Lélekcsere

( by Keiko)

Kora délután volt a középkori Japánban. Kagome Inuyashával sétált egy tisztáson. Mirokuék a közeli faluban maradtak. Inuyasha, aki eddig csendben sétált, hirtelen felkapta a fejét. Egy ismerős szagot érzett a levegőben.

-         Sesshoumaru...

-         Mi a baj? – kérdezte Kagome, aki észrevette, hogy Inuyasha hirtelen milyen komoly lett.

-         Sesshoumaru…A közelben van…- mondta Inuyasha, de még be se fejezte, amikor megjelent a bátyja.

-         Nocsak…Egy korcs és egy halandó…Milyen nevetséges párosítás…- jegyezte meg gúnyosan Sesshoumaru.

-         Te beszélsz?! Nálad nevetségesebbet keresve sem találhatnék ezzel a hülye szöveggel! – válaszolt dühösen Inuyasha.

-         Nem fecsérlem rád az időmet, te korcs…Add át a Tetsusaigát! – mondta válasz helyett a youkai.

-         Azt lesheted! – mordult fel Inuyasha.

Sesshoumaru válaszul nekirontott. Miközben harcoltak, hirtelen megjelent Naraku. A harcolókra nézett, majd elmosolyodott, és eltűnt. Néhány pillanat múlva ismét megjelent Kagura és Kanna társaságában. Sem Kagome, sem a küzdő felek nem vették észre, hogy hívatlan vendégeik érkeztek. Naraku rájuk nézett, majd halkan köhintett.

-         Testvérharc?….Nem szép dolog…- mondta gúnyosan.

Inuyasha és Sesshoumaru rögtön odanézett, de Naraku helyett a Kanna tükrét látták meg először, ami elkezdte elszívni a lelküket. Kagura eközben a szeleket zavarta, nehogy Inuyasha még utolsó erejével elő tudja hozni a szélbordát. Kagome előhúzott egy nyilat, azt az íjára tette, és lőtt. A nyila akkor ért a tükörbe, amikor a lelkek már elhagyták a testüket. A tükör darabokra törött, a lelkek pedig egy kis kavarodás után visszatértek e testekbe. Sesshoumaru felébredt, de furcsa módon kb. három méterrel arrébb, mint ahol volt, mikor elájult. Feltápászkodott. A föld valahogy közelebb volt hozzá.

-         Mi történt? Összementem?...Nem...Az nem lehet...

Lenézett a testére, és amikor meglátta magát, eléggé meglepődött. Piros ruha, és egy furcsa nyaklánc volt rajta, olyan, mint az, amit az öccse szokott viselni. Felemelte a kezét. A karmai jóval kisebbek voltak. Egy kicsit félve a fejére tette a kezét, és döbbenten észlelte, hogy a jól megszokott hegyes fülek helyett kutyafülei nőttek. Mint Inuyashának.

-         Csak nem lettem hanyou?...Nem...A ruhám akkor sem lenne ilyen...Akkor meg mi történt?!

Mikor előre pillantott, Kagomét látta maga előtt.

-         Inuyasha, jól vagy? – kérdezte a lány aggodalmasan.

-         Inuyasha? De én nem vagyok Inuyasha...

-         Mi? – szólalt meg. Inuyasha hangján.

-         Jól vagy? – ismételte meg Kagome.

-         Olyan furcsán viselkedsz…- nézett Sesshoumarura.

Ekkor ordítás hallatszott.

-         Sesshoumaru! HOGY KERÜLTEM ÉN A TE TESTEDBE?! – ordította Inuyasha.

Mirokuék is ebben a percben értek oda, még hallották Inuyasha ordítását. Odamentek a döbbenten álló Kagoméhoz.

-         Mi történt? – faggatták.

Kagome röviden elmagyarázta nekik a dolgokat.

-         És most Inuyasha Sesshoumaru testében van, és Sesshoumaru Inuyasháéban? – kérdezte Sango.

-         Úgy látszik…- felelte Kagome, és újra a két testvérre nézett. Azok már kezdték volna az újabb verekedést…

-         Fekszik! – kiáltotta Kagome, és Sesshoumaru elterült a földön. Fölötte Inuyasha görnyedezett a nevetéstől.

-         Hopsz…Bocsánat…- suttogta Kagome.

-         Semmi gond…- morogta Sesshoumaru, miután feltápászkodott a földről.

