�bult volt �s az �jul�s hat�r�n volt, m�g b�tyja a kard fel� tartott. Felvette �s hozz� kezdet k�zel�teni.

-         Tal�n megk�m�ltem volna az �leted, ha Any�nk nem r�d hagyja a t�z erej�t. De �gy a sorsod meg van peccs�l�dve.

Majd mind ketten egyszerre fordultak, amikor meghallott�k a gallyak reccsen�s�t, �s levelek susog�s�t.  Sesshoumaru �lt fel, Hoult meg l�tta az alakj�t.

-         V�d�angyal? M�r nem tudt�l kital�lni, mit ellenem? – k�rdezte g�nyosan Szireisz fel� fordulva, de k�zben a szellemet is figyelte.

-         Meg tudn�lak �lni, ha nem, akkor t�madn�l r�m, amikor er�m sincs felkelni, nem hogy harcolni. – v�gott vissza, nehezen kimondva a szavakat, f�jt neki a v�g�s, �s m�g a feje is sz�trobbant.

-         Mit kellet tenned, hogy vigy�zzon r�d? – k�rdezte meg, �s arc�n a sz�nalom jelei jelentek meg.

Szireisz �sszeh�zta a szemeit, gondolta m�lt� v�lasz, ez a testv�r�nek.

Aki a szellem fel� fordult, kardj�t Sesshoumaru fel� mutatva.

Sesshoumaru b�k�ben hagyta volna, ha nem t�mad r�. Nem akart belesz�lni egy testv�r vit�ba. Meg is t�rt�nt, Hoult a kardj�val megrohamozta a szellemet, aki k�nnyed�n kit�rt az �tb�l majd egy energia korb�ccsal, megcsapta, �s megsebezte a mellkas�t. Hoult megfordult majd �jra a d�monnak t�madott, az ostorral �jra belev�gott a mellkas�ba, de ez m�r m�lyebbre ment. Ezt m�r meg�rezte Hoult, oda is kapott, csak folyt bel�le a v�r. Most m�r d�h�s volt, er�seben akart les�jtani a kardj�val de Sesshoumaru k�nnyed�n elugrott el�le. Majd �jra bel� v�gta a korb�csot a szelembe, aki most m�r beg�rnyedt. Tudta nem gy�zheti le a d�mont, H�tr�lt egy l�p�st Szireisz fel�, majd megfordult �s l�ny jobb v�lla al� d�fte a kardot. Sesshoumaru csak �lt nem sz�nd�kozott semmit tenni. Szireisz �gy �rezte ez a v�gs�, mindj�rt kileheli a lelk�t, de nem. A kard elker�lte a t�dej�t, egy kicsivel. Majd Hoult egy g�mb� alakult �s elsz�llt.

Sesshoumaru n�zte ahogy elmegy, �s kitisztul az �gbolt. Csak a hold vil�git, �ppen fogy� hold, olyan volt mint a jel amit a homlok�n viselt. Sesshoumaru mag�ban gondolkodott, k�zben a haldokl� l�nyt n�zte. Ha akart ell�that� volna a sebeit �s egy k�t h�t alatt, felgy�gyulta volna. De � nem seg�tett volna egy korcsnak. Majd furcsa l�p�sre sz�nta el mag�t. Er�korb�ccsal r�v�gott a l�ny nyak�ra. Majd halotta hogy m�r nem �l. El�vette a Tenssaigat, �s hunyor�tott. Megl�tta a szellemeket akik ott voltak a l�ny mellet, a kardal kett�v�gta �ket, amit�l elt�ntek. Halotta amint a  l�ny sz�ve �jra verni kezd, meg�rezte hogy az er� lassan vissza t�r bel�. Lassan elkezdte mozgatni a ujjait, �s kinyitotta a szem�t, Sesshoumaru n�zett. De szem�b�l nem h�la ha nem d�h sug�rzott. Lassan elkezdet fel�llni, m�g Sesshoumaru eltette a kardj�t.

-         Hogy teheted ezt? – ripakodott r�, a kutyaszellem furcs�n, de nyugodtan n�zette.  – Te halt�l m�r meg? Tudod milyen f�jdalom? – suttogta nagy f�jdalommal. – Biztos nem. – jelentette ki, mik�zben fel�llt. – Akkor nem csin�ltad volna.

Fel�llt, Sesshoumaruval szembe �llt, m�g mindig f�jt neki, ahogy visszaeml�kezett. Megborzongott, majd m�lyen a d�mon szem�be n�zett. Kutatta hogy mit gondol, de semmi, semmi �rzelem, vagy legal�bb a megb�n�s jelei.

-         V�gig kellet �lnem a m�ltat, minden f�jdalm�t. Egy perc alatt, vagy kevesebb. Minden f�jdalom egyszerre �rt. – mondta d�h�sen. Legsz�vesebben meg�lte volna, de tudta miel�tt hozz� �r hal�t lesz. T�bbsz�r nem menti meg az �let�t. – De te ezt nem sejtheted. Mert k�sz�ved van, nem? Az�rt nem �rzel semmit, se f�jdalmat se �rzelmet. – mondta g�nyosan, �s gonoszul.

Sesshoumaru r�n�zett majd h�tat ford�tott neki, �s vissza fele tartott a t�borba. Szireisz mag�ban szitkoz�dott, majd m�g miel�tt elt�nt volna, a szellem ut�n ment. M�g mindig fogta a nyak�t, de csak egy heget �rzet. Majd lenyugodva leeresztette a kez�t, �s a k�vette a sz�vtelen d�mont. Vissza �rtek a t�borba, Sesshoumaru megkereste a f�t amin�l �lt, Szireisz is kereset egyet, �s neki �lve pr�b�lt aludni, egy id� ut�n siker�lt is neki.

