Az élet ára

( by Keiko )

-         Kagome, vigyázz! – kiáltotta Inuyasha.

A lány épp az utolsó percben ugrott el a gyilkos gyökér elől. Narakuval harcoltak, ráadásul csak ketten voltak, mert Miroku, Sango és Shippou egy messzi faluba mentek újabb szilánkokért, Naraku pedig, mintha így tervezte volna, rájuk támadott. Kagome biztos volt benne, hogy ez Naraku újabb cselszövésének vége, és hogy Mirokuék semmilyen szilánkot nem fognak találni. Eközben Inuyasha Narakut támadta. Kagome gyorsan körülnézett, nyílvesszőt keresve. Látott egyet a közeli fa alatt. Odarohant érte, Narakura célzott, majd lőtt. A nyíl csak súrolta Narakut, aki ettől csak még jobban feldühödött.

-         Most meghalsz, ostoba halandó! – kiáltotta, majd egyik gyökerével egy fának dobta Kagomét.

-         Kagome!!! – ordította Inuyasha, és Narakunak támadt.

A szellem kénytelen volt védekezni, mert Inuyasha iszonyatos erővel támadt.

-         Remélem…Kagome jól van, mert ha nem, ez az álnok kígyó azt is megbánja, hogy megszületett…- gondolta.

Eközben Kagome feltápászkodott a fa elől. Ahogy Inuyasha ezt meglátta, megkönnyebbülés hullám futott át rajta. Naraku ezt kihasználva újult erővel támadott. Inuyasha alig tudta hárítani a csapásait. Naraku elütötte Inuyasha kezét, lehetősége volt arra, hogy megölje a hanyout, de egy ennél sokkal gonoszabb tervet forgatott a fejében.

-         A lelkét fogom megsebezni, nem a testét…- gondolta.

Ezért, amikor megölhette volna Inuyashát, elfordult. Inuyasha kezdetben nem értette a dolgot.

-         Megölhetett volna…miért nem tette?…Miért fordult el? – gondolta értetlenül, majd arra nézett, amerre Naraku fordult.

-         Ott van egy fa…És előtte Kagome!…- gondolta, és értette meg Inuyasha.

-         Kagome! Vigyázz! – kiáltotta.

A lány ránézett…majd Narakura, és menekülni próbált, de Naraku egyik gyökerével mély sebet ejtett Kagome hasán. A lány összeesett.

-         Kagome!!! Ne!!! – ordította kétségbeesetten Inuyasha, de a lány nem kelt fel.

-         Még nem halt meg…de meg fog…- mondta Naraku.

-         A seb nem túl mély…akár túl is élhetné…de nem fogja…megnyugtathatlak…- folytatta vigyorogva.

-         Ugyan miért ne élné túl?! – kiáltotta Inuyasha.

-         Mert a gyökeremen méreg volt…ami már fel is szívódott…és most már megállíthatatlan…- vigyorgott Naraku.

-         Viszlát! – mondta, majd eltűnt.

Inuyasha odarohant Kagoméhez. A lány nem volt magánál.

-         Kagome…- suttogta Inuyasha.

Kagome felébredt. Nehezen lélegzett. Inuyasha tudta, ha nem gyógyítja meg gyorsan, a lány meghal. A szíve összeszorult arra a gondolatra, hogy akár el is veszítheti Kagomét.

-         Inu…yasha…- mondta alig halhatóan.

-         Kagome…tarts ki…- suttogta Inuyasha.

Óvatosan a karjaiba vette a lányt, és bevitte az erdőbe, egy tó partjához. Ott lefektette, betakarta a kimonójával, és egy zsebkendővel törölgetni kezdte a verejtékező lány homlokát, és arcát.

-         Inuyasha?…- suttogta Kagome.

-         Igen? – kérdezte a hanyou.

-         Már…nem…bírom…sokáig…- suttogta Kagome.

-         Bírni fogod…bírnod kell…- mondta Inuyasha.

-         Ha meghal, azt nem élem túl…- gondolta.

Inuyasha az ölébe fektette Kagomét. Eközben besötétedett. Inuyasha csak egyszer hagyta magára Kagomét, amíg elment tűzifáért, aztán végig virrasztott a lány mellett. Lassan eljött a hajnal, és Kagome még életben volt, de látszott rajta, hogy egy nagyon vékony határon egyensúlyoz, és ha megcsúszik, a halál magával ragadja.

