A lelkek �tja (by Ly)

H�s tavaszi sz�l f�jt a t� fel�l. Inuyasha �pp a fa t�v�ben h�s�lt, mik�zben a t�bbiek „kem�nyen” dolgoztak.

-         Inuyasha, te is seg�thetn�l egy kicsit!- t�rte meg a csendet Shippou.

-         J�l van, majd megyek! Mit kell nek�nk �lland�an seg�teni az embereknek!

-         Ilyenkor mindig ideges, ha egy kis j�t�konykod�sr�l van sz�!

-         Egyet�rtek veled, Miroku!- mondta Sango.

-         Ti meg mit n�ztek?!- ord�totta Inuyasha.

-         Semmi, semmi.

Ez egy szokv�nyos nap volt Inuyash��knak. Vagy tal�n m�g sem…

-         INUYASHA! Itt meg mi t�rt�nt!!!- kelt ki mag�b�l Kagome.

-         H�t, ����, iz�…- hebegett, habogott szeg�ny Inu.

-         Mit csin�lt�l a biciklimmel?! Az �n sz�p biciklimmel! Teljesen t�nkrement!! Halljam! Mi t�rt�nt?

-         Nem mondtad nekem, hogy ilyen bonyolult ezen menni!!- kezdte- ez a k�t bigy� az oldal�n ide-oda tekereg, na �s azok a kerekek.

-         Inuyasha! Te kipr�b�ltad a ker�kp�rom?

-         �����…igen…�S AKKOR MIVAN?!

-         H�t csak annyi…hogy HOGY LEHETSZ ENNYIRE B�NA? HOGY T�NKRETESZED?!!

-         �n B�NA?! TE, te ostoba, jobb is, hogy m�r nincs az a k�t kerek� masina, �gy kevesebb terhet kell majd cipelnem.

-         Te, h�lye, ���n hazamegyek!!!!!!!!

-         Menj�l csak, nem �rdekelsz…majd egyed�l megkeresem a t�bbi �kk� szil�nkot. Nincs sz�ks�gem egy hisztis l�nyra…h��� hallod?

Kagome s�rt�d�tten megfordult �s elment. Inuyasha egy ideig duzzogott, de azt�n r�j�tt, hogy tal�n egy kicsit t�l durva volt vele.

-         Inuyasha, hol van Kagome?- k�rdezte Miroku

-         Hazament.- v�laszolta �veges arccal.

-         De mi�rt? Csak nem, megint �sszevesztetek?

-         Miroku, r�j�hetn�l m�r, hogy �k ketten mindig civakodnak.- kacsintott a szerzetesre Sango.

-         Igazad van. De Inuyasha, Kagome ut�n kell menned, sz�ks�g�nk van r�, csak � l�tja a Shikon szil�nkokat!

-         �n azt�n nem megyek sehova! Ha ennyire hi�nyzik, akkor menj ut�na te!

-         De csak te tudsz �tmenni a k�ton!- sz�lt k�zbe Shippou.

Inu tov�bb �llt. Nem b�rta tov�bb hallgatni bar�tai korhol�s�t. � eld�nt�tte, hogy nem megy Kagome ut�n �s k�sz! M�rt mindig r� h�rul ez a feladat?

Gondolataiba mer�lve hamar eljutott a k�thoz, ami az �tj�r� m�lt �s jelen k�z�tt. Igaz�n �szre sem vette, hogy erre indult el. Mind�ssze 500 �v v�lasztja el Kagom�t�l. Vajon � hogy b�rhatja? Ez az eg�sz ide-oda ugr�l�s, biztosan kimer�ti. Tal�n nem kellett volna ennyire durv�n b�nnia vele. Tal�n, tal�n…

Ezek k�zben Kagome m�r r�g haza�rt, d�h�sen csapta be az ajt�t maga ut�n:

-         Az a h�lye Inuyasha. M�r megint kibor�tott. T�nkreteszi a ker�kp�rom, �s m�g �n vagyok a hib�s?! Elegem volt bel�le, Nem megyek vissza soha t�bb�.

-         Kagome! Telefon!

-         Mindj�rt megyek, anya!- �s egy gyors mozdulattal m�ris a telefonn�l termet.

-         Hall�!

-         Szia Kagome! Itt Houjo.

-         Oh, szia.

-         Csak k�v�ncsi voltam, hogy, hogy vagy. A nagypap�d azt mondta, megint ki�jult a k�szv�nyed.

„Jaj, m�r megint miket hordott �ssze a nagypapa!!!”

-         Mondt�l valamit Kagome?

-         �hm, semmi. Most m�r teljesen j�l vagyok.

-         Akkor j�. Nincs kedved velem j�nni moziba? Mondjuk holnap?

-         De, sz�vesen elmegyek!- tal�n �gy elfelejtem Inuyash�t.

-         J�, holnap 2-kor �rted megyek.