Majd reggel l�tta amint Sesshoumaru elmegy, �s valami furcsa dolog kit�rult benne.

6.fejezet

A csapda…

 L�tta amit tegnap elfelejtett, amint Kagura ott �ll a holdf�nyben egy v�res legyez�vel, amint Naraku elmondja mit tegyen. Majd az �rtelmes gondolkod�st lez�rult benne. Valami, egy fal elz�rta a cselekv�st�l. L�tott mindent amit tett, ahogy fel�llt, csak ir�ny�tani nem tudta, volt egy m�sik r�sze is amit lez�rt a fal, pr�b�lta �tt�rni. De nem ment. �, vagyis a m�sik r�sze fel�llt, oda ment Rinhez �s felvette, majd l�tta ahogy Yaken felkell.

-         Mit csin�lsz? – k�rdezte.

-         K�z�d? – v�gta vissza, �res volt a tekintette.

-         Ezt a nagy�rt�l elt�r�m de t�led! Te korcs. – majd k�rbe n�zte �s l�tta hogy sehol sincs a nagy�rra. – Hol van?

-         Keresd meg. – mondta majd beler�gott, Yaken egy f�hoz csap�dott, �s ott is maradt a fa t�v�ben. Rin is �bredezni kezdett a karjaiba.

-         Mit csin�lsz? – k�rdezte.

-         Semmit rosszat. – szolt hozz� kedvesen hogy megnyugtassa.

Majd elborult az �g, Naraku – t l�tt�k. Amint lesz�ll k�z�j�k, rep�lve.

Sesshoumaru is l�tta, mik�zben egy d�monnal k�zd�tt. L�tta hova sz�ll le. „Gyorsan v�geznem kell vele” De nem kapkodhatta el, mert akkor m�g tal�n meg is sebes�l. Ez�rt sz�pen finoman, de egyre legyeng�tett a medve szellemet.

-         Hozd ide. –mondta  Naraku, Szireisz elindult fel�, Rin meg semmit nem �rtett.

Tennem kell valamit, gondolkodott mag�ban Szireisz led�nteni nem siker�lt a falat, ez�rt ink�bb m�ssal pr�b�lkozott. Ment�lis �zenet jutott az esz�be, a sz�lei tudt�k csin�lni, h�tha neki is siker�l. Pr�b�lt koncentr�lni, �s egy kardot keresni, Narakun�l kett� is volt, de neki nem az kellet, ha nem a Tenssaiga, meg is �rezte az erej�t. „Ennek is nagy ereje van” jegyezte meg. Majd arra koncentr�lt, �s a kardnak �zent, nem Sesshoumarunak. K�zben m�r nagyon k�zel volt Narakuhoz, aki dobott neki egy kardot. Szireisz elkapta. „Rin, siess, Sesshoumaru, Rin, siess” ism�telgette hosszabb mondatott nem tudott �sszerakni. Sesshoumaru meg�rezte hogy nincs rendbe valami, a kard l�ktetni kezdett, majd meg�rintette. Halotta az �zenetet. Majd egy kard csap�ssal lefejezte a medveszellemet. �s elindult suhanva a t�borhely fel�.

-         Ink�bb te �ld meg. – mondta Naraku gonosz mosollyal.

Szireisz letette Rint aki nem �rtette mi t�rt�nik. Felemelte a kardj�t, �s m�r lecsapott volna vele, amikor egy kard �tj�t, �lt, �s kil�kte a kardot a kez�b�l.

-         De r�g l�ttalak. – mondta Naraku, majd meg akarta fogni Rint, de az Sesshoumaru h�ta m�g� szaladt. – Szireisz �ld meg.

Szireisz Sesshoumaru n�zett. A kutyaszellem l�tta az �res szemet, �s hogy semmi nincs benne. Nem akarta meg�lni a l�nyt, csak ha musz�j. „Minek meg�lni valakit, aki az eg�szb�l semmit nem fog fel?” Rin oda szaladt Yakenhez.

-         Sz�vesen n�zn�m a v�rront�st, de vannak m�s dolgaim is. – �s elt�nt.

Szireisz szembe �llt Sesshoumaruval, majd maga el� emelte a kardot, amit Narakutol kapott. M�r indult is, Sesshoumaru kit�rt el�le, de az er�korb�ccsal, a h�t�ra v�gott, amit�l az elesett. Szireisz felakart �llni de Sesshoumaru gyorsabb volt. Majd �rezte hogy belehas�t bal v�ll�ba. F�lszelem  mocorogni akart, de nem tudott, majd �rezte hogy a d�mon ki vesz bel�le valamit. Szireisznek bel�l siker�lt led�nteni a falat, �s a �rezte hogy az a m�sik l�ny, t�vozik bel�le, amikor a kutyaszellem kivette azt a valamit.

Sesshoumaru, Yakenek szolt.

-         Yaken.

-         Igen nagy uram. – �lt fel a k�ba, f�reg.

-         Ezt tedd el. – adta a kez�be az �kk�vet. – Az m�g kel Narakunak.

-         Igenis Sesshoumaru sama.

Sesshoumaru r�n�zett az �ppen fel�llni pr�b�l�, Szireisz re majd, vissza �lt oda ahol este pihent. Szireisznek most ink�bb az kellet hogy kiszel�ztesse az agy�t, elindult az erd�be.

Majd egy �r�ig gyalogolt benne, megl�tott egy falut, gondolta ben�z.