A tessaiga és a tensaiga harca

-         Gyere Inuyasha menjünk- szólt Sesshoumaru testvéréhez!!

-         Rendben!

De ne, hogy azt higgyétek ez mindig így volt. Ez a kapcsolat még azelőtt rendeződött mielőtt Kagome és Inuyasha összeházasodott, na és persze Sango és Miroku esküvője illetve gyermekeik születése előtt, de ne szaladjunk annyira előre! Szóval mindez egy tavaszi reggelen történt…

-         Hol van már Kagome?(Mindig ezt teszi, ne aggódjatok 3 nap múlva, visszajövök, aztán itt kell aggódnom, hogy nem történt e valami baja)-gondolta magába Inuyasha.

-         Sziasztok! Ne haragudjatok, de meg kellett várnom, amíg Hojo elment aztán…

-         Aztán mi? Úgy látom neked fontosabb az a srác, mint mi! És mi lesz az ékkőszilánkokkal és Narakuval?

-         Jól van már Inuyasha nem látod, hogy ezzel megbántod Kagomét?

-         Semmi baj Sango ezt már megszoktam tőle! De hol van Shippo és Miroku?

-         Elmentek egy faluba körül nézni.

-         Ja értem!

-         Tekintettel, hogy már esteledik és ráadásul még újhold is, van szerintem, ma már ne menjünk tovább.

És ekkor megérkezett Miroku a hátán Shippoval.

-         Egyetértek veletek.

-         KAGOMEEE- ugrott a nyakába a kisróka aki, már nagyon várta vissza a lányt.

Megvacsoráztak hozzá kel tenni a fiúk kitettek magukért, mivel ők fogtak halat és ők is készítettek el.

-         Elmentünk megfürödni- szólta kórusba a lányok! De ne leskelődjetek!!!!

-         Renben.

Mintha Mirokuba lehetne bízni. Alig telt el 5-10 perc máris kukkolni kezdett. De nem tartott soká az öröme. Szegény tanulhatna már a hibáiból, mert sajnos észrevették.

-         PERVERZ- kiáltottak egyszerre rá.

-         AÚÚÚ!!!!!

-         Ezt megérdemelted. Már ezerszer megmondtam én is és ők is, hogy ne bámészkodj. Vagy nincs igazam?

-         Ne okoskodj Shippo te ehhez még kicsi vagy.

-         Nem vagyok kicsi.

Ezalatt Inuyasha tűzifát keresett. Már rég visszamehetett volna, de egyszer csak megérezte Kouga szagát!

-         Ha megint Kagomét akarja elcsábítani, akkor megölöm- gondolta magába és szélsebesen elindult visszafele. Ekkor már a lányok is kint voltak a vízből, de 2km távolságra a mi kis ,,Rómeónktól” és szúrós tekintettel néztek rá.

-         Ne is mond, már megint rossz fát tettél a tűzre.

-         Jól van, na nem tehetek róla, ha ilyen gyönyörű lányokkal vagyok körülvéve.

Na, de térjünk csak vissza a közeledő Kougára.

-         Á végre megvagy kevesem!!

-         Szia Kouga! Mit keresel Te itt?

-         Csak látni akartalak és megkérni, hogy gyere velem.

-         Na ide figyelj! Ha még egyszer meglátlak Kagome közelébe, akkor nem éled meg a másnapot!

-         Te csak ne fenyegess pincsi. Azt hiszed, megijedek tőled? Pláne most, hogy sebezhető vagy!

-         Na gyere csak ide!!

-         Kouga szerintem jobb lenne, ha mennél.

-         Rendben, de ígérd meg, hogy egyszer velem jössz.

-         Nem ígérek olyat, amit nem biztos, hogy betartok.

Ezzel Kouga el is ment. Ez után a kaland után mindenki elaludt. Csak egyvalaki maradt ébred!

-         Vajon miért ragaszkodik az az ordas ennyire Kagoméhoz? Hiszen ott van neki Ayame!

Ezen tűnődött egész este a fiú. Hirtelen észrevette, hogy Kagome ébredezik. Mivel még mindig nagyon féltékeny volt (bár nem igazán mutatta ki) nem sokat szólt a lányhoz.

-         Mi a baj Inuyasha? Olyan csendes vagy mióta Kouga elment!!!

-         KOUGA, KOUGA. Folyton csak őt emlegeted, mi van, tényleg beleszerettél?

-         Na de Inuyasha tudod, hogy én mást szeretek.

-         MI??? És mégis kit?

-         Az inkább az én titkom marad egyelőre!

-         HÁT… rendben.

Ekkor ébredt fel Sango és Miroku is!

