Mindent elrontottam…

Egy hollófekete hajú lány sétált a sötét erdőben, szerelmét keresve.

-Naraku! Naraku, kedvesem hol vagy?

Kikyou volt a lány. Kikyou a sírás határán állt.

-Szia Kikyou!

-Naraku? Végre megtaláltalak! Úgy hiányoztál!

Kikyou-t elvakította a szerelem, nem is vette észre, hogy Naraku csak kihasználja…

Ekkor de máshol…

-Inu Yasha nyugodj már meg! Ne ugrálj, mert nem tudom ellátni a sebedet, ráadásul újhold van.

Inu Yasha bevágta a durcát de azért nyugton maradt. Kagome ellátta a fiú sebeit.

-Látod? Így sokkal jobb. De mégis mi a fenét csináltál, hogy ennyire megsérültél? Nagyon aggódtam érted.

-Naraku volt. Nekem támadt.

-Nekem is pont akkor kellett hazamennem. Hogy vigye el az ördög a Terminátort.

-Hogy kit?

-Ja… nálunk, a suliban minden tanárnak van gúnyneve.

-És mégis miért ez az irodalomtanáré?

-Szigorú és kegyetlen. A neve Vali néni. Ebből jön a Valigátor azt a Terminátor.

Mindketten jót nevettek. Kagome kezdett álmosodni és fázni.

-Ááááhhhh! –ásított egy nagyot Kagome.

-Álmos vagy?

-Igen és fázom.

-Csodálkozol? Hisz csak egy szoknya és egy blúz van rajtad és azok se éppen vastagok.

-Tudom, de siettem vissza.

-Na gyere ide, meg ne fázz itt az orrom előtt.

Kagome hozzábújt Inu Yasha-hoz. Öt percen Kagome-ék felől halk szuszogást lehetett hallani.

Reggel…

PUFF

-Szerzetes mégis mit képzelsz? Fogdosol miközben alszom? Adok én neked! PUFF PUFF PUFF

-Sango! Megjöttünk!

-Oh, szia Kagome!

-Keh. Bezzeg én itt se vagyok.

-Jól van nem úgy gondoltam, szia Inu Yasha!

-Te figyelj, nem gon… áááááá!

-Kagome mi a baj?

-Á csak épp most talált háton egy szent nyílvessző.

-És ki talált el?

-Hármat tippelhetsz.

-Kikyou.

-Nézd már! Naraku a páviánbundája nélkül jelent meg ez kész csoda!

-Ne gúnyolódj rajtam halandó! Kikyou tedd a dolgod! Öld meg!

-Rendben Naraku!

Kagome előkapta az íját de túl későn. Kikyou nyila eltalálta a szívén.

-Hehehe! Meghalt végre az az átkozott boszorka.

Na de Naraku? Ha meghalt miért nem kapom vissza a lelkem?

-Kagome!

Inu Yasha kíhúzta a Tetsusaiga-t.

-Meghalsz Naraku. Megölted akit mindennél jobban szerettem! Bakuriyuuha!

Naraku teste semmivé lett, de Inu Yasha-t eléggé kimerítette a támadás.

-Ez nem lehet igaz. Kagome meghalt miért nem kapom vissza a lelkem?

-Azért mert nem haltam meg! Élek és megöllek!

Kagome nyila Kikyou hátába állt, evvel felszabadítva a testét alkotó lelkeket.

-Mi történt? Hol vagyok?

-Megölted Kikyou-t és a középkori Japánban vagy.

-Megöltem?! Neem!

Kagome elrohant. Inu utána ment de csak a lányt látta összeesni és azt suttogni:

-Mindent elrontottam…

-Miért? Kagome miért? Nem hagyhatsz itt! Szeretlek Kagome, hallod? Szeretlek!

Inu Yasha odarohant a lány testéhez. Most nem szégyellte hogy sír, most nem. Inu néhány könnye a Tetsusaiga-ra esett. A kardot fehér fény vonta körbe és lüktetni kezdett. Úgy látszott mintha hívna valamit.

-Mi a fene?

A Tetsusaiga magához hívta a Tenseiga-t. Inu Yasha fölkapta a gyógyító kardot és egy csapással megölte a túlvilág küldötteit. Kagome kinyitotta a szemét.

-Hogy kerülök ide?

-Kagome!

Inu Yasha átölelte a lányt.

-Inu Yasha, Kagome hol vagytok? Miroku! Ezt meg ne próbáld még egyszer! PUFF PUFF

-Itt vagyunk!

Inu Yasha a karjaiban hozta az ájult lányt.

-Mi történt veletek?

-Miután Kagome elrohant a szívébe szúrt egy nyilat, és amikor a Tetsusaiga megérezte, hogy sírok magához hívta a Tenseigát és föl tudtam támasztani Kagome-t.

-Csak egy kérdésem van. Miért ölte meg magát Kagome?

-Na ezt én sem tudom.

-Mert azt hittem, hogy Kikyou-t szereted és nekem az a legfontosabb hogy boldog légy.

-Azt szeretnéd hogy boldog legyek? Akkor ne halj meg?

Kagome újból elájult.

-Vigyük Kaede anyóhoz!

Kagome még egy hétig ott aludt az anyó kunyhójában. Mindenki bejárt hozzá csak egyvalaki nem. Inu nem ment be hozzá mert egész végig mellette volt és fogta a kezét.

-Milyen jó lenne ha fölkelnél… Megint azt mondanád fekszik… Megint átölelhetnélek…

-Inu Yasha… Itt vagy?

-Igen itt vagyok. Jól vagy?

-Semmi bajom. Figyelj csak! Mit mondtál nekem mikor halott voltam…

-Hát… Öööö… Izé…

-Na gyerünk ki vele!

-Csak annyit hogy szeretlek.

-Ko..komolyan?

-Igen…

De a  mondatot nem fejezte be mert Kagome megcsókolta…

           The End