Féltékeny szív

1. fejezet

Kagome néhány perccel ezelőtt érkezett meg a középkori Japánból. Arcát eltorzította a düh, kurta köszönés után felviharzott a szobájába. Családja behúzott a nyakkal hallgatta a fentről érkező tompa puffanásokat és szitoközönt. Néhány percnyi csend után újabb zaj hallatszott. Kagome éles hangjától visszhangzott a ház.

- Mi a fészkes fenét keresel itt, te bunkó idióta? Tűnj el!

- Kagome hagy magyarázzam el, félre érted az egészet.

- Mit akarsz itt megmagyarázni, nagyon jól hallottam minden egyes szót. Kikyou így meg Kikyou úgy elegem van már ebből!

- De…

- FEKSZIK!!!

Inuyasha elterült a földön.

- Most pedig kapard össze magad és húz el innen! Ja és ezt is vidd magaddal. – Vágta hozzá az ékkő szilánkokat tartalmazó üvegcsét.

- Szóval így állunk?

- Így.

- Rendben.

Kiugrott az ablakon és eltűnt a kútban. Kagome percekig mozdulatlanul állt és mereven bámulta az ablakot ahol a fiú eltűnt.

- Inu…Yasha – nyögte, az ágyra vetve magát zokogni kezdett. Nem sokkal később abbahagyta sírást, arcát eltorzította a harag.

- Ezért még megfizetsz. – suttogta maga elé.

Inuyasha kimászott a kútból és lerogyott a földre.

- Micsoda egy hisztis liba – dohogott magába. Észre sem vette, hogy Miroku közeledik felé.

- Inuyasha visszajöttél, Kagome? Ne mond, hogy nem tudtad kidumálni magad.

Ekkor észrevette Inu kezében szorongatott üvegcsét.

- Úgy látom nagyobb a baj mint gondoltam.

- Hozzám vágta és elküldött a pokolba.

- Valahogy ki kell engesztelned, szükségünk van rá.

- Na azt már nem, én biztos hogy nem. Különben is miattad van az egész, te kezdtél el faggatni a két lányról. Persze Kagome csak azt a részt hallotta amit Kikyouról mondtam. Most azt hiszi még mindig Kikyout szeretem.

- Miért, nem?

- Semmi közöd hozzá.

Inuyasha dühösen felpattant és eltűnt az erdőben.

A falu csendes volt már e késő éjjeli órán csak Kaede kunyhójában világított a tűz fénye. A bent lévők csendesen beszélgetek.

-… és még az ékkőszilánkokat is visszaadta, rendesen berágott.

- Csodálkozol te idióta, hogy a fenébe nem vettétek őt észre!

- Hát nagyon belemerültünk a témába.

- Azt meghiszem, ha nőkről van szó te süket és vak leszel, de hogy Inuyasha is ez új nekem.

- Sango ne legyél rám dühös én csak tudni akartam hányadán állnak egymással.

- Na persze, szerintem inkább azt akartad megtudni, hogy sikerülte már kétvállra fektetnie Kagomét. Perverz disznó!

- Ne veszekedjetek már ti is – szólt bele Kaede az egyre jobban eldurvuló csevegésbe – valamit ki kell találnunk. Kagome nélkül sokkal nehezebb lesz megtalálni a szilánkokat, persze nem lehetetlen csak sokkal lassabban fog menni. Ráadásul Inuyasha ereje is nagyban függ Kagométól.

- Igazad van anyó, ha együtt vannak semmi sem lehetetlen számukra, de mit tehetnénk az biztos, hogy ez a csökönyös bolond nem megy át és könyörgi vissza magát Kagome kegyeibe.

- Miért is nem? 

- Ugyan Sango ismered jól.

- Hagyunk neki egy kis időt hagy főjön a saját levében. – szólt Kaede.

2. fejezet

Kis csapatunk már a kétségbeesés sötét szakadéka szélén járt. Három hét telt el, de nem tötént semmi. Inuyashát alig látták nem volt hajlandó szóba állni velük úgyis tudta mit akarnak mondani neki. Itt is, ott is beszélték, hogy egy örült féldémon kaszabolja a szellemeket úton útfélen. Az emberek ennek persze örültek hisz megszabadultak az őket folyamatosan rettegésben tartó rémektől. Barátaink viszont annál kevésbé voltak boldogok. Hősünk ugyebár nem a megfelelő helyen tett rendet.

Kagome házatáján is borongós volt a hangulat, ez eddig oly kedves leányból egy zsémbes boszorkány lett. Dühkitöréseit egyre nehezebben viselte egész családja. 

- Bárcsak érte jönne már Inuyasha ez egyszerűen kibírhatatlan.

- De nagyapa!

- Ugyan már hisz az élő fába is beleköt.

- Időre van szüksége.

- Három hét nagy idő

- Majd megnyugszik.

