...:::Inuyasha Fanfictions©:::...
..::Menü::..
 
..::Kiegészítések::..
 
..::Zene (Kiss from a Rose)::..

 

 Letöltés:

Ami most szól az - gondolom rájöttetek - nem japán, de azért remélem tetszik :P
fogalmam sincs ki az előadó illetve mi a szám cime de  >>itt<<  letöltheted! ;)

 

Hana Yori Dango (jdrama) - Planetarium by Otsuka Ai (előző)
Fuhen by Rin Sakura sake by Arashi
Kimi wa petto (jdrama) - Darling! by V6 
Kiss from a rose by Seal

 

 
..::Ennyi az idő!::..
 
..::Chat::..
Na jól van... igazatok van....mostmár annyira nem kihalt.... És még valami.... csetbe NE REKLÁMOZZ!!!
 
..::Bejelentkezés::..
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
..::Friss::..

 

EZENTÚL AZ ÚJ HONLAPON!!!!!!

 

http://www.inuyashafanfics.atw.hu/

 



 

Jó olvasgatást! ;)  
 


 

*Lemon: Olyan fic ami sexuális tartalommal rendelkezik! Kéretik nem elolvasni 16 éves kor alatt!!!!!!!                 

*********************************

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(az oldalon jelenleg kb 302 fanfic (ebből 33 paródia, 14 lemon) és  21 vers található. Viszont ebből még jó pár írója a türelmeteket kéri mert a mű folytatásra vár)

 
A lelkek útja (by Ly)
 
A lelkek útja II. (by Ly)
 
.:Nézz be!:.


Nézzétek meg másik oldalunkat is!
Anime Fanfictions

>>KATT IDE<<


És természetesen ide is várjuk a műveket!;)

 

 
Új kaland (by Ignesis)
 
..::Linkek::..
 
..::Versek::..
 
..::Lemon::..
 
..::Paródiák::..
 
Nézzük csak....mennyien is jártatok már itt?:)
Indulás: 2005-05-11
 
~ Aki mégis tud érezni (by Lilien)

Aki mégis tud érezni

 

 

Késő délután volt. A nap sugarai bordóra festették az eget, és aranyos derengésbe vonták a tájat. A távolban hegyek magasodtak, és egy sűrű erdő által kerített kis tóra néztek le. A tóban egy 18 év körüli lány fürdött, tőle valamivel távolabb egy magas, hosszú, fehér hajú férfi ült egy sziklán. Tekintete a távolba révedt, elgondolkozva, merengve, szomorúan. Ez az aranyló szempár valahogy mindig szomorúan hatott.

10 év telt el azóta, hogy a nagy és hatalmas szellem, Sesshoumaru magához vette a közönséges halandólányt, Rint. Ez idő alatt sok mindenen mentek keresztül, harcoltak, néha menekültek, szomorkodtak és nevettek, veszekedtek és megbocsátottak. Sesshoumaru lelki szemei előtt megjelent a kép, ahogy a tizenegy éves Rin veszekszik Jakennel, amiért a kis szellem véletlenül rálépett a virágaira. Változott a kép, és Rin most küszködve próbálta odavonszolni a Toukijint Sesshoumaruhoz, mikor egy régi csatában az kiesett a kezéből. Akkor a lány ezzel az életét mentette meg…

  Amikor Sesshoumaru észrevette a tóban fürdő lányt, pislogott néhányat, majd elfordult, leugrott a szikláról, és kavargó gondolataiba merülve visszasétált a táborukhoz. Ahogy gondolatmenetébe befurakodott a gyerekesen pancsoló Rin látványa, akarva-akaratlanul egy halvány mosoly árnyéka futott át az arcán.

Rin nemsokára végzett a fürdéssel, felöltözött, és visszament Sesshoumaruhoz. Szótlanul leült a tűz mellé, és lopva a szellemre pillantott. Eléggé zavarba jött, mert most vette csak észre, hogy mióta leült, Sesshoumaru őt nézte.

