Love story - by Lya


Kagome nagyban pakol a szobájában. Késésben van.

Inuyasha biztos mérges lesz! Jaj…

Sango, Inuyasha és Miroku a kútba meredtek. Várják Kagomét.

Hol van már ez az ostoba lány?! – mérgelődött Inuyasha.

Nyugodj már le, majd jön. Neki is lehet más dolga az ékkőkeresésen kívül… - csitította el Sango Inuyashát. – és különben is, ahogyan beszéltél vele, nem csodálkoznék, ha nem jönne vissza egy ideig.

Ezt meg hogy értsem?

Tudod te azt jól.

Chh.

Egyszer csak Kagome feje bújt ki a kútból.

Sziasztok! Bocs a késésért, siettem, ahogy csak tudtam.

Semmi baj…

Dehogynem! Hogy lehettél ilyen sokáig távol?!!! Lehet, hogy Naraku már több ékkövet szerzett, mint mi!!

Inuyasha, kérlek, fejezd be…

Nem, nem fejezem be!

Fekszik… - mikor Kagome kimondta a „varázsszót” Inuyasha már pofával a földben volt.

Ezt most miért kellett?

Én szépen kértelek…

Chh.

Oh, egy ékkövet érzek, nem hármat és nagy sebességgel közeledik.

Ez csak az a rühes farkas lehet!

Kougára gondolsz? – kérdezte Kagome.

Igen, ki másra?

Egy forgószélszerű képződmény közeledett feléjük, majd megállt.

Kagome! Velem kell, hogy jöjj!

Miért?

Majd meglátod, csak gyere!

Na de … - alig volt ideje megszólalni, mert Kouga már megragadta a kezét és már messze voltak a kis csapattól. Inuyashát elöntötte a pulykaméreg.

Hogy meri elrabolni Kagomét! – Inuyasha már robogott is a fák között. Sango és a többiek alig tudták nyomon követni az eseményeket: Kagome elment → Inuyasha depis volt → Kagome visszajött → Kouga megjelent → elrabolta Kagomét → Inuyasha teljesen megőrült.

Úgy érzem, hogy Inuyasha egy kicsit féltékeny – állapította meg Miroku.

Igazad van. Amikor Kagome elmegy teljesen maga alatt van, de amikor visszajön örül neki, és ezt úgy fejezi ki, hogy rögtön összeveszik vele.

Kagoménak sem lehet valami jó érzés.

Hát igen, mivel bele van bolondulva Inuyashába …

Mi? Te ezt honnan veszed?

Öööö… sehonnan, csak úgy mondtam.

Te tudsz valamit!

Mi één? Dehogy, ne nevettess! Mit tudok én? „Ajjaj, majdnem elszóltam magam! Ezért Kagome meg fog ölni” – Sango nyelt egyet.

Eközben Kouga szélsebesen halad a farkasok búvóhelyére.

Kouga! Állj, fejezd be, hová ráncigálsz?

Majd meglátod … Segítened kell!

Engedj el! Nem segítek, ha nem mondod el, hová megyünk! Hallod? ÁLLJ!

Ne hisztizz!

De! Akkor is mond meg!

Jól van csak ne rikonyálj a fülembe! Az egyik társam megsebesült ezért segítened kell neki!

Igen? És ezt te hogy gondoltad?

Mit?

Hogy elrabolsz Inuyashától és követeled, hogy meggyógyítsam a barátodat?

Csak úgy.

Akkor siess, mi hamarabb vissza akarok érni…

Nem, mert asszonyommá teszlek!

MIII? NEM ELÉG, HOGY ELRABOLSZ ÉS MÉG AKARATOM ELLENÉRE IS MAGADNAK AKARSZ?? Tegyél le azonnal, hallod? INUYASHAAAAAAAA!!!

Ne kiabálj, mert ledoblak!

Dobj! – puff!! És Kagome már a földön is volt. – hé, ez fájt.

Felejtsd el amit mondtam, nem kell a segítséged!

Jó, nem is segítettem volna!

Kouga mérgesen tovább ment.

Ez a hülye, csak úgy ledobott. Au… Ez fájt. És Inuyasha még csak utánam se jött … - ám amikor kimondta, Inuyasha érkezett meg.

Kagome, te mit csinálsz a földön?

Semmit, csak Kouga ledobott …

MIII? HOGY MERÉSZELTE???!!!!

Inuyasha, te aggódtál értem?

Mi? Öö… nem.

Valld csak be!

Jól van na, de erről a többiek ne tudjanak!

Rendben,. De végre bevallottad, hogy aggódtál értem. Ez már haladás … - majd Kagome visszaindult.

Hova mész?

Hát Sangoékhoz. Ott jönnek.

„Szép! Halálra aggódom magam miatta, eljövök érte és tessék, semmi reakció. Rögtön megy a többiekhez!”

Hm. Inuyasha, mi bajod? Eléggé mérgesnek látszol.

Nincs semmi.

Kagome! Jól vagy? – üvöltötte Sango Kirara hátáról.

Persze.

Akkor beszélhetnék veled?

Igen, de miről?

Hát arról, amit mondtál nekem még múltkor…

Jó, de ugye nem kotyogtad el?

Hát épp erről szeretnék beszélni!

Sango, ugye nem … ?!

Hát csak egy kicsit – válaszolta a lány, miután már hallótávolságon kívül voltak. – beszélgettünk Mirokuval és kicsúszott a számon, de Miroku nem figyelt annyira.

Höömmm. Rendben, mert nem szeretném, ha kitutódna. Inuyasha …, ő olyan …

Értem, nem kell kimagyaráznod magad.

És veletek mi van?

Mi, hogy-hogy velünk?

Veled és Mirokuval?

Hát, semmi különös …

Sango, rád van írva, hogy szerelmes vagy Mirokuba! – állapította meg fülig érő szájjal Kagome.

Háttöö… talán…

Igen persze – mondta huncut vigyorral. – Idővel majd bevallod magadnak.

Amikor mentek vissza, Sango nagyon elmerült a gondolataiba, mivel nekiment egy fának.

A francba!!! Ez fájt… - üvöltötte a lány, miközben az orrát fogdosta.

Ez nem a te napod.

Mi volt ez a kiabálás? – kérdezte Miroku és Inuyasha, amikor megérkeztek a kiabálás hatására.

Sango, mit csináltál az orroddal?

Nekimentem egy fának.

Mii?? – Mirokuból és Inuyashából kitört a nevetés

Ez nem vicces. Azért mentem neki, mert rajtad gondolkodtam! Mert … Jaj. „Majdnem kimondtam, jaj”

Miért gondolkodtál rajtam? – kérdezte értetlenül Miroku…

Semmi, mindegy, inkább hagyjuk.

Nem, nem hagyjuk. Mondd el.

Nem.

Miroku, hagyd békén. – mondta Kagome

Jó – mondta sértődötten Miroku.

Most ne sértődj meg, hallod! – kiabálta utána Sango – „Így el fogom veszíteni …”

Egyszer csak elsötétült az ég, és több százezer szellem jelent meg. A vezérük Kohaku volt, aki megragadta Kagomét és magával vitte, amíg a többiek harcoltak. Egyikük sem vette észre.

Ezek meg honnan jöhettek? – kérdezte Sango, miután elmentek a szellemek.

Nemtudom. Kagome jól vagy? – kérdezte Inuyasha – Kagome! Kagome, hol vagy? – körülnézett, de sehol sem találta a lányt .

