„Lecke a szeretetr�l”

Fanfiction by Inutaisho

Inutaisho �lve aludt el a h�z el�tt.

Megszokta m�r, hogy �rk�dnie kell, mert rengeteg vesz�ly leselkedik kis csal�dj�ra, f�leg a fi�ra Inuyasha-ra. Ma is �ppen �rk�d�tt, mikor elnyomta az �lom.

Mikor v�g�lis fel�bredt, �rezte, hogy egy kis meleg test simul hozz� �s megpillantotta maga mellett Inuyasha-t.

Elmosolyodott, �s megsimogatta kisfia fej�t.

Erre Inuyasha fel�bredt �s �lmos szemekkel n�zett apj�ra.

-H�t te meg mit keresel itt kint?-k�rdezte t�le Inutaisho m�g mindig mosolyogva.

-�n…�n csak f�lek a vihart�l!-mondta Inuyasha sz�gyenkezve �s lehajtotta a fej�t.

-Mi a baj?-k�rdezte Inutaisho.

-J� neked apa!-mondta Inuyasha.

Te olyan nagy �s er�s vagy! Te biztosan nem f�lsz semmit�l!

-Ebben nagyon t�vedsz Inuyasha!-mondta a hatalmas kutyaszellem t�volba r�ved� tekintettel.

�n is szoktam f�lni. F�lek hogy elvesz�telek titeket! T�ged �s �desany�dat! Pontosan ez�rt vagyok most is itt, �s �rk�d�m.

-Ha nagy leszek, �n is olyan er�s akarok lenni mint te apa! �s akkor majd mindenkit meg�l�k �s senki sem �llhat az utamba!

-Nem Inuyasha! Megv�dheted magad! Megv�dheted azokat akiket szeretsz, de sohasem…�rted, sohasem �lhetsz meg �rtatlanokat!

Ezt nagyon j�l jegyezd meg!-mondta �s fel�llt.

Inuyasha tan�cstalanul n�zett r�. Volt valami a tekintet�ben.

-Biztosan nagyon m�rges r�m!-gondolta mag�ban a kis f�ld�mon.

Nem kellett volna azt mondanom!

Inutaisho n�m�n bes�t�lt az erd�be. Inuyasha szomor�an n�zett ut�na. � azt hitte, hogy apja az�rt ment el, mert megb�ntotta, de err�l sz� sem volt.

A d�mon csup�n meg�rezte a k�zelben egy gyan�s szellem szag�t, az�rt ment el.

De ezt Inuyasha nem tudta.

Szomor�an bes�t�lt a h�zba.

-H�t te meg mit kerest�l kint?-k�rdezte k�v�ncsian Izayoi, mik�zben a reggelit k�sz�tette.

Inuyasha odaszaladt hozz� �s hozz�b�jt.

-Mi a baj kisfiam?

-Anya! Apa nem is szeret engem!

-Ugyan m�r! Ne besz�lj butas�gokat! M�r hogyne szeretne!

-De nagyon d�h�s r�m, mert azt mondtam, hogyha feln�v�k mindenkit meg�l�k!

-H�t…�gy az�rt �rthet�! Tudod Inuyasha, ap�dnak nagyon kev�s �rz�keny pontja van, de te most pont r�tal�lt�l az egyikre!

-Ezt meg hogy �rted anya?

-�gy… hogy …tudod…apuk�dnak nem olyanok voltak a sz�lei mint neked. Hanem…

-Nem voltak kedvesek?

Izayoi b�lintott.

-�s gonoszak voltak?

-Igen! Nagyon gonoszak voltak! �s ap�d nem szeretn� hogy te olyan legy�l!

-De �n nem vagyok gonosz!

-Tudom fiam! De meg kell �rtened hogy �desap�d nagyon �rz�keny erre!

-Igen anya! �rtem!

De ha � nem akar gonosz lenni, akkor meg mi�rt b�ntotta azt a sok embert amikor el�sz�r tal�lkoztunk?

-Mert akkor t�ged v�dett meg! Ap�d csak arra haszn�lja a hatalmas d�moni erej�t, hogy m�sokat megv�djen!

-Apa nagyon er�s!

-Igen! Az! Ez�rt akarj�k olyan sokan meg�lni �t!

-De ha nem az�rt ment el, mert megb�ntottam, akkor vajon mi�rt?

-Tal�n meg�rzett valamit!-tal�lgatott Izayoi.

-Ut�namegyek!-mondta Inuyasha �s kiszaladt a h�zb�l.