-         Jó reggelt mindenkinek!

-         Jó reggelt! Frissen és üdén keltünk.

-         Akkor induljunk tovább. Az ékkőszilánkok csak ránk várnak!

Elindultak! Már kb. egy órája gyalogoltak, de nem találtak semmit! Ekkor hirtelen Rin jelent meg a távolban!

-         Ez az a kislány, akit Sesshoumaruval láttunk a múltkor.

-         Igazad van Kagome!

-         ÁÁ végre megvagy Inuyasha!

-         Ki vagy Te és honnan tudod a nevem?

-         Rin vagyok és Sesshoumaru nagyúr már sokat beszélt rólad!

-         Aha szóval Ő küldött.

-         Igen és arra kért, hogy menjek veled vissza arra a helyre, ahol apátok nyugszik!

-         Én ugyan oda nem megyek! (Vajon mit akarhat Sesshoumaru tőlem? Nem szokott ilyen váratlan találkát összehozni.)

-         De Inuyasha mégis csak a bátyád!

-         Te is tudod Sango, hogy nem valami jó a kapcsolatunk!

-         Ez így igaz. Mirokunak igaza van!

Szóval kis győzködés után Inuyasha mégis beleegyezett a találkába. Siettek, azt nem tudták mi fog rájuk várni azért mégis gyorsan mentek. Mire oda értek már Jaken is ott volt!

-         Ti nem mehettek tovább- szólt- Sesshoumaru parancsa!

-         Na és ki akadályoz meg minket? Talán Te?- kérdezte gúnyosan Miroku.

-         Nézzétek veszélyes, lehet szóval jobb, ha itt maradtok és vigyáztok egymásra.

-         Na de de Inuyasha…..

De nem hagyta befejezni a mondatot.

-         Kagome tudom, még soha nem mondtam neked, de én.. én szeretlek téged, és nem bírnám, ki ha történne veled valami.

-         MIIII????- néztek egymásra mindannyian, de mire Kagome reagálhatott volna ezekre, a szavakra, addigra Inu már eltűnt.

-         Végre testvér azt hittem megijedtél-, köszöntötte bátyja.

-         Mégis miért hívattál?

-         Ez elég egyértelmű nem? Hogy megszerezzem a tessaigat?

-         Sosem lesz a tied!

-         Majd meglátjuk.

Ekkor elkezdődött a harc! Inuyasha és Sesshoumaru között! A csata nagyon kemény és nehéz volt. Tudták hogy ennek a háborúnak döntetlen lesz a vége, mégis folytatták!

-         Már jó ideje bent vannak. Mi lenne, ha utána mennénk?

-         Egyetértek veled Sango!

-         Én is olyan furcsa érzésem van!

Ezzel kijátszva Jakent bementek. Mikor beértek meglátták a csatát a fivérek között. Hirtelen nagy villámok közepette megjelent Totosay két kard kovácsolója.

-         Hát ezek megint mit csinálnak? Nem tudják, hogy ennek a csatának nem lesz győztese?

Hirtelen egy dörmögő hangra lettek figyelmesek?

-         Hát ti meg mit csináltok? Nem azért kovácsoltattam azokat a kardokat, hogy egymás ellen használjátok!!

-         A nagy kutyaszellem!!!!

-         Apánk?

-         Igen! De miért harcoltok!

-         Ugye ezt nem gondolod komolyan? Hisz ő csak egy korcs!!

-         Ki a korcs?- vágott vissza Inuyasha.

-         TE!!

-         Na majd én megmutatom!

-         Fiúk, elég legyen!!! Nem akarom, hogy tovább folyjon ez a nevetséges harc. Azt szeretném, ha békében élnétek egymással!

-         De..

-         Semmi de.

Ekkor a semmiből váratlanul felbukkant az ősi ellenségük Naraku is!

-         Hát Te mit keresel itt?

-         Hülye kérdés! Azért jöttem, hogy megöljelek titeket! A nagy kutyaszellem kis fiacskái! HAHAHA

-         Inuyasha készen állsz?

-         Ezt komolyan kérded Sesshoumaru? Én mindig készen vagyok, ha erről van szó!

Itt már Kagome, Sango, Kirara, és Miroku is csatlakozott a harchoz! Nagyon nehezen, de legyőzték Narakut. Az égkövet, amit Kikyo vett el Kagométól visszaszerezték és már csak azok maradtak, amik Kohaku hátába illetve Kouga lábaiban voltak!

-         Na ugye fiúk nem is volt olyan nehéz együtt harcolni. Csak így tovább és Ti lesztek a legnagyobb harcosok! Ne feledjétek Én bennetek élek! Had legyek büszke rátok!