Nem, ez nem lehet. – mondta Sango, miközben egy maszkot tartott a kezében – Kohaku itt volt. Ő volt a vezérük és azt hiszem, hogy elrabolta Kagomét.

„Ne. Kagome…”

Azonnal engedj el! – üvöltözte Kagome, miközben Kohaku próbálta féken tartani. „Inuyasha, hol lehetsz? Miért nem jössz utánam…”

Ne nyavalyogj, mostantól Naraku nagyúr szolgája vagy.

Én Naraku-t nem szolgálom.

Még vagy negyed órát repültek, mire elértek a kastélyhoz.

Áá, Kohaku, visszaértél és elhoztad nekem azt a lányt… Kohaku, nem Kikyou-t kellett elhoznod, hanem Inuyasha kis barátnőjét.

De hiszen ő az…

Én nem vagyok Kikyou! Idióta.

Mindezek közben Inuyasha és a többiek keresik Kagomét.

Szerintem Naraku palotájába hurcolta el az öcsém. – mondta Sango.

Szerintem is. Na de, ez Kagome illata. Nézzétek, ott van és hozzákötözte egy fához. Hogy merészelte. – Inuyasha nagyon mérges volt. Odarohant Kagoméhoz, de amint hozzáért a lány hamuvá lett. A fáról leesett egy szellembábu és kettétört.

Ez csak egy báb volt. – állapította meg Miroku.

Inuyasha nagyon mérges. Nem elég, hogy elrabolták, de még szeme láttára ezt csinálták, hogy lássa amint Kagome meghal. Lehet, hogy te nem láttad, de Inuyasha arcán legördült egy könnycsepp, amikor Kagome hamuvá lett. Most még dühösebb, mint amikor az elején volt.

Igen, igazad van.

Gyertek, ne lazsáljatok! Meg kell találnunk Kagomét. „Hogy merte elraboltatni. Ezért saját kezűleg ölöm meg…”

Egy napja keresik Kagomét, akit eközben Naraku megkínzott. Többször mutatta neki azt a képet, amint Inuyahát megölik.

Baljós előérzetem van. – mondta Miroku.

Nekem is, olyan mintha Kagomének valami baja esne. Csak kerüljön a kezem közé Naraku, azt nem éli túl.

Naraku palotájában.

Á, a kis barátaid már nagyon aggódnak érted. Főleg Inuyasha.

Hagyj már békéééééén…

Már meg is érkeztek, egy kis meglepetéssel készültem nekik, amiben te is szerepet játszol.

Ez itt Naraku palotája. Érzem az orrfacsaró szagát.

Kagome! Merre vagy – üvöltözte kétségbeesetten Shippou.

Á, Inuyasha. Micsoda meglepetés. Készültem neked egy kis meglepetéssel – mondta kaján vigyorral Naraku, majd két kereszt emelkedett ki a földből. Az egyikhez a kába Kagomét, a másikhoz a kába Kikyou-t kötözte. – Választhatsz, de csak egyet ám a másik meghal.

Mi?

Nos, kit választasz? Kagomét, avagy Kikyou-t?

Naraku! Te őrült! Hogy gondoltad! Nem tudok köztük választani! „Nade, nem is érzem Kikyou illatát, de Kagoméét igen. Akkor ez…” Naraku! Lehet, hogy ez Kikyou teste, de a szagát nem érzem. Ez nem más, mint egy másik szellembábu.

Jobb, ha sietsz, mert, ha két percen belül nem választasz, mind ketten meghalnak.

Inu-yasha… - dadogta Kagome, miközben kezdett magához térni. – Inu-yasha, hát eljöttél értem?

Kagome.

Már csak egy perc. Nos, kit választasz?

Inu-yasha… segíts… - nyöszörögte Kagome.

Egyértelmű, hogy Kagomét. A másik csak a te játékszered.

Akkor Kikyou-tól kell elbúcsúznod. És elfelejtettem mondani, hogy a másiknak a halálát végig kell nézned.

Inuyasha! – kiabálta Kagome miközben átölelte és sírt.

Kagome, jól vagy?

Inuyasha. Nem is nézed, hogyan végzek Kikyou-val? – eközben pár kígyó tekeredett Kikyou-ra. Szorította a nyakát, a kezeit.

Mondom, hogy ez nem Kikyou és te sem vagy Naraku! – majd a Tetsuiga-val levágta a Naraku-utánzat fejét. – Ahogy sejtettem.

Kagome! Jól vagy? – kérdezte Shippou, miközben rohant a lány felé.

Persze, jól vagyok, csak fáj a fejem.

Kagome! Bántott ez az őrült?

Igen…

Mit tett?

Csak egy illúzió volt, de borzalmas. Az volt, ahogy téged megöl… Rettenetes volt…

Jól van, most már nincsen semmi baj. – mondta Inuyasha, miközben a lány fejét simogatta.

Szegény Kagome. Én is ilyen lennék, ha velem ezt csinálták volna, persze nem Inuyashával, hanem veled.

Mi? Mit mondtál?

Semmit, csak hangosan gondolkodtam. Te nem vetted észre, hogy Kagomét egyre többször rabolják el? – terelte el a szót Sango.

De igen.

Inuyasha! El kéne vinni Kaede anyóhoz. Pihennie kell.

Ne, ne. Inkább haza szeretnék menni.

Jól van. – mondta Inuyasha, majd a kúthoz vitte. – Bele tudsz menni egyedül vagy elkísérjelek?

Nem kell, el tudok menni. – majd belemászott a kútba. Inuyasha még percekig bámulta azt a helyet, ahol Kagome eltűnt.

A modern japánban Kagome éppen kászálódik ki a kútból.

Végre itthon, „de még jobb lenne Inuyashával”, de pihennem kell. Visszajöttem!!

Kagome, végre itthon vagy! – üdvözölte Souta nővérét.

Pihennem kell, elég nehéz napunk volt. – majd befeküdt az ágyába és bekapcsolta a TV-t.

Kagome, holnap írtok dolgozatot angolból.

Nem megyek suliba.

De miért?

Fáradt vagyok.

Te tudod.

„Vissza akarok menni…”

Kagome! Hoyou van itt!

„Már csak ez hiányzott!” Rendben mindjárt megyek! – lecaplatott a lépcsőn. – Szerbusz Hoyou, mi szél hozott?

Csak jöttem megnézni, hogy vagy. Jut eszembe, szeretnék veled beszélni – majd kivezette a lányt a kertbe.

Mikor jön vissza Kagome? – kérdezte Shippou.

Nem tudom, de jó lenne, ha minél hamarabb.

Ilyennek még sohasem láttam Inuyashát. Mintha aggódna, vagy szerelmes lenne Kagoméba.

Igen.

Utána megyek. – majd Inuyasha beleugrott a kútba.

Szóval Kagome, eljönnél velem moziba a hétvégén?

Bocs, de nem, mert a tegnapi nap eléggé rémes volt és még nem hevertem ki…

Igen, a kisebbségi komplexusod, tudom…

„Nagypapa…” – Kagome nagyon meglepődött, mert Hoyou megölelte. – Hoyou ezt ne, kérlek.

Eközben Inuyasha is megérkezett.

„Hol lehet Kagome…”

Hoyou, ne.

Na de Kagome!

Ne. Nem szeretném, ha megölelnél, mert…

Miért?

Mert én mást szeretek. Yuka, Eri és Ayumi kényszerített. Bocsánat, nem akartalak megbántani evvel. Tudom, hogy sokszor elmentem veled moziba, de azt is a lányok kényszerítették rám.