Kagome nem csak belsőleg hanem külsőleg is megváltozott. Lefogyott néhány kilót kinézete már az anorexia határát súrolta. Szeme alatti mély árkokat még jobban kihangsúlyozta fekete szemceruzával. Boldogtalanságát gonoszkodással vezette le. A sulit nagy ívben kerülte. Az idő nem hogy csillapította volna dühét inkább csak fokozta, elborította elméjét – ha halott nő kell neki hát legyen – egy ördögi terv kezdett kibontakozni agytekervényeiben. Az nap boldogan, arcán ördögi mosollyal érkezett haza. A terv készen állt – hát akkor legyünk stílusosak – néhány ruhadarabot dobált ki a szekrényből az ágyára és hozzálátott az öltözködéshez. Némi smink. Elégedetten pördült a tükör elé – na erre varrjatok gombot – a tükörből visszanéző lány már csak részletekben hasonlított Kagoméra. Tetőtől talpig feketében volt, a bokáig érő szoknya minden lehetséges helyen fel volt hasítva combig, a felső pedig többet mutatott mint amennyit takart, bakancs és némi bizsu tette még hatásosabbá az összképet. A kúthoz sétált majd beleugrott, persze nem történt semmi hiszen nem volt nála egy darab sem az ékkőből. Becsukott szemmel koncentrált, hamarosan gondolatai átjutottak a kúton – meg vagy – a kút megnyílt, ő pedig beleveszett a kék csillogásba.

3. fejezet

Inuyasha nyakában fényleni kezdtek a szilánkok – mi történhetett – körbeszimatolt de nem érzett semmi különöset.

Kagome útját a falu felé vette és meg sem állt Kaede kunyhójáig.

- Kagome, végre már azt hittük soha többé nem láttunk. – örült meg neki Sango, majd döbbenten nézett a többiekkel együtt a megváltozott lányra.

- Hol van az íjam?

- Mire kell az neked lányom?

- Van egy kis dolgom – mondta gonosz vigyorral.

- Veled megyünk – szóltak egyszerre.

- Nem ez csak rám tartozik, nem lesz semmi gond.

Fogta az íját és már el is tűnt az alkonyatban. Már a kútból kimászva érezte a szilánkokat, és tudta ott Inuyashat is megtalálja. Ráérősen haladt célja felé. Bosszúja minden pillanatát ki akarta élvezni. Nem kellett sokáig mennie hamarosan megpillantotta a fiút egy faágon ülve az annyira el volt foglalva gondolataival, hogy észre sem vette a közeledő lányt.

- FEKSZIK!!!

Inuyasha hatalmas csattanással ért földet.

- Te itt? Hogy jöttél át a kúton?

- Az legyen az én titkom, állj fel!

Nagy nehezen feltápászkodott a földről majd kimeredt szemekkel bámulta az előtte álló lányt.

- Na mi van, nem tetszik az új öltözékem szerintem sokkal eredetibb mint az egyenruhám, pont az alkalomra való.

- Miféle alkalomra?

- Nemsokára megtudod.

Kagome előkapta az íjat és két nyílvessző segítségével a fához szegezte a leesett állú Inuyashat, kitépte a szilánkokat tartalmazó üvegcsét a nyakából majd sajátjába akasztotta.

- Kezdődjön a móka, úgy hallom érkezik a díszvendég.

Már is megjelent Kikyou körülötte elmaradhatatlan lélekrablóival.

- Na végre!

- Mit művelsz itt, enged el Inuyashat!

Kikyou felemelte az íjat megpróbálta Kagomet célba venni, de a lány egyetlen ugrással mellette termet, kiütötte kezéből a fegyvert majd hajánál fogva a fa elé rántotta.

- Nézd csak itt van a szerelmed, nézd meg jól hát nem gyönyörű. A teste föld és hamu ez kell neked, itt van – neki lökte a fiúnak – de már nem sokáig, mert ma végleg eltávozik ebből a világból.

Nyílvesszőjét Kikyou testére irányította.

- Ne tedd ezt, rám vagy dühös engem akarsz megbüntetni nem? Enged el őt!

- Most is ezt a ribancot véded. Mi lehetne számodra nagyobb büntetés, mint ha nélküle kell tovább élned.

- Kagome ez nem te vagy, térj már magadhoz!

- Ó nagyon is én vagyok és a legjobb az, hogy te tettél ilyenné. Most már pofa be!

Feszesre húzta az íjat.

- Ne, már nem szeretem, esküszöm!

- Jó duma, de nem veszem be.

- Kérlek hidd el, mikor Mirokuval beszélgettünk nem hallottál mindent.

- Csak éppen eleget.

- Higgy nekem, a múlt összeköt minket de érzelmeim már megváltoztak iránta. Hagyd elmenni.

- Nem szeret hallod ezt te hulla!- megfogta a lány karját és lódított rajta egyet – tűnj el még jókedvemben vagyok és vissza se néz, nekünk még van egy kis dolgunk - csúfondáros mosollyal nézet Inuyashara.

Majd még is a lány után fordult megfeszítette íját utána küldött egy nyilat. A lélekrablók mind megsemmisültek.

