Előzmények: Az új társ, Naraku csapdája

A zöld szemek...

By Nitha

1.rész

Az elpusztult falu

Sesshoumaru,Rin,Yaken és Nithara már órák óta gyalogoltak.Sesshoumarun kivűl mindenki fáradt volt és pihenni akart de ezt nem akarták megmondani a szellemnek,végül Nithara megunta ezt a helyzetet és Sesshoumaru mellé lépett.

Nithara:Sesshoumaru nem gondolod,hogy meg kéne.......

Nithara szavait siető léptek zaja szakitotta féleb.Néhány perc múlva egy lány alakja rajzolódott ki.

Yaken:Ki lehet ez a lány?

Nithara:Biztos egy közeli faluból való.

A lány lihegve megállt a csapat és térdre rogyott.

Nithara:Ki vagy te és miért lihegsz?

Kirina:A nevem Kirina és a falumból menekültek eddig ezért lihegek.

Nithara:Mi történt?Miért menekülsz?

Sesshoumaru:Egy szellem van a faluban.....

Kirina:Honnan tudod?

Sesshoumaru:Érzem a szagát.

Kirina:Meg kell mentened a falumat!Kérlek!

Yaken:Nincs nekünk ilyenre időnk,ugye Sesshoumaru nagyúr?

Sesshoumaru nem válaszolt csak elindult abba az irányba ahonnan Kirina jött.

Kirina:Szóval segitesz?

Nithara:Gyere és majd meglátod.

Nithara gyorsan felzárkózott Sesshoumaruhoz.Rin,Kirina és Yaken is követték a példáját.Néhány perc múlva egy faluhoz értek de már szinte semmi sem marad belőle.A házak romokban hevertek és mindenfele halott emberek feküdtek.

Nithara:Ez borzalmas........

Hamarosan egy nayg szellem jelent meg a romok között ahogy Sesshoumaru mondta.

Sesshoumaru:Maradjatok itt.Nithara vigyázz a többiekre.

Nithara:Rendben.

Sesshoumaru támadásnak indult és karmaival lecsapott a szellemre.A szörny kitért a csapása elől de viszonozni nem tudta a támadását.Sesshoumaru nem tétovázott és újra nekiindult a szellemnek,ezúttal végzett vele.

Kirina:Sikerült neki!

Yaken:Természetesen,Sesshoumarut nem lehet legyőzni.

Nithara:Mindenki legyőzhető....még ő is.

Yaken:Talán......

Sesshoumaru visszament a többiekhez és Kirinához fordult.

Sesshoumaru:Mindenki meghalt a faluban.

Kirina:Túl későn jöttünk.....de azért köszönöm neked.

Sesshoumaru csak bólintott és továbbment egyenesen az erdő felé.Kirina a szellem után futott és szorosan mellette ment.

2.rész

A zöld szemű lány

Másnap reggel Nithara korán felkelt és egy kis forráshoz ment,hogy megmosakodhasson.Lassan ment mert nem volt sok kedve a többiekkel lenni,egy kis magányra vágyott.Egész úton Kirinára gondolt és Sesshoumaru,vajon Kirinának teszik Sesshoumaru?Ezt az ötletet legszivesebben elfelejtette volna de nem sikerült neki.Hosszú sétálás után elérte a forrást amit keresett.Gyorsan megmosakodott és elindult vissza.Néha teljesen ok nélkül megállt és egy párc percig nem is ment tovább.Kb. 10-15 perc múlva visszaért a többiekhez akik addigra már mind felkeltek.

Rin:Jó reggelt Nithara!

Nithara:Neked is.

Sesshoumaru:Merre jártál Nithara?

Nithara:Csak itt a környéken.....egy forrásnál.Mikor megyünk tovább?

Sesshoumaru:Még ma......

Kirina:Ma?!Ne menjünk még,szeretnék a falum mellett maradni egy kicsit.

Nithara:De teljesen elpusztul......

Sesshoumaru:Rendben,maradunk és csak holnap megyünk tovább.

Nithara:Mi??????De Sesshoumaru miért mara....

Nithara szavait Kirina felkiáltása szakitotta félbe.

Kirina:Oh,köszönöm Sesshoumaru!Legalább te megérted milyen fájdalmas ez nekem,bár mindenki igy érezne......

Kirina mondata utolsó felében Nitharára nézett mutatva azt,hogy rá gondol.A társalgást hosszú csend követte amit végül Rin tört meg.

Rin:Sesshoumaru nagyúr....éhes vagyok.

Nithara:Akkor élelmet kell keresnünk,Kirina te jól ismered a környéket mi lenne ha segitenél nekem?

Kirina:Hát.....én a faluból soha nem távolodtam el,ismeretlen számomra itt minden,csak eltévednék.

Sesshoumaru:Rin,Nithara itt menjetek akkor élelemért,Yaken te keress tüzifát.

Nithara:És Kirina?

Sesshoumaru:Ő itt marad velem,mert csak eltévedne.

Nithara nem akart vitatkozni Sesshoumaruval de megfogadta,hogy ezt nem hagyja annyiban.Rin és Nithara már legalább 1 órája kerestek valami élelmet de nem találtak szinte semmit.

