21. rész

 A Halál Kapujában

-Kagome,megtaláltál mindent?-kérdezte Kouga.

-Igen,itt van a táskám és benne van az összes dolog,ami kell.Csak azt nem értem,hogy hova tűntek el a többiek?Jonh lova,Miroku botja is itt van,pedig ezek nélkül ők nem mennének el!Valami történt…valami szörnyűség…á,jobb erre nem is gondolni!-

-Ne gondolj egyből a legrosszabbra,kedvesem.-lépett mellé a farkasdémon,és átölelte.Azzal ellentétben,amit mondott,az ösztönei megsúgták neki,hogy Kagoménak lehet valami igaza.Úgy döntött,hogy inkább nem szól.Túl sok rossz dolog történt mostanában a  lánnyal,nem akarta még ezzel is terhelni.

-Várj egy pillanatot!-mondta Kagome.

-Mi az?-

-Egy égkőszilánk jelenlétét érzem.-

-Csak egy égkőszilánk?Akkor az nem lehet Naraku.-

-Ez igaz.Nálam van két szilánk,benned három,Sango öccsében,Kohakuban is egy,Narakunál az összes többi.Vagyis nem egészen.Mert van még egy,de azt senki nem tudja,hol.Akkor vagy ezt érzem,vagy azt,ami Kohakunál van!-

-Kagome,csak mond az irányt!-kapta fel ölébe Kouga.

-Nyugatnak menj!-

* * *

-Kikiyou…-szólította meg a csendbe burkolózó lányt Inuyasha.

-Ööö…igen,tessék?Figyelek!-eszmélt fel a papnő.

-Dehogy figyelsz.Már többször szólongattalak,te pedig nem válaszoltál.Mi a baj?Nekem elmondhatod!-

-Semmi….-hazudott Kikiyou.

-Remélem,tényleg így van.Akkor válaszolnál végre a kérdésemre?Mi ez a hely,Kikiyou?-

-Ha ennyire akarod,elárulhatom!-ellökte magától a férfit.-Ez a Halál Kapuja,te pedig velem jössz a túlvilágra!-elővette íját és egy nyílvesszőt,amit kilőtt a hanyou-ra.Inuyashának sikerült félre ugrania,bár nagyon meglepődött a papnő tettén.

-Kikiyou,én nem ilyennek ismertelek meg!-ordította a démon.

-Persze.Csakhogy én közben már meghaltam.Most pedig azt akarom,hogy te IS meghalj!Akkor a túlvilágon örökké együtt leszünk!-újabb nyilat lőtt ki,melyet Inuyasha a Tessaigával védett ki.A kard rögtön elveszítette varázserejét.

-A pokolba!A Tessaiga visszaváltozott!-szitkozódott a félszellem.

-Inuyasha,ne ellenkezz!Miért védekezel?Nem is olyan rég azt mondtad,örökké velem akarsz maradni!-még egy vesszőt lőtt felé.Inuyasha félrehajolt,elkapta a nyilat,és kettétörte.

-Csak egy valamit felejtettél el.Én nem akarok meghalni!-

-Valóban?Úgy látom,nem tudod,mi a jó neked!De idővel majd te is rájössz!-előhúzott egy nyilat,és kilőtte.De ez már nem Inuyasha felé ment,hanem egy,a kapu fölött található fekete drágakőhöz.Ez a kő a sziklába volt ágyazódva.A nyíl egyenesen a közepébe talált,belefúródott,majd eltűnt.Inuyasha érdeklődve figyelte az eseményeket.El sem tudta képzelni,hogy Kikiyou mit akart ezzel.Az lehetetlen,hogy ilyen rosszul célozzon….Nem kellett sokáig várnia a válaszra,mert a falak tövében lévő szobrok megmozdultak,majd életre kelve mindannyian Inuyasha felé vették az irányt,fegyvereiket támadásra előkészítve…

22. rész

 Élni akarás

-Mi ez az egész?!-ordított Kikyonak hátráló hanyou.A nő nem szólt.Csendben várta a kivégzést.Inuyasha végiggondolta magában az erőviszonyokat.Egyetlen rozsdás kardja van a nagy túlerőben lévő,jól felszerelt harcosok ellen.Az eredmény:biztos halál.Talán egy esély maradt….a támadás.

