19. rész
Játék az élet
-Várj Kouga!-ocsúdott fel Kagome,mikor már majdnem elaludt a farkasszellem karjai közt.-Otthagytam a táskám!Minden dolgom benne van!És néhány égkőszilánk is...-
-Égkőszilánk???Akkor tényleg vissza kell mennünk értük!De…szóval…neked…az a korcs…-próbálta úgy mondani,hogy ne okozzanak szavai fájdalmat Kagoménak.
-Nem,nyugodj meg.Engem többé már nem érdekel!-mosolyt erőltetett arcára.Belül nagyon is fájt neki a gondolat,hogy újra találkozhat Inuyashával.De a barátaitól el akart búcsúzni.Kouga megfordult,és nyargalni kezdett abba az irányba amerről jöttek.
-Kouga!Tőled nem vette el Naraku az égkőszilánkjaid? -kérdezte Kagome.
-De igen.-elmosolyodott-Emlékszel a farkasokra,akiket átokként küldtem Narakura?-
-igen….-
-Ők hozták vissza a szilánkjaim.-
-Értem-Az út további részében nem beszélgettek.Ilyen sebesség mellett hamar odaértek.Kouga letette a lányt.
-Hova lettek a többiek?-nézett körbe értetlenül Kagome.
* * *
Kikiyou odalépett Inuyashához.
-Csókolj meg!-súgta.A férfi közelebb hajolt,majd hirtelen elfordult.
-Kikiyou,nézd ezeket a szobrokat!-és maga után kezdte húzni a nőt.-Nézd azt a jelet,amit a fegyvereikre véstek!Valahol már láttam,csak nem jut eszembe,hol!Nem tudnál segíteni?Te tudod mi ez a barlang,nem?Mi a neve?-
-Háááát….-Kikiyou azt se tudta,mit mondjon.Ugyanis a Halál Kapujánál voltak,de ha ezt elmondja Inuyashának,sosem tudja megölni,és magával vinni a túlvilágra.Hosszan gondolkodott,hogy mit tehetne,míg Inuyasha folyamatosan fecsegett a szobrokról,falakról,a kapuról,és mindenről,amit csak benn látott.
* * *
-Először megkínozlak titeket.Aztán végzünk egy kis átalakítást…-ecsetelte Naraku Sangonak és Mirokunak.
-Miféle átalakítást?-ugrott föl Miroku.
-Mondjuk úgy,hogy…agymosás.-kezében három égkőszilánk csillant meg.Míg Naraku és Miroku beszéltek,Sango Jonh-t élesztgette.
-Jól vagy?-kérdezte a lány az ébredező férfit.
-Nem.-válaszolt halkan.
-De hogy kicsit izgalmasabb legyen-harsogta be a termet Naraku hangja-megküzdhettek a hóhérokkal.Lassú mozdulattal beletúrt hajába,és egy hajszálat húzott ki.Kitartotta kezét,amiben hirtelen feltűnt egy szellem bábu.Hajszálát a bábura csavarta,majd bedobta Sangoékhoz.A faragott alakból egy ocsmány szörnyeteg alakult.Mirokuék küzdeni kezdtek ellene.de egy perc sem telt bele,és máris feléjük repült a következő szellembábu,rövidesen pedig még egy.
-Így igazságos!-kiáltott le a küzdőknek Naraku.-Mindenkinek jut egy ellenfél!De nyugalom,nem engedem,hogy meghaljatok.Az túl egyszerű volna.És még céljaim vannak veletek-mostmár halkított hangján,és inkább magának mondta,széles vigyor mellett:
-Mert játék az élet,nem több.
20. rész
Iker
-Jaj Kirara,hová tűntek el a többiek?-siránkozott Shippou Kirara hátán ülve. Kirara az előttük magasodó hegy felé emelte fejét,és futott tovább. Shippou mellette ügetett amilyen gyorsan csak tudott. A hegy tetejét sűrű fekete felhőréteg takarta. Kirara hátára vette a rókaszellemet,és nagy ugrásokkal közeledett a hegycsúcs felé. Hamar oda is értek.Csak egy hatalmas palotát láttak, egyéb épületek,növények vagy állatok nem voltak. A levegőben gyenge hatású méreg terjengett. A két szellem semmivel sem törődve a palotát vette célba, és betörték az ajtót.
-Sango! Miroku! Jonh! - kiáltott barátainak Shippou. Ők még mindig a szellembábukkal küzdöttek. Jonh a végkimerülésig harcolt, vágta szablyájával ellenségét, de sikertelenül, mert ahol megvágta, ott rögtön begyógyult a seb. Kirara először neki segített, és megtámadta a szellembábut. Ennyi idő elég volt arra, hogy Jonh tőrét a szörnynek hajítsa, és így eltörje a bábut. Kirara ezután Sangohoz futott. Shippou egy rókatűzzel megvakította az ellenfélt és ezután Kirara végzett vele. Sango egy gyors „köszönöm”-öt mondott, majd mindannyian Mirokunak segítettek. Rövidesen ez a szellembábu is eltört.Naraku majd’ felrobbant a dühtől.
-Azt hiszitek,ilyen egyszerű lesz?! - ordította. Karját jobbra kitartotta, és egy dárda tűnt fel tenyerében. Maga a dárda fekete fából készült, hegye gondosan kovácsolt acélból volt. Látszott, hogy a fegyvert még sosem használták.
-Ezt Inuyasha megölésére szántam. De ő most megy a halálba. Így nektek maradt. -Elhajította. A dárda nyílegyenesen suhant, majd Miroku orra előtt állt a földbe. A fegyver hirtelen fekete fénnyel kezdett világítani, és a Naraku kezében lévő égkőszilánk is így „tett”. Egyszerre a semmiből egy, a lándzsát markoló kar tűnt föl. Az izmos végtag egy vállban folytatódott, ami egy meztelen férfi mellkashoz csatlakozott. Ebből folyamatosan nőtt ki a másik kar, két láb, és legvégül a fej. Mindezek után kirajzolódott az arc, rajta a gonosz pillantású szemek, az orr, majd a finom ívű,de torz mosolyba forduló száj. Néhány másodperc múlva a férfi vállát már gyönyörű,hullámos fekete haja fedte,testére ruha került.Hosszú,fekete nadrágján a jobb térd alatt egy fekete-sötétzöld csíkos szalag volt kötve.Finom bőrből készült cipője szintén fekete. Öve is sötét színű, az övcsat pedig ezüsttől fénylett. Felsőjének leginkább egy mellényre hasonlított: ujjatlan, elől pedig ketté volt hasítva. Ez a ruhadarab szürke volt, nem túl szűk, mégis finoman tapadta a szőrtelen mellkasra, kihangsúlyozva az izmokat. A fény hirtelen megszűnt. Mirokék szólni sem tudtak a döbbenettől. Naraku állt előttük, csak más ruhában! Felnéztek, és ott is ott állt Naraku!
-Ezt nem hiszem el! Kettő van belőle! - törte meg a csendet Miroku.
-Jól mondod, szerzetes!-szólt le az eredeti Naraku.-Végre sikerült megteremtenem legtökéletesebb inkarnációm. Ugyanolyan, mint én. Nem is igazán a reinkarnációm. Inkább az ikertestvérem. - Mindenki porig volt súlytva. Két Naraku! Még eggyel is nehezen bírnak, de kettőve! Ráadásul nincs itt Inuyasha sem! Most mihez kezdjenek?
|