Fell�ngol� szikra

Sango le�lt a patak melletti mohos k�re.
A v�z halkan sodorta mag�val a sok levelet, gallyat �s bogy�kat. A felkel� nap sugarai �les, csill�ml� f�nyekben kezdtek t�ncolni a krist�lytiszta patak felsz�n�n, ezzel felmeleg�tve a sz�lsodorta, apr� habokat. Olyan h�vogat�an f�nylett a kis patak, hogy Sango elindult a v�zes�s fel� megmosakodni. Mindenki m�sn�l el�bb kelt fel, �s m�g Inuyasha �s a t�bbiek tov�bb aludtak a h�zban, � kihaszn�lta a mag�ny b�k�s perceit. Azokat a perceket, melyek �rtekesebbek voltak sz�m�ra, mint valaha... Sango nem feledte egy pillanatra sem a b�nata forr�s�t, amelynek egy kavicsok k�z� gy�r�d�tt lev�l volt az oka...

Pedig a s�s k�nnyekkel m�r el�ztatott pergamendarab romantikus, t�relmes sorokat rejtett mag�ban:


„Dr�ga Sango!”


„Nagyon rem�lem, m�g eml�kszel r�m, a hercegre, fent �szakon. Egy k�vetemmel juttattam el Hozz�d a levelemet, melyben eml�keztetni szeretn�lek kor�bbi tal�lkoz�sunkra. �rtes�ltem r�la, hogy csapatoddal egy�tt elpuszt�tott�tok Narakut, a gonosz d�mont. Sz�vb�l �r�l�k, hogy v�gre bossz�t �llhatt�l csal�dod �s sz�l�falvad lem�sz�rl�j�n. Most �jra megk�rdezem t�led:hozz�m j�nn�l-e feles�g�l? M�g nem felejtettelek el t�ged, �s tov�bbra is ig�nyt tartok kezedre...

Nagyon k�rlek, v�laszolj igennel vagy nemmel. K�vetem k�t nap m�lva �rted j�n, �s k�rlek addigra d�ntsd el, hogy felesz...”
 

„Teljes sz�vemb�l szeretn�lek �jra l�tni: Fics�r”

Sangonak ezek a sorok j�rtak a fej�ben, mik�zben a l�gy v�zes�sben mosakodott. Miut�n fel�lt�z�tt, kiss� vizes haj�t v�gigsim�totta kez�vel. K�nnyeivel k�szk�dve visszas�t�lt a h�z fel�, �s feln�zett a m�g mindig er�sen f�nyl� nap ir�ny�ba.

Hirtelen meglep�dve l�tta, hogy a szikla, amelyen � �lt, valami m�s �ll mereven... Sango l�pkedni kezdett Miroku fel�, aki �ber, kifejez�stelen arccal n�zett h�tra, mik�zben megcs�rrentette a botj�t.

- J� reggelt, Miroku... – De Sango szemei hirtelen elkerekedtek, mert �szrevett egy levelet a fi� m�sik kez�ben...

- K�t nap m�lva elm�sz, ugye? – sz�lalt meg Miroku.

- ��h... Tess�k?

- K�t nap m�lva elm�sz hozz�, igaz? – ism�telte meg a szerzetes.

- Csak nem... elolvastad az �n levelemet, Miroku?? – v�laszolt ellenk�rd�ssel Sango

K�ts�gbeesetten b�multa a fi�t, akinek az arca valamilyen b�nb�n� szemles�t�s helyett sz�les mosolyra h�z�dott.

- Sok boldogs�got k�v�nok.

Sango sz�ve hirtelen kett�t dobbant egy helyett, �s �rezte, hogy ett�l a h�rom sz�t�l menten felrobban... �rezte, hogy hatalmas indulat j�n l�tre benne... Nagyobb volt a hat�sa Miroku szav�nak, mint a herceg level�nek... Mi�rt ezt mondja? Mit akar ezzel? „Sok boldogs�got k�v�nok?” Teh�t beleegyezik? Ez minden szava? De nem... Nem ezt kellene most mondania! Hatalmas dacot �rzett. „�s �n... mit v�laszoljak erre?”

- Sango? – Miroku most agg�dva r�pillantott a l�nyra.