-       Zavarban vagy?- Sesshoumaru hangjában volt valami furcsa.

-       Hogy én? - Rin láthatóan zavarban volt.

-       Nem kell válaszolnod, ha nem akarsz…- Sesshoumaru elfordította a tekintetét és a tűzbe bámult. Rin még sosem látta ilyennek.

-       Történt valami, Sesshoumaru nagyúr?- Rin kicsit aggódva tette fel ezt a kérdést.

A szellem nem válaszolt azonnal, még mindig a tűzbe bámult, és kereste a szavakat.

-       Mi az oka annak, Rin… hogy te… még mindig velem vagy?-…- Miért nem maradtál ott az egyik faluban?- Sesshoumaru még mindig nem nézett Rinre.- Annyiszor voltunk veszélyben… annyi okod lett volna rá, hogy ne maradj velem…

-       Hát…- Rin nem tudta, mit mondjon. Eddig természetesnek tűnt számára, hogy Sesshoumaruval van - Azt hiszem, megszoktalak, és…

Most Sesshoumaru ránézett, és várta a választ. Rin egyre jobban elvörösödött, és kerülte a tekintetét.

-       Lehet, hogy nem tudnám elképzelni nélküled az életemet…

Rin még mindig nem tudott a szemébe nézni. Furcsa volt neki, hogy Sesshoumaru ilyeneket kérdez tőle. Sesshoumaru agya ismét zakatolni kezdett. „Mit akar Rin ezzel mondani?”

 Rin maga elé meredt, észre se vette, hogy Sesshoumaru felkelt, és nyugodt léptekkel odasétált hozzá. Leült mellé, majd megérintette az arcát. Rin felé fordult, Sesshoumaru „kedvesen” nézett rá. A lány rengeteg érzelmet tudott kiolvasni a tekintetéből. Legfőképpen az lepte meg, hogy a szellem aranyló szemeiben némi bizonytalanságot és félelmet vélt felfedezni. A szellem lassan közeledett Rin arca felé, néhány másodpercig közvetlen közelről figyelte, majd az a kis távolság is megszűnt köztük, és Sesshoumaru ajkai gyengéden a lány szájához értek…

Rin nem hitt a szemének. Egy ilyen büszke lény, mint Sesshoumaru nagyúr, lealacsonyodik egy közönséges halandóhoz? Pedig megtette, és nem úgy tűnt, hogy közönséges halandónak tekinti Rint. „Mi történik?!  Miért történik?! Mi változhatott meg az elmúlt idő alatt, hogy okot adjon Sesshoumarunak az ilyen tettekre?!” Lehetséges volna, hogy Rin csak álmodik? Nem, nem álmodott, hiszen érezte Sesshoumaru illatát, érezte, ahogyan végigsimítja a nyakát, ahogyan magához öleli. Érezte minden mozdulatát, lélegzetvételét, szívverését.. Rin boldog volt, ugyanakkor félt is. Félt attól, hogy mi lesz, ha ez a csodálatos varázs elmúlik.

Sesshoumaru lassan elhúzta arcát Rinétől; a lány némi bizonytalanságot vett észre szellem mozdulataiban. De mikor Rin szemébe nézett, ez olyan gyorsan eltűnt, amilyen hamar csak jött. Sesshoumaru tekintetében furcsa, de mégis gyönyörű fény táncolt. Nem sokszor tett ilyet, de most mégis halvány mosoly jelent meg az arcán.

-       Miért… - kérdezte volna Rin, de mielőtt befejezte volna a mondatot, Sesshoumaru ismét közelebb hajolt hozzá, hosszan Rin szemébe nézett, és válasz nélkül megcsókolta. Rin hagyta magát, és nem kérdezett többet. Szó nélkül engedte, hogy Sesshoumaru végül magához húzza, és szorosan átölelje.