Hamar elj�tt a k�vetkez� nap. Ragyog�an s�t�tt a nap. Kellemes szell� csapott Kagome arc�ba. Kinyitotta az ajt�t �s kiment a k�thoz. Semmi jel�t nem l�tta annak, hogy j�rt volna valaki arra. „Sz�val, Inuyasha nem j�tt el �rtem.”

-         Sango, nem l�ttad Inuyash�t?

-         Tegnap �ta nem! T�nyleg, vajon hol lehet? Elment volna Kagom��rt.

-         Pont �? Nem hiszem. Ink�bb duzzog valahol.

-         Miroku, ennyire nem lehet haragtart�!

-         Te nem ismered el�gg�. Ha � megs�rt�dik, napokig nem lehet hozz� sz�lni.

-         Makacs, mint egy �szv�r!- mondta Shippou.

Sango f�rk�szve feln�zett az �gre.

-         Szerzetes, �rzed? Gonosz aura van a leveg�ben.

-         K�zel van. Sango menj fedez�kbe!

M�r t�l k�s� volt ak�rmit is tenni, mert megjelent a s�r� erd�b�l egy feh�r p�vi�n b�rbe b�jt alak. K�nnyed�n ugr�lt a f�k k�z�tt. M�g�tte h�s�ges darazsai k�vett�k. Mindent el�re eltervezett. V�gez vel�k. �m meglepetten vette �szre, hogy akit keres, az nincs k�z�tt�k. Inuyasha, az a korcs…

-         Naraku! H�t el�b�jt�l a rejtekhelyedr�l. Gy�va f�reg vagy!- �v�lt�tte Sango.

-         Ne legyen ilyen nagy a sz�d! Amint l�tom nincs most itt Inuyasha, hogy megmentsen.

-         � tal�n nincs, de �n itt vagyok!- Indulj sz�l-

-         Ne, Miroku, �gy beszippantod a m�rges darazsakat is!

-         A fen�be! Sango menek�lj Shippoval, egy ideig valahogy feltartom…keresd meg Inuyash�t!

-         Szerzetes, nem hagylak itt! A bajb�l egy�tt m�szunk ki. Shippou menj te, �s sz�lj Inuyash�nak.

-         Sietek!! –�s m�r el is szaladt.

A m�sik vil�gban:

-         Kagome, j�l �reztem magam veled.

-         �n is. De most m�r mennem kell haza.

-         V�rj! Hazak�s�rlek.

-         K�sz�n�m Houjo.

Mikor el�rt�k a kaput, Houjo megfogta Kagome kez�t �s m�lyen a szem�be n�zett.

-         Kagome valamit el kell mondanom neked, �n…

-         Houjo, �n tudod

Ekkor a fi� megcs�kolta Kagom�t. H�t szeg�ny l�ny pr�b�lt kit�rni el�le, de sikertelen�l.

Inuyasha �pp m�szott ki a k�tb�l, felvette a Kagom�t�l kapott sapk�t (hogy elrejtse az el�g felt�n� f�leit), amikor megl�tta �ket. Inuyash�t el�nt�tte a m�reg, meg persze a f�lt�kenys�g.

Kagome �szrevette �t:” Most mi lesz, Itt van Inuyasha, te j� isten, csak nem megl�tott minket, jaj.”

-         Kagome! Mit csin�lsz te itt?! Hogy k�pzeled, hogy ezzel az alakkal…

-         Inuyasha!!!

-         Ismered?- k�rdezte el�gg� meglepett arccal Houjo.

-         Inuyasha, k�rlek nyugodj le, megmagyar�zom a dolgot.

-         Hagyd, nem �rdekel a mes�d, l�ttam a k�t szememmel, hogy mit csin�ltatok.- felelt s�rt�d�tten. De volt valami a hangj�ban, ami olyan…hogy is mondjam, olyan j�, csak nem f�lt�kenys�g?

-         Te f�lt�keny vagy?

-         �������n?! Dehogyis! Csak nem gondoltam volna, hogy ennyire elengeded magad, mik�zben m�g bocs�natot sem k�rt�l t�lem a tegnapi miatt.

-         M�g hogy bocs�natot, azt lesheted…

-         Eln�z�st, de �n nem �rtek semmit.

-         Jaj, bocs�ss meg Houjo, ne is t�r�dj vele.

-         De amint l�tom, t�ged nagyon foglalkoztat ez a szem�ly.

Kagome f�lig elpirult, de egy�ltal�n nem a zavarodotts�gt�l, hanem a m�regt�l. R�n�zett Inuyash�ra, aki menten f�ldbegy�kerezett a „f�lelemt�l”, Kagome szemei �gtek a d�ht�l. „Kagome tombolni fog, fedez�kbe k�ne vonulni.”

-         INUYASHA, egy senki, engem NEM �rdekel, sem most, sem m�skor, �s tal�n jobb lenne, ha visszamenne oda, ahonnan j�tt.

