A t�z foglyai

Menek�ln�l, de nem tudsz. T�l akarod �lni m�g akkor is, amikor tudod, semmi es�lyed. Mit teszel? Feladod? Vagy kitartasz �s elbuksz? Van, aki megmentsen? Vagy csak magadra sz�m�thatsz?

Az esem�nyek olyan gyorsan p�r�gtek, hogy szinte elmos�dtak �s zavaross� v�ltak. Naraku kast�ly�ban a harc egyre elkeseredettebb� v�lt. M�r csak Inuyasha �s Kagome maradt talpon, a t�bbiek harck�ptelenn� v�ltak. Inuyasha egyre t�bb �s s�lyosabb sebb�l v�rzett. Nem tudta, meddig tarthat m�g ki, hisz �rezte, egyre jobban fogy az ereje. Azut�n…

Naraku k�r�rvend� kacaj�val k�s�rve megny�ltak a f�ld csatorn�i, �s zubog� l�va t�rt a felsz�nre. L�ngba borult minden. Inuyasha felkapta Kagome -t, �s a leveg�t szelve igyekezett a lehet� legmesszebb ker�lni a felt�r� magm�t�l. �m test�k h�rtelen l�thatatlan akad�lynak �tk�z�tt, ami a f�ldre tasz�totta �ket.

      -     A fen�be! –Sziszegte Inuyasha, ahogy felt�p�szkodott. –Egy pajzs. A Tetsuiga erej�vel szemben azonban semmi es�lye!

A kard peng�je v�r�sen felizzott, majd Inuyasha egy suhint�ssal puszt�t� csap�st k�ld�tt az akad�ly fel�.

A pajzs halv�nyodni kezdett, ahogy a t�mad�s el�rte. A k�vetkez� pillanatban azonban �les f�nnyel elnyelte a csap�st.

      -     Ez… lehetetlen… - Suttogta d�bbenten a f�lszellem.

      -             Inuyasha! –ki�ltotta Kagome, aki �gy t�z m�terre �llt a fi�t�l. –Itt van… a pajzs m�sik v�ge…

Inuyasha a l�ny mell� l�pett, majd megpr�b�lt tov�bb haladni. �m az er�t�r visszatasz�totta a talajra.

      -            Tal�n… a ny�lvessz�m �tt�ri. –gondolkozott hangosan Kagome. Majd a gondolat�t tett k�vette, ahogy az �j�ra illesztett egy ny�lvessz�t �s csilingel� hangj�val k�s�rve kil�tte azt.

Vak�t� f�ny �radt sz�t, ahogy a vessz� a pajzsnak csap�dott. Az akad�lyon t�li t�j elt�nt szem�k el�l, ahogy �tadta hely�t egy �don palotaszer� �p�letnek. A terem, ahol �lltak, magas toronynak t�nt, csak egy csigal�pcs� vezetett a fels�bb szintek fel�, bolt�ves ajt�kon �t.  

-         Ez csak egy ill�zi�. –mondta Inuyasha.

-         Biztos vagy benne?

-         Egy m�sodperc alatt �tt�r�m, abban vagyok biztos. –h�zta fel az orr�t d�h�sen a f�lszellem, majd ostrom al� vette a pajzsot. –Rajtam ugyan nem fog ki!

�m pr�b�lkoz�saival csak azt �rte el, hogy m�g jobban kif�radt. A fal nyom�t sem mutatta, hogy meggyeng�lt volna.

      -     Akkor- is- lenni- kell- valami- ki�tnak!- lihegte Inuyasha, minden egyes szav�nak nyomat�kot adva egy csap�ssal. Azonban a gyenges�g, ami ellen annyira k�zd�tt, lassan �tvette felette a hatalmat, ahogy t�rdei lassan �sszecsuklottak alatta. –Kell, hogy legyen… valami megold�s…

                                                              ***

A l�va lassan elbor�totta a legals� szintet, ahogy tompa, k�s�rteties z�g�ssal a toronyba t�rt. A p�r egyre feljebb menek�lt a perzsel� forr�s�g el�l. A b�torok l�ngra kaptak. H�tborzongat� v�r�ses dereng�sben f�rd�tt k�r�l�tt�k az �don k�fal. De valahogy sem Inuyasha -nak, sem Kagome -nak nem volt kedve borzongani. Inuyasha a m�sodik r�teg ruh�t is levette mag�r�l. A felforr�sod� leveg� egyre jobban kezdte �getni a b�r�ket.

      -     Meg fogunk halni. –sz�lalt meg hosszas hallgat�s ut�n Kagome.

