A kezdetekt�l- II. r�sz

Itt vagyok megint. B�r kicsit meg vagyok t�p�zva. Sajnos nem tettem le arr�l az �r�lt �tletemr�l, hogy sz�tverem Narakut. Tal�n nem is kell mondanom, hogy pont ellenkez�leg s�lt el a tervem: � vert p�pp� engem…de el�g rendesen…

N�h�ny nap m�lva tan�csot tartottunk a t�bbiekkel, hogy mit csin�ljunk, mert m�r eleg�nk lett Narakub�l. Megmentett minket a hal�lt�l, de mi nem akartunk szolgak�nt �lni. Eld�nt�tt�k, hogy mindenk�ppen elmegy�nk a kast�lyb�l, �s b�rmi �ron. Ak�r harcolnunk kell, ak�r nem. Verekedt�nk egy hatalmasat, de m�g igy se siker�lt legy�zn�nk �t, �gyhogy kihajitott minket a kast�lyb�l. De �gy, hogy magasan rep�lt�nk ki a kapun…

Sz�val most megint �ton vagyunk, b�r �r�ln�k, ha valaki megmondan�, hogy merre, mert fogalmunk sincs. J�l tudjuk, milyen a vadonban �lni, hiszen a hal�lunkig ott �lt�nk. H�rom napja vagyunk �ton. Szerencs�re az emberek semmit se v�ltoztak, ugyanolyan naivak, mint r�gebben voltak. M�g mindig nem tudj�k, kik vagyunk mi, �s vasvill�val, meg ilyenekkel j�nnek r�nk. Sokat �r, mondhatom… eddig is er�sek voltunk, de miut�n megkaptuk az �kk�szil�nkokat, m�g nagyobbra n�tt az er�nk. Minden er�feszit�s n�lk�l romba d�nt�tt�nk egy falut. A sak�t elvitt�k, azt�n hadd �gjen… ut�na meg j�l ber�gtunk. Nem tudom, mennyi id� alatt gy�lt �ssze ennyi ital, de mi az �sszest megittuk egy �jszaka alatt. �gy l�tszik, az �kk�szil�nkokkal az alkoholt is jobban birjuk. M�g egy teljes d�mon is kid�lt volna egy hord� sak�t�l, mi meg k�t hord� ut�n kezdt�k r�szegnek �rezni magunkat. A t�bbiek persze nagyon j�l elsz�rakoztak a l�nyokkal, de �n ink�bb kimaradtam a bulib�l. M�s kell nekem…na mindegy, lesz m�g r� alkalom.

Hajaj!!! Sokf�le szagot �rzek: f�ld�mon, d�monvad�sz, ember, �s valaki, akit nem tudok eld�nteni, hogy micsoda. Naraku szag�t �rzem rajta. Vegyes csapat, de elint�zz�k �ket. Szerintem ezek sem tudj�k, hogy mit jelent harcolni. T�vedtem… nagyon is tudt�k, hogy mit jelent harcolni!!! Kider�lt, hogy a f�ld�mon nem m�s, mint Naraku  nagy ellens�ge: Inuyasha. Az els� gondolatom az volt, hogy elkapjuk, �s elvissz�k Narakunak, csak azt�n r�j�ttem, hogy m�r nem vagyunk olyan j�ban vele. Akin Naraku szag�t �reztem, az egy szerzetes, Mirokunak hivj�k, �s egy lyuk van a tenyer�ben, amivel b�rkit be tud szippantani. Meg is tette volna vel�nk, ha nem j�n egy m�rges dar�zs. A m�rge meg�ln� a szerzetest. V�ratlan fordulat, mi??? :-) Inuyash�nak ott a kardja, a Tessaiga, de gyenge, �s nem tudja haszn�lni. M�g eggyel kevesebb… maradt a k�t l�ny. Egyik bumer�nggal hadon�szik, de az ellen�nk semmit se �r. A m�sik Kikyo reinkarn�ci�ja, � az ij�val j�tt r�nk. Egy id� ut�n m�r vil�gitott, �s amekkora szerencs�m van, el is tal�lt. Majdnem lett k�t k�ld�k�m…de megmenek�ltem, mert nagyon gyorsan gy�gyulnak a sebeim. Jobbnak l�ttuk nagyon gyorsan elh�zni a csikot innen. Szerencs�re kell�en kif�rasztottuk �ket, �gyhogy semmi kedv�k nem volt ut�nunk j�nni. Gyorsan elszelelt�nk, egy napra el�g volt egyszer kock�ztatni az �let�nket…

