Aki m�gis tud �rezni

K�s� d�lut�n volt. A nap sugarai bord�ra festett�k az eget, �s aranyos dereng�sbe vont�k a t�jat. A t�volban hegyek magasodtak, �s egy s�r� erd� �ltal ker�tett kis t�ra n�ztek le. A t�ban egy 18 �v k�r�li l�ny f�rd�tt, t�le valamivel t�volabb egy magas, hossz�, feh�r haj� f�rfi �lt egy szikl�n. Tekintete a t�volba r�vedt, elgondolkozva, merengve, szomor�an. Ez az aranyl� szemp�r valahogy mindig szomor�an hatott.

10 �v telt el az�ta, hogy a nagy �s hatalmas szellem, Sesshoumaru mag�hoz vette a k�z�ns�ges haland�l�nyt, Rint. Ez id� alatt sok mindenen mentek kereszt�l, harcoltak, n�ha menek�ltek, szomorkodtak �s nevettek, veszekedtek �s megbocs�tottak. Sesshoumaru lelki szemei el�tt megjelent a k�p, ahogy a tizenegy �ves Rin veszekszik Jakennel, ami�rt a kis szellem v�letlen�l r�l�pett a vir�gaira. V�ltozott a k�p, �s Rin most k�szk�dve pr�b�lta odavonszolni a Toukijint Sesshoumaruhoz, mikor egy r�gi csat�ban az kiesett a kez�b�l. Akkor a l�ny ezzel az �let�t mentette meg…

  Amikor Sesshoumaru �szrevette a t�ban f�rd� l�nyt, pislogott n�h�nyat, majd elfordult, leugrott a szikl�r�l, �s kavarg� gondolataiba mer�lve visszas�t�lt a t�borukhoz. Ahogy gondolatmenet�be befurakodott a gyerekesen pancsol� Rin l�tv�nya, akarva-akaratlanul egy halv�ny mosoly �rny�ka futott �t az arc�n.

Rin nemsok�ra v�gzett a f�rd�ssel, fel�lt�z�tt, �s visszament Sesshoumaruhoz. Sz�tlanul le�lt a t�z mell�, �s lopva a szellemre pillantott. El�gg� zavarba j�tt, mert most vette csak �szre, hogy mi�ta le�lt, Sesshoumaru �t n�zte.

-       Zavarban vagy?- Sesshoumaru hangj�ban volt valami furcsa.

-       Hogy �n? - Rin l�that�an zavarban volt.

-       Nem kell v�laszolnod, ha nem akarsz…- Sesshoumaru elford�totta a tekintet�t �s a t�zbe b�mult. Rin m�g sosem l�tta ilyennek.

-       T�rt�nt valami, Sesshoumaru nagy�r?- Rin kicsit agg�dva tette fel ezt a k�rd�st.

A szellem nem v�laszolt azonnal, m�g mindig a t�zbe b�mult, �s kereste a szavakat.

-       Mi az oka annak, Rin… hogy te… m�g mindig velem vagy?-…- Mi�rt nem maradt�l ott az egyik faluban?- Sesshoumaru m�g mindig nem n�zett Rinre.- Annyiszor voltunk vesz�lyben… annyi okod lett volna r�, hogy ne maradj velem…

-       H�t…- Rin nem tudta, mit mondjon. Eddig term�szetesnek t�nt sz�m�ra, hogy Sesshoumaruval van - Azt hiszem, megszoktalak, �s…

Most Sesshoumaru r�n�zett, �s v�rta a v�laszt. Rin egyre jobban elv�r�s�d�tt, �s ker�lte a tekintet�t.

-       Lehet, hogy nem tudn�m elk�pzelni n�lk�led az �letemet…

Rin m�g mindig nem tudott a szem�be n�zni. Furcsa volt neki, hogy Sesshoumaru ilyeneket k�rdez t�le. Sesshoumaru agya ism�t zakatolni kezdett. „Mit akar Rin ezzel mondani?”