      -     Ugyan m�r, ez ostobas�g! –Csattant fel Inuyasha. –Nem tudom elhinni, hogy ilyet mondasz. Pont te.

      -     Ez csak a szomor� igazs�g. Nincs mit tenni. Innen lehetetlens�g kijutni.

      -     Ez nem mondhatod! Nem akarhatod f�ladni!!! Valamilyen ki�t biztosan van!

Ahogyan Kagome b�s szemeibe tekintet, valahogy elhalv�nyodott tekintet�ben az a megingathatatlan dac, amely most m�gis megt�rt.

-         De… akkor…

-         Sajn�lom…

-         Ne sajn�ld…

A leveg� m�g tov�bb forr�sodott, ahogy lust�n sz�lling�z� pernye vegy�lt bele. M�g feljebb menek�ltek. �m a forr�s�g nem hogy cs�kkent volna, hanem m�g ink�bb fokoz�dott.

      -     Nem tudom, mi�rt kellett ennek �gy t�rt�nnie. –Sz�lalt meg �r�knak t�n� hallgat�s ut�n Inuyasha.

      -     Mire gondolsz?

Inuyasha lassan �t�lelte a l�nyt, ahogy folytatta.

-         Nem �gy k�pzeltem ezt a besz�lget�st. Holdf�ny… n�h�ny sz�l vir�g… semmik�ppen sem Naraku gyilkos b�rt�n�ben. De azt hiszem, most m�r mindegy, hol mondom ki.

-         Micsod�t?

-         Hogy szeretlek. –v�laszolta Inuyasha.

Kagome elmosolyodott.

-         Pont erre sz�m�tottam. –mondta a l�ny.

Majd verejt�kben f�r�dve egym�sba fon�dtak karjaik. Ajkuk szenved�lyes cs�kban forrt �ssze.

-         Most m�r semmi sem sz�m�t. –suttogta Kagome. –B�rmit megtehet�nk.

-         B�rmit?

-         B�rmit.

Bizserget� �rz�s futott v�gig h�tukon, ahogy lassan leh�zt�k egym�sr�l a megmaradt ruhadarabokat is…

                                                            ***   

A z�g� morajl�s egyre csak hangosodott. A falakon t�ncol� v�r�s f�nycs�v�k m�r a mennyezetig csaptak. A p�rk�ny, amin eddig mened�ket tal�ltak, most porr� hullva zuhant a forr� magm�ba. A torony v�d�pajzsa gyeng�lni kezdett.

      -     „Tal�n m�gis… ki tudunk jutni… tal�n… m�gis van m�g rem�ny…”

A fa gerenda, amin �ppen �lltak, felgyulladt �s recsegve kett�t�rt. �les sikoly hatolt Inuyasha f�l�be.

Nem l�tta Kagome –t sehol. Mintha egyszer�en elt�nt volna. A legrosszabbt�l tartva len�zett a fortyog� magm�ba, �m nyom�t sem l�tta, hogy a l�ny lezuhant volna.

Majd…

Halk suttog�st hallott, mit szinte elnyomott a morajl�s. Inuyasha…

Lelassult a k�p… Kagome zuhant a v�r�s l�ngtengerbe. Szem�ben elk�pzelhetetlen retteg�s t�kr�z�d�tt, ahogy zuhant, csak zuhant a hal�lba…

-         Kagome!!!!!!!!!!!

-         Harcolj… az �leted�rt! – sz�lalt meg m�g utolj�ra a l�ny. Azut�n teste belecsap�dott a l�v�ba. �gett h�s �s haj cs�p� szaga csapta meg Inuyasha -t.

-         Nem… ez nem lehet… ez nem… t�rt�nhet meg.

Elborzadva ford�totta el a tekintet�t arr�l a helyr�l, ahonnan m�sodpercekkel ezel�tt m�g szerelm�t nyelt�k el a gyilkos, �get� habok. Majd felcsengtek f�leiben az utols� szavak. „Harcolj az �leted�rt!”

-         „Igen. Harcolni fogok! De m�gis mi�rt? M�r nincs �rtelme t�l �lnem ezt.”

�m ahogy ezt gondolta… a sziklat�mb megremegett a l�ba alatt, leszakadt �s zuhanni kezdett. Keze v�resre horzsol�dott, ahogy a forr� k�falon v�gigsz�nk�zva kapaszkodni pr�b�lt. K�rmei felszakadtak, �s a szikl�ba v�jtak. Nem b�rt megkapaszkodni.