Izayoi ut�naki�lltott, de mire ki�rt a h�zb�l, fia m�r elt�nt.

Nemhi�ba, � egy hanyou, nem egy rendes ember.

De ha Inutaisho t�nyleg egy d�monnal van most, akkor Inuyasha a veszt�be rohan.

Ezt nem hagyhatja! Jajj, de hiszen azt sem tudja merre vannak.

Inuyasha mostanra viszont m�r biztosan oda�rt.

*

Inuyasha azon az egy alkalmon k�v�l, soha nem l�tta m�g az apj�t k�zdeni, �s be kellett l�tnia hogy az, amit azzal a p�r emberrel csin�lt, j�tszadoz�snak t�nik ahhoz k�pest, amit most l�tott.

Inutaisho hihetetlen gyorsas�ggal sz�kellt ide-oda �s pr�b�lt kit�rni az �t ostroml� d�mon penge�les karmai el�l. N�ha � is t�madt, de nem sok sikerrel.

A d�mon a karmait elker�lte, a kardj�t pedig kiv�dte.

Inuyasha csod�lkozva l�tta, mekkor�ra n�tt a kard apja kezben, mikor kir�ntotta.

Ellenfel azonban elker�lte a kard csap�sait is. Mindent kiv�dett. �s most rajta volt a t�mad�s sora. Felemelte a kez�t, amin egy diadalmas vigyor k�s�ret�ben j� 10 cm-esre n�ttek a karmok. Inutaisho d�bbenten n�zte, ak�rcsak Inuyasha a fa m�g�l.

A d�mon szaladva megindult Inutaisho fel�. Erre Inuyasha nagyon megijedt.

-Apa! Vigy�zz!-ki�ltotta.

Inutaisho felkapta a fej�t �s tekintet�vel Inuyasha-t kereste.

Ellenfele pedig kihaszn�lta az alkalmat �s led�fte �t penge�les karmaival.

-Apaaaaa!!!-ki�ltotta Inuyasha k�ts�gbeesetten.

Inutaisho megt�ntorodott, de az�rt m�g visszak�zb�l egy hatlamasat karmolt a d�mon pof�j�ba.

T�bb se kellett annak, gyorsan elengedte �s arr�bb ugrott.

Inutaisho d�h�sen ugrott neki.

T�mad�sa c�lba�rt, �s a d�mon ezt most nem tudta kiv�deni.

�m s�r�l�sek ide vagy oda, ellenfele m�g �gy is nagyon er�s volt. �s furfangos is.

�gy d�nt�tt, hogy Inutaisho helyett, ink�bb Inuyasha-t veszi c�lba.

Inutaisho azonban gyorsabb volt.

Odaugrott Inuyasha-hoz �s �t�lelte, �gy a d�mon csap�sa el�l a saj�t test�vel v�dte meg.

Inuyasha csak akkor fogta fel hogy mi t�rt�nt, mikor az apja elngedte.

Sz�rnyen n�zett ki. A d�mon karmai t�bb helyen is m�lyen felhas�tott�k a test�t… Nem volt sz�p l�tv�ny.

-Jajj ne! Ez is miattam van!-gondolta mag�ban Inuyasha k�ts�gbeesetten.

Inutaisho vicsorogva fordult a d�mon fel�.

-Az hogy megt�madsz, az egy dolog! De ha a fiamat akarod b�ntani, az�rt meghalsz!!!-ord�totta �s nekiugrott.

A d�mon vigyorogva visszacsapta. Inutaisho f�ldre esett.

Inuyasha odak�szott mell� �s megpr�b�lta keltegetni �jult apj�t…

-Apa! Apa…k�rlek kelj fel!-k�rlelte.

A d�mon k�zben odas�t�lt hozz�juk �s diadalmasan elvigyorodott.

-Hogy tudna legy�zni egy olyan d�mon, akiben nagyobb a szeretet, mint a tisztelet a saj�t fajt�ja ir�nt?-mondta lekicsinyl�en �s felemelte a kez�t.

-Lehet hogy � tud szeretni, de meg�llek ha eg ujjal is hozz��rsz!-hangzott ekkor egy nyugodt hang a h�tt�rb�l. A d�mon gyorsan felkapta a fej�t �s megfordult.

Az erd�b�l ekkor kil�pett m�g egy d�mon. Hossz� ez�st haja volt, �s arany szeme, ak�rcsak Inutaisho-nak. De a tekintete nem oyan szel�d  volt, hanem j�ghideg �s kegyetlen.

-H�t te meg ki vagy?-mordult r� a d�mon.