-       Rin maradj velem, kérlek…- suttogta Sesshoumaru, és még jobban magához ölelte a lányt. Gyengéden simogatta a vállát, Rin szorosan a szellemhez bújt. Soha nem érezte még ennyire biztonságban magát.

 Sesshoumaru ismét kavargó gondolataiba merült. Most azonban Rinre nézett. A lány már jó ideje őt figyelte.  Sesshoumaru arcán helyét kereső mosoly jelent meg, mire Rin is elmosolyodott. A szellem megcsókolta, gyengéden, lágyan, de mégis szenvedélyesen, és Rin úgy érezte, ha lehetne, most megállítaná az időt…

 

*

 

Reggel Rin egyedül ébredt. Kezdte azt hinni, hogy valóban álmodott. Most nézett csak jobban körül. Sesshoumaru kimonójának felsőrészével volt betakarva. A szellem páncélja mellette hevert a földön. Sesshoumaru egy sziklán ült, neki háttal, tőle néhány méterre. Hófehér haját gyengéden meglegyintette a szél, és így Rin már láthatta, hogy felsőtestét valóban nem fedi semmi. Rin felállt, és halkan Sesshoumaru felé indult. Tudta, hogy hiába halk, hiszen Sesshoumaru valószínűleg már rég tudja, hogy felébredt. A szellem mellé lépett és ránézett. A férfi komoly arccal bámulta a tó enyhén fodrozódó vizét, majd pár másodperc múlva megcsillant a szeme.

-       Rin? - nem nézett Rinre, csak tudni akarta, hogy a lány figyel-e. Sesshoumaru pislogott egyet, majd folytatta.- Nem gondoltam volna… hogy… valaha ilyet fogok érezni… Azt pedig végképp nem… hogy… irántad…

Rin elkerekedett szemmel nézett rá. Tehát tényleg nem álmodta a tegnap éjszakát?

-Nem mondasz semmit? - fordult felé Sesshoumaru. Rin elmosolyodott, majd így szólt:

-Én is szeretlek…

Sesshoumaru arcán furcsa kifejezés jelent meg, valami olyasmi, mintha mentegetőzni próbálna, hogy ő nem úgy gondolta. Mégis szó nélkül hagyta, hogy Rin lassan odahajoljon hozzá, és megcsókolja. Rin nem akarta elhinni, hogy az, amire titokban mindig is vágyott, hogy Sesshoumaru nagyúr legalább egy kicsit szeresse, most teljesült.

-       Rin, - Sesshoumaru szelíd erőszakkal eltolta magától, és komoly tekintettel a szemébe nézett- Ez titokban kell, hogy maradjon… Nem szabad… nem tudhatja meg senki… Érted?- Sesshoumaru már csak suttogta az utolsó szavakat.

Rin tekintete először rémületet, majd megértést tükrözött. Közelebb húzódott Sesshoumaruhoz és hozzábújt. A szellem nem értette Rin reakcióját, de érezte, hogy a lány megértette a mondanivalóját. Sesshoumaru viszonozta az ölelést és csókot nyomott Rin homlokára..

Sesshoumaru lassan elengedte, arca ismét felöltötte a szokásos komoly-nyugodt kifejezést.

-       Öltözz fel, Rin, tovább kell mennünk.

Rin visszasétált a hamuvá lett tűz mellé, és összeszedte a ruháit. Sesshoumaru hátrapillantott a válla fölött, majd miután a szeme se rebbent, visszafordult a tó felé, és a tájat fürkészte. Hirtelen felkapta a fejét, és leugrott a szikláról.

-       Már készen vagyok…- szólalt meg Rin, de a folytatást már nem tudta befejezni, mert Sesshoumaru a háta mögé ugrott, magához rántotta és befogta a száját. Rin nem ellenkezett, érezte, hogy baj van.