Egy erd�ben meg�lltunk pihenni egy kicsit. Nem volt kedv�nk tov�bb menni, ez�rt aznap este, �s m�snap ott maradtunk. �jszak�ra �llitottunk �rs�get, nehogy Inuyasha�k t�ls�gosan kipihenj�k magukat. Nyugodtan aludtunk, �n egy �lmot l�ttam. R�gen halott �desany�mmal besz�lgett�nk egy naps�t�tte dombon.  Igy sz�lt hozz�m:

-Fiam! Nagyon megv�ltozt�l, mi�ta �n nem vagyok. Mi�rt �ld�s�d az �rtatlan embereket? Nem tettek neked semmi rosszat! F�j l�tnom, hogy �rtatlanokat �lsz. Hidd el, minden l�p�seteket l�tom, �s figyelem abb�l a vil�gb�l, ahol �n most vagyok.

�n az �l�be hajtottam a fejem, �s �gy v�laszoltam neki.

-Mama, nem k�rem, hogy meg�rtsd, mert �n sem tudom igaz�b�l, hogy mi�rt. Amikor a falubeliek meg�ltek t�ged, �s gonosz vigyorral a k�p�k�n n�zt�k  ahogy porig �g a h�zunk, egy ember kiv�tel�vel mindenkit meg�lt�nk. Akkor csak a bossz� hajtott minket. Elveszettek voltunk, magunkra maradtunk. Egyed�l, segits�g n�lk�l kellett meg�ln�nk a vadonban. Ha t�nyleg figyelsz minket, akkor tudhatod, hogy gy�l�ltek minket az emberek. Ha enni akartunk, �ln�nk kellett, mert nem adtak enni, ha sz�pen k�rt�k �ket. Tudod, hogy �n ritk�n vettem r�szt a gyilkol�sban. De az elkeseredetts�g volt bennem. Az emberek elvettek t�ged t�lem, �s ezt �n nem tudom soha elfelejteni. Tudod, mennyire szerettelek. Elveszettnek �rzem magam n�lk�led. Mama, k�rlek, ne hagyj itt!!! Hadd menjek veled oda, ahov� te m�sz!

-Jakotsu, nem lehet! Ezt nem szabad k�rnem t�led, mert ez a hely a t�lvil�g. Ide �l�nek nincs bej�r�sa. Neked itt vannak a testv�reid, �k vigy�znak r�d. V�r m�g r�tok egy feladat: egy sz�vetkez�ssel el kell pusztitanotok Narakut. A falubeliek tudtukon k�v�l neki engedelmeskedtek, amikor engem meg�ltek. Rajtuk m�r bossz�t �lltatok, de Narakun m�g nem. Gondolom, �szrevett�tek m�r, hogy nagyon er�s, de van egy gyenge pontja. A h�t�n van egy p�k alak� forrad�s. Azt ha valaki eltal�lja, minden ereje elhagyja, �s meghal. Ebben rejlik a titka. Vesz�lyes k�ldet�s lesz, �s a v�g�n lehet, hogy miut�n legy�zt�tek Narakut, ti is meghaltok.

-�n nem f�lek a hal�lt�l, ha oda juthatok, ahol te v�rsz r�m.- feleltem any�mnak.

-Itt v�rok r�tok, fiam! De csak akkor tal�lkozhatunk, ha elv�gezt�tek a r�tok kiszabott feladatot.