-         Hogy kapom vissza a testem?…nem akarom gyenge hanyouként leélni az életemet…- kérdezte Sesshoumaru.

-         Mert én annyira örülök! Ezek a göncök borzalmasak! – mondta Inuyasha, felháborodva Sesshoumaru előbbi megjegyzésén.

Már megint egymásnak készültek ugrani, amikor Kagome figyelmeztetően megköszörülte a torkát. Sesshoumaru, mivel nem akart megint a földön kikötni, hátralépett.

-         Rendben…- bólintott a lány, mikor látta, hogy a mostani verekedést elhárította.

-         Most már csak azt kéne tudnunk, hogy történhetett ez meg…- mondta Miroku.

-         Úgy, hogy a szelek összezavarták a két lelket, és azok így rossz testbe tértek vissza…- hallatszott egy hang Sango válláról.

-         Aha…És hogy lehet visszacsinálni? - kérdezte Inuyasha.

-         A lelkek néhány napnál tovább nem bírják egy másik testben, és egyszerűen visszatérnek a sajátjukba…- magyarázta Myouga.

-         Szóval addig így maradunk? – kérdezte Sesshoumaru.

-         Igen…- hangzott a válasz.

Sesshoumaru és Inuyasha egyszerre sóhajtották el magukat. Nagyon nehéznek ígérkezett az elkövetkező néhány nap. Eközben besötétedett, és mindannyian aludni tértek. Másnap reggel úgy döntöttek, tovább indulnak. Egy tisztáson mentek épp keresztül, amikor hirtelen eléjük ugrott Kohaku. Inuyasha megtorpant.

-         Most mit tegyek?...Nem ölhetem meg Sango öccsét...

Gondolkozott még egy darabig, majd magabiztosan előre lépett. Kohaku támadásba lendült, de Inuyasha így, hogy a lelke Sesshoumaru testében volt, simán kivédte minden támadását. Aztán leszorította Kohakut, és egy mozdulattal kivette belőle a szilánkot.

-         Kohaku!!! Ne!!! – sikoltott fel Sango, majd zokogni kezdett.

Sesshoumaru érdeklődve nézte.

-         Megölte a kölyköt...Nem gondoltam volna...De...Miért nézi annyira?...Csak nem azt tervezi...?

Nem tudta végiggondolni, mert Inuyasha egy hirtelen mozdulattal előhúzta a Tensaigát, és levágta a túlvilág küldötteit Kohaku testéről. Kohaku lassan lélegezni kezdett. Sango az öccsére nézett, és a könnyein keresztül elmosolyodott. Hálásan nézett Inuyashára. Kohaku lassan magához tért, Sangot látta meg először.

-         Nővérem…Én…- kezdte mondani, de Sango félbeszakította.

-         Tudom, hogy nem akartad…- mondta, majd magához ölelte Kohakut.

A csapat egy újabb taggal bővült. Mivel lassan este lett, az éjszakát ott töltötték a tisztáson. Sango nagyon boldog volt. Újra egy család voltak a testvérével. Kohaku szinte semmire sem emlékezett arról az időről, amíg Naraku szolgája volt, de a többiek sem faggatták. Másnap reggel tovább indultak. Sesshoumaru és Inuyasha elég rosszul viselték a lélekcserét. Kagome már nem is tudta követni, hányszor vágta a földhöz Sesshoumarut a nyaklánc segítségével. Nem tudták, mikor kapják vissza a testüket, de a másikét már nagyon unták. Az első próbálkozásuk az volt, hogy mindketten a saját ruhájukat vették fel. Amikor kimentek a kunyhóból, ahol akkor megszálltak, a többiek majd’ felfordultak a nevetéstől. Inuyasha ruhája túl rövid volt így, hogy a lelke Sesshoumaru testében volt. A ruha ujjai a könyökén, a nadrág szárai a lábszárán voltak, az egész úgy nézett ki, mintha összement volna a mosásban. Sesshoumaru pedig úgy nézett ki, mint akire ruhafoszlányokat aggattak, mivel a ruhát nem Inuyasha méreteire szabták, így legalább két számmal nagyobb volt, ha nem hárommal. Miután ez a kísérlet nem sikerült, a két testvér visszacserélt a ruhákat. Eltelt két nap, és a csapat éppen egy erdőben sétált, amikor hirtelen megjelent Naraku.