-         Inuyasha…nem bírom…nagyon gyenge vagyok…- suttogta alig hallhatóan a holtsápadt Kagome.

-         Nem halhatsz meg…nem engedem…ahhoz túlságosan…szeretlek…- mondta ki Inuyasha azt, amit már nagyon régóta titkolt a lány elől.

-         Én is szeretlek…- suttogta erőtlenül Kagome.

A nap első sugarai megjelentek a horizonton. Inuyasha a felkelő napra nézett, majd Kagoméra pillantott, aki élettelenül hevert az ölében.

-         Kagome…Ne!!! – kiáltotta kétségbeesetten, de a lány nem mozdult.

-         Kagome…- suttogta Inuyasha, majd elkezdett könnyezni.

Hangtalanul sírt, csak a könnyei folytak le az arcáról. Mirokuék ebben a percben érkeztek meg.

-         Inuyasha! Átvertek minket! Nem volt ott más, csak egy csomó szellem! – mondta Miroku, majd meglátta az élettelenül fekvő Kagomét, és a hangtalanul síró Inuyashát.

-         Mi történt? – kérdezte Miroku, Sango és Shippou.

-         Naraku volt…az egész ékköves hír arra szolgált, hogy ti elmenjetek…és…hogy Kagomét…meg tudja ölni…-  mondta összetörve Inuyasha.

Sango és Shippou a földe rogyott, Miroku úgyszintén. Szemükből potyogni kezdtek a könnyek. Shippou hangosan zokogni kezdett, Sango csitítgatta. Inuyasha nem tudta, túlteszi-e valaha magát ezen.

Hirtelen megjelent Sesshoumaru. Végignézett a társaságon, majd a szeme megakadt az Inuyasha ölében élettelenül heverő Kagomén.

-         Nocsak…úgy látszik, az egyik nyomorult halandó nem bírta tovább…- mondta gunyorosan.

Inuyasha erre a mondatra dühösen pattant fel. Letörölte szeméből a könnyeket, majd a bátyára nézett.

-         Ne merd még egyszer ezt mondani Sesshoumaru…- mondta olyan hangon, hogy azon még Sesshoumaru is meglepődött.

-         Fontos lehetett neki az a halandó…és most nagyon elszánt…jobb, ha nem bosszantom fel, mert még megpróbálna megölni...és most az ereje legalább a kétszeresére nőne, ha tovább sértegetném a lányt…azt a támadást, pedig nem biztos, hogy ki tudnám védeni…- gondolta Sesshoumaru.

-         Mit akarsz? – kérdezte Inuyasha.

-         Mit gondolsz?…A Tetsusaigát…- válaszolt a bátyja.

-         Most már meg is tudom fogni…- fejezte be Sesshoumaru, felemelve új, emberi kezét.

Inuyasha Sesshoumarura nézett…majd a youkai övén függő tokra…amiben kardjának a testvérét, a Tensaigát tartotta a bátyja.

-         A Tensaiga, a gyógyító kard…- gondolta, majd Kagoméra nézett.

-         Talán vissza tudja hozni őt…de Sesshoumaru biztos nem teszi meg ingyen…- gondolta, majd még egyszer Kagoméra nézett, majd döntött.

-         Gondolom, harc nélkül nem adod oda…- mondta Sesshoumau, és felkészült a küzdelemre.

-         Tévedsz…odaadom…- mondta Inuyasha.

Mindenki meghökkent.

-         Meg vagy őrülve, Inuyasha?! – kérdezték Sangoék.

-         Nehogy odaadd neki! – kiáltotta Shippou, de Inuyasha nem törődött velük.

-         Nos, Sesshoumaru…Kell? – kérdezte.

A youkai már nyújtotta a kezét.

-         De akkor tegyél meg nekem valamit…- mondta Inuyasha, elhúzva a kardot Sesshoumaru keze elől.

-         Mit? – kérdezte gyanakodva a bátyja.

-         Éleszd fel Kagomét…- mondta Inuyasha.

Mirokuék csak néztek. Sesshomaru is.

-         Ennyire fontos neki az a halandó lány? – gondolta Sesshoumaru, de aztán eszébe jutott Rin, és nem firtatta tovább a dolgot.