És megtudhatnám, hogy kit szeretsz?

Úgy sem ismered, de elmondhatom. A neve Inuyasha.

Értem. Hát akkor, szia.

Szia. – Inuyasha az egész beszélgetést hallotta.

Kagome, ezt komolyan mondtad?

„Mi? Inuyasha! Hogy kerül ide!” Öhm, te mindent hallottál?

Igen. És most válaszolj.

Nem hallod, anya szól! Gyere, menjünk, ne várassuk meg. – majd Kagome elrohant.

Kagome! Azonnal válaszolj! Hallod?!

Kagome megállt:

Jó elmondom: Csak azért mondtam Hoyou-nak, hogy lerázzam, és többet tudjak menni a középkori Japánba, segíteni nektek.

Szóval, akkor te nem érzel úgy, mint én?

Mi? Te szeretsz engem?

Igen.

Sango mondta, hogy nagyon aggódtál értem, de ezt nem gondoltam volna. Azért örülök. De hazudtam neked. Nem csak azért mondtam Hoyou-nak, hogy lerázzam. Én is kedvellek, de nem úgy, mint te engem.

Oh, értem.

Ja és elfelejtetted felvenni a sapkádat.

Ááá. Ha valaki meglát így…

Nem baj, szerintem aranyos.

Igen, de a többiek nem tudnak arról, hogy te hová járkálsz minden áldott nap.

Igen. Eri és a többiek biztos leharapják a fejemet, mert szakítottam Hoyou-val.

Vissza kéne mennünk a többiekhez, vagy még pihenni akarsz?

Nem, mehetünk, csak még szólok anyának.

„Végre el tudtam neki mondani… És ő is kedvel. Sajnos csak kedvel.”

Sango és Miroku egy tisztáson üldögélnek.

Sango! El is felejtettem tőled kérdezni valamit. – majd odaült a lány elé, megfogta a kezét – Sango, lennél a gyermekeim anyja?

Kímélj meg ettől, jó!

Akkor ez nemet jelent?

Igen, nemet jelent.

Kagome kapaszkodott a kút szélébe, de megcsúszott és Inuyashára esett.

Bocs.

Semmi baj – Kagome fel akart állni, de nem tudott, mivel Inuyasha a derekát fogta.

Na, most meg mit csinálsz?

Semmit – majd megpuszilta a fejét. Kagome fülig elpirult.

Inkább menjünk.

Ahogy akarod – mondta durcásan, majd megfogta a lányt és kiugrott a kútból.

Most már letehetsz – utasította Kagome Inuyashát, aki már vagy 50 métert vitte.

„Most meg mi baja?” Miért vagy ilyen?

Milyen?

Ilyen ellenszenves. Nem engeded, hogy vigyelek, hogy megpusziljalak. Szeretsz egyáltalán?

Kagome kifakadt:

Persze, hogy szeretlek, csak nem akarok közel kerülni hozzád, mert félek, hogy elveszítelek. – majd Inuyashának borult.

Hát ez a baj? Nem kell félned, nem veszítesz el. Vigyázok magamra és rád is.
Hol lehetnek már? – türelmetlenkedett Shippou.

Nyugodj meg, majd csak jönnek – csitította el Sango.

Sango, légy résen. Körbevettek.

Én is érzem. Kirara, vigyázz Shippou-ra. – a macska megragadta Shippou-t és elvitte Kaede anyóhoz.

Egy nagy kos-szellem támadt rájuk.

Vigyázzatok! 5 ékkőszilánk van benne! – kiabálta Kagome, mikor megérkeztek.

Mennyi? Miroku vigyázz! – üvöltötte Sango. De késő volt. Mirokut telibe találta a kos ütése, így a földre zuhant. – Jaj, ne. Miroku.

Inuyasha előrántotta a Tetsuigát és levágta a kos egyik lábát . Abból kiesett egy ékkő. Kagome gyorsan megszerezte.

Inuyasha! Még van három a három lábában és egy a fejében.

Miroku, Miroku jól vagy? – kérdezte Sango a szerzetes fölé hajolva.

Persze, de ne sírj. Nem olyan súlyos. Au…

Dehogynem. Kirara! – kiabálta Sango a macskájának, aki eközben már visszaért. – segíts bevinni az erdőbe.

Miután beértek Kirara visszament segíteni Inuyashának.

Jaj. Hol van az a… Megvan. – majd Sango előhúzott egy fiolát Kagome zsákjából. – Tessék, ezt meg kell innod.

Add ide. – majd Miroku megitta a gyógyszert.

Jobban vagy?

Igen, de miért sírsz?

Azért, mert azt hittem, hogy elveszítelek.

Szóval szeretsz?

Igen. – majd megcsókolta.

„Végre…” – ám ekkor vér fröccsent Miroku ruhájára. Naraku volt a hátuk mögött és átszúrta Sangot. – Naraku, hogy merészelted?! – Miroku már tudott mozogni, így arrébb tudta tenni a sérült lányt, majd megpróbálta beszippantani a hanyout. De ez is csak egy szellembábu volt. – Sango. Sango válaszolj!

Miroku, segíts…

Miroku, Sango merre vagytok?! – kiabálta Kagome.

Kagome, erre gyere! Itt vagyunk, de Sango megsérült!

Mi történt vele? Jaj. Hiszen, átszúrták!

Igen, Naraku egyik bábja volt. Tudsz rajta segíteni?

Inuyashaaaa!

Mi az, mi történt?

Gyorsan! El kell mennünk az én világomba, különben Sango meghal.

Rendben – majd a hátára vette a lányt és ment vele a kúthoz . Kagome és Miroku Kirara hátán követték őket.

Jaj, csak gyógyuljon meg – aggodalmaskodott Kagome.

Beleugrottak mindannyian a kútba, de Kirara a középkorban maradt. Kagome a házukban hívta a mentőket, akik a kórházba vitték a lányt.

Szegény Sango. Remélem, meggyógyul.

Az az átkozott Naraku. Miatta lehet, hogy meghal Sango. – mondogatta magának Miroku.

Szegény Miroku. Pont akkor kellett ennek történnie, amikor végre lehetett volna köztük valami.

Miss Higurashi. Rossz hírem van. A barátnője sebesülései nagyon súlyosak. Az állapota kétes.

De meg fog gyógyulni! Igaz?

Nagy szerencse kell hozzá.

„Jaj, ne Sango. Miért pont most kellett! Lehet, hogy örökre elveszítem?”

A doki elment.

Fiúk, van egy ötletem. Kéne neki adni egy ékkőszilánkot vagy többet, hogy meggyógyulhasson.

Ne, mert ha kivesszük, akkor visszaesik a mostani állapotba.

Ez viszont igaz.

Már besötétedett. Gyertek, induljunk.

Rendben. Miroku gyere, mennünk kell.

Nem! Itt maradok, hátha lesz valami fejlemény.

Rendben. Majd értesíts minket, hogy mi történt.

Szegény Sango. Naraku súlyosan megsebesítette – mondta Inuyasha Kagoménak, miközben ballagtak le a lépcsőn.

Hogy lehet valaki ilyen kegyetlen? – kérdezte zokogva Kagome.

Miroku bement Sango kórtermébe, vitt az ágy mellé egy széket és leült mellé. Perceken, majd órákon át nézte a lányt. De semmi sem történt, Sango ugyanolyan falfehér volt, mint amikor bevitték . Miroku megfogta jéghideg kezét. Sango erre már megmozdult, rá pár percre kinyitotta a szemét. Nem volt még ereje beszélni, ezért csak rámosolygott Mirokura.

