Hokano Sekai:
’Instant story’
By Ly
- Kagome!
A szívverés is leállt. A lány lassan felállt. Kövér cseppek gurultak le a homlokán. A gyomra görcsbe rándult. ”Nem fog sikerülni! Nem fog sikerülni!”
Kezdett meleg lenni a helyiségben, fülledt, dohszagú levegő keringett körülötte. Inkább nyitotta volna ki az ablakot, de most nem lehetett.
Erőt vett magán és elindult, szép lassan. A következő pillanatban már, valami keskeny, kis hengeres dolgot szorított a kezében… a krétát.
- És most kisasszony, vezesse le a Pitagorasz tételét.
Kagome bólintott, a tábla felé fordult.
Hiába gondolkodott, nem jutott eszébe semmi, semmi az égvilágon. Görcsösen harapdálta az ajkát, de ettől még a tétel nem termett a táblán.
„Valamit pedig kellene…” A legcsekélyebb ellenállás nélkül engedett a kezének, és írni kezdett. Igazán már oda sem figyelt, nem túlzottan érdekelte a dolog, mert a tételt nem tudja… de a keze, megállás nélkül járt, nem is irányította.
Felnézett a művére… elállt a lélegzete, még a kréta is kettétört a kezében.
Az osztálytársai dőltek a nevetéstől.
A táblán nyoma sem volt semmiféle matematikai tételnek… helyette egy rajz volt.
Egy kislányról és egy kisfiúról, akinek érdekes módon kutyafülei voltak.
Egymás karjaiban feküdtek…
A nevetés hirtelen abbamaradt, a tanár úr vaskos keze szorította meg kagome vállát, ezzel visszahozva az ’életbe’.
- Sajnálom Kagome, de az én órámon a diákok semmiféle pornográf anyagot nem firkálhatnak a táblára. Ezért most meg kell büntetnem téged.
Kagome pisszenni sem mert. Már előre rettegett az ítélettől.
- Egy hétig- folytatta a tanár- egy bizonyos illetőnek, instant tésztát kell főznöd.
„MIII?! Tésztát?!”
Kagome felébredt. A szobájában volt.
- Csak egy ostoba álom. Még hogy instant tésztát!- örült, hogy most már vége.
Csak most vette észre a talpnyomokat a padlón. Inuyasha itt járt.
- Szuper, megint takaríthatom a szőnyeget.- húzta le magáról a takarót, savanyú arccal.
Ásítva ment le reggelizni.
- Jó reggelt Kagome! Jól aludtál?- köszöntötte mosolygós arccal az anyukája.
- Hát…nem éppen.
- Ha ettél, megkérhetlek valamire?
- Persze.
- Főzz egy kis tésztát, hoztam a boltból pár zacskóval.
- Instant tésztát?- húzta fel a szemöldökét a lány.
- Igen. Nem is mondtad, hogy a barátod ennyire szereti. Ha tudtam volna, még tegnap a látogatása előtt jól bevásároltam volna. De így csak a maradék 3 adagot készítettem el neki.
„Barátom? Csak nem Inuyasha? Igaz, ő van oda a tésztáért! Lehet, hogy nem is volt olyan hülyeség az az álom? Inkább átnézem indulás előtt azt a tételt.”
Aznap suli után fáradtan ugrott be a kútba.
A barátai odaát várták.
- Na végre, csak hogy itt vagy!- fogadta Inuyasha- Akkor most már mehetünk!
- Várj!- szaladt oda hozzá a lány.- Lenne egy kérdésem.
- Mit akarsz?
- Mit kerestél tegnap nálam?
- Mondtam, hogy Kagoméhez ment. - mondogatta Miroku.
- Ééén. Semmit. Csak megnéztem, hogy meg vannak-e még az ékkőszilánkok.- zavarában dadogott.
- Már mért ne lennének?- nézett rá furcsán a lány.
- Na és? Nem tudhattam. De te honnan tudtad, hogy ott voltam?- nyomta a lány arcába a képét.
- Hát miután felfaltad az összes kaját otthon, meg a szőnyeget is súrolnom kellett, ez volt a legkevesebb.
Inuyasha elfordította a fejét. Megsértődött.
- Jaj, Inuyasha, ne szívd mellre, lehet, hogy nem vagy jó lopakodó, de másban viszont ügyes vagy.- Kagome.
- Miben?- nézett rá a fiú.
- Hát… ööö… izé- törte a fejét.
- Kösz.- húzta fel az orrát.
- Ez nem jött össze.- rázták a fejüket Sangoék.
Inuyasha egész úton nem szólt semmit. Kagome megunta a dolgot.
- Figyelj, ha főzök neked instant kaját, akkor végre hozzánk szólsz?
- Talán.- válaszolt.
- Na, igen vagy nem?
- Jól van, igen.
- Akkor megbeszéltük?
- Megbeszéltük.
Kagome mosolygott. Inuyasha gyomra meg hatalmasat korgott.
- Hol is van az a tészta?
A lány unott fejjel kotorászni kezdett a táskájában.
„Azért még várhatott volna néhány órát!”
- Siess már!- sürgette a fiú.
„Még jó, hogy az instant kajákat szereti.”
The End | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