A fák közül kirontott egy ronda, nagy, zöld színű, leírhatatlan teremtmény. Dühösen fordult körbe, ellenfelét keresve.

-       Sesshoumaru!!!!!!!! - ordította - tudom, hogy itt vagy, gyere elő, te gyáva kutya!!!!!!

Sesshoumaru lenézően meredt a hatalmas démonra, Rint mégis védelmezően szorította magához. - Maradj itt…- suttogta egy nagy fához tolva Rint.

Körülbelül két másodpercig tartott a küzdelem, de ez éppen elég volt arra, hogy Rint magával ragadja egy ismeretlen ismerős.

Miután Sesshoumaru végzett a démonnal, gyanakodva nézett körül. Csönd volt az egész rengetegben… Nem volt már ott senki…

- Rin...

*

 

Rin már magánál volt, de nem nyitotta ki a szemét. Vízcsobogást hallott, és madárcsicsergést. A szellő gyengéden meglegyintette a haját. Valaki lassú léptekkel közeledett felé.

-       Sesshoumaru!

Rin felült és körbenézett. Meglátta a jövevényt. Nem, nem a szerelme volt, nem is hasonlított rá. Embernek tűnt, de Rin mégis úgy gondolta, hogy inkább egy szellem. Magas volt, sötétbarna hajú, zöld szemű, páncélt viselt, és kárörvendően mosolygott.

-       Ki vagy te? - tette fel a kérdést Rin. Félt ettől a szellemtől, mert ő el tudta ragadni Sesshoumaru mellől anélkül, hogy ő észrevette volna.

-       Nem kellene válaszolnom egy ilyen közönséges halandónak, mint amilyen te is vagy…- szólalt meg gőgös hangján- de mivel úgyis hamarosan meghalsz, megtudhatod, hogy ki vagyok. -…- A nevem Sanomiroru, és annak a Narakunak vagyok az utolsó inkarnációja, akit a gazdád, Sesshoumaru és öccse, InuYasha együttes erővel küldött a másvilágra...- Rövid szünetet tartott, hogy kinevethesse magát Rin arckifejezésén. - Miután Naraku meghalt az én tervem is kudarcba fulladt, az, hogy megszerezzem az ő erejét. Akkor és ott bosszút esküdtem ellenetek, s Kagura és Kanna démoni energiáját is magamhoz véve már elég erősnek éreztem magam ahhoz, hogy bosszúmat ezennel véghez vigyem. Mindennek lassan már három éve…

Rin ereiben megfagyott a vér. Amikor legyőzték Narakut, Kagura és Kanna valóban eltűnt, de azt hitték, csak elmenekültek. Azóta életük sokkal nyugodtabb volt, InuYashaéknak is, Sesshoumaruéknak is.

Sanomiroru ismét felkacagott Rin rémült tekintetét látva, majd lassan megindult a lány felé. Hirtelen elkapta a nyakát, és a legközelebbi fának szegezte. Rin alig kapott levegőt. Körmeit a szellem kezébe mélyesztette, és próbálta lefejteni az ujjait a nyakáról. Hiába próbált kapálózni, vagy rugdosta a szellemet, nem használt. Érezte, hogy itt a vég, Sesshoumarura gondolt, és egy könnycsepp gördült le az arcán.

Sanomiroru elengedte, Rin fuldokolva a földre zuhant. A szellem hátborzongató kacajt hallatott, majd lenézően szólt Rinhez:

-       Szánalmas vagy… Most itt maradsz, amíg az az ostoba Sesshoumaru nem ment meg…

Azzal Sanomiroru eltűnt, fekete felhőt hagyva maga után. Rin körülnézett. Mindenütt fák voltak, olyan sűrűn, hogy szinte áthatolhatatlannak tűntek…

 

*

 

Sesshoumaru ott állt, ahol Rint hagyta. Az arca teljesen nyugodtnak tűnt, de belül, a lelkében „véres háborút” játszottak a gondolatok.