-         Nocsak…Úgy látszik, a nagy Sesshoumaru egyezséget kötött a nyomorult korcs öccsével…- gúnyolódott Naraku.

Ez a mondat mind Inuyashát, mind Sesshoumarut feldühödött. Egyszerre rontottak Narakunak, akinek így nem tűnt fel az, hogy érdekes módon Sesshoumaru a „nyomorult korcs”, Inuyasha pedig az „egyezség” miatt dühödött fel. Naraku a harc elején fölényben volt, de később Inuyasha és Sesshoumaru került fölénybe. Hirtelen Inuyashának sikerült Naraku szívébe vágni Sesshoumaru mérges karmaival. Naraku felordított, és a szíve helyén lilán villant valami, majd kiesett a testéből a Szent Ékkő. Naraku hátratántorodott, majd eltűnt, de az Ékkő a földön maradt. Kagome odasétált, felvette, és hozzáillesztette a nála lévő darabokat, így az Ékkő csaknem teljes lett.

-         Hogy került Narakuba az Ékkő? – kérdezte Inuyasha.

-         Fogalmam sincs…- vont vállat Kagome.

-         Az a lényeg, hogy megvan…Már nem hiányzik sok…- mondta.

-         Biztos abból a nyavalyás Kougából kell még kiszedni…- mondta Inuyasha, és megropogtatta a karmait.

Ebben a pillanatban hatalmas szél kerekedett, és megjelent Kouga.

-         Mit kell kiszedni, és kiből? – kérdezte.

-         Hallgatóztál?! – kérdezte felháborodva Inuyasha.

Kouga értetlenkedve nézett rá.

-         Ki vagy te? – kérdezte.

Inuyasha csak nézett rá.

-         Persze...Hiszen Sesshoumar testében vagyok!

-         Nem lényeg…Add át a szilánkokat! – mondta végül.

-         Majd ha fagy…! – válaszolt Kouga.

Épp kezdtek volna harcolni, amikor Kagome felemelte az Ékkövet. Kouga lábai lilás fényben kezdtek ragyogni, majd kivált belőlük a két szilánk, és az Ékkőbe szállt. Hirtelen minden lilán kezdett izzani. Kagome megtisztította az Ékkövet. Inuyasha és Sesshoumaru ájultan esett a földre. Mikor a fény elmúlt, Inuyasha magához tért. Nem ott volt, ahol elájult.

-         Talán a lelkem visszatért?…Remélem…

Lenézett a kezeire. A karmai kisebbek voltak…A ruhája piros színű…Felnyúlt, és megtapogatta a füleit…Kis kutyafülek voltak.

-         Visszaváltoztam!!! – ordította felugorva.

-         Én is! – hallatszott egy másik hang.

Sesshoumaru Inuyashaára nézett, majd megszólalt.

-         Akkor viszlát…- mondta, majd eltűnt.

Eközben Kouga értetlenül bámult.

-         Mi a fene folyik itt?! Mi az, hogy visszaváltoztál?! – kérdezte zavarodottan.

-         Hosszú…- legyintett Inuyasha.

Kouga vállat vont, intett Kagoménak, majd most már nem olyan gyorsan elment.

Inuyasha hirtelen érintést érzett a karján. Kagome volt az, kezében az Ékkővel.

-         Akkor…Átváltozol? – kérdezte a lány szomorúan.

Inuyasha gondolkozni kezdett, majd megszólalt.

-         Nem…- válaszolta.

Mindenki meglepődött, de legfőképpen Kagome.

-         Nem?...Ez biztos? – kérdezte.

-         Igen…Elég volt ez a néhány nap, amíg szellem voltam, de már ennyi idő alatt sikerült megutálnom…- mondta Inuyasha.

Kagome elmosolyodott, és átölelte. Inuyasha hirtelen megcsókolta. Kagome elpirult.

-         Izé…Bocs….Elkapott a hév…- magyarázkodott Inuyasha vörösen.

-         Semmi gond…- mosolygott Kagome, majd megcsókolta Inuyashát.

Mirokuék mosolyogtak.

-         És most mihez kezdünk? – kérdezte Sango.

Inuyasháék kibontakoztak egymás öleléséből.

-         Megkeressük, és megöljük Narakut…Nem maradhat életben…- válaszolt Inuyasha.

A többiek bólintottak, majd elindultak, hogy megkeressék Narakut és csapatát.