Vallomás
(Kagome és Inuyasha története)

Kis csapatunkat egy barlangban találjuk.

Ezt nem hiszem el! Már 3 napja esik és mi még mindig, itt vagyunk. – háborgott Inuyasha.

Nyugodj már le, ettől nem lesz jobb, ugyanúgy esik. ÜLJ MÁR LE! – förmedt rá Kagome.

Na és Sango, ha már itt vagyunk, és nem tudunk elmenni, akkor mit csináljunk? – mondta vigyorogva Miroku.

Te disznó! Te csak arra tudsz gondolni?

Ha már így meg kérdezted, akkor őszintén válaszolok: igen. Csak arra és csak veled.

Ááááá – Sango nagyot kiáltott és fejbe vágta Mirokut.

Odanézzetek! Lélekgyűjtők! Kikyou a közelben van…- mondta Inuyasha, teljesen megfeledkezve Kagoméról, és kirohant a barlangból .

Inuyasha! Várj, zuhog az eső! – de Inuyasha még csak vissza se fordult.

Ajjaj, itt még nagy veszekedés lesz. – állapította meg Miroku .

Sango! Elmegyek sétálni. Ha kérdezné, aminek az esélye 0,1 %, akkor nem tudjátok, hogy hol vagyok. Rendben?

Persze – mondta Sango aki eközben Mirokuval hadakozott.

Kagome útközben találkozott Kougával.

Szia Kagome! Hogy-hogy így egyedül, zuhogó esőben?

Szia Kouga! Semmi csak sétálgatok.

A korcs miatt van, igaz?

Aha – bólogatott Kagome.

Gyere velem a farkasokhoz.

Hm? Nem lenne gond?

Dehogy is! Én és az összes farkas szívesen látunk téged.

Tényleg?

Aha, gyere! – majd a hátára vette Kagomét.

Eközben Inuyasha ballagott vissza csurom vizesen.

Hol van Kagome?

Nem tudjuk.

Na mi volt Kikyou-val? – kérdezte Miroku a Kikyou-t hangsúlyozva.

Semmi, azok nem Kikyou lélekgyűjtői voltak.

Hát szép…

Mi?

Az, hogy amint megláttad a lélekgyűjtőket, teljesen elfelejtettél mindent! Még vissza se fordultál, amikor Kagome utánad kiabált.

… - erre nem tudott mit mondani, ezért ismét kiment az esőbe.

Kouga, ilyet még biztosan nem ettél! – vette elő Kagome a hamburgert a zsákjából, amit mellesleg Inuyashának hozott.

Hm?? Mi ez?

Hamburger, kóstold meg!

Hm… Ez nem is olyan rossz.

Ha hazamegyek, akkor tudok még hozni mindenkinek…

Nem baj, ráér… Minden farkas rengeteget zabált a napokban.

Kouga, kérdezhetnék valamit?

Igen.

Itt maradhatnék egy időre?

Hát hogyne! Ameddig csak akarsz…

„Most megkapja az a szemét, aggódjon csak!”

Mi a baj Kagome, olyan mérges lettél?

Ja semmi.

„Kagome hol vagy? De ha találkoznánk is, úgy is mérges lennél, …mert elmentem Kikyou-hoz.” Mi? Ez Kouga szaga… És Kagome… Ha vele ment… Én háborgok, amikor Kikyou megjelenik elrohanok és nem is foglalkozom veled. Ez már a… egy, kettő, három… A fene tudja hányadik… Kagome, gyere vissza…

Hm? – figyelt fel Kagome. Valami folytán megérezte Inuyasha érzéseit. „Mintha Inuyasha lett volna… Vajon mi történhetett vele?”

Kagome! Beszélni szeretnék veled!

Mi a baj Kouga, zavarok?

Dehogy zavarsz! Csak azt szeretném kérdezni, hogy meddig maradsz?

Hát, nem tudom. De lehetne egy kérésem?

Mondd!

Amíg itt vagyok, addig kérlek, ne engedjétek ide Inuyashát.

„Hm? Kagome nem akarja látni Inuyashát? Ez nem vall rá!” Rendben. Addig ide nem teszi be a lábát. Be szeretnék neked mutatni valakit. Gyere. – majd a farkasverem egyik vájatába mentek. – Ő Ayame, a legújabb tagja a falkánknak.

Szia Ayame, Kagome vagyok.

Szi-szia.

Még nagyon félénk, segítenél neki beilleszkedni? – súgta Kouga Kagoménak.

Persze. És Ayame, te honnan jöttél?

Nyugatról. A nyugati falkához tartoztam, de rejtélyes módon mindenki eltűnt és csak én maradtam életben. Akkor találkoztam Kougával. De te nem vagy farkas-szellem. Miért?