„Mit tegyek? Annak, ami elvitte Rint, csak gyengén érzem a szagát… Hogy lehet ez? Oh…”

Sesshoumaru észrevett a földön egy ruhadarabot. Rin kendője volt az. Felvette, és mélyen magába szívta az illatát. „Rin… kérlek… tarts ki…”

 

*

 

Rin egy fa tövében ücsörgött, a térdét felhúzva. Könnycseppek gördültek le az arcán, hangtalanul, nyugodtan. Hirtelen letörölte őket, majd elszántan felállt. „Valahol csak kell lennie egy kijáratnak…”. Tekintetével fürkészve pásztázta a fák sorát, és talált is egy részt, ahol kevésbé szorosan álltak egymás mellett a fatörzsek. Elindult a sötét erdőből kivezetőnek vélt úton. Ahogy egyre kijjebb ért, úgy érezte, hogy sötétebb és hidegebb lett. Most megtorpant. Lába valami keménynek ütközött. Előre nyújtotta a kezét. Tenyere egy hideg kőfalat simított végig a sötétben. A fal körben folytatódott, úgy látszott, hogy az egész erdőt körbeveszi.

Rin kivánszorgott az erdőből, és az égre emelte tekintetét. A távolban madarak szárnyaltak, akik érdeklődve figyelték a különös jelenséget. Mert ugyebár egy mély kráterbe varázsolt erdő nem mindennapi látvány…

 

*

Sesshoumaru mindenfelé kutatott Rin után, de hiába kereste a lányt. Senki nem tudott semmit, és nem is látott semmit. Azt az illatot örökre az elméjébe véste, amit Rin helyén érzett. Sok helyen érezte azt a szagot, falvakban, hegyekben, erdőkben, de mindig csak néhány pillanatra, mintha valaki szándékosan az őrületbe akarná kergetni.

Egy erdő mélyén száguldott, amikor megcsapta a szimatát Rin kellemes illata. Sebesen el kezdett futni az illat irányába, ám néhány másodperccel később az érzés szertefoszlott. Mérgesen belecsapott a legközelebbi fába, ami recsegve kidőlt. Szomorú arccal körbenézett, és hirtelen eliramodott. Észrevett valamit a távolban a fák között… Egy sötét árnyék mozgott ott szélsebesen… Nem esett nehezére utolérnie. Előrántotta a Toukijint, és az árny felé csapott vele. Az a magasba szökkent, és a levegőben szárnyalt tovább, nyomában Sesshoumaruval. Sesshoumarunak nem volt semmi oka rá, hogy elpusztítsa ezt a lényt, csak az volt aggasztó, hogy a szaga pontosan olyan volt, mint amit Rin eltűnése után jól az elméjébe vésett.

A lény fekete füstöt hagyva maga után eltűnt. Sesshoumaru a földre ereszkedett.

-       Nem hiszem el, hogy az a féreg meglépett… Nem lett volna szabad hagynom, hogy ez megtörténjen…- zsörtölődött, és elindult arra, amerre a lény tartott.

 

*

 

Rin időközben teljesen bejárta azt a helyet, ahová bezárták. Olyan volt, mint egy kerek szoba, amiben van erdő és patak, vízeséssel. Most a patak partján ült, és a gondolataiba merült. Lépteket hallott a háta mögül. Hátra pillantott a válla fölött. Sanomiroru lépett ki a fák közül, arcán gusztustalan mosollyal.

-       Mi van? Csak nem unatkozol?- kérdezte, miután közelebb lépett Rinhez.

-       Fordulj fel…- Rin undorodó pillantást vetett rá. Sanomiroru arcáról lehervadt a mosoly.