Sango! Örülök, hogy élsz!

Sango erőt vett magán és…:

… én … is …, de, nagyon fáj… a hátam. Mi… történt… velem…?

Az az átkozott Naraku. Amikor engem elcsapott a kos-szellem, te utánam jöttél. Segítettél rajtam. És akkor, Naraku a hátunk mögé lopódzott, és átszúrt téged.

Még … egy ok, hogy … megöljük… - majd Sango elaludt .

Aludj csak, rád fér a pihenés. Csak gyógyulj meg, kérlek.

Inuyasha! Van egy ötletem! El kéne kérni a Tensuiga-t Sesshoumarutól. – állt elő egy újabb ötlettel Kagome.

Szerinted odaadná?

Nem hiszem, de egy próbát megér Sangoért.

Rendben, akkor menjünk. – majd elmentek a kúthoz és beleugrottak. Egy erdőben, egy barlangban találtak rá.

Sesshoumaru! Itt vagy?

Inuyasha öcsikém, hát eljöttél a halálodba?

Nem, csak szeretném elkérni a Tensuiga-t!

És nekem miért kellene odaadnom?

Mert az egyik barátunk veszélyben van – válaszolta Inuyasha helyett Kagome.

Sesshoumaru nagyúr, kérlek, add oda nekik – rohant ki Rin az egyik fa mögül. – Rajtam is segítettél nagyuram, kérlek, rajta is segíts!

Jól van, Rin, de csak azért, mert te kérted – majd Inuyasha elé dobta a kardot.

Siessünk! – mondta Kagome, Inuyasha hátán utazva. – Jól van, itt a kórház. Rejtsd el a Tensuiga-t.

Rendben.

Miroku még mindig ott ült bent Sango mellett és fogta a kezét.

Miroku! Jó hírünk van! Sesshoumaru odaadta a Tensuiga-t, így meg tudjuk gyógyítani Sangot.

Menjetek hátrébb! Látom az alvilág küldötteit! Végetek! - majd lesújtott rájuk. Sango arca falfehérből átváltott szép pírre. Inuyasha és Kagome kimentek, hadd maradjanak kettesben.

Sango! – mosolygott a szerzetes a lányra.

Miroku! Te tartottad bennem a lelket. Ha te nem lettél volna, akkor én… - Miroku Sango szájára tette az ujját, elcsitította…

Nem kell mondanod semmit… - majd megcsókolta.

Jaj, hát nem édesek? – mondta Kagome Inuyashának.

Muszáj neked bámulnod őket?

Nem, ezt nem tehetem, igazad van… de akkor is 

Gyere ide, és ülj már le! – mondta ingerülten Inuyasha.

Most mi bajod velem?

Semmi.

Dehogynem. Mondd el, kérlek. Bennem megbízhatsz!

Hátttö… Az bánt, hogy te nem érzel úgy, mint én.

Így gondolod? Akkor nem ismersz eléggé. – majd Kagome felállt és el akart menni.

Várj! Kagome, kérlek.

„Mi, Inuyasha szépen kért valamit?”

Beszéljük meg ezt, jó?

Jó, akkor kezd – majd Kagome lehuppant az Inuyasha melletti székre.

Szóval tudod, hogy 50 évvel ezelőtt Naraku kijátszott engem és Kikyou-t egymás ellen. Szerettem őt, de ő meg akart változtatni, nem úgy, mint te. Te olyannak fogadsz el, amilyen vagyok, egy fél szellemnek. És én csak most jövök rá, hogy mennyire fontos vagy nekem. – Kagome e szavak hallatán nagyon meghökkent, nem tudott mit mondani – És remélem, hogy ha kell, mindig velem leszel.

Ez nagyon kedves tőled. Te biztosan tudod, hogy mit érzek, nem? Elég sokszor elárultam magam.

Nem. – hazudta Inuyasha, Kagome szájából szerette volna hallani .

Amikor először megláttalak a fához szögezve, hát eléggé furcsa voltál, de a füleid akkor is tetszettek. Miután felébresztettelek meg akartál ölni. Olyan gyorsan történt akkor minden: Kaede anyó, a középkori Japán, Te és az Ékkő. Mindig csak kerestük az Ékköveket, és egyre jobb barátok lettünk. És akkor, akkor nyilalt belém az a gondolat, nem, inkább érzés, hogy szeretlek. De nagyon sokáig titkoltam. Még anyának sem szóltam. Az első, aki megtudta az Sango volt. Egyre nehezebben tudtam titkolni. Amikor megsérülsz, teljesen szellemmé változol nagyon aggódom miattad. De had kérdezzek valamit: még mindig szeretnél egészen szellem lenni?

Amíg meg nem ismertelek, addig igen. Mindenki bántott, gúnyt űzött belőlem. Korcsnak neveztek. De amióta találkoztam veled, elég gyakran gondolkodom rajta, hogy akkor hogyan viselkednék veled. Ha velem maradsz, akkor nem vetemedem arra, hogy egészen szellem legyek, de ha elmész, nem maradsz velem, akkor nem tudom, hogy mihez kezdek.

Szerintem te nem vagy korcs. Anyukádnak még jobban fájhatott, mint neked. Magát hibáztatta, igaz? Amiért nem volt jó anya.

Igen. – majd Inuyasha úgy bújt Kagoméhoz, mintha az édesanyja, Izayoi lenne.

Milyen rossz gyerekkorod lehetett. Annyira sajnállak, de ha bármiben segíthetek, akkor szólj!

Jó, akkor most engedd, hogy hosszan átöleljelek, mint az édesanyámat. – miután elengedte Kagomét folytatta – Tudod, Sesshoumaru ölte meg anyámat.

Mi? A saját anyját megölte?

Igen, a szemem láttára.

„Szegény Inuyasha. Mennyi fájdalom érte gyerekkorában.”

Szóval, édesanyám mindig a házunk melletti folyóhoz ment mosni. Egyszer, amikor visszaért talált egy levelet, amiben apánk elbúcsúzott tőle. Nagyon szomorú lett ettől. Ebből én csak annyit fogtam fel, hogy apa nincs velünk. Néha-néha azt álmodtam, hogy ember vagyok, nem voltak meg a füleim. Mint már tudod, az újholdkor volt. Anyám nem tudta, hogy bántanak. Magát hibáztatta, hogy nincsenek barátaim. Egyik nap, jött egy férfi, Sesshoumaru volt az. Elrabolt az anyámtól. Ő nevelt fel, tanított küzdeni. Egyszer elhatároztam, hogy elszököm, ám megfenyegetett, hogy ha megteszem, nagyon megjárom . Mégis megtettem, evvel kockára téve anyám életét, aki a 12 év alatt nem felejtett el. Ám amikor odaértem Sesshoumarut és a félig holt anyámat találtam. Meg akartam ölni, azért amit tett, de nem sikerült. Végül majdnem megölt. Ezután elment. Egész végig anyámat néztem, már amennyit láttam, tiszta vér volt mindenem. Nem tudtam beszélni, csak anyám szemébe néztem, míg egy nagyobb áramlat el nem sodorta. Akkor láttam utoljára. – miközben ezeket mondta újra átölelte Kagomét. – Ne haragudj, hogy átöleltelek, de eddig senkiben nem bíztam így meg, mint benned, hogy ezt elmondjam. Még Kikyou-ban sem.

Az anyák sohasem felejtik el a gyereküket. Soha… Nagyon nehéz gyerekkorod volt. Ne haragudj, hogy ilyen rossz emléket bolygattam meg

Nem te vagy a hibás. Nekem kellett elmondanom valakinek.