-Kivel kell sz�vetkezn�nk?- k�rdeztem halkan.

-Ha a sors �gy hozza, n�h�ny napon bel�l meg fogj�tok tudni. Szembeker�l majd veletek egy nagy erej� d�mon a k�t kis�r�j�vel. � is ut�lja Narakut, egy�tt le tudj�tok gy�zni k�z�s ellens�geteket. Bizom bennetek, fiam! Siker�lni fog!

-K�sz�n�m, mama! Szeretlek!- mondtam, �s szorosan �t�leltem, mint kicsinek. � is �t�lelt, �s n�m�n n�zt�nk egym�sra, hatalmas szeretettel. Mindkett�nk arc�n f�nyes nyomot hagytak a k�nnyek. Sok�ig maradtunk m�g igy, nem volt t�bb mondanival�ja any�mnak…

Amilyen sz�p volt az �lom, olyan sz�rny� volt az �bred�s. Valaki egy kem�ny t�rggyal dob�lt meg t�bbsz�r is. M�g nem t�rtem magamhoz, de azt a valakit �gy pofon v�gtam, hogy hatalmas robajjal elter�lt a f�ld�n. Hi�ba, nem voltam t�l j� hangulatomban, ilyenkor �ltal�ban verekszek. Csod�lkoztak, hogy mi t�rt�nt velem. Sejtettem, valami magyar�zatot v�rnak, ez�rt megsz�laltam:

-Any�mmal besz�ltem �lmomban. K�ldet�s�nk van. Sz�vetkezn�nk kell egy d�monnal, �s meg kell �ln�nk Narakut.- foglaltam �ssze t�mondatokban a k�ldet�s�nket.

-KI az a d�mon?- k�rdezt�k a t�bbiek?

-Azt nem tudom, de n�h�ny napon bel�l kider�l. Annyit tudok, hogy � is ut�lja Narakut. Egy�tt siker�lhet csak meg�ln�nk.

Aznap m�r nem ment�nk tov�bb. Mindenki a titokzatos d�monon gondolkodott. K�zben vid�man csevegtek, de nekem nem volt sok kedvem nevetni. M�snap kora hajnalban tov�bbindultunk. Minden apr� zajra figyelt�nk, nem akartuk elker�lni a d�mont �s k�t kis�r�j�t. V�g�l k�t nap m�lva csakugyan megtal�ltuk azokat, akiket kerest�nk. A d�monnal egy kisl�ny volt, �s egy furcsa szerzet, amin a d�mon csak �gy �tgyalogolt. �lmomban se gondoltam volna, hogy egy d�mon ilyen sz�p lehet!!!  Hossz�, feh�r haja volt, arany szeme, �s k�t kardja. Az egyik keze hi�nyzott. Egyenesen fel�nk fordult. A hangja j�ghideg suttog�s volt.

-Ti vagytok azok, akikkel nekem sz�vetkeznem kell, hogy Narakut v�gre elt�r�lj�k a f�ld felszin�r�l?

-Igen, mi vagyunk a H�t Zsoldos. Ki sz�lt neked r�lunk?

-A halott ap�m, Inutaisho. Ti honnan tudtok r�lam?

-�desany�mmal besz�ltem �lmomban.- feleltem neki halkan.- hogy hivnak?

-Sesshoumaru. Te?

-�n Jakotsu. A tes�im majd bemutatkoznak. A t�rsaid?