 Rin maga el� meredt, �szre se vette, hogy Sesshoumaru felkelt, �s nyugodt l�ptekkel odas�t�lt hozz�. Le�lt mell�, majd meg�rintette az arc�t. Rin fel� fordult, Sesshoumaru „kedvesen” n�zett r�. A l�ny rengeteg �rzelmet tudott kiolvasni a tekintet�b�l. Legf�k�ppen az lepte meg, hogy a szellem aranyl� szemeiben n�mi bizonytalans�got �s f�lelmet v�lt felfedezni. A szellem lassan k�zeledett Rin arca fel�, n�h�ny m�sodpercig k�zvetlen k�zelr�l figyelte, majd az a kis t�vols�g is megsz�nt k�zt�k, �s Sesshoumaru ajkai gyeng�den a l�ny sz�j�hoz �rtek…

Rin nem hitt a szem�nek. Egy ilyen b�szke l�ny, mint Sesshoumaru nagy�r, lealacsonyodik egy k�z�ns�ges haland�hoz? Pedig megtette, �s nem �gy t�nt, hogy k�z�ns�ges haland�nak tekinti Rint. „Mi t�rt�nik?!  Mi�rt t�rt�nik?! Mi v�ltozhatott meg az elm�lt id� alatt, hogy okot adjon Sesshoumarunak az ilyen tettekre?!” Lehets�ges volna, hogy Rin csak �lmodik? Nem, nem �lmodott, hiszen �rezte Sesshoumaru illat�t, �rezte, ahogyan v�gigsim�tja a nyak�t, ahogyan mag�hoz �leli. �rezte minden mozdulat�t, l�legzetv�tel�t, sz�vver�s�t.. Rin boldog volt, ugyanakkor f�lt is. F�lt att�l, hogy mi lesz, ha ez a csod�latos var�zs elm�lik.

Sesshoumaru lassan elh�zta arc�t Rin�t�l; a l�ny n�mi bizonytalans�got vett �szre szellem mozdulataiban. De mikor Rin szem�be n�zett, ez olyan gyorsan elt�nt, amilyen hamar csak j�tt. Sesshoumaru tekintet�ben furcsa, de m�gis gy�ny�r� f�ny t�ncolt. Nem sokszor tett ilyet, de most m�gis halv�ny mosoly jelent meg az arc�n.

-       Mi�rt… - k�rdezte volna Rin, de miel�tt befejezte volna a mondatot, Sesshoumaru ism�t k�zelebb hajolt hozz�, hosszan Rin szem�be n�zett, �s v�lasz n�lk�l megcs�kolta. Rin hagyta mag�t, �s nem k�rdezett t�bbet. Sz� n�lk�l engedte, hogy Sesshoumaru v�g�l mag�hoz h�zza, �s szorosan �t�lelje.

-       Rin maradj velem, k�rlek…- suttogta Sesshoumaru, �s m�g jobban mag�hoz �lelte a l�nyt. Gyeng�den simogatta a v�ll�t, Rin szorosan a szellemhez b�jt. Soha nem �rezte m�g ennyire biztons�gban mag�t.

 Sesshoumaru ism�t kavarg� gondolataiba mer�lt. Most azonban Rinre n�zett. A l�ny m�r j� ideje �t figyelte.  Sesshoumaru arc�n hely�t keres� mosoly jelent meg, mire Rin is elmosolyodott. A szellem megcs�kolta, gyeng�den, l�gyan, de m�gis szenved�lyesen, �s Rin �gy �rezte, ha lehetne, most meg�ll�tan� az id�t…

*

Reggel Rin egyed�l �bredt. Kezdte azt hinni, hogy val�ban �lmodott. Most n�zett csak jobban k�r�l. Sesshoumaru kimon�j�nak fels�r�sz�vel volt betakarva. A szellem p�nc�lja mellette hevert a f�ld�n. Sesshoumaru egy szikl�n �lt, neki h�ttal, t�le n�h�ny m�terre. H�feh�r haj�t gyeng�den meglegyintette a sz�l, �s �gy Rin m�r l�thatta, hogy fels�test�t val�ban nem fedi semmi. Rin fel�llt, �s halkan Sesshoumaru fel� indult. Tudta, hogy hi�ba halk, hiszen Sesshoumaru val�sz�n�leg m�r r�g tudja, hogy fel�bredt. A szellem mell� l�pett �s r�n�zett. A f�rfi komoly arccal b�multa a t� enyh�n fodroz�d� viz�t, majd p�r m�sodperc m�lva megcsillant a szeme.

