„J� tett hely�be j�t v�rj…”-Fanfiction by Inutaisho

-Szerinted most mire gondol Jyaken-sama?-k�rdezte Rin Jyakent �s a fa t�v�ben �l� Sesshoumaru-ra pillantott.

-Honnan tudhatn�m �n! Ne zaklass m�r ilyen ostobas�ggal te l�ny!-f�rmedt r� Jyaken.

Rin erre nem felelt semmit, csak elindult ki a r�tre. �gy d�nt�tt szed egy csokor vir�got am�g nem indulnak tov�bb. Eg�szen estig kint volt a r�ten. Elj�tszadozott a pillang�kkal �s koszor�t font a vir�gokb�l. Azt�n este meg�rkezett Sesshoumaru Jyakennel �s Aun-nal. Rin odaszaladt hozz� �s b�szk�n mutatta hogy mit csin�lt. Sesshoumaru megd�cs�rte hogy nagyon �gyes, majd elindult �s Rin siet�s l�ptekkel k�vette. M�r megszokta hogy nem sokat besz�l feleslegesen, de ma k�l�n�sen hallgatag volt.

Az erd� most s�t�t volt �s ilyeszt�, de Rin nem f�lt, mert tudta, hogy am�g Sesshoumaru mellette van, nem eshet semmi baja, mert azt a d�mon nem hagyn�…

De Jyaken nem volt ebben annyira biztos. Minden bokorban ellens�get v�lt felfedezni, idegesen kapkodta a fej�t jobbra-balra �s �ssze-vissza hadon�szott a botj�val. Egy �zben mikor egy denev�r sz�llt el� az egyik fa odv�b�l annyira megijedt, hogy vis�tva elrohant �s elb�jt Sesshoumaru l�ba m�g�.

Sesshoumaru megrov� pillant�ssal n�zett r�, de v�g�l meg�llta, hogy ne r�gjon bel�. Sz� n�lk�l tov�bb indult.

Rin megfogta Aun kant�rj�t �s � is elindult. Kis id� m�lva elkezdett havazni. A kisl�ny gy�ny�rk�dve n�zte a h�pelyheket ahogy al�hullanak. Ebben az �vszakban nem szokott havazni, ez�rt k�l�n�s is volt, de olyan sz�p is, hogy Rin nem t�r�d�tt vele hogy honnan j�tt, henem csak gy�ny�rk�d�tt benne. Azt�n ki�rtek egy tiszt�sra. Sesshoumaru otthagyta �ket �s elment valahov�. Rin v�gyakozva n�zett ut�na. B�rcsak � is vele mehetne. Most hogy itt kellett maradnia Jyakennel, m�ris sokkal ijeszt�bb lett a hely. F�l�sen b�jt oda Aun-hoz. A s�rk�nyl� kedvesen hozz�d�rg�lte a fej�t.

-Jyaken-sama! Hova ment Sesshoumaru-sama?-k�rdezte a kisl�ny.

-Ne k�rdezz m�r megint ostobas�gokat! Te is tudod, hogy nem szokta az orrunkra k�tni, hogy �ppen hova megy �s mi�rt! Biztosan oka van, ami�rt nem mondja el!

-Vagy csak egyszer�en nem akarja!-tal�lgatott Rin.

Jyaken megrov� pillant�ssal n�zett r�. Rin letelepedett Aun mell� �s azzal foglalatoskodott hogy csokorba k�sse a vir�gokat amiket kor�bban szedett. Nem nagyon t�r�d�tt Jyakennel aki mag�rav�llalta az �rk�d�st �s idehese j�rk�lt fel-al�. Sok�ig v�rtak �gy. Rin �lve. A h�t�t Aun has�nak vetve, Jyaken �ssze-vissza j�rk�lva. Kis id� m�lva hatalmas k�d ereszkedett r�juk, �s Jyaken k�zelebb h�z�dott Rin-hez, hogy szemmel tarthassa �s ha sz�ks�g van r� megv�dhesse. Nem sok id� m�lva egy alak bontakozott ki a k�db�l. Magas volt, de alakj�t elrejtette az �jszaka �s a k�d, ez�rt nem lehetett felismerni. Jyaken gyorsan Rin el� �llt �s fenyeget�en felemelte a fejek p�lc�j�t. �m ekkor felismerte. Sesshoumaru volt az.