-A kisl�ny Rin, az a rak�s kis szerencs�tlens�g pedig Jyaken. �t lehet gyalogolni rajta. Rin, gy�jts t�zet!- mondta Sesshoumaru parancsol� hangon. A kisl�ny szaladt t�zif��rt. Mi k�zben letelepedt�nk a k�sz�l� t�z k�r�, �s nekil�ttunk enni. Az �jszaka nyugodtan telt, nekem sajnos nem siker�lt any�val �lmodnom. Hi�nyzik �m nagyon…

�gy d�nt�tt�nk, a k�vetkez� napot ismerked�ssel t�ltj�k, nem megy�nk ma tov�bb. Rin nagyon f�l�nknek mutatkozott, de eb�d k�r�l m�r felold�dott. Sesshoumarut csak akkor l�ttam mosolyogni, amikor a l�nyhoz besz�lt. Nagyon kegyetlennek t�nik. A szerencs�tlennek �s sz�nalmasnak nevezett Jyakennek is d�monszaga volt. T�nyleg el�g szerencs�tlen. Na mindegy, Sesshoumaru viszont csod�latos!!! Ha nem lenne ilyen kegyetlen, ak�r meg is k�rdezn�m t�le, amit szoktam. F�lek, hogy a v�lasz egy seggber�g�s lenne. Azt meg m�r eleget kaptam Narakut�l. �gyhogy marad ennyiben a dolog. �gy l�ttam, mind a h�rman j�l tudt�k, hogy merre megy�nk, mert egyszer se �lltunk meg, amig ment�nk. Eg�sz nap meg se �lltunk, csak k�s� �jszaka. D�monok j�l birj�k a kutyagol�st, de az emberek kev�sb�. Mondtam Sesshoumarunak, hogy �lljunk meg egy kicsit, de � csak annyit mondott, hogy sz�nalmas! Amikor v�gre meg�lltunk, mi emberek m�g az ev�shez is f�radtak voltunk, �gyhogy teljesen  kid�lt�nk, m�snap reggelig fel se �bredt�nk. Reggel persze szaladg�lhattunk valami kaj��rt, Sesshoumaru persze nem adott volna semmit! De m�r megszoktuk… reggeli ut�n tov�bbindultunk, �s megint ment�nk estig. Nekem siker�lt nyakoncsapnom egy szarvast, ez volt az eb�d�nk. Gyorsan haladtunk, �s nagyj�b�l egy h�t alatt el�rt�k Naraku kast�ly�t. Semmit se v�ltozott, mi�ta mi ott j�rtunk. Illetve annyit v�ltozott, hogy Naraku beszerzett mag�nak egy le�nyz�t, aki �lland�an legyezte mag�t egy hatalmas legyez�vel. Pedig nem is volt meleg. Odasz�ltam neki:

-Ki vagy te? – a le�nyz� el�sz�r nem v�laszolt, csak legyintett egyet a legyez�j�vel, aminek az lett az eredm�nye, hogy az erd� el� pottyantunk. Volt vagy egy m�rf�ld, amit rep�lt�nk! H�ha! Ez m�g er�sebb, mint Naraku!!! Kicsit megt�p�zottan kutyagoltunk vissza a kast�ly el�. A l�ny ott �llt �s csak nevetett rajtunk. Erre m�r Sesshoumaru is oda�rt. Eddig nem l�ttam zavarban, de most nagyon elv�r�s�d�tt. �gy t�nt, ismeri a l�nyt.

-Kagura! Te meg mit keresel itt???- k�rdezte d�bbenten.

-Sesshoumaru! Micsoda kellemes meglepet�s!!! Nem is gondoltam volna, hogy itt tal�lkozunk.

-�n sem. Meg kell �ln�nk Narakut. Eressz be minket a kast�lyba!

-Csak nem gondolod, hogy csak �gy beengedlek titeket, hogy meg�lj�tek Narakut!!! Ne tettesd ennyire h�ly�nek magad Sessy!