-       Rin? - nem n�zett Rinre, csak tudni akarta, hogy a l�ny figyel-e. Sesshoumaru pislogott egyet, majd folytatta.- Nem gondoltam volna… hogy… valaha ilyet fogok �rezni… Azt pedig v�gk�pp nem… hogy… ir�ntad…

Rin elkerekedett szemmel n�zett r�. Teh�t t�nyleg nem �lmodta a tegnap �jszak�t?

-Nem mondasz semmit? - fordult fel� Sesshoumaru. Rin elmosolyodott, majd �gy sz�lt:

-�n is szeretlek…

Sesshoumaru arc�n furcsa kifejez�s jelent meg, valami olyasmi, mintha menteget�zni pr�b�lna, hogy � nem �gy gondolta. M�gis sz� n�lk�l hagyta, hogy Rin lassan odahajoljon hozz�, �s megcs�kolja. Rin nem akarta elhinni, hogy az, amire titokban mindig is v�gyott, hogy Sesshoumaru nagy�r legal�bb egy kicsit szeresse, most teljes�lt.

-       Rin, - Sesshoumaru szel�d er�szakkal eltolta mag�t�l, �s komoly tekintettel a szem�be n�zett- Ez titokban kell, hogy maradjon… Nem szabad… nem tudhatja meg senki… �rted?- Sesshoumaru m�r csak suttogta az utols� szavakat.

Rin tekintete el�sz�r r�m�letet, majd meg�rt�st t�kr�z�tt. K�zelebb h�z�dott Sesshoumaruhoz �s hozz�b�jt. A szellem nem �rtette Rin reakci�j�t, de �rezte, hogy a l�ny meg�rtette a mondanival�j�t. Sesshoumaru viszonozta az �lel�st �s cs�kot nyomott Rin homlok�ra..

Sesshoumaru lassan elengedte, arca ism�t fel�lt�tte a szok�sos komoly-nyugodt kifejez�st.

-       �lt�zz fel, Rin, tov�bb kell menn�nk.

Rin visszas�t�lt a hamuv� lett t�z mell�, �s �sszeszedte a ruh�it. Sesshoumaru h�trapillantott a v�lla f�l�tt, majd miut�n a szeme se rebbent, visszafordult a t� fel�, �s a t�jat f�rk�szte. Hirtelen felkapta a fej�t, �s leugrott a szikl�r�l.

-       M�r k�szen vagyok…- sz�lalt meg Rin, de a folytat�st m�r nem tudta befejezni, mert Sesshoumaru a h�ta m�g� ugrott, mag�hoz r�ntotta �s befogta a sz�j�t. Rin nem ellenkezett, �rezte, hogy baj van.

A f�k k�z�l kirontott egy ronda, nagy, z�ld sz�n�, le�rhatatlan teremtm�ny. D�h�sen fordult k�rbe, ellenfel�t keresve.

-       Sesshoumaru!!!!!!!! - ord�totta - tudom, hogy itt vagy, gyere el�, te gy�va kutya!!!!!!

Sesshoumaru len�z�en meredt a hatalmas d�monra, Rint m�gis v�delmez�en szor�totta mag�hoz. - Maradj itt…- suttogta egy nagy f�hoz tolva Rint.

K�r�lbel�l k�t m�sodpercig tartott a k�zdelem, de ez �ppen el�g volt arra, hogy Rint mag�val ragadja egy ismeretlen ismer�s.

Miut�n Sesshoumaru v�gzett a d�monnal, gyanakodva n�zett k�r�l. Cs�nd volt az eg�sz rengetegben… Nem volt m�r ott senki…

- Rin...