-� Sesshoumaru nagy�r! V�gre megj�tt�l! Hol volt�l?

-Nem hinn�m hogy r�d tartozik!-morogta Sesshoumaru �s �tgyalogolt Jyaken-en. Rin �szrevette hogy visszaj�tt �s boldogan rohant oda hozz�. De Sesshoumaru nem igaz�n l�tta sz�vesen. Sz� n�lk�l els�t�lt mellette �s letelepedett egy fa t�v�be. Rin csod�lkozva n�zett ut�na. Nem �rtette mi baja lehet. Csak �llt, azt�n t�tov�n k�zelebb s�t�lt hozz�.

-Sesshoumaru-sama.....

 Sesshoumaru felemelte a fej�t.

Erre Rin odaszaladt hozz� �s meg�lelte.

Sesshoumaru el�sz�r csak bosszankodott mag�ban hogy mi�rt nem hagyja m�r b�k�n ez a bolond l�ny, de azt�n � is mag�hoz �lelte!!!

Rin boldogon b�j volna m�g k�zelebb hozz�, de ekkor valami nedveset �rzett a kez�vel. Ijedten felkapta a fej�t!

K�r�l�tt�k a f�ld�n......piros cseppek.......v�r

-Se.....Sesshoumaru-sama te......

Sesshoumaru r�n�zett gy�ny�r� arany szem�vel de nem sz�lt semmit.

-Jyaken!-ki�ltotta Rin, de Sesshoumaru hirtelen megragadta a karj�t. A kisl�ny r�n�zett. A d�mon alig �szrevehet�en megcs�v�lta a fej�t.

-Igen Rin! Mi van?-k�rdezte Jyaken.

-Semmi!-felelte Rin.

Nem fontos!

Sesshoumaru megk�nnyeb�lten b�lintott, azt�n visszaroskadt a fa t�v�be �s p�r perc m�lva elaludt. Rin mell��lt a h�ba �s elm�ly�lten figyelte. K�s�bb �t is elnyomta az �lom. P�r �ra m�lva a nap els� sugarai m�r lassan �thatoltak a f�k koron�j�n. Rin �gy ahogy volt �lve aludt el, �s most elg�mberedett tagokkal �bredt. Sesshoumaru m�r fent volt, de semmi jel�t nem mutatta annak, hogy fel akarna �llni, vagy tov�bb akarna indulni. Ez Jyakennek �s felt�nt, ez�rt odas�t�lt gazd�j�hoz �s fontoskodva megk�rdezte:

-Mi az Sesshoumaru-nagy�r? Mikor indulunk? �s merre megy�nk tov�bb? Folytatjuk az utunkat �szak fel�?

-Nem! M�g maradunk egy keveset!

-De Sesshoumaru-nagy�r...�n �gy gondolom hogy...

-Maradunk �s k�sz! Ez a d�nt�sem!-mordult r� fennhangon Sesshoumaru. Jyaken beh�zta a nyak�t �s v�rta az �t�st amit esetleg kap a fej�re az �rtelmetlen ostoba k�rd�se miatt, de az nem �rkezett meg.

Sesshoumaru legsz�vesebben most elhaj�totta volna Jyakent j� messzire, valahova a h�ta m�g�, de nem ment.

M�g ehhez sem volt el�g ereje.

-Sz�rny� �rz�s a tehetetlens�g!-gondolta mag�ban.

Jyaken csod�lkozva n�zett fel, azt�n gyorsabn arr�bbsomford�lt hogyha esetleg Sesshoumaru meggondolja mag�t ne legyen olyan el�rhet� t�vols�gban.

De �gy t�nt Sesshoumarunak nem nagyon volt kedve felkelni, mert m�g mindig ugyanott �lt �s meg se moccant. Rin letelepedett mell�. Sesshoumaru nem sz�lalt meg �s nem is n�zett arra. Lassan elnyomta az �lom.