-         Rendben van…de meg ne próbálj becsapni…- fenyegette meg öccsét.

-         Nem foglak…- ígérte Inuyasha.

Sesshoumaru odasétált Kagome élettelen testéhez, és elpusztította az alvilág küldönceit. Inuyasha a lányt figyelte. Egyszer csak Kagome mellkasa elkezdett emelkedni, majd süllyedni…lélegzett. Aztán Kagome kinyitotta a szemét, és Inuyashára nézett.

-         Inuyasha…- suttogta a lány, aki nem hitt a szemének.

-         Kagome…- mondta Inuyasha elszoruló torokkal, aztán odafordult Sesshoumaruhoz.

-         Köszönöm…Tessék…Itt a Tetsusaiga…- mondta, és odanyújtotta a kardot bátyjának.

Sesshoumaru elvette, majd eltűnt.

-         Inuyasha…Miért adtad oda neki a kardod…? - kérdezte értetlenül Kagome.

-         Azért, mert így egyeztünk meg…ő feléleszt téged…én pedig odaadom neki a kardomat…- válaszolta Inuyasha.

Kagome nem hitt a fülének.

-         Odaadtad neki a Tetsusaigát…értem…? – kérdezte.

-         Igen…hiszen szeretlek…fontosabb vagy számomra, mint akármilyen kard…- mondta Inuyasha, és megcsókolta Kagomét.

Kagome szótlanul tűrte. Mirku elvigyorodott, valamilyen megjegyzést akart tenni, de Sango gyorsan fejbe vágta.

-         Örülünk, hogy jól vagy…- mondta Sango.

-         Kagome!!! – kiáltotta Shippou, és a lány ölébe ugrott.

-         Én is örülök…- válaszolt mosolyogva a lány Inuyasha karjai között, és megölelte Sippout.

Eközben Sesshoumaru hazaért. Yaken és Rin rohant oda hozzá.

-         Nagyuram! Megszerezted a Szent Kardot? –kérdezte Yaken.

-         Igen…- válaszolt Sesshoumaru.

-         Sesshoumaru nagyúr! De jó, hogy itt vagy! – kiáltotta Rin.

-         Én is örülök Rin…de most állj hátrébb. – mondta Sesshomaru.

-         Ki akarom próbálni a Tetsusaigát…- mondta.

Rin elhátrált, Sesshoumaru pedig egy szikla felé suhintott a karddal.

Nem történt semmi sem. Sesshoumaru még egyszer suhintott, ugyanazzal az eredménnyel.

-         Inuyasha átvert! – kiáltotta dühösen, majd elviharzott vissza a tóhoz.

Inuyasha épp felsegítette Kagomét, és tovább akartak indulni, amikor megjelent. Inuyasha értetlenül nézett rá.

-         Átvertél! Ez nem a Tetsusaiga! – kiáltotta Sesshoumaru, Inuyasha lábai elé dobva a szerinte hamis kardot.

-         Miért ne lenne az? – kérdezte Inuyasha még mindig értetlenül, majd felvette a kardot, ami a kezében azonnal átváltozott.

-         De nekem miért nem változott át?! – kérdezte Sesshoumaru.

Inuyasha tanácstalanul vállat vont.

-         Azért, mert Inuyasha úrfi azért adta oda, hogy máson, egy halandón segítsen…így a kard már csak neki engedelmeskedik…- hallatszott egy hang Kirara bundájából, majd előugrott Myouga.

-         Így, akármilyen kezed lesz, te Sesshoumaru sohasem fogod tudni használni a kardot, csak Inuyasha…- fejezte be Myouga.

-         Ebben az esetben…- mondta Sesshoumaru, majd eltűnt.

Inuyasha csak nézett.

-         Te ezt nem tudtad…és még is odaadtad neki a kardot? – kérdezte Kagome.

Inuyasha bólintott. Kagome átölelte, és megcsókolta.

-         Inuyasha feláldozta volna a legerősebb fegyverét értem…- gondolta boldogan.

-         Szeretlek…- súgta a hanyounak.

-         Én is téged…- válaszolt teljes szívéből Inuyasha.

Inuyasha átkarolta Kagome derkát, és így indultak tovább útjukon.

The End