*

Rin m�r mag�n�l volt, de nem nyitotta ki a szem�t. V�zcsobog�st hallott, �s mad�rcsicserg�st. A szell� gyeng�den meglegyintette a haj�t. Valaki lass� l�ptekkel k�zeledett fel�.

-       Sesshoumaru!

Rin fel�lt �s k�rben�zett. Megl�tta a j�vev�nyt. Nem, nem a szerelme volt, nem is hasonl�tott r�. Embernek t�nt, de Rin m�gis �gy gondolta, hogy ink�bb egy szellem. Magas volt, s�t�tbarna haj�, z�ld szem�, p�nc�lt viselt, �s k�r�rvend�en mosolygott.

-       Ki vagy te? - tette fel a k�rd�st Rin. F�lt ett�l a szellemt�l, mert � el tudta ragadni Sesshoumaru mell�l an�lk�l, hogy � �szrevette volna.

-       Nem kellene v�laszolnom egy ilyen k�z�ns�ges haland�nak, mint amilyen te is vagy…- sz�lalt meg g�g�s hangj�n- de mivel �gyis hamarosan meghalsz, megtudhatod, hogy ki vagyok. -…- A nevem Sanomiroru, �s annak a Narakunak vagyok az utols� inkarn�ci�ja, akit a gazd�d, Sesshoumaru �s �ccse, InuYasha egy�ttes er�vel k�ld�tt a m�svil�gra...- R�vid sz�netet tartott, hogy kinevethesse mag�t Rin arckifejez�s�n. - Miut�n Naraku meghalt az �n tervem is kudarcba fulladt, az, hogy megszerezzem az � erej�t. Akkor �s ott bossz�t esk�dtem ellenetek, s Kagura �s Kanna d�moni energi�j�t is magamhoz v�ve m�r el�g er�snek �reztem magam ahhoz, hogy bossz�mat ezennel v�ghez vigyem. Mindennek lassan m�r h�rom �ve…

Rin ereiben megfagyott a v�r. Amikor legy�zt�k Narakut, Kagura �s Kanna val�ban elt�nt, de azt hitt�k, csak elmenek�ltek. Az�ta �let�k sokkal nyugodtabb volt, InuYasha�knak is, Sesshoumaru�knak is.

Sanomiroru ism�t felkacagott Rin r�m�lt tekintet�t l�tva, majd lassan megindult a l�ny fel�. Hirtelen elkapta a nyak�t, �s a legk�zelebbi f�nak szegezte. Rin alig kapott leveg�t. K�rmeit a szellem kez�be m�lyesztette, �s pr�b�lta lefejteni az ujjait a nyak�r�l. Hi�ba pr�b�lt kap�l�zni, vagy rugdosta a szellemet, nem haszn�lt. �rezte, hogy itt a v�g, Sesshoumarura gondolt, �s egy k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n.

Sanomiroru elengedte, Rin fuldokolva a f�ldre zuhant. A szellem h�tborzongat� kacajt hallatott, majd len�z�en sz�lt Rinhez:

-       Sz�nalmas vagy… Most itt maradsz, am�g az az ostoba Sesshoumaru nem ment meg…

Azzal Sanomiroru elt�nt, fekete felh�t hagyva maga ut�n. Rin k�r�ln�zett. Minden�tt f�k voltak, olyan s�r�n, hogy szinte �thatolhatatlannak t�ntek…

*

Sesshoumaru ott �llt, ahol Rint hagyta. Az arca teljesen nyugodtnak t�nt, de bel�l, a lelk�ben „v�res h�bor�t” j�tszottak a gondolatok.

