23.rész
Igaz érzelemek
-Nos,Arakawan.talán a barátaink örülnének,ha tartanál egy kis bemutatót.Támadj,de ne ölj!-hangzott Naraku utasítása.A férfi csak nézett hol teremtőjére,hol Sangoékra.
-Támadd meg őket.-ismételte Naraku a szokott nyugodt,de parancsoló hangján.Arakawan ártatlan szemekkel bámult rá.
-Miért?-kérdezte.A hangja kicsit megváltozott.Már máshogy hangzott,mint Narakué,de azért ugyanaz volt.
-Azért,mert az ellenségeid.-Naraku kezdett kijönni a türelméből.Arakawan belenézett emlékeibe,pontosabban Naraku emlékeibe.Látta,mik történtek ezek az emberek és közte.Aztán belenézett Miroku,Sango,Shippou,Jonh,és Kirara szívébe,mert az ékkő ereje ezzel a tulajdonsággal is megáldotta.Mindannyiuknál látta,hogy elszántak.Akár az életüket is feláldoznák egymásért.Ezt szépnek találta.El is mosolyodott.Miroku és Sango összenéztek.Nem tudták mire vélni az új ellenségük viselkedését.Csak arra tudtak gondolni,hogy Naraku valamit elrontott a „készítésénél”. Mert Arakawan nem gonosz….
* * *
-Kikyo,kérlek,állítsd le ezt a valamit!-kiáltott a papnőnek Inuyasha.Éppen a szobor ütése elől hajolt el.Az ököl méretes lyukat hagyott a falban,rengeteg port és törmeléket felverve.Ezt kihasználva Inuyasha a kreatúra mögé ugrott,és a Tessaigával hatalmas ütést mért rá.Döbbenten látta,hogy meg sem karcolta ellenfelét.Újabb vágásokkal próbált támadni,de hasztalanul,és már nagyon el volt fáradva. A következő ütést is elkerülte,és amennyire csak tudott,elrugaszkodott a földtől,át akarta ugrani a szobor felett,hogy a háta mögé kerüljön,de az túl gyors volt,és ujja végén lévő tüskéit Inuyasha hátába döfte.
-Kagome!!!-ordította a hanyou,szájából vékony csíkban vér csörgedezett.Még mindig az éles tüskéken lógott,melyek átszúrták testét,végeik a fiú mellkasából álltak ki.
-Miért kiáltasz olyan valaki után,aki talán már el is felejtette,hogy létezel?Aki gyűlöl téged,és soha többé nem akar viszont látni?Miért őt hívod,kedvesem?A kis barátnőd most sincs egyedül.Már régen más társaságát élvezi.Kouga,a farkasdémon vigyáz rá,neked már nem kell vele foglalkoznod.-
-…Kouga…?-mondta ki halkan Inuyasha,fájdalomtól elgyötörten.-Ide figyelj Kikyo!-folytatta sokkal magabiztosabb és erősebb hangon. -Nem érdekel,hogy Kagome mással van.Nem érdekel,ha utál, és az sem,ha már elfelejtett…de én akkor is szeretem őt!!!-ordította a papnőnek.Megfeszítette izmait,kitépte magából a szobor tüskés karját,ahogy csak erejéből telt,arcon rúgta ellenfelét. A teremtmény nagy robajjal a falnak csapódott,feje lehanyatlott,és nem mozdult.Inuyasha a padlóra esett.Zihálva próbált feltápászkodni,ami nagynehezen sikerült is neki.
-Érted?Szeretem őt!Téged is szerettelek.Még most is szeretelek.De te meghaltál.El kell ezt fogadnod,Kikyo.Megvédelek,ahogy ígértem,és a halálod is megbosszulom.De a szívem mostmár Kagoméé,akár elfogadja,akár nem!-
Kikyo csak állt megkövülten,és nézett maga elé.Inuyasha pedig nagy lélegzeteteket véve próbálta kiheverni a harc fáradalmait,már amennyire ez lehetséges.