Hát ez elég bonyolult. Szóval: én nem ebben a korban élek, hanem sokkal előbbre az időben. Egyszer találkoztunk Kougával és jó barátok lettünk, de Inuyasha és ő mindig hadakoznak.

Inuyasha? Az meg ki?

Ő egy kutya-szellem és vele kerestem az Ékkőszilánkokat.

Kerested? És most miért nem?

Azért, mert még a régi barátnőjébe szerelmes, és ha találkozik vele, engem mindig elfelejt. Például ma reggel látott lélekgyűjtőket és rögtön elrohant, oda sem figyelt, hogy mit mondtam. Biztos most is flörtölnek.

Szóval te szereted azt a kutyát?

Igen.

És akkor most farkas akarsz lenni?

Hát nem egészen. Csak itt maradok Kougával és a többiekkel. Segítek nekik meg minden…

Szerinted is aranyos?

Ki?

Hát Kouga.

Hát, jó barát, de csak barát. Ha tetszene is akkor sem lehetnénk egymásé, mert ő farkas én meg ember. Te jobban illenél hozzá. Farkas is vagy szép is, és szerintem te is tetszel Kougának. Meg különben is, közétek állnék és gondolom az nem tetszene neked.

Az biztos. És hogy hívják annak a kutyának a régi nőjét?

Kikyou…

Nem ismerem, de te biztosan gyűlölöd…

Nem utálom, de nem is szeretem. Nem tehetek semmit, ha Inuyasha őt szereti, bármennyire is fáj…

És itt ebben a világban vannak még barátaid azon a kutyán kívül?

Igen: Sango, Shippou, Miroku, Kaede és Kouga, de most már te is. Éhes vagy?

Aha.

Tessék, edd meg! Finom, az én világomból van.

Nem tudom mi ez, de nagyon finom… Szerinted én is tetszem Kougának?

Szerintem igen, a szeme sarkából mindig téged les.

Kagome – szólt közbe Kouga – itt van Inuyasha és valami nagyon fontosat akar neked mondani. Akarsz vele beszélni?

Attól függ. Kérdezd meg, hogy Kikyou-ról akar-e beszélni.

Rendben – pár másodperc múlva – nem arról akar.

Akkor megyek… Mondd! – vágott bele Kagome.

Szóval csak bocsánatot szeretnék kérni, Kikyou miatt. Tudom hülyeség volt rögtön utána futni és nem figyelni rád.

Végre rájöttél. Tudod milyen rossz nekem, amikor Kikyou-val látlak!? – förmedt rá Kagome.

Szóval ő Inuyasha. – állapította meg Ayame, aki Kougával bújt meg egy közeli szikla mögött.

Igen, az a bolhafészek, aki nem tartja becsben Kagomét. Pedig, ha tudná, hogy mit veszít, ha elengedi…

„Tetszik neki és szereti is. Ezek szerint nekem semmi esélyem Kagoméval szemben. De ő azt mondta, hogy nem szereti, csak barátként. Akkor talán mégis van? Tennem kell róla, csak rajtam múlik. Szerinte Kougának is tetszem. A szeme sarkából figyel… remélem.”

Mi az, min gondolkodtál?

Semmin, csak azon, hogy Kagome mit eszik benne. Ez csak egy korcs.

Ahogy mondod.

Nem, nem tudom, hogy milyen rossz az neked – sütötte le a szemét Inuyasha.

Ha rajtam múlik soha sem fogod megtudni, és nem is szeretném, ha neked rossz lenne, pedig megérdemelnéd. Csak egy baj van, NEM TUDOK NEKED FÁJDALMAT OKOZNI, nem tudom megtenni, túlságosan is szeretlek. Érted? De te szinte mindig ezt csinálod velem.

Gondolkodtam és arra jutottam, hogy valahogy jóvá kell tennem azt a sok rosszat, amit neked okoztam.

Igen, és hogy gondoltad?

Megpróbálom elfelejteni Kikyou-t.

Úgy sem fog sikerülni, ismerlek már annyira.

De igen, igenis fog. Nem hagyom, hogy azé a rühes farkasé légy.

De hiszen Kouga nem engem, hanem Ayamét szereti! Elmondta nekem!

Mi, tényleg? – vonta kérdőre Ayame Kougát.

Hát izé, igen.

„Ezt nem hiszem el, tényleg szeret!” Tudod, nekem is tetszel, de ezt eddig csak Kagome tudta. De most inkább figyeljünk, majd utána megbeszéljük.

Ki az az Ayame?

Az most lényegtelen, egy nagyon kedves farkas-lány.