„Mit tegyek? Annak, ami elvitte Rint, csak gyeng�n �rzem a szag�t… Hogy lehet ez? Oh…”

Sesshoumaru �szrevett a f�ld�n egy ruhadarabot. Rin kend�je volt az. Felvette, �s m�lyen mag�ba sz�vta az illat�t. „Rin… k�rlek… tarts ki…”

*

Rin egy fa t�v�ben �cs�rg�tt, a t�rd�t felh�zva. K�nnycseppek g�rd�ltek le az arc�n, hangtalanul, nyugodtan. Hirtelen let�r�lte �ket, majd elsz�ntan fel�llt. „Valahol csak kell lennie egy kij�ratnak…”. Tekintet�vel f�rk�szve p�szt�zta a f�k sor�t, �s tal�lt is egy r�szt, ahol kev�sb� szorosan �lltak egym�s mellett a fat�rzsek. Elindult a s�t�t erd�b�l kivezet�nek v�lt �ton. Ahogy egyre kijjebb �rt, �gy �rezte, hogy s�t�tebb �s hidegebb lett. Most megtorpant. L�ba valami kem�nynek �tk�z�tt. El�re ny�jtotta a kez�t. Tenyere egy hideg k�falat sim�tott v�gig a s�t�tben. A fal k�rben folytat�dott, �gy l�tszott, hogy az eg�sz erd�t k�rbeveszi.

Rin kiv�nszorgott az erd�b�l, �s az �gre emelte tekintet�t. A t�volban madarak sz�rnyaltak, akik �rdekl�dve figyelt�k a k�l�n�s jelens�get. Mert ugyeb�r egy m�ly kr�terbe var�zsolt erd� nem mindennapi l�tv�ny…

*

Sesshoumaru mindenfel� kutatott Rin ut�n, de hi�ba kereste a l�nyt. Senki nem tudott semmit, �s nem is l�tott semmit. Azt az illatot �r�kre az elm�j�be v�ste, amit Rin hely�n �rzett. Sok helyen �rezte azt a szagot, falvakban, hegyekben, erd�kben, de mindig csak n�h�ny pillanatra, mintha valaki sz�nd�kosan az �r�letbe akarn� kergetni.

Egy erd� m�ly�n sz�guldott, amikor megcsapta a szimat�t Rin kellemes illata. Sebesen el kezdett futni az illat ir�ny�ba, �m n�h�ny m�sodperccel k�s�bb az �rz�s szertefoszlott. M�rgesen belecsapott a legk�zelebbi f�ba, ami recsegve kid�lt. Szomor� arccal k�rben�zett, �s hirtelen eliramodott. �szrevett valamit a t�volban a f�k k�z�tt… Egy s�t�t �rny�k mozgott ott sz�lsebesen… Nem esett nehez�re utol�rnie. El�r�ntotta a Toukijint, �s az �rny fel� csapott vele. Az a magasba sz�kkent, �s a leveg�ben sz�rnyalt tov�bb, nyom�ban Sesshoumaruval. Sesshoumarunak nem volt semmi oka r�, hogy elpuszt�tsa ezt a l�nyt, csak az volt aggaszt�, hogy a szaga pontosan olyan volt, mint amit Rin elt�n�se ut�n j�l az elm�j�be v�sett.

A l�ny fekete f�st�t hagyva maga ut�n elt�nt. Sesshoumaru a f�ldre ereszkedett.

-       Nem hiszem el, hogy az a f�reg megl�pett… Nem lett volna szabad hagynom, hogy ez megt�rt�njen…- zs�rt�l�d�tt, �s elindult arra, amerre a l�ny tartott.

*

Rin id�k�zben teljesen bej�rta azt a helyet, ahov� bez�rt�k. Olyan volt, mint egy kerek szoba, amiben van erd� �s patak, v�zes�ssel. Most a patak partj�n �lt, �s a gondolataiba mer�lt. L�pteket hallott a h�ta m�g�l. H�tra pillantott a v�lla f�l�tt. Sanomiroru l�pett ki a f�k k�z�l, arc�n gusztustalan mosollyal.

-       Mi van? Csak nem unatkozol?- k�rdezte, miut�n k�zelebb l�pett Rinhez.

-       Fordulj fel…- Rin undorod� pillant�st vetett r�. Sanomiroru arc�r�l lehervadt a mosoly.

-       Tal�lkoztam Sesshoumaruval.- Rin azonnal felkapta a fej�t-, Kerget�zt�nk egy kicsit. De � olyan lass�, hogy nem is kellett mellette meger�ltetnem magam.- Sanomiroru h�tr�lt egy l�p�st, ugyanis Rin felpattant, �s a nyak�nak vetette mag�t. A szellem elkapta a l�ny karj�t, �s a f�ldre tasz�totta.- Ne l�gy bolond! Meg akarsz halni?

