A soha meg nem javuló Houshi-sama

Inuyasháék továbbra is vándorolnak...amikor Narakuval utoljára találkoztak, nem sikerült legyőzni, még Inuyasha legerősebb támadása sem vált be. Az ékkőből már csak pár darab hiányzik, de a nagy része még mindig Narakunál van. Viszont az egyik szilánk Kohakuban van.Az tartja "életben".  Sango emiatt rosszul is érzi magát...ha kiveszik a szilánkot az öccse testéből, meghal...és muszáj lesz kivenni...a lány fejében ezek a gondolatok járnak, miközben sétálnak, de ebben a pillanatban Kagome megpillant egy falut.

- Nézzétek, ott egy falu!

Inuyasha felfigyelt Kagomére, és abba az irányba nézett, amerre Kagome ujja mutatott, majd savanyú képpel nézett a többiekre.

- Ugye nem akarunk ITT megszállni?

- Inuyasha,ne butáskodj! - lépett közelebb Kagome Inuyashához, és mondta picit mérgesen.

- Menjünk, már úgyis éhes vagyok!!!! - szólalt meg Shippou Kagome biciklijének a kosarából.

Mirokuék csak bólogattak.Inuyasha már nem tudott ellenkezni, elindultak a falu felé...persze az úton még morgott...

A faluba érve 3 fiatal nő rohant eléjük.

- Jó napot,fiatalurak! - szólalt meg az egyik csillogó szemekkel, majd folytatta - Koyori vagyok!

Inuék meglepetten néztek körbe, Sango idegesen előrelépett.

- Khm,khm. Jó napot. Az én nevem Sango, és ők a társaim. Régóta vándorolunk, és szállást szeretnénk kérni.

A másik nő, Kotori, szánalmas tekintettel nézett végig Sangon, és válaszolt.

- Ehmm...hát persze. De téged ugye nem zavar,hogy ez egy olyan falu,ahol CSAK nők élnek? - és felnevetett.

Miroku nagy szemekkel nézett mindhárom nőre, és elmosolyodott.Sango vérszemekkel hátranézett a szerzetesre, majd vigyorogva, vidámságot színlelve mondta.

- Ha nektek nem okoz gondot, hogy férfiak is vannak itt, akkor nekünk sem!

- Hát jó, akkor fáradjatok beljebb...kövessetek, a házamhoz viszlek titeket. - Koyori megfogta Miroku kezét, és magával rántotta, jelezve a többieknek, hogy arra menjenek, amerre ők. Sango továbbra is durcáskodott, Inuyasha, Kagome és Shippou megszólalni sem tudtak....Houshi-sama meg látszólag élvezte a helyzetet...

Nem kellett sokat menni, odaértek egy meglehetősen nagy házhoz.

- Az én nevem Konomi.Ebben a nagy házban élünk mi hárman.Gyertek csak be. - mondta kedvesen a harmadik lány, aki eddig csendben volt.

Bementek.Tényleg nagy volt, és volt vagy 5 szoba.A "nappali" közepén volt egy kis asztal,és körülötte párnák.

- Üljetek le. -szólt Konomi, és a sarokban elkezdett vizet forralni. - Csinálok egy kis teát.

Kotori és Koyori is leültek, és elkezdték faggatni a többieket.

- Hmm...látom, te egy szerzetes vagy...ugye?Erősnek tűnsz... - nézett Koyori csábosan Mirokura.

- Öhm, hát igen az vagyok. Ha esetlegesen megszállta a házatokat egy gonosz szellem, csak szóljatok, ártalmatlanítom.

Büszkén mondta Miroku, Sango meg csak ült,és nézett maga elé.

- És te? Sango? - kérdezte Konomi, és odavitte a teát.

Sango hirtelen felemelte a fejét, és a lányra nézett.

- Én csak egy szellemírtó vagyok...

- Mi az hogy "csak"? Az biztos igen veszélyes munka.Csodálom hogy bírod. - mosolygott Konomi Sangora, ami a másik két lánynak nem tetszett.

- Na és ez a fehér hajú füles uraság? Csak nem szellem vagy? - vágott közbe Kotori.

- Ő egy félszellem. - szólalt meg végre Kagome.

- Óhh,hát akkor azért nem bánt minket! - csapta össze tenyerét a lány.

Inuyasha felállt, és mondta morogva.

- Nem bántok, de ha kihoztok a sodromból, nem éritek meg a holnapot! - ökölbe szorította a kezét.

A három lány picit hátrált.

- Áhh, csak viccel! - nevetett fel Kagome. - Fekszik!

És Inuyasha elterült a földön.A lányok még nagyobb szemekkel néztek, de úgy döntöttek, jobban teszik ha nem kommentálják a helyzetet.

Szép lassan este lett, addig a három lány el volt a vendégekkel.Kérdeztek tőlük mindenfélét.Sango meg is unta,  kiment a házból, és leült a lépső szélére.Nem volt túl jó kedve, nem nézte jó szemmel, hogy a két lány ennyire érdeklődik a fiúk iránt...főleg Miroku iránt. Konomi meg...hát, ő rendes lánynak tűnik, nem flörtölget idegenekkel.

Konomi is kiment, és leült Sango mellé.

- Tán valami baj van? - kérdezte.

- Nem, semmi. - Sango arcán egy erőltetett mosoly jelent meg. - Ez a két lány...Koyori és Kotori...a testvéreid?

Pár másodperc csend után érkezett csak a válasz.