Kagome, kérlek, értsd meg, szeretlek teljes szívemből, és azt szeretném, mindannyian szeretnénk, hogy visszagyere. Kérlek Kagome, gyere vissza… - majd Inuyasha közelebb ment a lányhoz és megfogta a kezét. – Kérlek gyere vissza, szükségem van rád!

Ez mind szép és jó, de ha Kikyou megjelenik mindennek vége. Megszűnik körülötted a világ, csak ő létezik, és nyugodt szívvel ölelgeted nem is gondolva rám és a többiekre. Sangora és Mirokura. Tudod, hogy ők sem szeretik Kikyou-t. Nem is beszélve Shippou-ról. Tudod, hogy utálja. Te is a barátja vagy és nem szereti, ha fájdalmat okozol nekünk Kikyou-val kapcsolatban. Még gyerek és neki nehezebb ezt megemészteni, mint nekünk. Tudod, hogy nem fogja neked megbocsátani a ma reggeli Kikyou-vadászatodat.

Tudom, és ez elég rossz nekem, de az még rosszabb, hogy nem bocsátasz meg, pedig én szeretlek, csak nem hiszel nekem.

Van rá okom.

Igen, van rá okod. Hogyan tudnám jóvátenni? Hogyan bizonyítsam be, hogy tényleg szeretlek?

Úgy, hogy nem okozol több szomorúságot a többieknek.

És neked?

Az már mindegy. Semmivel nem tudsz kiengesztelni, már késő. Belefáradtam a várakozásba.

Kagome, mégis, meg tudsz valaha bocsátani nekem?

Talán, de soha nem tudok majd teljesen megbízni benned. Ha mégis, nagyon sokáig kell együtt lennünk, talán az egész életünk rámenne. De én az Ékkő összegyűjtése után visszamegyek a saját világomba, oda tartozom. De lehet, hogy előbb megyek.

Nélküled egy senki vagyok, nem tudnék mit kezdeni. Fontos vagy nekem.

Sokat segítettem neked és te is nekem, de most… döntöttem. Ezt nem bírom tovább, itt véget kell vetnünk mindennek. Csak egyet kérek, had öleljelek át még egyszer, utoljára. – majd a lány átölelte Inuyashát, akiből előtört a sírás és jó erősen ölelte, nem is akarta elengedni.

Jaj szegények. Szeretik egymást, és nem lehetnek együtt egy harmadik miatt. Akármennyire is korcs, Kagome szereti és fáj neki, hogy nem lehet vele. Ugye te ezt nem fogod megtenni velem? – kérdezte könnyes szemmel Ayame.

Persze hogy nem, és most én is sajnálom őket. – majd odahúzta magához Ayamét.

Inuyasha. Tudd meg, hogy szeretlek, akármit is teszel, de többet nem találkozhatunk. Vissza kell mennem a saját világomba, ott a helyem, de soha nem foglak elfelejteni sem téged, sem pedig a többieket. – majd még egyszer átölelte. Kouga és Ayame visszalopakodtak a barlangba.

Kagome, ne tedd ezt, kérlek. Bármit megteszek, hogy megbocsáss, csak mondd meg!

Hagyj elmenni!

Csak ezt nem teszem meg. Nem engedlek el, ha már belekeveredtél az életembe. Már soha nem foglak tudni kiverni a fejemből, soha… És nem is bánom.

Én sem. Nagyon nehezen hagylak itt.

Akkor ne hagyj itt!

De, el kell mennem. Tessék – majd Inuyashának adta az Ékkőszilánkokat. – És most elbúcsúzom Kougától és Ayamétől . – majd elindult a barlang felé. – Kouga, Ayame. Örülök, hogy megismerhettelek titeket. Sajnos, csak nagyon kevés időt tudtunk beszélgetni és összebarátkozni, Ayame. Legyetek boldogok és Kouga, legyél nagyon kedves Ayamével, megérdemli. Hát, akkor sziasztok . – majd a barlang bejárata felé vette az irányt. Elment a felé a barlang felé, ahol Sango és Miroku volt. Mindketten bent ültek és beszélgettek, Shippou Kirarával játszott. – Sango, Miroku. Örülök, hogy megismerhettelek titeket. Nagyon jó barátaim vagytok és sohasem foglak elfelejteni titeket. – majd átölelte Sangot és Mirokut – Shippou. Téged is nagyon szeretlek és a legjobb barátaim közé tartozol, mint ti is, - itt Sangora és Mirokura nézett – és soha nem felejtelek el téged. Te vagy a legaranyosabb kis rókakölyök. – majd őt is átölelte- Kirara. Nagyon sokat segítettél nekem és nagyon jó barát vagy. Ezentúl még jobban fogom szeretni a macskákat – majd megcirógatta a macska fejét – Hát, jó volt itt lenni, de nincs több keresnivalóm itt. – Kagome szemei megteltek könnyel és egymásra borultak. Sango még sohasem sírt ennyire, Miroku szeme is könnyes volt, Shippou bömbölt és Kirara is szomorú hangokat adott ki. – Hát, viszlát - majd fogta a táskáját, kilépett a barlangból és a kút felé vette az irányt. Inuyasha még döbbenten ült a földön.