-       Találkoztam Sesshoumaruval.- Rin azonnal felkapta a fejét-, Kergetőztünk egy kicsit. De ő olyan lassú, hogy nem is kellett mellette megerőltetnem magam.- Sanomiroru hátrált egy lépést, ugyanis Rin felpattant, és a nyakának vetette magát. A szellem elkapta a lány karját, és a földre taszította.- Ne légy bolond! Meg akarsz halni?

Rin nyögve feltápászkodott, és dühösen Sanomirorura meredt.

-       Miért zártál be ide? Hogyan juthatok ki innen?- kérdezte gyilkos tekintettel.

Sanomiroru kárörvendően válaszolt.

-       Amikor először megláttalak téged, onnantól tudtam, hogy Sesshoumaru bármit megtenne érted.-…-Innen csak akkor jutsz ki, ha maga Sesshoumaru nagyúr jön el érted!- azzal máris fekete füstté foszlott szét.

Rin arra a pontra bámult, ahol Sanomiroru eltűnt. Nem volt biztos benne, hogy Sesshoumaru szereti őt annyira, hogy idáig eljöjjön érte. Ekkor fájdalom hasított a mellkasába. Olyan volt ez, mint egy figyelmeztetés, hogy ilyet még ne is gondoljon…

 

*

 

Sesshoumaru dühösen száguldozott ide-oda. Egyszerűen nem bírta ki Rin nélkül. Kisvártatva lehuppant a földre, egy tópartara. Hirtelen az arcához kapott. Szeméből valami meleg és sós illatú csordult ki. Könny…

 

Sesshoumaru letörölte az arcáról a szokatlan jelenséget, majd elszántan felállt, és komoly arccal elindult. Megfogadta, hogy az élete árán is megtalálja Rint.

 

*

 

Rin tehetetlen dühében kavicsokat dobált a patakba. Sziszegés, és holtak bűze csapta meg az orrát. Megfordult. Sanomiroru állt előtte, kedvtelen tekintettel, unott arccal.

-       Mi van? Mit nézel?- kérdezte a szellem mogorván- Sesshoumaru nem nagyon akar jönni… Unatkozom…

Rin gyűlölködve meredt Sanomirorura, ugyanakkor egy kicsit megijedt. Sesshoumaru nem akar érte jönni? Rinen szomorúság lett úrrá. Lehetséges volna, hogy Sesshoumaru nagyúrt nem érdekli, hogy mi fog vele történni? Rin elhessegette a gondolatot, és undorodva Sanomirorura nézett.

-       Honnan veszed azt, hogy Sesshoumaru nem jön értem?- kérdezte élesen.

-       Ki mondta, hogy nem fog érted jönni? Csak még legalább kétfalunyira van innen, és én utálok várni…- Sanomiroru most felvonta a szemöldökét, mert Rin arca hirtelen felderült, és sosem látott örömnek adta át a helyét.- Beléd meg mi ütött?

-       Légy egy kicsit kedvesebb…- szólalt meg halálos nyugalommal a háta mögött Sesshoumaru és előhúzta a Toukijint…

 

*

 

Sanomiroru elrugaszkodott, a levegőben megfordult, és farkasszemet nézett Sesshoumaruval. Rin odaszaladt Sesshoumaruhoz, és hozzábújt. A szellem nem nézett rá, csak megsimogatta a vállát.

-       Menj hátrébb, Rin…

Rin bólintott, és behúzódott egy méretes fa mögé. Sesshoumaru egy pillanat töredéke alatt a levegőbe szökkent, és lecsapott Sanomirorura. A szellem kitért a támadás elől, és kezeit imádkozás módjára összetéve, egy fekete gömböt küldött Sesshoumaru felé. A szellem elugrott a támadás elől, a fekete gömb egy fába csapódott, ami elszenesedve kidőlt.

-       Nem túl szép kilátások, mi?- gúnyolódott Sanomiroru.

Sesshoumaru felvonta a szemöldökét, és válaszképpen lecsapott a Toukijinnel.