-A h�h�rod ha nem t�nsz el most azonnal!

A szellem nem mozdult. Inuyasha d�bbenten n�zte ahogy hihetetlen gyorsas�ggal egym�snak esnek. Az a d�mon, pont �gy harcolt ak�rcsak az apja. �s hasonl�tott is r�!

-„Vajon ki lehet?”-k�rdezte mag�t�l Inuyasha.

V�g�l a d�mon legy�zte ellenfel�t �s odasietett hozz�juk. Inuyasha csod�lkozva n�zte ahogy lehajol az apj�hoz. Szokatlan gyeng�ds�ggel �rt hozz�.

-Ez is miattad van korcs!-f�rmedt r� Inuyasha-ra.

Ha nem akart volna minden�ron megmenteni t�ged, akkon nem s�r�lt volna meg ilyen s�lyosan!

-De ugye nem halt meg?-k�rdezte Inuyasha a s�r�ssal k�zk�dve.

-Ezer szerencs�d korcs! K�l�nben meg�ltelek volna!-felelte erre a d�mon �s f�l�ltette Inutaisho-t. A hatalmas kutyaszellem lassan mag�hoz t�rt, �s k�h�gve-pr�szk�lve magsz�lalt:

-Inu….yasha!

-Nyugi, �l a kis korcs…!-felelte erre a d�mon.

-Sesshoumaru?-k�rdezte Inutaisho csod�lkozva.

-Igen? Mi van?

-Csak….csak csod�lkozom hogy itt l�tlak!

-Tal�n nem volna szabad idej�nn�m?

-Ilyet nem mondtam! Csak egy kicsit fura ….mert…..

-Ink�bb nem besz�lj!-v�gott k�zbe Sesshoumaru �s felseg�tette.

Inuyasha ijedten n�zte �ket.

-Mi van korcs nem j�ssz?-sz�l neki h�tra a d�mon.

-Sesshoumaru k�rlek ne h�vd �gy!-k�rte halkan Inutaisho.

-Mi�rt? Nagyon is illik r�!

-Sesshoumaru….

-J� ebbe ne menj�nk vele!-z�rta le a vit�t Sesshoumaru �s elindultak vissza a h�zukhoz.

-„Vajon ki lehet az a d�mon aki annyira hasonl�t ap�ra? �gy n�z ki ismerik egym�st! De nekem mi�rt nem mes�lt senki r�la?” –gondolkozott Inuyasha.

Kis s�ta ut�n azt�n vissza�rtek a h�zhoz. Sesshoumaru bek�s�rte Inutaisho-t. Inuyasha kint maradt. Rettenetes b�ntudata volt a t�rt�ntek miatt, �s nem nagyon akart az apja szeme el� ker�lni.

P�r perc m�lva kil�pett a h�zb�l Sesshoumaru.

Inuyasha odaszaladt hozz� �s k�nnyekt�l nedves arccal feln�zett r�. Sesshoumaru vetett r� egy lekicsinyl� pillant�st, majd megk�rdezte:

-Mi van korcs? Mit akarsz?

-�n…�n…csak…bocs�natot szeretn�k k�rni….

-Akkor ne t�lem k�rj! Ap�nak tartozol bocs�nattal nem nekem!-mondta �s sz� n�lk�l elment.

-Rosszul hallottam, vagy t�nyleg azt mondta hogy „ap�nak”? Ezek szerint…�…testv�rem….eg�szen pontosan a b�ty�m…. De apa mi�rt nem mes�lt soha r�la? Ezt nem �rtem!

Inuyasha teljesen �ssze volt zavarodva. 7 �ves fejjel mind�ssze annyit fogott fel az eg�szb�l, hogy az � hib�j�b�l majdnem meghalt az apja, �s hogy van egy b�tyja akir�l eddig senki nem mondott neki semmit! De mi�rt nem?

Kis id� m�lva kil�pett az ajt�n Izayoi.

-Inuyasha! Gyere be!-mondta neki.

-De �n…�n…

-Gyere be! Ap�d besz�lni akar veled!

-„Jajj ne! Most biztosan gy�l�l, ami�rt majdnem meg�ltem! Hogy lehettem ilyen buta? Mi�rt?”-gondolta mag�ban, k�ts�gbeesetten Inuyasha �s lassan bes�lt�lt az ajt�n.

V�gigment a h�zon, majdvett egy nagy leveg�t �s benyitott a szob�ba.