Rin ny�gve felt�p�szkodott, �s d�h�sen Sanomirorura meredt.

-       Mi�rt z�rt�l be ide? Hogyan juthatok ki innen?- k�rdezte gyilkos tekintettel.

Sanomiroru k�r�rvend�en v�laszolt.

-       Amikor el�sz�r megl�ttalak t�ged, onnant�l tudtam, hogy Sesshoumaru b�rmit megtenne �rted.-…-Innen csak akkor jutsz ki, ha maga Sesshoumaru nagy�r j�n el �rted!- azzal m�ris fekete f�stt� foszlott sz�t.

Rin arra a pontra b�mult, ahol Sanomiroru elt�nt. Nem volt biztos benne, hogy Sesshoumaru szereti �t annyira, hogy id�ig elj�jj�n �rte. Ekkor f�jdalom has�tott a mellkas�ba. Olyan volt ez, mint egy figyelmeztet�s, hogy ilyet m�g ne is gondoljon…

*

Sesshoumaru d�h�sen sz�guldozott ide-oda. Egyszer�en nem b�rta ki Rin n�lk�l. Kisv�rtatva lehuppant a f�ldre, egy t�partara. Hirtelen az arc�hoz kapott. Szem�b�l valami meleg �s s�s illat� csordult ki. K�nny…

Sesshoumaru let�r�lte az arc�r�l a szokatlan jelens�get, majd elsz�ntan fel�llt, �s komoly arccal elindult. Megfogadta, hogy az �lete �r�n is megtal�lja Rint.

*

Rin tehetetlen d�h�ben kavicsokat dob�lt a patakba. Sziszeg�s, �s holtak b�ze csapta meg az orr�t. Megfordult. Sanomiroru �llt el�tte, kedvtelen tekintettel, unott arccal.

-       Mi van? Mit n�zel?- k�rdezte a szellem mogorv�n- Sesshoumaru nem nagyon akar j�nni… Unatkozom…

Rin gy�l�lk�dve meredt Sanomirorura, ugyanakkor egy kicsit megijedt. Sesshoumaru nem akar �rte j�nni? Rinen szomor�s�g lett �rr�. Lehets�ges volna, hogy Sesshoumaru nagy�rt nem �rdekli, hogy mi fog vele t�rt�nni? Rin elhessegette a gondolatot, �s undorodva Sanomirorura n�zett.

-       Honnan veszed azt, hogy Sesshoumaru nem j�n �rtem?- k�rdezte �lesen.

-       Ki mondta, hogy nem fog �rted j�nni? Csak m�g legal�bb k�tfalunyira van innen, �s �n ut�lok v�rni…- Sanomiroru most felvonta a szem�ld�k�t, mert Rin arca hirtelen felder�lt, �s sosem l�tott �r�mnek adta �t a hely�t.- Bel�d meg mi �t�tt?

-       L�gy egy kicsit kedvesebb…- sz�lalt meg hal�los nyugalommal a h�ta m�g�tt Sesshoumaru �s el�h�zta a Toukijint…

*

Sanomiroru elrugaszkodott, a leveg�ben megfordult, �s farkasszemet n�zett Sesshoumaruval. Rin odaszaladt Sesshoumaruhoz, �s hozz�b�jt. A szellem nem n�zett r�, csak megsimogatta a v�ll�t.

-       Menj h�tr�bb, Rin…

Rin b�lintott, �s beh�z�dott egy m�retes fa m�g�. Sesshoumaru egy pillanat t�red�ke alatt a leveg�be sz�kkent, �s lecsapott Sanomirorura. A szellem kit�rt a t�mad�s el�l, �s kezeit im�dkoz�s m�dj�ra �sszet�ve, egy fekete g�mb�t k�ld�tt Sesshoumaru fel�. A szellem elugrott a t�mad�s el�l, a fekete g�mb egy f�ba csap�dott, ami elszenesedve kid�lt.