Rin �gy d�nt�tt elmegy s�t�lni. Fogta �s levette Aun nyerg�r�l a kors�t, majd elindult. Gondolta ha m�r ott van, hoz egy kis vizet Sesshoumaru-nak h�tha szomjas. Nem is kellett sok�ig mennie m�ris el�rt egy krist�lytiszta viz� patakocsk�hoz.

�ppen lehajolt hogy megmer�tse a kors�t amikor halk �neksz�t hallott majd a t�lparton kil�pett a f�k k�z�l Kagome �s � is a patakhoz s�t�lt.

Mikor megpillantotta Rin-t integetett neki. Rin visszaintegetett, majd Kagome levette a cip�j�t, t�rdig a krist�lytiszta v�zbe g�zolt �s �s �tment hozz� a t�lpartra.

-Szia Rin! H�t te?-k�rdezte Kagome csod�lkozva.

-Viszek egy kis vizet Sesshoumaru-sama-nak!-v�laszolta a kisl�ny �s felmutatta a kors�t.

-Mi�rt nem szerez mag�nak? Nem szokott t�ged ugr�ltatni! Vagy �jabban igen?

-Nem! Nem szokott. Ezt nem � k�rte. Tulajdonk�ppen magamt�l j�ttem!

-�s � egyed�l elengedett? Ez  az erd� tele van d�monokkal!

-Nem. � nem tud r�la hogy elj�ttem, mert alszik!

„Sesshoumaru alszik? Neh�z elk�pzelni.”-gondolta mag�ban Kagome.

-Tudod Kagome-sama, eddig senki sem tudta  Inuyasha-n k�v�l Sesshoumaru-sama-t megsebezni, de �gyl�tszik egy d�monnak tegnap m�gis siker�lt!

-�gy�rted megs�r�lt?

-Igen! �s �n m�g sosem l�ttam ilyennek!-mondta Rin �s �t�lelte Kagom�t.

-Rin! Elvezetsz hozz�?-k�rdezte Kagome.

-Mi�rt?

-Meg akarom n�zni hogy nics e komolyabb baja.

-Renben!-mondta Rin �s elindult a sark�ban Kagom�vel.

A kisl�ny kereszt�lvezette �t az erd�n. Lassan mentek mert a kisl�ny a kors�val a kez�ben nem tudott annyira sietni.

Azt�n v�g�l meg�rtkeztek a tiszt�sra.

Sesshoumaru m�g mindig a fa t�v�ben �lt �s aludt, Jyaken pedig Aun h�t�n volt �s onann k�mlelte az esem�nyeket.

Kagome k�r�ln�zett. El�tte a h�ban mindenhol v�rcseppek...

-„Mennyi v�r”-gondolta mag�ban.

„Ennyit�l m�r 3 ember is meghalt volna”

De � nem az!

Jyaken most vette csak �szre �ket.

-Mit keres itt ez a haland� l�ny? Mit jelentsen ez Rin?-k�rdezte felh�borodva.

-Fejezd be Jyaken-sama! Fel�breszted Sesshoumaru-sama-t!!!

-Emiatt ne agg�dj! Nem fog fel�bredni egy ideig!-felelte Kagome �s let�rdelt a szellem mell�.

Rin odasietett hozz� �s fak�pn�l hagyta Jyakent.

A kis d�mon most vett csak �szre p�r dolgot amit eddig figyelmen k�v�l hagyott.

Lassan leesett neki mi t�rt�nt.

-Jaj! Sesshoumaru-nagy�r!-ki�ltotta �s odaszaladt hozz�juk.

De hisz ez lehetetlen! Hogy lehet? Ki tette Rin? Ki b�ntotta a gazd�mat?

-Nem tudom Jyaken-sama!-felelte Rin.

-Rin!-sz�lt Kagome.

-Igen!

-Maradj vele! Nekem vissza kell mennem, de mindj�rt j�v�k!

-Majd �n veled megyek!-aj�nlkozott Jyaken.

-Nem hiszem hogy j� �tlet! Ha Inuyasha megl�t nem lesz elragadtatva t�le! H�t m�g ha megtudja hogy seg�tek neki!-mondta �s fej�vel Sesshoumaru fel� b�k�tt.

-Rendben akkor �n is maradok!-egyezett bele Jyaken.