- Igen...a nővéreim.Ők 17 évesek...én vagyok 14...Gondolom idegesít, hogy a szerzetesen lógnak egyfolytában.Nem?

Sango picit elvörösödött.

- Ezt honnan veszed?

- Csak látom rajtad.De ne is törődj velük, ha vendég érkezik, mindig ilyenek. - bíztatta Konomi Sangot.

Mindkét lány elmosolyodott.

Közben a házban már nagyon jó volt a hangulat, ettek, ittak, és nevettek.Houshi-sama már nem bírta tovább, megfogta Koyori kezét.

- Mondd csak,Koyori.Leszel a gyermekeim anyja?

Erre a mondatra Sango felfigyelt, mert fél füllel azért hallgatta, mi folyik odabent.

Kagome és Inuyasha unott arccal nézett egymásra, és gondolták magukban: "Na, már megint..."

Koyori teljesen elvörösödött, odabújt Mirokuhoz, és boldogan mondta.

- Igen!!!

E szó hallatán Sango arcán egy könnycsebb csordult le.Konomi fájó szívvel nézte a lányt.Tudja milyen érzés,történt már
vele hasonló.

Hirtelen felállt, és elfutott az erdőbe.Konomi még csak megakadályozni sem tudta, olyan gyorsan történt.

- Sangooo! - kiabált utána.

Ezt a többiek is meghallották, Kagome kifutott.

- Mi történt??

- Hát...Sango elfutott...

Kilépett Inuyasha is.

- Nocsak, nocsak....hát, én tudom mi a baja. - ezzel Inuyasha sunyin Mirokura nézett, akinek karját Koyori fogta.

- Én is tudom...- szólt közbe csendesen a legkisebb lány.

- Ugyan! - vágott Konomi mondatába Koyori. - Én is tudom...azaz sejtem.De hát istenem, így járt, Miroku engem választott!

Csend lett.A szerzetes elgondolkozott ezen az egészen, majd nagy nehezen ő is megszólalt.

- Majd én utánamegyek. - és elindult az erdőbe.

- Várj szerelmem!!! - Koyori rohant volna utána, de Inuyasha megfogta a ruhájánál.

- Nem megmondtam, ha bármi rosszat teszel, vagy kihozol a sodromból, nem éred meg a holnapot??

A félszellem elengedte a lányt, az meg ijedten Kotori mögé bújt.

- Na azért...- és elégedett mosollyal az arcán bement a házba.

- Most mi lesz? - kérdezte Kagome,mire bizonytalanul válaszolt Konomi.

- Hát...várunk...- a mondatát egy sóhaj kisérte, és ő is bement a házba.

A két idősebbik nővér még mindig kinnt állt.

- Koyori...

- Tessék?

- Van egy ötletem... - Kotori megfogta testvére kezét, és az udvarukban lévő kisebb szentélyhez ráncigálta.

- Te jó ég....csak nem..

- Pssszt! Végre hasznát vehetjük! - szólt mosolyogva Kotori.

Miroku megtalálta Sangot.A háztól nem messze lévő folyónál, egy sziklakövön ült. Lassan odament hozzá, és leült mellé.A lány elfordította a fejét.

- Sango, én...- de a mondatát megszakította egy nagyon hangos sikítás.

- A ház felől jön! - kiáltotta Sango, fogta a Hiraikotsu-t, és a ház felé sietett.Miroku is ment.

Pár másodperc gyors futás után odaértek, és az udvaron egy óriási szellem volt.

A szellem egyik kezében Koyori volt, a másikban Kotori.

- Miért nem szóltál, hogy nem hallgat rád ez a dög??? - kétségbeesetten kiabálta Koyori Kotorinak.

Inuyasha is már kinnt volt, de nem tudja segítsen-e, vagy sem.Már készült támadni, de Miroku rászólt.

- Hagyd, majd mi elintézzük!

Visszatette a kardját a helyére, és csak nézett.Kagome a háta mögött állt, és a vállát fogta. Sango támadott a csontbumerángjával, leszakadt a szellem egyik karja, és a földre esett Koyori. Majd mégegyszer suhintott egyet, a másik karja is leszakad, és Kotori is a földre esett.Most Miroku következett. Megnyitotta a tenyerén lévő fekete lyukat, és beszippantotta a szellemet.Most már vége.Nincs szellem. Mindenki áll, csak a hideg szél fúj enyhén.Sango összeesik.

- S..sango, jól vagy? -rohant hozzá Miroku.

- Persze, csak a bumerángom kicsit visszaütött...meg kimerültem, de semmi baj- mosolygott a szerzetesre.Miroku segített a lánynak felállni.Inuyasha békésen állt Kagome mellett, és bementek a házba.

Konomi csak nézte a másik két testvérét, ahogy megbánóan néztek maguk elé, és porolták a ruhájukat.

Ők is szó nélkül bementek a házba, és aludni mentek.

Másnap reggel egész jó idő volt, a szél sem fújt olyan viharosan, mint pár nappal ezelőtt, és a nap is sütött.

Korán kinnt volt az egész csapat.

- Sajnáljuk. - nagy nehezen kinyögte Kotori és Koyori. - És egyben köszönjük, hogy segítettetek.

- Jólvan. - mondta Miroku.

Inuyasha morrant egyet.Elindultak.

Konomi még megfogta Sango karját, és a fülébe súgta.

- Sok szerencsét...

Sango csak mosolygott, odabújt Houshi-samahoz és nevetve mondta.

- Te kis huncut!

VÉGE

(by Ayumi)