-       Nem t�l sz�p kil�t�sok, mi?- g�nyol�dott Sanomiroru.

Sesshoumaru felvonta a szem�ld�k�t, �s v�laszk�ppen lecsapott a Toukijinnel.

Sanomiroru fel� k�k f�ny� „sz�l” tartott, de m�r nem volt ideje elmenek�lni. A csap�s telibe tal�lta, �s n�h�ny m�sodperccel k�s�bb er�tlen�l fek�dt a f�ld�n, �s pr�b�lt felt�p�szkodni.

-       Nagyon megb�nod, ami�rt elvetted t�lem Rint…- suttogta Sesshoumaru, �s elindult Sanomiroru fel�.

„Az nem lehet, hogy � ilyen er�s legyen… amikor Naraku ellen harcolt, akkor m�g nem volt ekkora ereje… Nem �rtem, meg se �reztem a jelenl�t�t…Hogy lehet ez…?” Sanomiroru l�zasan gondolkozott, majd elhat�roz�sra jutott. A k�vetkez� pillanatban felpattant �s fekete f�st� foszlott sz�t. Sesshoumaru idegesen k�rbefordult, majd hirtelen mozdulatlann� dermedt. Sanomiroru Rin mellett �llt, �s a l�ny nyak�t szor�totta. A m�sik kez�ben egy fekete f�stgoly�t tartott, t�mad�sra k�szen.

-       Mit akarsz tenni?- Sesshoumaru �vatosan sz�lalt meg, nehogy hirtelen mozdulatot v�ltson ki Sanomirorub�l.

-       Nem vil�gos? Ha k�zelebb j�ssz, meg�l�m!- Sanomiroru arc�r�l k�ts�gbeesetts�g, �s f�lelem t�kr�z�d�tt. Sesshoumaru Rinre n�zett, a l�ny b�ztat�an pislantott.

Sesshoumaru f�lelmetes gyorsas�ggal eliramodott Sanomiroru fel�. A szellem elengedte a fekete goly�t, az engedelmese Rin fel� indult. M�g miel�tt el�rte volna, Sesshoumaru kett�szelte a Toukijinnel. Rin a f�ldre esett, Sanomiroru az erd� fel� futott. Hi�ba, Sesshoumaru lecsapott r�, �s a szellem is fekete f�stt� foszlott sz�t.

Az erd� �s a patak elt�nt, �s amikor Rin alaposan k�rben�zett, meglep�dve vette �szre, hogy egy kr�terben vannak. �gy l�tszott, hogy az eg�sz hely csup�n egy ill�zi� volt.

Rin most Sesshoumarura n�zett, a szellem m�r j� ideje �t figyelte sz�tlanul. Rin arc�n egy mosoly suhant �t, �s elindult Sesshoumaru fel�. � mozdulatlanul �llt, �s amikor Rin oda�rt hozz�, majd feln�zett r�, szorosan mag�hoz �lelte. Sesshoumaru gyeng�den eltolta mag�t�l, a derek�n�l fogva felemelte, �s megcs�kolta. Rin �tkarolta a nyak�t, Sesshoumaru felemelkedett vele a leveg�be, majd sz�tlanul, nyugodtan elindultak d�l fel�.

-       Sajn�lom, hogy nem tudtam el�bb �rted menni…- suttogta Rin f�l�be Sesshoumaru, �s l�gyan megsimogatta a l�ny h�t�t.

-       Nem a te hib�d…-Rin szorosan Sesshoumaruhoz b�jt, majd b�tortalanul megsz�lalt- Sesshoumaru?

A szellem r�n�zett, �s halv�nyan elmosolyodott.

-       �n…-Rin kereste a szavakat-, Nagyon szeretlek…

Most m�r a szeme is mosolygott. Odahajolt Rinhez, �s megcs�kolta.

A lenyugv� nap sugarai lassan teljesen elnyelt�k a k�l�n�s p�rt. Rin megbabon�zva n�zte Sesshoumaru arc�t, �s most arra gondolt, hogy � az, aki m�gis tud �rezni.