Kagome b�lintott �s elindult. Rin sok�ig n�zett ut�na. Majd mikor Kagome elt�nt a f�k k�z�tt, visszafordult �s letelepedett Sesshoumaru mell�.

Jyaken fel-al� j�rk�lva �rk�d�tt �s a folytonos ide-oda rohang�l�s�val az �r�letbe kergette Rin-t. Szinte egy �r�kk�vel�s�gnak �rzet�k, m�g Kagome krcs� alakja felt�n a f�k k�z�tt. Jyaken v�gre abbahagyta a rohang�l�st �s v�rakoz�an n�zett a l�nyra.

Kagome odasietett �s let�rdelt mell�j�k.

-Ne haragudjatok, csak Miroku feltartott.

Rin b�lintott, jelezv�n hogy nem baj, a f� hogy itt van. Kagome ledobta maga mell� a t�sk�j�t �s elkezdte el�pakol�szni a holmiait.

-Ugye biztosan tudod mit csin�lsz? Ugye nem b�ntod nagyuramat?

-Nem! Meg�g�rem!-felelte Kagome.

-Biztos?

-Igen biztos!-felelte Kagome �s �ppen a d�mon fel� ny�lt amikor Jyaken ism�t megsz�lalt:

-De tudod mit, megk�rhetn�lek valamire? Menj �s etesd meg Aunt! Sesshoumaru biztosan �r�lne neki!

-Rendben!-felelte Jyaken �s elment.

-Ezt meg mi�rt mondtad?-k�rdezte Rin.

-Csak az�rt, hogy ne legyen l�b alatt!-felelte Kagome.

-Ja �rtem m�r! J� �tlet volt!-helyeselt Rin.

Miut�n Jyaken m�r nem zavart, Kagome gyorsan ell�tta a d�mon seb�t. Majd mikor befejezte fel�llt �s  �gy sz�lt:

-K�rlek Rin! Ha fel�bred ne mondd el neki hogy �n voltam, rendben?

-Persze, de mi�rt nem?

-Nem akarom hogy tudja! Ennyi az eg�sz!-v�laszolta Kagome majd lassan els�t�lt.

Rin h�l�san n�zett ut�na, majd letelepedett Sesshoumaru mell� �s � is a f�nak d�lt.

Lassan beesteledett. Jyaken visszat�rt �s folytatta az ideges j�rk�l�st.

Kisv�rtatva Sesshoumaru kinyitotta a szem�t. Valahogy olyan furcs�n �rezte mag�t.

Fel�llt �s k�r�ln�zett, de nem l�tott semmi eml�t�sre m�lt�t. A h�pelyheket l�gyan f�jta a sz�l, �s m�r mindent h� bor�tott. Valami azonban m�gis furcsa volt.

Beleszagolt a leveg�be �s akkor r�j�tt mi volt olyan k�l�n�s. Jyaken �s Rin szag�n k�v�l m�g valaki szag�t is �rezte.

„Ez annak a l�nynak a szaga, aki Inuyasha-val szokott lenni. Igen! Kagome! Ez �.

�s ami a leg�rdekesebb volt, hogy mag�n �rezte a a szag�t.

-Hogy mert az a haland� hozz�m �rni?-k�rdezte mag�t�l d�h�sen.

De be kellett l�tnai azt is, hogy sokkal jobban �rzete mag�t.

-De mi�rt seg�tett nekem, hiszen �gy tudja hogy meg akarom �lni Inuyasha-t?

Nem az lenne a logikus hogy gy�l�lj�n?-gondolkodott mag�ban.

K�zben Rin is fel�bredt �s �rdekl�dve figyelte mit csin�l Sesshoumaru.

A d�mon mereven �llt a h�es�sben �s kitart�an figyelt egy t�voli pontot az �gen  mik�zben hossz� ez�st haj�t ide-oda f�jta a sz�l.

Rin odas�t�lt mell� �s megpr�b�lta kital�lni mit n�z olyan t�n�dve. � azonban nem l�tott semmi k�l�n�set. Sesshoumaru a kisl�nyra n�zett, majd megsimogatta a fej�t �s elindult az erd� �szaki oldala fel�.

-Hova m�sz Sesshoumaru-nagy�r?-k�rdezte Jyaken.