-Ne hivj Sessynek!!!- �v�lt�tt fel, �s f�lrel�kte Kagur�t. – mire v�rtok m�g?- fordult h�tra fel�nk. Nem kellett k�tszer mondani, r�gt�n megindultunk befel�. Tudtuk a j�r�st, ez�rt mi v�gtunk el�re. Naraku igen meglep�d�tt, amikor nyolcan berontottunk a szob�j�ba. Nem sz�mitott r�nk. Volt m�g vele valaki. Mikor k�zelebb �rt�nk, akkor m�r tudtuk, hogy ki az. Kikyo volt. Sz�p l�ny volt, de nem volt igaz�n �l�. �lt Naraku mellett, minket nem is vett �szre. Szerintem az lesz a dolga, hogy minket meg�lj�n, ha bef�ten�nk Narakunak. Be is fogunk f�teni a f�ld�monnak. Mire ezt kigondoltam, Naraku m�r meg is indult fel�nk. Ekkor t�rt�nt egy igen furcsa dolog: Naraku egyszer�en felbukott. Felcs�szott a ruh�ja, �s l�ttam, hogy a p�k alak� sebhely nem volt ott a h�t�n. Ebben a pillanatban Kikyo is megelevenedett. Egy gondolatot hallottam a fejemben, Kikyo hangja volt. Igy sz�lt:

-H�t Zsoldos, figyeljetek r�m! �jhold van most, Naraku elvesztette a d�moni hatalm�t. Ez�rt siker�lt magamhoz t�rnem egy kicsit. Ha v�gezni akartok vele, most kell. �n is segiteni fogok nektek.

Nem mondhatott t�bbet, mert Naraku fel�llt. Egyb�l nek�nk t�madt. M�g mindig er�sebb volt n�lunk, rendesen megszorongatott benn�nket. Sesshoumaru is t�madt, Naraku kid�gl�tt. Nem �gy t�nt, mint aki fel tud �llni. Kikyou m�r l�tte volna ki a nyilait, de nek�nk m�g elint�znival�nk volt a f�ld�monnal. J�l sz�tvert�k b�cs�z�ul, de mi is (pontosabban �n) komoly sebeket szerezt�nk. Kikyou v�g�l kil�tte a nyil�t, �s Naraku v�gre meghalt…

Kikyou teljesen kiker�lt Naraku hatalma al�l, �s visszat�rt minden eml�ke. Eml�kezett Inuyashara, hogy odasz�gezte egy f�hoz. R�j�tt hogy a hal�la �ta t�bb mint �tven �v telt el. Szeg�ny l�nynak kicsit sok volt ez. Sirt, meg�lelt benn�nket, �s kirohant az �tkozott kast�lyb�l. Szomor�an n�ztem ut�na. Naraku kegyetlen�l �tv�gta. Rem�nykedtem, egyszer megtal�lja elvesztett boldogs�g�t….

�n rosszul voltam, de leballagtunk a kast�ly el�, hogy megn�zz�k, mi van Kaguraval. Sesshoumaru arca szomor� volt. �gy l�ttam, f�ltette Kagurat. Amint kider�lt, nem is hi�ba. Naraku hal�l�val az � ereje is elsz�llt. M�r nem hallott minket, nem is l�tott semmit. Sesshoumaru let�rdelt mell�, �s egy k�nnycsepp g�rd�lt v�gig az arc�n. Felemelte az egyik kardj�t, �s Kagura fel� csapott vele.

-Mi a fen�t csin�lsz, nyavaly�s d�mon!? Meg akarod �lni???

-Nem, bolond haland�, fel akarom t�masztani. A kardom a Tensaiga felt�masztja a halottakat!- ezzel Sesshoumaru kett�v�gta a t�lvil�g k�ld�tteit. Kagura l�legezni kezdett, �s sz�pen lassan kinyitotta a szem�t. Feln�zett Sesshoumarura.

-Megmentett�l. K�sz�n�m!- mondta a l�ny halkan, a d�mon karjaiban. �gy l�ttam, szerelem van a leveg�ben. Mi nem is t�tottuk sok�ig a sz�nkat, k�sz�nt�nk �s mondtuk, hogy az erd�ben megv�rjuk Sesshoumarut. F�l �ra m�lva k�zenfogva megjelentek mind a ketten a t�borhely�nk�n. �n �reztem, hamarosan tal�lkozhatok any�val. Naraku el�g rendesen kicsin�lt. Musz�j volt elb�cs�znom a testv�reimt�l. Bankotsu karjaiban k�sz�ntem a t�bbiekt�l, akik egyt�l egyig sirtak. Egyszer csak Sesshoumaru csendes hangj�t hallottam:

-Jakotsu, ha meghalsz, tudod, hogy fel�leszthetlek a Tensaigaval.