Köszönöm, hogy elmondtad nekem. Lehet, hogy még nem mondtam neked, de szeretlek, és most már nem tudnék nélküled élni.

Én se és ezért kérem, hogy maradj velem, mindörökké.

Sesshoumaru, hogy lehetett olyan kegyetlen, hogy a saját anyját megölje? „Szegénykém. Milyen családja volt. Az apja elment, az anyját a saját testvére ölte meg.” Inuyasha! Nem lehet, hogy a Tensuiga-val újra életre tudjuk kelteni?

Nem hiszen. Ennek már vagy jó 70-80 éve.

Azért megpróbálhatnánk, hátha sikerül. És akkor találkozhatnál anyáddal.

Jó lenne, de az alvilág küldötteit nem látnám már. Több éve, hogy meghalt.

Azért próbáljuk meg!

Nem tudom hol a teste, a folyó elsodorta.

Ez viszont gond. “Inuyasha még mindig nem engedett el. Vajon most mire gondol?”

Miroku jött ki a kórteremből.

Sango elaludt. Mennünk kéne.

Nem maradsz bent Sangoval?

Nem, ő kért, hogy menjek el.

Rendben – majd elindultak a kijárat felé.

Senki nem szólt semmit az úton.

Na, hazaértünk. Miroku, Inuyasha megmutatom, hogy hol fogtok aludni!

Rendben, menjünk. – majd Kagome felvezette a két fiút a vendégszobába.

Kagome fürdőt vett, majd bement a szobájába lefeküdni. Inuyasha csak forgolódott az ágyában, nem tudott aludni. Felkelt és átment Kagoméhoz. Nem tudta miért teszi, de leült az ágya mellé és ráhajtotta a fejét az ágya szélére – „Itt mindennek milyen jó Kagome-illata van!” - Reggel Kagome nagyon meglepődött, mert Inuyasha ott aludt mellette, vagyis csak a feje, mert még mindig a földön ült. Kagome ráterítette a takaróját majd kiment mosakodni. Amikor visszaért Inuyasha még mindig aludt. Leült mellé és bebújt a takaró alá. Halotta, ahogy Inuyasha szuszog, mint egy kis kölyökkutya. Sokáig hallgatta, de utána ő is visszaaludt. Nem sokkal később Miroku jött be a szobába, hogy induljanak Sangohoz, de ők békésen aludtak, így hát egyedül ment. Nagy meglepetésére Sango már a kórház kapujában várta őt.

Végre megjöttél! – mondta mosolyogva Sango, majd kézen fogta és bevezette a társalgóba, ahol leültek egy asztalhoz. Miroku elmesélte hogyan aludt Kagome és Inuyasha, majd elmentek sétálni a kórház kertjébe.

Eközben Inuyasha és Kagome még mindig aludtak, ám… RIIIIING… csörgött az ébresztőóra.

Jaj, mi… mi az?? Ja csak Kagome ébresztőórája - majd lenyomta . Annyira „megijedt” a vekkertől, hogy észre sem vette, hogy Kagome az ölében alszik. – „Mikor jöhetett az ölembe? Amikor idejöttem, akkor még az ágyában volt…” – miközben Inuyasha gondolkodott Kagome felébredt - Jó reggelt, Kagome!

Neked is – majd jó erősen átölelte.

Ka-Kagome, légy szíves, ne szoríts ennyire. Megfulladok. De miért ölelsz ilyen erősen?

Mert szeretlek - majd Kagome önkéntelenül is közeledett Inuyasha felé, míg végül… megcsókolta a hanyout. Inuyasha viszonozta. Zavartalanul tették ezt, míg Kagome anyukája be nem nyitott a szobába.

Kagome!!

Anya!!!??

Bocsánat, nem akartam benyitni, megyek is… - majd gyorsan sarkon fordult, becsapta az ajtót és lerohant a lépcsőn.

Anya, mi történt? Miért siettél ennyire le? – kérdezte Souta, miután Mrs. Higurashi leért a konyhába.

Semmi különös, de ne menj be Kagome szobájába, ne zavarjátok, tanul, este elfelejtett… - mondta Mrs Higurashi, hogy nyugodtan legyen a kis párocska.

Miért rohant el ennyire a mamád? – kérdezte meglepve Inuyasha az ajtó becsapódása után.

Nem tudom, szerintem nem szándékosan tette, hogy „berontott”. Nem akart minket zavarni, és ahogy ismerem, most kitalált valamit, hogy senki ne jöjjön fel. Jaj! Megígértem Sangonak, hogy bemegyek hozzá suli előtt! Hány óra…? Jaj ne, fél 8, így nem tudok bemenni. Sietnem kell! Inuyasha, el tudnál vinni?

Persze – pislogott nagy szemekkel Inuyasha, mert nem értett semmit. Kagome magára kapta iskolai egyenruháját, majd felkapta cuccait és felült „magánjáratára”. Kagome leugrott Inuyasha hátáról és rohant be a suli épületébe, de még visszakiabált neki:

Menj be helyettem is Sangohoz és mond el neki, hogy sietnem kellett! Délután találkozunk!

…RIIIING… Becsöngettek. Kagome beült a padba és maga elé nézett. A reggel történteken gondolkodott. Bement a tanár, elkezdte mondani az anyagot. Suli után Yuka, Eri és Ayumi letámadták az ábrándozó Kagomét:

Kagome! Hogy tudtad így pofára ejteni Hoyou-t? – üvöltözött vele Yuka.

Igen, Kagome! Hogy tehetted ezt vele? – folytatta Eri.

Fejezzétek be! Legyetek szívesek…! ELÉG!! FEJEZZÉTEK BE! ELEGEM VAN BELŐLETEK! NEM JÁROK HOYOU-VAL, NEM TETSZIK ÉS NEM IS TETSZETT! ÉS HADD MONDJAK VALAMIT: NEM IS FOG TETSZENI! MÁST SZERETEK ÉS AZ NEM HOYOU. SZIASZTOK! – majd faképnél hagyta a 3 elképedt lányt. A kapuban meglátta Inuyashát, aki modern ruhákban volt – „Így még helyesebb, mint a piros ruhájában…” - Odafutott hozzá átölelte és elindultak.

KAGOMEEE! Várj meg minket! – kiabálták a lányok. – Mutass be minket ennek a helyes fiúnak!

NEM. HAGYJATOK BÉKÉN! ELEGEM VAN BELŐLETEK! – majd kézen fogta Inuyashát és magával ráncigálta.

Ez mi volt?

Semmi, csak elegem van belőlük. Ezek még mindig követnek. Inuyasha, állj meg! – majd magához fordította és megcsókolta.

Mi, ez megcsókolta azt a fiút? – hökkent meg Ayumi.

Gyere, menjünk tovább! – aztán továbbráncigálta a hanyout . Elindultak a kórházhoz, de útközben bementek egy cukrászdába, vettek Sangonak tortát. – Szerinted milyet szeret?

Amikor hoztál át nekünk, akkor valami sötét bozótot evett. Az nagyon ízlett neki.

Inuyasha, az fekete erdő, nem sötét bozót. Na gyere, menjünk. – hamarosan elértek a kórházba. Sangot és Mirokut a kertben találta, akik… egy fa alatt csókolóztak. Nem akartak zavarni, így elmentek az ital automatához, hogy még egy kis időt adjanak nekik. Mikor visszaértek már a padon ültek.