�s egy k�nnyedt mozdulattal bel�kte Inut a k�tba(amit id�k�zben el�rtek). Inuyasha vissza zuhant az idej�be, nem �rtette Kagom�t, azt hitte �r�lni fog, ha megl�tja… „EZT M�G MEGKESER�L�D!!!!!!!!!”- ord�totta �s vissza is ugrott.

Ezekben a m�sodpercekben:

-         Kagome, az a fi� meg is s�r�lhet, el�g m�ly lehet ez a k�t- s belen�zett a nagy s�t�ts�gbe, meg persze a nagy semmibe.

�m ekkor szerencs�tlens�g�re �pp kiugrott Inuyasha. Houjo h�trah�k�lt ijedts�g�ben, mert erre igaz�n nem sz�m�tott.

-         Kagome, m�rt csin�ltad ezt? Hogy mer�szelted, ezt �rdemlem �n?!

-         Inuyasha! FEKSZIK!

Sango egy �jabb csap�st m�rt bumer�ngj�val Narakura, de az meg se kottyant neki. Miroku sem tudott k�r tenni benne, t�l er�s Naraku. Inuyasha �s Shippou sem �rtek ide, ha ez �gy megy tov�bb nekik v�g�k.

-         Mondtam �n, Inuyasha n�lk�l nem �rtek semmit. Eddig csak j�tszottam veletek, de most m�r kezdem unni, �gyhogy v�gzek veletek.

Naraku neki lend�lt a t�mad�snak. Sango pr�b�lt v�dekezni, de sajnos m�r el�gg� f�radt volt, Mirokunak s�lyos sebei voltak, alig b�rt m�r fel�llni. Naraku neki k�sz�lt az utols� csap�sra. M�r majdnem el�rte �ket, amikor egy kard v�gta el az �tj�t. Ez nem egy egyszer� kard volt, hanem valami aminek igen nagy a var�zsereje. A d�mon idegesen k�vette a kard �tj�t egy darabig, majd abba az ir�nyba fordult ahonnan indult, �s nem tettek m�sk�p Sango�k sem. Egy fiatal l�ny �llt nem messze t�l�k. Nem l�tszott nagy harcosnak, ink�bb hasonl�tott egy egyszer� falusi l�nyra.

-         Mit v�tettek �k ellened, te f�reg? Kezdj ki a saj�t s�lycsoportoddal!

-         �gy gondolod, hogy veled? Ugye csak viccelsz? Nincs id�m kisl�nyokkal j�tszani.- kacagott Naraku.

-         Ez rossz v�lasz!- �s neki indult a l�ny.

Tal�n nem t�l gyorsan, de b�mulatos �gyess�ggel k�zeledett a d�monhoz. Ember nem is lehetett, de ha d�mon, akkor mi�rt seg�t nekik?

Naraku-t igen meglepte a b�tors�ga, nem igaz�n tudott m�r kit�rni el�le. Egy csap�ssal megsebezte �t a l�ny. De t�l sokat nem �rt vele, mert a seb gyorsan begy�gyult, k�zben m�g m�rgez� g�z is sziv�rgott.

-         Ez volna mind? Akkor te is meghalsz!

Narakunak nem kellett meger�ltetnie mag�t, hogy t�madjon, de a l�ny sem volt rest, kit�rt el�le. Ezekb�l �t�lve, �t�let id�kig is eltartana a harc, de ezt most nem �gy lesz, mert az�rt ne feledkezz�nk meg a t�bbiekr�l sem. Miroku elind�totta az �rv�nyt, de �gy besz�vott p�r darazsat is, de ez m�g nem �ll�totta meg. Sango is t�madott. A l�ny pedig bevette az � fegyver�t, a b�n�t� hull�mokat.(Ez egyfajta t�mad�s, de a k�s�bbiekben majd sz� esik r�la…)

Naraku egy szempillant�s alatt megb�nult, de nem t�l sok�ig tartott a hat�s. De ez is el�g volt arra, hogy gyeng�lj�n a figyelme, �gy mindh�rman t�madhattak egyszerre. A k�vetkez� pillanatban egy kard, egy csontbumer�ng szabdalta sz�t darabokra. Miroku a fekete lyukkal pr�b�lta elsz�vni a r�szeket, hogy lass�tsa Naraku gyors, gy�gyul� k�pess�g�t. Ennek meg is lett az eredm�nye, mert ami m�g megmaradt Narakub�l, az gyorsan eliszkolt a helysz�nr�l:

-         Most meg�szt�tok, de m�g tal�lkozunk!- �s m�r el is t�nt.

-         �gy hiszem, egy ideig nem fogjuk l�tni!- mosolygott az idegen.

-         K�sz�nj�k neked!- mondta Sango.

-         Semmis�g volt.- �s indult volna tov�bb…

-         K�rlek mond meg, hogy ki vagy? �s hogy m�rt seg�tett�l?- sz�lt ut�na Miroku.

-         A nevem…Miya, de t�bbet nem mondhatok.

Folytatjuk.