-Tudom, de �n nem szeretn�m. Az �n �letem a bossz�b�l �llt, nekem imm�r nincs keresnival�m ezen a vil�gon. Szeretn�m, ha hagyn�tok meghalni. Any�hoz szeretn�k menni. Testv�reim, ne b�nk�djatok nagyon ut�nam! Ti itt vagytok egym�snak, �s �n is viszontl�thatom �desany�mat. Visszakapom a gyerekkoromat…nem tudok t�bbet mondani! �g veletek!!!

B�ty�m karjaiban utols�t l�legeztem, �s lehunytam a szemem. R�l�ptem arra az �tra, ahonnan nincs visszat�r�s…ennyi volt az �n �letem. �g veletek!

The End!

Epil�gus-befejez�se a t�rt�netnek

Mint mondottam r�l�ptem arra az �tra, ahonnan nincs visszat�r�s. De nem is akartam visszat�rni az �l�k vil�g�ba. Nem l�ttam sokat magam k�r�l, csak a r�zsaszin hom�lyt. Elindultam h�t valamerre. Lassan-lassan tisztulni kezdett a hom�ly k�r�l�ttem, �s megl�ttam �desany�mat. Ugyanolyan gy�ny�r� volt, mint ahogy eml�kemben �lt. Ahogy k�r�ln�ztem, a hely is ugyanaz volt, mint ahol �lmomban j�rtam. Rohantunk egym�s fel� a vir�gos r�ten, v�g�l any�m karjai az �n testemre fon�dtak. Nagyon sok�ig maradtunk igy, hiszen rengeteg id�nk volt. V�gre nem zavart senki benn�nket. Nem t�vedtem, t�nyleg visszakaptam a gyermekkoromat. Le�lt�nk a domboldalba, �s az �l�be hajtottam a fejem. Hihetetlen�l boldog voltam, �s �reztem, hogy any�m is az volt. Lassan-lassan fel�lltunk, �s k�zen fogva elindultunk. Nem tudtam merre, de mindegy is volt. Sok�ig ment�nk, meg�ll�s n�lk�l. �rdekes volt, nem �reztem a f�radts�got. Nagyon m�s volt ez a vil�g, kicsit unalmas, de any�m mellett voltam, �s csak ez sz�mitott. Egyszer csak el�rkezt�nk egy kapuhoz, ahol egy szak�llas �reg tata, �s hatalmas f�ny fogadott minket. Megsz�lalt az �reg:

-�dv�z�llek a t�lvil�gon, Jakotsu. K�r, hogy ilyen fiatalon kellett odahagynod az �l�k vil�g�t.

-Nem b�nom �n, hogy meghaltam. Nekem itt van minden boldogs�gom. Visszakaptam az �desany�mat. Hi�nyoznak a t�bbiek, de itt is j� lesz…

-Menjetek, az �t nyitva �ll el�ttetek.- sz�lt a tata, �s kinyitotta a kaput el�tt�nk. Mi bel�pt�nk a f�ny�rba. Alig ment�nk p�r l�p�st, �s megpillantottam �desap�mat. Rohantunk egym�s fel�, m�g egy rokon, akit m�r nagyon r�gen l�ttam. Nem b�ntam meg, hogy ide jutottam. Visszakaptam mindenkit, aki a gyermekkoromban fontos volt nekem. Nem t�vedtem… a sorsom ezent�l az �r�k boldogs�g… �g veletek, testv�reim, akik m�g odalenn vagytok! �g veled Kikyou! Rem�lem egyszer megtal�lod a boldogs�godat…

�G VELETEK!!!!