Sango! Miroku! Sziasztok! Örülök, hogy jól vagy. – mondta Kagome Sangonak.

Igen, nagyon jól vagyok és az orvos azt mondta, hogy ma már elmehetek .

Ez nagyszerű. Jut eszembe, hoztunk neked tortát! Fekete erdőt, amit szeretsz!

Óó, azt imádom! Köszi. – majd Sango, mint aki nem evett egy hete, nekilátott a tortának.

Sango, akkor mikor akarsz eljönni?

Most gyorsan összepakolom a cuccaimat és mehetünk is.

Sango, előre leszögezem, hogy még nem megyünk vissza a világunkba . Pihenned kell! – utasította Inuyasha, Kagome nagy meglepetésére.

Öhm, persze, ha így akarod – mondta Sango olyan meglepetten, mint Kagome és Miroku.

Akkor gyere Sango, pakoljunk össze! – majd a két lány a kórház épülete felé vette az irányt.

Ilyennek még nem láttam Inuyashát. Nem is kellett kényszeríteni, hogy maradjunk. Vajon mi lelete?

Nem tudom, de jó, hogy ezt mondta. Még maradhatunk, és te is tudsz pihenni.

Igen. Na és milyen volt a reggel? – kérdezte huncut vigyorral Sango.

Hogy-hogy milyen volt?

Na, ne add nekem az ártatlant, Miroku látott titeket reggel a szobádban.

Jaj, ezt nem hiszem el. Ez olyan kínos…

Miért kínos? Mindannyian tudjuk, hogy mi van köztetek és ti is fordítva. Na milyen volt?

Nagyszerű! – vigyorgott Kagome – Ja, és dönthetsz: vagy az én szobámban alszunk, vagy te Mirokuval és én Inuyashával.

A másodikat választom. Gondolom te is így akartad, nem?

Igen. Van még valami cuccod?

Nincs, indulhatunk. És köszönöm Kagome, hogy megmentettél.

Ugyan, ez természetes, de nem az én érdemem, hanem Inuyasháé és Sesshoumarué. Gyere, a fiúk már várnak. – majd az ajtó felé vették az irányt. A fiúk elég türelmetlenek voltak.

Na végre, hogy megérkeztetek. – mondta Miroku.

Na, nem áll nektek rosszul a modern ruha. – állapította meg Sango – Lehet, hogy a mi világunkban is ilyet kéne hordani?

Ha akartok. Gyertek, menjünk még be fagyizni. – javasolta Kagome.

Az a hideg gombóc, amiket hoztál nekünk?

Igen. – nemsokára elértek a fagyizóig. – Milyet kértek? Van: csoki, eper, vanília, barack, meggy, citrom, fahéj, karamell és dió.

Én kérek egy epret, egy citromot és egy meggyet – kezdte Sango.

Akkor én egy csokit, egy vaníliát és egy diót kérek – mondta másodszor Miroku.

Te milyet kérsz, Inuyasha?

Hát, nem is tudom… Legyen egy barack, egy citrom és egy fahéj.

Én egy karamellt, egy diót és egy citromot kérek. Köszönöm – kifizették a fagyit és tovább indultak. Bementek pár butikba, vettek ruhákat. Sangonak egy farmerszoknyát és egy topot, Mirokunak egy farmernadrágot és egy ujjatlan pólót, Inuyashanak egy baseballsapkát és egy pólót vett.

Na, szerintem ennyi ruha elég lesz nektek, amíg itt lesztek.

Köszönjük Kagome. Meddig maradunk itt nálad?

Hát nem tudom. Ameddig Inuyasha engedi. Gyertek, vigyük haza a cuccokat és menjünk el moziba.

Amikor a mozihoz értek látták Kagome három barátnőjét: Yukát, Erit és Ayumit. A három lány odament Kagoméhoz.

Szia Kagome.

Sziasztok! Mit akartok? – kérdezte Inuyasha ingerültségét átvéve Kagome.

Semmit, csak azt szeretnénk kérdezni, hogy kik ők.

Semmi közötök hozzá. Nem vagytok a barátaim. Gyertek! – majd a kis csapat otthagyta a régi barátokat.

Hát ezt meg mi lelte? – kérdezte meghökkenve Eri.

Nem is érdekel, lógjon csak velük. „Már hogy ne érdekelne, elveszik az egyik legjobb barátomat…”

Kagome, nem kellett volna így beszélned velük.

De. Megérdemelték. Elegem van belőlük. Azt akarták, hogy Hoyouval járjak. De én nem akartam, mégis kényszerítettek.

Ki az a Hoyou? – kérdezte Sango.

A sulink leghelyesebb sráca, de nem érdekel. Figyeljetek, ha nem haragszotok, amíg itt vagyunk, addig elmegyek suliba hétköznaponként, jó?

Persze, de mikor is kezdődik a film?

Áá, jaj, el fogunk késni! – majd a jegykezelő nőhöz rohantak. – Asszonyom, kérem, adjon 4 jegyet, mindjárt kezdődik a filmünk.

Rendben, parancsoljanak – majd, mint az őrültek rohantak be a terembe. – Huh, beértünk.

A film után már sehova nem mentek, csak haza. Kagome anyukája vacsorát készített nekik. Inuyasha végre levehette a sapkáját, így fülei fellélegezhettek. 

Köszönjük anya, ez finom volt.

Elnézést, Mrs. Higurashi, hol lehet itt fürödni? – kérdezte Sango, miután már mindent elpakoltak az asztalról.

Gyere Sango, megmutatom – válaszolta a nő.

Köszönöm.

Hát ez a nap nagyon jó volt – nyugtázta az elmúlt órákat Miroku – köszönjük neked, Kagome.

Ugyan, semmiség, ha akartok máskor is jöhettek. Inuyasha, meddig akarsz még maradni?

Hát, holnap még maradjunk, nem?

De, én benne vagyok – csillant fel Miroku szeme.

Igen, sok jó elfoglaltságot tudok még!

Míg Sango fürdött, Kagome és anyukája megvetették az ágyakat, Souta és a Nagypapa elmosogattak, Miroku és Inuyasha pedig… ők tévéztek.

Kagome, készen vagyok, mehetsz fürödni!

Köszi Sango, mindjárt indulok. Addig te is menj le, és nézd a tévét!

Miután mindenki végzett a fürdéssel, elmentek lefeküdni. Sango és Miroku a vendégszobában, Inuyasha és Kagome a lány szobájában aludtak. Újhold volt, ezért Inuyasha emberré változott, így még jobban vonzódott Kagoméhoz, aki ezt élvezte is. Inuyasha felkelt az ágyából és átment Kagomééba. A lány úgy tett, mintha aludna, így a hanyou nem türtőztette magát… vagyis egy kicsit, nem akarta felébreszteni Kagomét. Végigsimogatta a karját, végigcsókolta ám ekkor… a lány felébredt.

Inuyasha, mit csinálsz itt az ágyamban? – kérdezte vigyorogva Kagome.

Háttö, semmit, csak alva jártam – majd visszament a saját ágyába.

„Mennyivel gyengédebb emberként, mint fél szellemként. Az érintése…” – Kagome beleborzongott a gondolatba, milyen jó lenne, ha folytatná, éppen ezért… - Inuyasha, nem akarsz visszajönni mellém? – kérdezte Kagome. Inuyasha kapott az alkalmon, gyorsan „beugrott” Kagome mellé az ágyba, és egymás karjaiban aludtak el.