„Nem hagyhatom, hogy elmenjen. Talán még utolérem.” – majd a kút felé vette az irányt - Kagome. Mégis elmész?

Igen. Inuyasha… én… szeretlek... – Kagome ajka vészesen közeledett Inuyasháéhoz, ami egy forró csókkal végződött .

Ha szeretsz nem mész el. Inkább odaadom az Ékkőszilánkokat Narakunak, megölöm Kikyou-t, csak ne menj el.

Nem. Nem tudnád megölni őt és nem is akarom.

De igen, érted meg tudnám tenni. Kérlek, maradj itt.

Vigyázz a többiekre! – majd Kagome beleugrott a kútba.

Nem érdekel, hogy mit mondtál, akkor is visszajössz! Kellesz nekem! – majd Inuyasha is beleugrott.

Újra itthon vagyok. – sóhaj – Már most nagyon hiányzik - majd kikászálódott a kútból.

Te is nekem – válaszolta Inuyasha, aki most érkezett meg.

Mondtam, hogy hagyj elmenni, miért jöttél utánam?

Nem tudok nélküled élni, értsd már meg!

Megértem, de nem maradhatok ott, élj boldogan Kikyou-val.

Nem érted meg, hogy nem érdekel Kikyou?! Nekem csak te kellesz! Hogy bizonyítsam be?!

Menj vissza a középkorba, és ne gyere át ide, soha többet.

Kagome, kérlek, ne csináld ezt. Muszáj visszajönnöd, mert ha nem, akkor én, én, teljesen szellemmé változok, és talán megölöm a többieket.

Ne, csak azt ne.

Gyere vissza – Inuyasha gyorsan közeledett Kagoméhoz, aki hátrált, így sarokba tudta szorítani. – Nem hagyhatsz itt. – majd megcsókolta a lányt. Kagome nem tudott menekülni, de nem is akart, kiélvezte az utolsó csókot, amit Inuyashától kapott.

„Ne, így még nehezebb lesz elszakadnom tőle.” – majd egy könnycsepp gördült le a lány arcán.

„Ne, így még nehezebb lesz elszakadnom tőle.” – majd egy könnycsepp gördült le a fiú arcán.

Elég. Így még nehezebb lesz. Most menj vissza a középkorba – Kagome a kúthoz vezette Inuyashát és belelökte. Nem is sejtette, hogy Inuyasha a zsebébe csempészte a Szilánkokat. Kiment a kis házból és felment a szobájába. Ledőlt az ágyára. – „Nem bírom ki nélküle, látnom kell, legalább egy fénykép kell róla” – Kagome ismét elment a kúthoz. Tudta, hogy az Ékkő nélkül nem tud visszamenni, de azért tett egy próbát. Beleugrott, nem is sejtve, hogy a Kő a zsebében van. – „Sikerült, vissza tudok menni” – Miután földet érzett a lába alatt, felmászott az indákon a kút pereméig. Nem fogadta szép látvány: sok szellem holtan feküdt a földön és az egyik faágon egy piros leszakadt ruhadarab lebegett. – Ne, ez Inuyasha. Tényleg átváltozott. Meg kell találnom. – Nem kellett sokat keresnie, megérezte, hogy hol van. Inuyasha annál a barlangnál volt, ahol Miroku és a többiek. Inuyasha sarokba szorította őket. – Inuyasha! – kiabálta Kagome – Inuyasha ne tedd! – majd odarohant hozzá és megcsókolta. A fiú szeme pirosból visszaváltott sárgára, arca barátságos lett.

Kagome, hát visszajöttél?

Igen. Nem tudok nélküled élni, most már belátom, rosszul döntöttem. Ez a pár perc is elég volt arra, hogy rájöjjek, hogy fontos vagy nekem. Az előtt is szerettelek, de most már ki sem tudom fejezni, hogy mennyire.

Örülök, hogy visszajöttél és megmentetted a többieket tőlem .

Jaj Miroku, hát nem édesek?

De.

„Hm? Miroku nem tapiz? Ez nem normális.” Miroku, jól vagy?

Persze, de miért?

Csak, mert ilyenkor mindig tapizol.

Jaj, tényleg el is felejtettem – majd megfogta Sango fenekét.

Hé, ezt nem azért mondtam, hogy bepótold! Hallod?! – majd fejbe vágta Mirokut, de ez nem volt olyan erős, mint szokott.

Most már semmi sem szakíthat el tőled, soha.