Fel-felcsap� l�ngnyelvek �lelt�k k�r�l, le�getve r�la a ruh�t. Belekaptak haj�ba, megperzselt�k b�r�t. L�tta, ahogy a t�ztenger egyre k�zelebb �s k�zelebb ker�l hozz�. �get� f�jdalom j�rta �t test�t. Majd… emberfeletti k�nnal csap�dott a forr� magm�ba. �s m�r nem l�tott… nem hallott… nem �rzett…

�mely�t� f�jdalom nyilallt az oldal�ba. Mint egy k�ssz�r�s. A k�p tisztulni kezdett, ahogy lassan kiny�ltak szemei. A csillagos �g l�tv�nya fogadta.

-         Hol vagyok? Mi t�rt�nt? Tal�n… �letben lenn�k?

-         Inuyasha? H�t magadhoz t�rt�l? –Sz�lalt meg egy valaki mellette. A hang vill�mcsap�sk�nt �rte, ahogy felismerte tulajdonos�t.

-         Kagome? Te vagy az? H�t �lsz? –A f�jdalomr�l elfeledkezve �lt fel, �s �lelte mag�hoz az elk�pedt l�ny. Majd halkan a f�l�be s�gta. –El sem hiszem, hogy mindketten t�l �lt�k. Soha t�bb� nem hagyom, hogy bajod essen. Szeretlek �s mindig szeretni foglak.

-         De… Inuyasha…

-         Csssss, ne sz�lj –suttogta, �s gyeng�den mag�hoz h�zta a l�ny arc�t, majd megcs�kolta.

-         „De h�t m�gis mit m�vel?!!?” – gondolta d�bbenten Kagome. Majd r�j�tt. Eltolta mag�t�l a fi�t. –Inuyasha. Nem tudom, hogy mi t�rt�nt, de az nem a val�s�g volt. Az eg�szet csak �lmodtad.

-         �lmodtam? De h�t… Naraku csapd�ja…

-         Csapd�ba est�nk Naraku kast�ly�ban. Miroku megs�r�lt, de megpr�b�ltunk kijutni. Azt�n megjelent Kanna, �s mire �szre vehett�k volna, visszaford�totta ellened a Sz�lbord�t. Most m�r eml�kszel?

-         Azt hiszem… igen… - v�laszolta Inuyasha, ahogy az eml�kek visszat�rtek elm�j�be. „Akkor ez az eg�sz… csak �lom volt? Nem haltunk meg. De m�gis. Mi�rt �lmodtam mindezt?” �m t�preng�s�b�l kiszak�totta egy hang. 

-         Inuyasha?

-         Igen?

-         Ez a cs�k… ezt komolyan gondoltad?

-         Hogy �rted? H�t persze! Hm… - Feje azon nyomban c�klav�r�s sz�nt �lt�tt. Elford�totta a fej�t.

-         Csak az�rt, mert sejtem, mit �lmodhatt�l. Meghaltunk, igaz?

-          Igen. –V�laszolta a fi�, de m�g mindig nem n�zett a szem�be.

-         �s te bevallott�l minden? Hogy szeretsz?

-         Igen. – felelte a f�lszellem, �s v�gre �jra tal�lkozott tekintet�k. – Szeretlek, �s ezt t�nyleg komolyan mondom. Nem csak az �lom hat�s�ra.

-         �s mi lesz Kikyou –val? �t m�r nem szereted?

-         Kikyou? „Val�ban, Kikyou…” – gondolataiban felsz�nre ker�lt a papn� arca, amikor a holdf�nyben �llva fogadtak h�s�get egym�snak. Mikor azt hitte, el�rulta �t, �s bossz�b�l ellopta a Szent �kk�vet. A ny�lvessz�, mely 50 �vre a Szent F�hoz sz�gezte. Az utols� arc, amit l�tott, Kikyou, ahogy v�rben f�r�dve, de elsz�ntan v�delmezte a r� b�zott kincset. Akkor gy�l�lte. �m k�s�bb, mikor visszat�rt… Kusza �rz�sek kavarogtak benne. De most m�gis. Ez a k�p elmos�dott, �s felsz�nre bukkant egy m�sik. - Kikyou… az m�r t�ls�gosan is r�g volt. Az�ta minden megv�ltozott. � m�r a m�lt�. Akkor r�gen szerettem �t, de t�l sok �v telt el az�ta.  M�r nem �t szeretem. Hanem t�ged.

-         �n is… szeretlek. Inuyasha.

„Az eg�sz csak �lom volt. De m�gis mindent megv�ltoztatott. Az �letem m�r soha nem lesz olyan, mint r�gen. De nem az �lom miatt. Mert most m�r Kagome itt van mellettem. �s soha nem akarom elvesz�teni…”