 - Fuss Kikyou nehogy téged is eltaláljalak - nevetett Kagome. – Végre kettesben maradtunk.

- Mit akarsz tenni?

- Hmm… - megállt a fiú előtt néhány másodpercig csak nézte – egy kicsit játszunk.

Düh villant szemeiben és körmei végigszántották Inuyasha arcát a csíkokból vér serkent ki.

- Hoppá, egy kissé élesre manikűröztem a körmeim.

Kagome odahajolt és a nyelve hegyét végig húzta az egyik csíkon.

- Finom.

Újra megismételte a mozdulatot majd a fiú ajkai közzé csúsztatta nyelvét.

- Hogy ízlik? - kérdezte, de nem várta meg a választ.

Megcsókolta a döbbent Inuyashat. Kezei közben lecsúsztak a férfi mellkasára és feltépte az ingét. Meztelen bőrét simogatta, hegyes karmaival gyengéden végig karcolta, újra és újra szájon csókolta. A fiú megpróbált kitérni előle de mozdulni sem tudott a nyilaktól. A lány tudomást sem vett az ellenkezésről folytatta tovább amit elkezdett, a vágy amit oly régóta magában hordozott most kitört belőle. Tovább vetkőztette Inuyashat még teljesen meztelen nem lett. Végig mustrálta a vékony, de izmos testet. Kéjes elégedettséggel felnyögött, ujjai felfedezőútra indultak a kőkemény testen. A domború izomtól duzzadó mellkason, a bordák erdején át a lapos feszes hasig, végül megállt meredező hímtagján. Ütemes mozdulatokkal simogatni kezdte. Inuyasha összeszorított fogakkal próbálta nem élvezni azt amit a lány művel vele, de a szenvedély már őt is a hatalmába kerítette. Kagome most az ajkával tette meg ugyan azt az utat amit az előbb kezeivel. A férfi hangosan felhördült mikor a lány a szájába vett kemény férfiasságát.

- Kagome – nyöszörögte – engedj el.

A lány lassan, testét végigdörgölve a másikén felállt.

- Nem lehet – nyöszörögte, majd lágyan harapdálni kezdte a fiú ajkát.

- Engedj el kérlek, szeretnélek magamhoz ölelni.

Kagome megérintette a nyílvesszőket amelyek rögtön elporladtak. Inuyasha összerogyott, a fájdalom végigcikázott a testén. Mielőtt megmozdulhatott volna a lány ráült és két karját a feje fölé feszítette. Tekintetében újra megjelent az ördögi fény, néhány pillanatig csak néztek egymás szemébe. A csendben csak kapkodó lélegzetüket lehetett hallani. Kagome közelebb hajolt a fiú arcához, megemelte fejét és meg akarta csókolni a lányt, de kitért előle. 

- Kérlek – suttogta halkan a fiú.

Kagome lassan, ugrásra készen húzta vissza a kezét. Inuyasha ujjai a combjára csúsztak majd egyre feljebb kínzó gyönyört okozva ezzel a lánynak. Minden egyes porcikája beleremegett mikor gyengéden hozzáért a melleihez. Fürgén kigombolta kurta kis blúzát majd a csipkemelltartótól is megszabadította. Érzéki mozdulatokkal simogatni kezdte a feszes kebleket, felemelte fejét és szájába vette az ágaskodó bimbókat. Kagome saját csapdájába esett, úgy gondolta játszik egy kicsit a fiúval azután otthagyja, de már nem tudta megtenni, combja között lüktetett a vágy beteljesülésért ordítva. Inuyasha végül lefejtette róla az utolsó ruhadarabokat is ott feküdt a fűben, lesütött pillái alól figyelte szerelmét aki végig csodálta mezítelenségét. Felnyögött a kéjtől mikor a fiú szája megérintette lángoló bőrét, ujjai pedig izgató mozdulatokkal siklottak combjai közzé, felfedezve a lány legtitkosabb rejtekét. Zihálva kapkodták a levegőt, már semmit sem érzékeltek a külvilágból csak ők ketten léteztek. Kagome teste ívben feszült a fiú testéhez combjait széttárva fogadva magába kemény férfiasságát. Egy villanásnyi fájdalom cikkázott át a lányon, de a következő pillanatban már a mindent elborító mámornak adva át a helyét. A férfi kínzó lassúsággal kezdett el benne mozogni még el nem veszítette saját érzékei felett az uralmat. Vad ütemben csapódott egymáshoz verejtékező testük kergetve a gyönyört, még ki nem tört belőlük a beteljesülés megváltó sikolya. Lihegve feküdtek egymás karjaiban nem akarván szabadulni az átélt örömtől.

Kagome vonakodva tért vissza a valóságba. Újra a régi volt, szívében kihunyt a féltékenység okozta gyűlölet. A lelke nehéz volt – mit tettem – zokogott befelé. Felpattant magára kapkodta ruháit, nem mert ránézni a még mindig kábult fiúra.

- Talán egyszer majd megbocsátasz nekem. – mondta, majd beleveszett a sötétségbe.

VÉGE