Mindezek közben Sango és Miroku beszélgettek:

És komolyan egymás karjaiban aludtak? – kérdezte Sango, miközben a plafonra nevetett.

Igen.

Miért nem voltam itt látni akartam volna.

Lehet, hogy most is láthatnád. – majd Miroku felkelt az ágyából – Gyere, megnézzük!

Oké – majd Sango is kimászott az ágyból, keresztülmentek a folyosón egyenesen Kagome szobája felé. – Azért nem gondolod, hogy ez szemét dolog, hogy meglessük őket?

Háttö…, nem. Csak csendben!

Jó – majd Sango benyitott és látta, amint Kagome Inuyasha karjaiban alszik. – Jaj, de édesek!

Sango, menjünk, valami zörejt hallok lentről, lehet, hogy felébredt valaki. Gyere már!

Jó-jó – majd Sango becsapta az ajtót.

Mi, mi volt ez? – riadt föl Kagome, evvel Inuyashát is felkeltve.

Mi az, mi történt? Bántottak, jól vagy?

Nyugi, nyugi, semmi baj, csak becsapódott az ajtó, asszem itt volt valaki. És sejtem is, hogy ki.

Na és, ki?

Sango és Miroku.

Honnan veszed?

Mert tegnap reggel látott minket Miroku és elmondta Sangonak és gondolom a saját szemével akarta látni. A kis…

És ez téged zavar?

Mi? Ja, dehogy. Nem, nem zavar. Hol is tartottunk, mielőtt elaludtunk? – mondta jó hangosan Kagome, hogy Sango és Miroku is meghallja az ajtó előtt – Inuyasha, gyere az ajtó mögé – súgta a lány a hanyounak - Ezek kint hallgatóznak és be fognak nyitni, és akkor elkapjuk őket. Gyere – majd mind a ketten az ajtó mögé lopóztak.

Miroku, most! – és a leselkedők benyitottak. Erre várt Kagome és Inuyasha. Kagome Sangot, Inuyasha pedig Mirokut ijesztette meg.

Ááá!!!!!! Ezt miért kellett?! – rémüldözött Sango.

Csak. Ti meg miért leselkedtetek?

Háttö, azért, mert, ömm. Csak. – vágta rá Sango.

Sango, beszélhetnék veled? – kérdezte Kagome. – Na, mi volt? Mesélj el mindent! – utasította a lányt Kagome, miután már a nappaliban ültek.

Hogy-hogy mi volt?

Hát közted és Miroku között! Nehogy azt mondd, hogy még semmi?!

Hát, de. Nem merem.

De miért? Miroku szeret téged, nem?

Igen, csak nem merem.

Jaj Sango. Én is kezdtem Inuyashánál, ő nem mert. Te legyél a bátrabb.

Hát, megpróbálhatom. És hogyan csináljam?

Azt már nem nekem kell tudnom, azt csak te tudhatod. Gyere, már várnak. És csak bátran, ne félj, nem fog megenni!

Rendben. Csak bátran.

Na végre itt vagytok. Álmos vagyok, gyere Kagome!

Jó – Kagome még visszakacsintott Sangora.

Gyere Miroku, aludjunk mi is.

Aha, persze, induljunk. – bementek a szobába. Mindegyikük lefeküdt, egy kicsivel később Sango megszólalt:

Miroku, fázom. – a szerzetes értette a célzást, kimászott az ágyából és átment Sangoéba.

Ne aggódj, én majd felmelegítelek!

„Ez az!” És hogyan?

Megmutatom – majd Miroku még közelebb húzódott Sangohoz, átölelte és megcsókolta. Sango viszonozta. Miroku levette a lány felsőjét, végigsimogatta a karját, hasát, a hátát. Éppen, amikor Sango akarta levenni Miroku felsőjét Kagome és Inuyasha rontott be a szobába:

Sango! Miroku! Gyorsan, egy szellem átjutott a kúton át ide! Jaj, bocsánat, de… Gyerünk, öltözzetek! Vissza kell küldenünk, mielőtt még valaki észreveszi! Jaj ne, az Ékkövek, a szobámban hagytam. Gyorsan, Inuyasha! Gyere! – majd magával ráncigálta az elképedt fiút.

„Ezt nem hiszem el! Pont most kellett annak az ostoba szellemnek átjönni!” – mérgelődött magában Sango. – Hogy tudott így időzíteni az a szellem!

Nyugi Sango, majd utána folytatjuk, jó?

Igen. Na gyerünk, kezdjünk el öltözni. Nem láttad a bumerángom?

Az ágy alá tetted, nem?

Ja tényleg. Induljunk! – majd kimentek a folyosóra. Lerohantak a lépcsőn, ki az udvarra.

Nézd Sango, ott van!

Csonttörő!

Itt a nyilam! Nesze! – Sango és Kagome együtt támadtak, mivel Inuyasha ember volt. A pókszörny több darabra esett szét.

Vállalom a takarítást! – kiáltott Miroku.

Ne, várj még, Miroku! Van benne egy Ékkő! – Miroku visszatette a gyöngyfüzért a kezére, míg Kagome a szilánkért rohant.

Most már mehet?

Igen.

Indulj szél! – kiáltotta Miroku, miközben leoldotta a gyöngyöket a jobb kezéről. – Na, ezzel végeztünk.

Mehetünk végre? – türelmetlenkedett Sango.

Gyere már Sango! – mondta szintén türelmetlenül Miroku.

Inuyasha, ezek folytatni akarják – súgta Kagome Inuyashának.

Igen, mert amikor berontottunk, hát, utána elég mérgesek voltak a szellemre.

Húú, most visszakapják a leskelődést. Gyere, hívjuk le őket enni – vigyorgott Kagome. – Sango, Miroku, gyertek együnk valamit erre a nagy ijedtségre! – javasolta Kagome.

Most?

Aha, jó lenne, nem?

Hát, mást terveztem…

Na, gyere már… Te is Miroku.

„Kagome, ha ezt direkt csinálod akkor … Húú, akkor kinyírlak!” Kagome, beszélni akarok veled!

Mondjad! – mondta Kagome, ismét a nappaliban ülve.

Te ezt direkt csináltad?

Mit? – kérdezte ártatlan arccal.

Kagome! Ne add az ártatlant.

Na, és milyen volt?

Mi?

Sango, tudod te!

Jaa, az. Hátö, nem volt olyan rossz, de, ha az a hülye szellem nem jön, akkor…
Ezt tudod miért csináltam, ugye?

Nem.

A leselkedésért.

Kagome! - Kagome felállt a kanapéról és kifutott a konyhába. – Csak érjelek utol.

Lányok, mit csináltok? – kérdezte meglepődve Inuyasha.

Halkabban – csitította őket Miroku – Még felébresztitek a többieket!

Mi ez a ricsaj? – kérdezte szemét dörzsölgetve Mrs. Higurashi, miközben jött ki a szobájából.

Semmit anya, menj csak vissza aludni.

Ilyen hangzavarban? Csak fönt ne hangoskodjatok, ne ébresszétek fel Soutát.

Rendben. Szia anya.

Hú, ez meleg volt. – mondta Inuyasha – Most már tényleg aludjunk, nem?

Aha – válaszolták kórusban. Felballagtak a lépcsőn, és mindenki bevetette magát az ágyba.

Inuyasha, nem jössz vissza? – ám Kagome semmi választ nem kapott. Inuyasha már aludt. Kagome fogta a takaróját és átment Inuyasha mellé.

Kagome, te vagy az?

Igen, ki más lehetnék?

Ja, senki, csak elég nyúzott vagyok.