-El!-felelte Sesshoumaru m�g csak h�tra sem pillantva �s kisv�rtatva alakj�t elnyelte az erd�.

M�shol:

Inuyasha-�k �ppen egy csapat d�monnal harcoltak. Az ellens�geik rengetegen voltak, ez�rt mindenkinek ki kellett vennie a r�sz�t a csat�b�l. Miroku a botj�val, Sango a bumer�ngj�val, Kagome a nyilaival, Inuyasha pedig a Tessaiga-val harcolt ellen�k. Mindenki megtal�lta a sz�m�ra ide�lis ellenfelet. Inuyasha-nak igencsak meggy�lt a baja a d�monok vez�r�vel aki hihetetlen�l er�s volt, �s f�l k�zzel h�r�totta a Tessaiga csap�sait. Sango �s Miroku h�tukat egym�snak vetve harcoltak, Kirara Shippo-t v�dte, de Kagome egyed�l maradt. Egy hatalmas d�mon t�madt neki. A l�ny megpr��b�lta lenyilazni, de hi�ba tal�lta el, az nem sokat seg�tett. A d�mon hihetetlen�l nagy volt �s nagyon er�s. Nem �ppen neki val� ellenf�l. Egy hatalmas sz�zl�b� volt, borotva�les cs�pr�g�kkal. Kagome egyre csak l�tte bele a nyilakat, de mind hi�ba. Ez most nem haszn�lt. A d�mon megindult fel�je. Inuyasha r�m�lten vette �szre, hogy Kagome bajban van. � is megindult fel�je, de m�r k�s� volt...

Nem fog oda�rni id�ben.....

-Kagomeee!!!-ki�ltotta.

A l�ny ijedten n�zett a fel� k�zeled� hatalmas d�monra.....

„Nem! Az nem lehet! H�t itt a v�g.....”-gondolta mag�ban.

A hatalmas sz�zl�b� fel� sz�kkent. Kagome felk�sz�lt hogy a d�mon most meg�li, de ekkor valami eg�szen k�l�n�s t�rt�nt.

Hirtelen egy hihetetlen�l gyorsan elsuhan� feh�r foltot l�tott �s a d�mon holtan hevert a f�ld�n. Kagome er�t vett mag�n �s fel�llt.

�s akkor megpillantotta Sesshoumaru-t a d�mon teteme felett.

-Sesshoumaru?-k�rdezte csod�lkozva.

A d�mon levette tekintet�t a sz�zl�b�r�l �s fel� fordult.

-H�t...���...k�sz�n�m!-mondta a l�ny zavartan.

-Ennyivel tartoztam!-felelte Sesshoumaru �s jelent�s�gteljesen a l�nyra n�zett.

-Sz�val r�j�tt�l!-mondta Kagome fej�t lehajtva.

Sesshoumaru egy ideig n�zte �t azt�n megsz�lalt:

-Ti emberi l�nyek bonyolultabbak vagytok mint gondoltam!.........De az�rt k�sz�n�m!-mondta, majd megfordult �s olyan hirtelen t�nt el, mint ahogy j�tt.

Kagome egy ideig n�m�n b�mul�t ut�na majd megforult �s k�r�ltekintett.

A t�bbiek addigra le�lt�k az �sszes d�mont �s most elvett�k a n�luk l�v� �kk�szil�nkokat.

Inuyasha odaszaladt Kagom�hoz.

-Kagome! J�l vagy?

-Igen!

-Mit akart t�led Sesshoumaru?

-Semmit, csak elj�tt ler�ni a tartoz�s�t!-felelte a l�ny.

-A tartoz�s�t? Ezt nem �rtem!

-Nem baj! Nem fontos!-felelte Kagome �s a fi�ra mosolygott.

Gyere Inuyasha! N�zz�k meg h�ny �kk� szil�nkot tal�ltak a t�bbiek!-mondta azt�n, �s elindult Sango-�k fel�. Inuyasha �rtetlen�l pislogva k�vette.

� nem tudhatta amit Kagome m�r igen. Hogy igenis Sesshoumaru-nak is van lelke �s tal�n nem is olyan sz�vtelen mint amilyennek mutatja mag�t.........................

The End