-Vasromboló lélekrabló!!!-rontott rá ellenfeleire a félszellem.Rögtön darabokra is tört két szobrot.Míg a Tessaigával egy felé hajított lándzsát térített el útjáról,újabb támadóval sikerült végeznie.Inuyasha rájött,hogy az életre kelt szobrok hátránya a lassúság.Pontosan ezért a lehető leggyorsabban próbált meg cikázni közöttük,és így jónéhányukat széttörte.Már csak páran maradtak. A tessaigával épp egy pajzsos szobrot támadott,de bárhova ütött,az kivédte minden csapását. Míg vele foglalkozott,egy fejszés eltalálta,és mély sebet ejtett a mellkasán.Inuyasha tenyerét a sérülésre szorítva ugrott arrébb,de a fejszés alak a lábát is megvágta.így már nem tudott elfutni.Egy hirtelen indított vasromboló lélekrablóval sikerült elpusztítania ezt a harcost.Még mindig nem lélegezhetett fel,mert egy újabb szobor jött felé.Két rövid kardját maga előtt pörgetve újonnan felsebezte a kutyadémon mellkasát.Inuyasha egy ütéssel földre terítette,és megint a pajzsosnak támadt. Most sem tudta megvágni,ezért amilyen erősen csak tudott,belerúgott a pajzsába,így az ikerkardos szobornak ütközött,s a falhoz csapódva mind a ketten szilánkokra törtek.

-Nem is volt olyan nehéz,mint amilyennek elsőnek tűnt!-mondta diadalittas mosoly kíséretében Kikonak.-És most elmegyek!-

-Nagyon tévedsz,Inuyasha!Nem mész sehová!-Abban a pillanatban a törött szobrok darabjai megmozdultak,és furcsa,morajló hang kíséretében összeálltak.A darabokból lassan egy robosztus emberalak épült fel. Jobb és bal karját végig tüskék borították,melyek a kézfej irányába egyre nagyobbak lettek. Az ujjak végén már akkorák voltak,mint egy közepes méretű kés.A szobordarabok megkeményedtek,és egy áthatolhatatlannak tűnő páncélt alkottak.Az átalakulás befejeződött.a több,mint két méter magas szobor Inuyasha felé fordult,és az eddigi kreatúrákhoz képest hihetetlen gyorsasággal kezdett futni a döbbent hanyou felé….

* * *

-Kouga,megérkeztünk!ebben a barlangban érzem az égkőszilánkot!-szólt Kagome,és leugrott a farkasszellem hátáról.Kouga a lányt követve az üreg bejáratához lépett.

-ööö…Kagome….biztos hogy jó ötlet bemenni oda?-

-Hát persze!Hogy kérdezhetsz ilyet?meg kell szereznünk azt az égkődarabot,mielőtt még Naraku talál rá!Gyere!-azzal beszaladt a barlangba.Kouga utánament.A farkas nem csak rossz előérzete miatt vonakodott bemenni,hanem mert valami mást is érzett a levegőben…Inuyasha szagát…

* * *

-Ő az én tökéletes másom.Örökölte minden tudásom és emlékem,ereje akár az enyém.-folytatta Naraku inkarnációja jellemzését.-A neve pedig…-

-Arakawan.-szólalt meg az eddig csöndben figyelő reinkarnáció.Hangja akár Narakué.-Ez az én nevem.-kedvesen mosolygott az előtte álló Sangoékra.Mosolygott,mint aki teljesen ártatlan ás ártalmatlan…