A kígyómarás
Sesshoumaru és csapata egy napraforgótábla mellett sétálta. Rinnek nagyon megtetszettek a sárga virágok ezért elment szedni párat. Egyszer csak hangos sikítást lehetett hallani. Amikor Sesshoumaru odaért látta, hogy Rin a földön fekszik.
Sesshoumaru. Rin! Mi a baj?
Rin: Se-Se-SEsshoumaru-sama! Egy kígyó!
Meglátta a földön a kígyót és rögtön tudta hogy mérges. Felvette a földről a kislányt és a közeli faluba vitte. Amikor megérkeztek persze mindenki kiabálni kezdett.
A falubeliek egy szellem! Segítség egy szellem! Hívjátok a szellemírtókat!
Sesshoumaru: Nyugodjatok meg nem akarlak bántani titeket.
Egy falubeli: Hát akkor meg mit akarsz?
Sesshoumaru: Azt, hogy gyógyítsátok meg ezt a lányt. Van a falutokban gyógyító?
Előlépett egy nő.
Gyógyító: Én vagyok.
Sesshoumaru: Van kígyómarás elleni gyógyszered?
Gyógyító: Van.
Sesshoumaru: Akkor gyógyítsd meg ezt a lányt.
Egy falubeli: Várjunk csak! Azt hiszed ingyen dolgozunk neked? Adj valamit cserébe!
Sesshoumaru: Mire gondosz?
A falubeli: A prémedre.
Sesshoumaru összehúzta a szemöldökét. Nagyon mérges lett hogy valaki ilyesmire mer gondolni, de ekkor Rin felkiáltott a fájdalomtól. A nagyúr még gondolkpodott egy kicsit aztán döntött.
Sesshoumaru: Rendben van megkapod.
A falubeli: Akkor kérjük a prémet.
Sesshoumaru: Mi van? Nem bízol bennem?
A falubeli Mióta szokás bízni egy szellemben?
Sesshoumaru: Jól van. Itt van. Fogd.
És Sesshoumaru átnyújtotta hőn szeretett prémjét.
A falubeli óvatosan elvette aztán elrohant vele.
Gyógyító: Kövess.
Sesshoumaru követte az asszonyt egy kunyhóba. Ott letette Rint az ágyra.
Sesshoumaru: Mennyi idő alatt gyógyul meg?
Gyógyító hatásos ellenszerünk van. Holnapra meggyógyul.
Sesshoumaru: Akkor holnap érte jövök.
A nagyúr visszament Jyakenhez aki már kíváncsian várta.
Jyaken: De Sesshoumaru nagyúúúúúr! Hová tünt a prémed? Híííííííííííí csak nem azoknak az átkozott falusiaknak adtad a lány meggyógyításáért cserébe?
Sesshoumaru. De igen. Miért? Talán ez zavar téged?
És úgy nézett Jyakenre mintha a saját szemeivel akarná meggyilkoni őt.
Jyaken: Nem....... Egy csöppet sem nagyuram. Bocsáss meg nekem.
Sesshoumaru sokat gondolkodott az este de nem bánta meg hogy odaadta a legdrágább kincsét. Másnap délután elment Rinért. A kislány ahogy meglátta boldogan rohant megölelni a nagyurat.
Rin: Sesshoumaru sama! Annyira hiányoztál!
Sesshoumaru: Jó vagy Rin?
Rin: Ühüm. A néni aki meggyógyított azt mondta fizetség képpen odaadtad a prémedet fizetség képpen. Igaz ez?
Sesshoumaru: Menjünk.
Rin megértette. A nagyúr mindenét odadná csak hogy ne essen baja neki. Rin szívét elöntötte a szeretet és annyira boldog lett, hogy odarohant a nagyúrhoz, lehúzta magához, és egy hatalmas nagy puszit nyomott az arcára. Sesshoumaru ettől olyan vörös lett mint egy rák és meg se tudott mukkani. Nem mert belenézni Rin szemébe, nehogy véletlenül elmosolyodjon ő is. Rin rögtön látta mi a helyzet és elengedte a ngyurat. Az fölállt és amikor Rin nem nézett oda mindig mosolygott.
(Tudom hogyha Rin meghal Sesshoumaru felélesztheti a Tensaiga segítségévelde ennek a kígyónak a marása olyan, hogy nagyon sokat szenved tőle az illető amíg meghal. Sesshoumaru ezt onnan tudja, hogy amikor kicsik voltak Inuyashát megmarta egy ugyan ilyen kígyó és nagyon sokat szenvedett miatta. Mondjuk ezt csak én találtam ki de kellett valami ürügy.)
The End
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