Sanomiroru felé kék fényű „szél” tartott, de már nem volt ideje elmenekülni. A csapás telibe találta, és néhány másodperccel később erőtlenül feküdt a földön, és próbált feltápászkodni.

-       Nagyon megbánod, amiért elvetted tőlem Rint…- suttogta Sesshoumaru, és elindult Sanomiroru felé.

„Az nem lehet, hogy ő ilyen erős legyen… amikor Naraku ellen harcolt, akkor még nem volt ekkora ereje… Nem értem, meg se éreztem a jelenlétét…Hogy lehet ez…?” Sanomiroru lázasan gondolkozott, majd elhatározásra jutott. A következő pillanatban felpattant és fekete füsté foszlott szét. Sesshoumaru idegesen körbefordult, majd hirtelen mozdulatlanná dermedt. Sanomiroru Rin mellett állt, és a lány nyakát szorította. A másik kezében egy fekete füstgolyót tartott, támadásra készen.

-       Mit akarsz tenni?- Sesshoumaru óvatosan szólalt meg, nehogy hirtelen mozdulatot váltson ki Sanomiroruból.

-       Nem világos? Ha közelebb jössz, megölöm!- Sanomiroru arcáról kétségbeesettség, és félelem tükröződött. Sesshoumaru Rinre nézett, a lány bíztatóan pislantott.

Sesshoumaru félelmetes gyorsasággal eliramodott Sanomiroru felé. A szellem elengedte a fekete golyót, az engedelmese Rin felé indult. Még mielőtt elérte volna, Sesshoumaru kettészelte a Toukijinnel. Rin a földre esett, Sanomiroru az erdő felé futott. Hiába, Sesshoumaru lecsapott rá, és a szellem is fekete füstté foszlott szét.

Az erdő és a patak eltűnt, és amikor Rin alaposan körbenézett, meglepődve vette észre, hogy egy kráterben vannak. Úgy látszott, hogy az egész hely csupán egy illúzió volt.

Rin most Sesshoumarura nézett, a szellem már jó ideje őt figyelte szótlanul. Rin arcán egy mosoly suhant át, és elindult Sesshoumaru felé. Ő mozdulatlanul állt, és amikor Rin odaért hozzá, majd felnézett rá, szorosan magához ölelte. Sesshoumaru gyengéden eltolta magától, a derekánál fogva felemelte, és megcsókolta. Rin átkarolta a nyakát, Sesshoumaru felemelkedett vele a levegőbe, majd szótlanul, nyugodtan elindultak dél felé.

-       Sajnálom, hogy nem tudtam előbb érted menni…- suttogta Rin fülébe Sesshoumaru, és lágyan megsimogatta a lány hátát.

-       Nem a te hibád…-Rin szorosan Sesshoumaruhoz bújt, majd bátortalanul megszólalt- Sesshoumaru?

A szellem ránézett, és halványan elmosolyodott.

-       Én…-Rin kereste a szavakat-, Nagyon szeretlek…

Most már a szeme is mosolygott. Odahajolt Rinhez, és megcsókolta.

A lenyugvó nap sugarai lassan teljesen elnyelték a különös párt. Rin megbabonázva nézte Sesshoumaru arcát, és most arra gondolt, hogy ő az, aki mégis tud érezni.

 

 
~/A .../~
 
~/ A /~
 
~/Az .../~
 
~/ B /~
 
~/ C /~
 
~/ D /~
 
~/ E /~
 
~/ F /~
 
~/ G /~
 
~/ H /~
 
~/ I /~
 
~/ J /~
 
~/ K /~
 
~/ L /~
 
~/ M /~
 
~/ N /~
 
~/ O-Ó-Ö-Ő /~
 
~/ P /~
 
~/ R /~
 
~/ S /~
 
~/ T /~
 
~/ U-Ú-Ü-Ű /~
 
~/ V /~
 
~/ Y /~
 
~/ Z /~
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre