-Kagome,mi történt?-kérdezte-Látom hogy sírsz!-

-Inuyasha…-mondta halkan Kagome,és újra könnyezni kezdett,majd sírva Kouga nyakába borult.A farkasdémon átölelte.Kagome lassan felnézett,és finoman megcsókolta Kougát.A férfi pedig gondolkodás nélkül viszonozta a kedves gesztust.

* * *

-Sango, most már hagyd abba,kérlek!-könyörgött Miroku a még mindig őt támadó lánynak.

-Csak egy okot mondj!-mondta Sango egy újabb suhintás után.

-Sango!Szeretlek!-kiáltotta a szerzetes.Hangján hallani lehetett az őszinteséget.A szellemirtó ledöbbent.Miroku kihasználta a helyzetet,és gyorsan megölelte a lányt,hogy még véletlenül se tudjon újat ütni a csontbumeránggal.Sango is átkarolta a férfit.Mirkou odáig volt a boldogságtól.Hirtelen azt érezte,hogy a hátáról Sango keze lassan lentebb és lentebb csúszik.Miroku még szélesebben mosolygott.De nem az történt,amire számított,mert Sango kezei immár mozdulatlanul lógtak.A lány elájult,a hátából pedig egy apró nyílvessző állt ki.Mire a szerzetes észrevette,mi is történt valójában,már késő volt:.Felé is egy nyíl repült,mely belefúródott a karjába,és ő is eszméletlenül hullott a földre.

* * *

-Inuyasha, most már örökké velem maradsz?-kérdezte Kikyou.

-Igen…örökké…-válaszolt a fiú,és szorosan magához ölelte a papnőt.

 -Akkor…ideje neked is meghalnod…-

18.rész

 Külön utak

 Kouga lassan elengedte Kagomét.

-De Kagome,én úgy tudtam,hogy te és Inuyasha…-Kagome a mutatóujját a fiú szájára tette,jelezve ezzel,hogy hallgasson.

-Előttem ne mond ki többször ezt a nevet.-Kouga szorosan magához ölelte.

-És most mihez akarsz kezdeni Kagome?-kérdezte a szellem.

-El akarok menni innen…amilyen messze csak lehet.-

-Haza a saját világodba?-

-Csak el innen…-Kouga az ölébe vette a lányt,és szélsebesen futni kezdett,olyan gyorsan,akár a szél.

* * *

-Kikiyou,mi ez a hely?-kérdezte Inuyasha,miután Kikiyou a kezét fogva bevezette egy hatalmas,kőbe vájt üreg belsejébe.

-Annak a helynek az előcsarnoka,ahol örökre boldogan élhetünk.-rámosolygott a hanyoura.Nemsokára te is meglátod,milyen csodálatos helyre vezettelek!De előbb még el kell mennem egy kicsit.Intézkednem kell,hogy átengedjenek a kapun.-

-Kik engedjenek át?-kiáltott a papnő után Inuyasha,de az már nem hallotta.Inuyasha körbenézett a teremben.Három fala volt,a a negyedik maga a bejárat.A falakat mindenhol fémmel borították,amiket még feketére is festettek.Egy egyre szélesedő folyosó vezetett a terem végén álló kapuhoz,melynek  széleinél egy-egy kiszögellés volt.A kapu maga hatalmas,legalább 15 méter magas és 8 méter széles lehetett,fekete fából készült. Széltében és hosszában,körülbelül méterenként vaspántok is rögzítették a falhoz.A kapu két oldalától egészen a terem közepéig 2 méter magas ember alakú szobrok álltak,mindegyik másfajta fegyvert tartva kezében.Inuyasha unalmában megszámolta őket,és arra jutott,hogy tizenketten vannak,hatan az egyik oldalon,hatan a másikon.Közelebbről megszemlélve észrevette,hogy minden fegyveren ugyanaz a jel van.Egy felfelé szélesedő négyzet,a tetején 2 háromszög,amik a négyzet szélétől az oldallap harmadáig tartottak,és nem érintkeztek egymással.A falakat borító,több sorban elhelyezkedő gyertyák segítségével a félszellem könnyen megvizsgálhatta a szobrokat.Ugyan a helyiség egyik fala hiányzott,mégis olyan mélyen volt a hegy belsejében,hogy szükség volt egyéb fényforrásra..Inuyasha még szeretett volna jobban körülnézni,de Kikyou alakja bukkant fel a bejárat irányából.A papnő észrevehetetlen méregtől csillogó ajkait széles mosolyra húzta….

* * *

-Végre itt vagytok!Köszöntelek titeket a palotámban!-üdvözölte Naraku tettetett örömmel Mirokut és Sangot.-A kis barátotok már nagyon unatkozott egyedül…-karjával a szakadt ruhájú,saját vérében ázó Jonh-ra mutatott.A férfi nem messze tőlük,a padlón feküdt,eszméletlenül.

-Még él.-nyugtatta meg Sangoékat Naraku.-Nem engedem,hogy ilyen könnyen meghalljon.Még hatalmas szenvedés vár rá,ahogy rátok is.Sango és Miroku egymásra néztek.Tudták,hogy Inuyasháék nem fogják megtalálni őket.Nincs kiút.

* * *

Kouga lassabbra vette a tempót,és már csak sétálva vitte Kagomét.

-Kagome,mostantól nem kell aggódnod.Én megvédelek mindentől,és sosem hagylak el!Mert mostmár az én asszonyom vagy!-mondta mosolyogva.Kagome lassan lecsukta a szemeit,és még szorosabban a farkasdémonhoz húzta magát.

-Igen…a te asszonyod…-