>Mi ez a kellemes illat a levegőben?Már az előbb is éreztem,de akkor nem tudtam foglalkozni vele.Csak nem?
-Kagome…
24. rész
„Ki az életét adta…”
Kagome mozdulatlanul állt a bejáratnál,és könnyes szemekkel nézte Inuyashát.>Valóban így érez?<gondolkodott a lány.>Akkor miért ment el Kikyoval?!Ezt soha nem fogom megbocsátani neki!<Kagome megkeményítette tekintetét,és már nyoma sem volt az előbbi elnéző mosolynak.Hiába ez a változás,Inuyasha így is magabiztosan indult el felé.
-Inuyasha vigyázz!A hátad mögött!-kiáltott Kagome.A hanyou mögött ugyanis ott állt a közben újra magához tért szobor,tüskés karját támadásra emelve.Inuyasha erőtlenül térdre esett.Az iménti támadások nagyon megviselték.A következőt már nem tudja kivédeni.
>Ha Kagome elutasít,akkor már úgyis mindegy.<mondta magában.>Jöjjön,aminek jönnie kell.<Inuyasha már nem félt a haláltól,s bátran nézett ellenfelére.A szobor karja lendült,de csak egy villanás a levegőben,és a letörött végtag a kutyadémon mellett landolt a földön.
-Úgy látom,segítségre van szükséged,kutya!-szólt a „villanásból előkerült alak.”
-Kouga?-Inuyasha a farkasszellemre tekintett.
-Ne aggódj Kagome!-szólt Kouga Kagoménak.-Elintézem ezt a szörnyet a kedvedért!-egy ugrással a szobor mellett termett,és megkezdődött a harc.
-Inuyasha!-szaladt a fiúhoz Kagome.Mielőtt még odaért volna,Kikyo kiadta a parancsot:
-Öld meg Inuyashát!-Ekkor a szobor ereje többszörösére nőtt,és egy pillanat alatt földre terítette Kougát,majd a kutyadémon felé indult,gyorsabban mozogva,mint eddig bármikor.
-Inuyasha!!!-visszhangzott Kagome kiáltása.Ám nem Inuyashán csattant a halálos ütés.Kouga állt a két ellenfél közé.
-Lehet,hogy most meghalok,de akkor te is velem jössz!-ordított Kouga,s ugyanabban a pillanatban ő is ütött.
Miután a por felszállt,a földön egy testet lehetett látni.Kouga volt az,körülötte egykori támadójának darabjai.Kagome Inuyashához futott.
-Hogy vagy?Tudsz mozogni?-kérdezte aggódva.
-Igen,minden rendben.De mi van Kougával?-Kagome a fiú felé tekintett.Mozdulatlan volt.A hanyou Kagome segítségével talpra állt,és odamentek a farkashoz.Kagome Kouga mellé térdelt,és ébreszteni próbálta.Hasztalanul.Néhány perc sikertelen próbálkozás után megfogta Kouga kezét,és sírva mellkasára hajtotta fejét.A lány gyenge szorítást érzett a kézfején.
-Kouga…-suttogta.Ám a szorítás elhalt,a test pedig nem mozdult többé.
-Köszönöm neked Kouga,hogy megmentetted az életem.-ezzel búcsúzott Inuyasha a farkasok vezérétől.
-Ez igazán megható volt.-éktelenkedett egy női hang a szomorú pillanatba.-Nagyon élveztem ezt a kis jelenetet,de mostmár mennem kell.Naraku kastélyában sokkal izgalmasabb események várnak.-a miko elindult a kijárat felé,majd félúton visszaszólt.-Sajnálom,hogy túléltétek,de nyugalom:ez az állapot nem fog sokáig tartani.Viszlát a halálban…Inuyasha.-azzal kisétált a barlangból.Inuyasha ökölbe szorította kezét.
-Naraku kastélya…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