Mikor k�r�n�zett �s mepillantotta az apj�t, kicsit az�rt megnyugodott. Inutaisho p�rn�kkal kit�masztva �lt az �gyban, mellkas�t k�t�s fedte, de mosolygott �s �rdekl�dve n�zegetett egy nyakl�ncot a kez�ben. Inuyasha odas�t�lt mell�.

-Inuyasha!-�rvendezett Inutaisho �s �gy mag�hoz �lelte hogy a kis f�ld�mon alig kapott leveg�t.

-Apa! �n…�n….nagyon sajn�lom!-szipogta Inuyasha mikor Inutaisho elengedte.

-Ugyan! Nem a te hib�d!

-�n azt hittem most nem szeretsz, mert….mert �n….

-Ne besz�lj butas�gokat! M�r hogyne szeretn�lek! Jobban szeretlek mint az �letemet!-mondta mosolyogva Inutaisho.

-De h�t majdnem meg�ltelek….azaz majdnem meghalt�l miattam….

-Te nem tehetsz r�la! �s tudod Inuyasha, szerintem �n akkor is szerern�lek ha t�nyleg meg�lt�l volna….Mert a szeretet pont err�l sz�l….

Gyere �lj le ide mell�m �s elmondom!-mondta Inutaisho.

Inuyasha odas�t�lt �s felm�szott mell�. Izayoi az ajt�b�l figyelte �ket.

Inuyasha megszeppenve �ld�g�lt az apja mellett �s hallgatta amit az apja mes�l neki. Olyan sz�pek voltak �gy egy�tt. Inutaisho �szrevette Izayoi-t �s r�mosolygott. Izayoi visszaintett neki, majd becsukta maga m�g�tt az ajt�t.

Inutaisho azt�n  hossz� �r�kat mes�lt fi�nak. Elmondott mindent �s Inuyasha figyelmesen hallgatta.

-Tudod ..Inuyasha..sok minden van amit olyankor �rzel, amikor feld�h�tenek! Neked f�leg neh�z…hiszen te f�lig ember vagy…de r� kell j�nn�d, hogy a sok �rz�s k�z�tt van egy…ami mindig ott van…�s az a „szeretet”. Mert ez soha sem t�nik el, ak�rmennyire is rossz id�k j�rnak… �s ak�rmennyire is gonosz dolgok t�rt�nnek veled….

�s ezt kell megtal�lnod �nmagadban! Mert nem el�g csak mondani, ezt �rezned kell…itt bel�l…-mondta �s kez�t fia sz�v�re tette.

Hatalmas tenyere eltakarta Inuyasha eg�sz mellkas�t. A f�lszellem feln�zett r�. Inutaisho lehajtotta a fej�t, �s Inuyasha l�tta hogy arc�n egy k�nnycsepp csillan meg.

-Apa! Te s�rsz?

-Inuyasha! Gyere ide!

Inuyasha odab�jt hozz� �s �t�lelte.

-K�rlek ne hozd �gy r�m a fr�szt m�g egyszer!-mondta a hatalmas kutyaszellem halkan, �s megsimogatta Inuyasha fej�t.

-Rendben! Meg�g�rem!-mondta a kis f�lszellem.

-Akkor j�!-mondta erre Inutaisho, majd egy pillanatra elford�totta a fej�t �s a k�vetkez� pillanatban m�r ism�t mosoly volt az arc�n. Inuyasha t�tov�zva visszamosolygott, mire Inutaisho j�t�kosan megcib�lta a f�l�t.

-Na….Apa! Hagyd  f�lem!-nyavajgott Inuyasha, Inutaisho pedig j�t kacagott rajta. Kisv�rtatva bel�pett a szob�ba Izayoi is, �s boldogan n�zte ahogy Inutaisho �s Inuyasha nevetve birk�z�sba kezdenek. Olyan �desek voltak! Ahogy apa �s fia �nfeledten j�tszanak! Maga volt a t�k�ly! Ak�r �r�kis is eln�zte volna �ket! V�g�l Inuyasha-nak siker�lt „letepernie” Inutaisho-t �s diadalmasan elki�ltotta mag�t: -�ljenn! Gy�ztem! L�toda anya milyen er�s vagyok?

-Igen l�tom!-mondta mosolyogva Izayoi �s Inutaisho-ra n�zett, aki �gy gondolta hogy jobb ha megadja mag�t fi�nak. Egy ideige komolyan n�ztek egym�sra, majd hatalmas nevet�sben t�rtek ki….Inuyasha pedig vel�k nevetett….

Ekkor voltak utolj�ra ilyen felh�tlen�l boldogok…..

The End