Rin:Már nagyon éhes vagyok Nithara.

Nithara:Igen,tudom de mindjár ott vagyunk.

Rin:Hol?

Nithara:Nem mondtam?Egy tóhoz megyünk amit a reggeli sétám közben láttam.

Rin:Akkor nem voltál ilyen sokáig távol mint most mi.

Nithara:Igen,tudom de nem nagyon emlékszem merre is volt,de mostmár nem lehet messze.

Nitharának igaza volt,hamarosan egy tóhoz értek.

Rin:Mit találunk itt?

Nithara:Halat.

Rin:Halat?Hogyan fogjuk ki?

Nithara:Hát.....kellene valami éles fadarab vagy ilyesmi.

Rin:Keresek egyet.

Rin könnyedén mozgott a bokrok között és hamar talált egy botot aminek az egyik vége alkalmas volt Nitharának.

Nithara:Köszönöm,most pedig megpróbálok halat fogni.

A lány akármennyire is próbálkozott nem sikerült neki egy halat sem fognia,de valamit enniük kell ezért egy új ötletével próbálkozott.

Nithara:Hmmm......a viz jól vezeti az áramot.....remélem működni fog.

Nithara egy erőteljes elektromos támadást inditott a tó felé,a part közelében igen hatásosan működött az ötlete,ugyanis több hal is elpusztult és a viz felszinén lebegett.

Rin:Szegény halak.....

Nithara:Hát igen,de muszáj volt ezt tennem.Már csak ki kell szednünk a vizből őket.

Nithara és Rin kiemelték a halakat a tóbol és elindultak vissza.Néhányszor eltévedtek ezért besötétedett mire visszaértek a többiekhez.

Sesshoumaru:Mi tartott ilyen sokáig?

Nithara:Nem ismertük a környéket és eltévedtünk.......

Kirina:Farkaséhes vagyok,mire várunk még?

Yaken tüzet gyűjtott és elkezdte sütni a halakat.Rin és Nithara fáradtak voltak és leültek egy fa tövébe pihenni,Kirina Sesshoumaru mellett ült és kacarászott.

Nithara(gondolja):Legalább egy köszönömöt mondhattak volna de inkább egymással vannak elfoglalva.....Kirina ennek még nincs vége!

Nithara teljesen beleéltemagát saját szavaiba és felállt.A többiek értetlenkedve néztek rá.

Kirina:Valami baj van Nithira?

Nithara:A nevem nem Nithira hanem Nithara és nem nincs semmi baj.

Kirina:Jól van na,nem kell leharapni a fejem.

Nithara ujabb vitakozásba kezdett volna mikor Yaken közbeszólt.

Yaken:Kész van minden hal.

Kirina:Remek!Nithara idehozznád nekem és Sesshoumarunak a halat,elég fáradtak vagyunk.

Nithara:Nem hozok ide semmit!Neked is van lábad!Meg aztán mitől lennél te fáradt?Csak nem attól,hogy egész nap Sesshoumarunak kellett mosolyognod!!!!!!

Nithara néhány szikrázó pillantást vetett Sesshoumaru és Kirinára majd sarkon sordult és elmnet.Rin a lány után eredt.Mikor utolérte Nithara egy fán ült.

Rin:Nithara gyere le légyszives!

Nithara ugyan haragos volt de nem Rinre ezért lugrott a fáról és a kislányhoz sétált.

Nithara:Mit akarsz?

Rin:Mérges vagy Sesshoumaru és Kirinára?

Nithara:Szerinted?

Rin:Igen......de szerintem te csak fétékeny vagy!

Nithara:Féltékeny én?Ugyan már,kire?

Rin:Nézz csak meg a forrást!

Nithara a forráshoz ment és belenézett de semmi különöset nem látott benne.

Nithara:Mit kéne látnom?

Rin:Szinte zölden világit a szemed a féltékenységtől.

Nithara:Rin az én szemem eddig is zöld volt.

Rin:De most zöldebb.....

Nithara nem válaszolt hanem felállt és elindul vissza."Egyszer úgy is visszakell mennem,inkább most teszem meg."Pár perc múlva már a tűznél volt de nem szólt semmi inkább lehúnyta a szemét és elaludt..........

3.rész

Kirina döntése

Másnap reggel Nithara későn kelt mert előző nap nagyon kifáradt.Mikor felkelt különös dolgot látott,Kirina nem volt sehol.

Nithara:Hol van Kirina?

Sesshoumaru:Látom felébredtél,Kirina elment,hogy egy új falut találjon ahol lakhat.

Nithara:Egyedül?

Sesshoumaru:Igen.Nem sok kedve volt velünk maradnia.

Nithara tudta,hogy miatta ment el Kirina de nem érdekelte,sőt büszke volt magára."Most nem kellene,hogy büszke legyek magamra de mégis az vagyok."

Sesshoumaru:Gyere indulunk.

Sesshoumaru úgy viselkedett mintha semmi sem történt volna tegnap este,Nithara részéről ez jó volt.Nithara felállt és Sesshoumarura mosolygott aztán elindult.A szellem zárta a sort és a csapat végre elindult..................