- Bocs�ss meg... valami rosszat mondtam? �n csak...

- Nincsen semmi baj, Miroku. – Sango kiss� elpirult.

- �n sz�val... M�g nem d�nt�ttem el, mit v�laszolok majd a hercegnek, ez minden...

- Meg�rtelek. – v�laszolt a szerzetes.

- Ha majd feles�g�l m�sz a herceghez, igaz�n j�l fogsz �lni n�la. Elv�gre nemesi rangra teszel szert, �s j�l�tben, k�nyelemben leszel... Az lesz a legjobb sz�modra.

- Te csak ne d�ntsd el helyettem, mi lesz a legjobb sz�momra! – Sango maga is meglep�d�tt saj�t szavain, majd r�n�zett Mirokura.

- Nem �rtem, Sango... Mi a baj? Nem mondtam semmit... h�t nem gondolod, hogy val�ban ez lenne sz�modra a legjobb? A j�l�t, a b�ke... Persze, hi�nyozni fogsz... �� fognak a k�z�s v�ndorl�saink, de a legjobb helyed m�giscsak ott lenne. Egy f�rfi oldal�n, aki szeret �s �v t�ged...

- El�g! – Ki�ltott fel Sango. – �gy �rezte, egyre kev�sb� van �rtelme annak amit a fi� besz�l. Sango elkezdett hadarni...

- Mi�rt nem akarod kimondani? Mi�rt teszel �gy, mintha te lenn�l a meg�rt� �ldozat, aki tudom�sul veszi a „veres�g�t” a sorssal szemben? Hogy mikor nagyon j�l l�tod, hogy a legkev�sb� sem akarom megb�ntani az �rz�seidet, vagy f�lre�rtetni veled valamit, te m�gis adod a rideg, faarc� vesztes szerep�t, aki nem gy�z kez�re adni a hercegnek! Azt hiszed, ezzel boldogg� teszel engem?? Vagy hogy ett�l h�snek foglak n�zni? Hogy amikor te folyton taperolsz, meg f�lt�kenny� teszel, azt�n meg k�zl�d, hogy a sz�ved az eny�m, most meg adod az �rz�ketlent? Ezek mind csak szavak, De egyvalamire k�ptelen vagy... �rtsd meg, �n nem akarok m�s oldal�n �lni, szerzetes! Nem kell m�s megbecs�l�se... Nem kell m�g a felh�tlen �let sem! – Sango maga is meglep�d�tt kit�r�s�n, �s elpirultan, zih�lva r�n�zett Mirokura. A fi� f�ldbe gy�kerezett l�bbal meredt Sangora, azt�n megsz�lalt:

- Deh�t... mit akarsz, Sango?

- A l�ny r�n�zett a csillog� patak fodraiba, majd �gy d�nt�tt, szabadj�ra engedi azt a lelke m�ly�n l�v� k�t sz�t, ami megtestes�ti megigazabb, legm�lyebb �rz�seit... Miroku el� �llt, �s a szem�be n�zett:

- T�ged akarlak.

L�gyan, szinte suttogva mondta ki. Azt�n kiss� lehunyta a szem�t. Miroku viszont eldobta a levelet, �s felemelte Sango fej�t... Megfogta v�llait, �s m�lyen egym�s szem�be n�ztek. Egym�s fekete szemeibe f�rt�k a tekintet�ket, majd Miroku elkezdett lassan Sango fel� hajolni. A l�ny �jra becsukta a szem�t, �s kezeit a fi� nyaka k�r� fonta. Egyre ink�bb k�zelebb �rezte Miroku szuszog�s�t, az illat�t... Ahogy az arca egyre k�zelebb �r arc�hoz... A fi� r�hajtotta ajk�t Sango�ra, �s ahogy sz�juk egybetapadt, �gy kezdte el gy�ng�den simogatni. Sango �rezte Miroku nyelv�t a nyelv�n, arc�t az arc�n... Egyre k�zelebb fon�dtak, �s egyre ink�bb k�v�nt�k egym�s teste meleg�t... Majd ahogy kiv�ltak a hossz� cs�kb�l, Miroku mag�hoz �lelte szerelm�t, �s �gy sz�lt:

- j�l van, �n is t�ged akarlak.

V�ge