Aha. Ugye nem akarsz szellem lenni? – tette fel ismét a kérdést Kagome – Akkor nem lennél velem ilyen kedves és gyengéd, ugye tudod?

Igen tudom, és nem szeretnék szellem lenni. – majd megölelte Kagomét.

Jó, mert akkor elveszítenélek. Azt meg nem akarom, mert te mindennél és mindenkinél fontosabb vagy nekem – majd megcsókolta, utána pedig mindketten elaludtak.

Sango és Miroku is felballagtak a szobájukba. Felvették a pizsamájukat. Sango éppen akart szólni Mirokunak, de a fiú már aludt.

„Sajnos már elaludt, hmm… talán majd holnap… De addig is, átmegyek mellé…” – majd felállt és átment Mirokuhoz. Bebújt a takarója alá és átölelte. Ám a szerzetes még erre sem ébredt fel. Sango még sokáig gondolkodott, míg végül ő is elaludt. Másnap szombat volt, így Kagoménak nem kellett suliba mennie. Az egész reggelt Inuyashával tölthette. Reggel 10 órakor ébredt. Inuyasha már rég fent volt, egész végig őt nézte.

Jó reggelt! – majd egy csókkal kezdte a napot – Mikor akarsz visszamenni a világotokba?

Hát nem tudom. Te meddig akarod, hogy itt legyünk?

Remélem sokáig. Itt nincsen semmi veszély, jól érzitek magatokat, és itt lehet… párnacsatázni!! – kiabálta Kagome, majd Inuyashához dobott egy párnát. Inuyasha ugyanígy, míg végül Kagome gyorsan átfutott Sangoékhoz, akik már TV-t néztek.

Mi a baj Kagome. Miért ilyen torzonborz a hajad?

Semmi, csak Inuyashával párnacsatázunk.

Párnacsata?

Igen, olyan, hogy fogsz egy párnát, és a másikhoz vágod. Ha akartok, ti is beállhattok. Figyeljetek, jön. Fogjatok egy párnát és, ha bejön, dobjátok neki.

Kagome, merre vagy? – próbálta Inuyasha előcsalogatni a lányt, majd benyitott Sangoékhoz, ahol egy adag párna fogadta. Mindenki nevetett. Most Inuyashán volt a sor. – Na, várjatok csak, most megkapjátok – és mindenki felé indított egy párnát. Jól eljátszadoztak. Egyszer csak Kagome anyukája nyitott, be és ő is kapott egyet-kettőt.

Na, elég, fejezzétek be! Nem kérek többet!

Bocsi anya.

Mit kértek reggelire?

Van rántotta? – kérdezte Kagome.

Igen, ha akartok, akkor csinálok nektek.

Az jó lesz, nem? – kérdezte Kagome.

Persze, nekem igen.

Nekünk is – válaszolta kórusban Sango és Miroku.

Rendben – majd Mrs. Higurashi becsukta az ajtót.

Inuyasha, nézz ide! – mikor a fiú odanézett, kapott egy párnát a képébe.

Na várj csak! – majd odaugrott Kagoméhoz, aki egy ágyon ült, és ledöntötte.

Na, most mit csinálsz? Hallod? Ne csikizz! Hallod? Jaj, segítsetek! Nagyon csikis vagyok! Inuyasha!

Pimaszkodsz még?

Húú, ezt még megbánod! – mondta vigyorogva Kagome.

Ezek úgy játszanak, mint a gyerekek – súgta Sango Mirokunak.

Igen – majd Miroku egy párnát vágott Sangohoz.

Na várj csak! – és ők is elkezdtek kergetőzni.

Souta nyitott be. Ő is kapott pár párnát és ő is beállt, pedig csak azt szerette volna kérdezni, hogy hova mennek ma.

Ez jó volt – nyugtázta az elmúlt negyed órát Sango.

Souta, nem kell tanulnod? – kérdezte Kagome, hogy öccse minél hamarabb elmenjen, hogy végre négyesben maradjanak.

Jaj, tényleg! Köszi Kagome! – majd sarkon fordult és kirohant.

Végre. – sóhajtott Kagome.

Igen. Mikor lesz készen a kaja? – kérdezte Miroku korgó gyomorral.

Nem tudom, szerintem majd szól anya.

Kopp, kopp! Majd Mrs. Higurashi benyitott – Készen van a reggeli. Lejöttök vagy itt eszitek?

Itt ennénk, ha nem baj.

Persze, felhozom nektek.

Várj, segítek! – ajánlotta fel Kagome.

Én is – szabadkozott Sango.

Végre. Már elég éhes vagyok – mondta Miroku.

Na, itt vannak a rántották. – hozta be a reggelit, Sango, Kagome és az anyukája.

Tessék, egyetek csak. – majd elhagyta a szobát.

Végre!! – majd Miroku elkezdett zabálni.

Miroku! Ehetnél rendesebben is.

Jó, majd máskor.

Javíthatatlan vagy. – sóhajtott Sango.

Na, most jön a kedvenc sorozatom! – szólt Kagome – Erre várok már egy jó ideje, csak ugye nálatok nincsen TV.

És miről szól?

Olyan, mint az összes. Van egy alsóbb sorokból származó lány, aki egy magasabb rangú férfiba szeret, de egy harmadik mindig bekavar.

Evvel most mire célzol? – kérdezte ingerülten Inuyasha, mert azt hitte, hogy Kagome róluk és Kikyouról beszél – Ezt már megbeszéltük, nem?

Most mi bajod? Nem rólunk van szó, hanem a brazil szappanoperák témájáról. Egyáltalán nem arról van szó.

Ja, bocs.

Hm. – majd Kagome rosszkedvűen lehuppant az ágyra és a képernyőre meredt.

Ne haragudj! – mondta Inuyasha, miközben Kagome mellé ült és magához húzta –Nem akartalak megbántani.

Nem haragszom – majd átölelte. – Végre, kezdődik – miután vége lett a sorozatnak felöltöztek és a megbeszéltek szerint elmentek a vidámparkba. Sok mindenre felültek: hullám- és szellemvasút, szerelemalagút, dodgem, íjászkodás (ez Kagoménak különösen ment, mindent meg is nyert mindent). Az állatkertben bő 5 órát töltöttek és este a cirkuszba mentek.

Ez a nap is nagyon jó volt – mondta Sango.

Örülök, hogy tetszett. Most már csak a város nevezetességei vannak hátra, de azok nem olyan érdekesek. Szerintem holnap már mehetnénk vissza, nem?

Szerintem is. Sango, jól kipihented magad, nem igaz?

Dehogynem.

Rendben. Anya megint főzött vacsorát, spagettit.

Az a gilisztás, piros izé? – kérdezte Inuyasha.

Igen.

Az finom!

Megették és most a nappaliban TV-ztek. Utána elmentek aludni, de előtte Kagome még összepakolta a hátizsákját, hogy reggel már ne legyen vele gondja.

Álmos vagyok – mondta Kagome ásítás közben.

Én is, mindjárt elalszok. – válaszolta Inuyasha.

Mi is – mondta kórusban Sango és Miroku, ezért mindenki elment lefeküdni.

Jó éjszakát Inuyasha.

Neked is.

Jó éjszakát Miroku!

Neked is!

Reggel egy kicsit elaludtak, mert Kagome nem állította be az ébresztőóráját, mert vasárnap volt. Felkelés után megreggeliztek és mentek vissza a középkori Japánba. Így telt el ez a három nap, ami mindannyiuknak emlékezetes volt



T h e  E n d