Sz�p �rzelmek

�rta:Youkina

1.fejezet

Gy�ny�r� napos reggel volt. A f�v�n m�g l�tszott a tegnapi zivatar. Semmi sem mozdult. Vagy m�gsem? Egy r�gi k�tb�l hangok sz�r�dtek ki:

- �hh…, nem is tudom mi�rt vagyok megint itt! Folyton ebben a vil�gban cs�szk�lok, mik�zben otthon zajlik az �let! Most is �ppen a matek dolgozatra k�ne k�sz�ln�m!

Egy fekete haj� fiatal l�ny m�szott ki a k�tb�l, miut�n kiemelte a bicikli�t. Az erd� fel� indult, de hirtelen zajra lett figyelmes. Egy ez�st�s haj� piros ruh�s alak botork�lt el� a f�k k�z�l.

- I-Inuyasha!- r�m�lt meg a l�ny.

- Ka…Kagome- ny�gte ki utols� erej�vel a fi�, �s �sszeesett.

- INUYASHA!- a l�ny eldobta a biciklit, �s odarohant hozz�- Inuyasha, mi t�rt�nt!Mi a baj? V�laszolj! Inuyasha!

Kagome �szrevette, hogy a keze v�res. A hanyou h�ta �ssze-vissza volt vagdosva, �s egy k�l�n�sen nagy seb volt a v�lla �s a nyaka ment�n.

- K�rlek...- mondta Kagome  k�nnyeivel k�szk�dve.

Inuyasha lassan kinyitotta a szem�t.

- Kagome…mi a baj? Te…s�rsz?

A l�ny nem sz�lt semmit, csak szorosan �t�lelte. K�nnyei v�gigfolytak a fi� arc�n.

- Kagome…- Inuyasha szemei lecsuk�dtak…

2.fejezet

Mikor fel�bredt, egy kunyh�ban tal�lta mag�t, �s nem volt m�r f�lig d�mon.

- „Persze. �jhold. Hogy is felejthettem el.”- gondolta kezeit n�zegetve, amikr�l elt�ntek a karmok. - „Mi ez? Valaki szuszog�s�t hallom? Kagome?”

Ekkor megl�tta a l�nyt, aki a kunyh� fal�nak d�lve aludt. Fekete hajtincsei a szem�be l�gtak. Ny�zottnak t�nt, de m�g �gy is olyan sz�p volt…

- „Jaj, Kagome…”- Inuyasha halkan s�hajtott egyet.

Kagome viszont ezt az alig hallhat� s�hajt�st is meghallotta, �s ha kicsit �lmosan is, de kinyitotta a szem�t. Amit el�sz�r megl�tott, az Inuyasha b�mul� arca volt, amint �t n�zte.

- Nah�t, Inuyasha, fel�bredt�l? Jobban vagy?...Mondd, mit n�zel?

- Hogy �n? Semmit.- kapott �szbe, �s ford�totta el a tekintet�t.

Kagome m�g egy ideig Inuyasha arc�t f�rk�szte, h�tha le tud r�la olvasni valamit, de felhagyott vele, mikor az megsz�lalt:

- �s mondd, hogy ker�l�k ide?

- Miroku seg�tett idehozni. � �s Sango agg�dtak �rted, mert sz� n�lk�l ment�l el. T�nyleg, hova is ment�l?- szegezte neki a k�rd�st.

- A k�t fel� indultam, mert megint k�st�l, de �tk�zben valami megt�madott, r�ad�sul olyan gyorsan, hogy mire �szbekaptam, m�r ott se volt. Ami a legfurcs�bb, hogy nem �reztem d�mon szagot.

- Az a valami egy nagyon er�s m�rget juttatott a testedbe, nem csoda, hogy csak most �bredt�l fel. V�gig aludt�l 3 napot! R�ad�sul �jhold is most van… Abban se voltam biztos, hogy egy�ltal�n… t�l�led…- Kagome szem�ben egy k�nnycsepp csillant meg.

Inuyasha Kagom�ra n�zett. A l�ny viszonozta a pillant�s�t.

- „Agg�dott �rtem… Furcsa, de m�r olyan term�szetes� v�lt, hogy � mindig mellettem van. �s annyi mindent lek�zd�tt�nk m�r egy�tt… Ha velem van olyan… nyugodtnak �rzem magam… olyan… boldognak… Neh�z bevallani, de… de fontos nekem… �n… szeretem…”

- „Mi van Inuyash�val? Mi�rt n�z �gy r�m? Olyan… nem is tudom… l�gy a tekintete…vajon mire gondolhat? �s m�rt nem tud mindig ilyen lenni?”

�r�knak t�n� percekig b�multak �gy egym�sra. Ennek Miroku vetett v�get:

- Kagome, gyere ki enni!- sz�lt be a kunyh�ba.

- J�, megyek- ocs�dott fel a l�ny.

M�g egyszer visszan�zett Inuyash�ra, aki az�ta sem vette le r�la a szem�t, majd kiment, mag�ra hagyva a fi�t a gondolataival.

3.fejezet

M�snap gy�ny�r� napos id�re �bredt a kis t�rsas�g. Am�g Kagome rendbetette  Inuyasha sebeit, a t�bbiek v�z�rt mentek a k�zeli patakhoz.

- Na, Inuyasha, hogy �rzed magad?

- Mostm�r jobb… - a fi� megeresztett egy gyenge mosolyt  Kagome fel�. Nem akarta mondani, de m�g mindig nagyon f�jtak a sebei.

- Akkor j�, mert nekem…

- MIROKU!!!

Csatt!- hallatszott a patak fel�l.

- Juj, ez hangos volt!- sop�nkodott Kagome.

- Aha, de mit akart�l az el�bb mondani?- k�rdezte gyanakodva.

Kagome elfordult Inuyash�t�l, �s �gy habogta el:

- H�t csak azt, hogy nekem haza kell mennem, mert ha nem �rom meg a jav�t�dolgozatot t�rib�l �s irodalomb�l, akkor meg is bukhatok, �s az nem…

Kagome hirtelen elhallgatott, mert a fi� h�tulr�l �t�lelte.

- K�rlek…ne menj…el…- mondta Inuyasha halkan, �s a l�ny v�ll�ra hajtotta a fej�t.

Kagome egy ideig megsz�lalni sem tudott.

- „Mi-mit csin�l?! Mi�rt csin�lja ezt? Nem szokott ilyen kedves lenni…

A l�ny, miut�n egy kicsit megnyugodott, lassan megfordult, �s a hanyou szem�be n�zett. Majd adott egy puszit az arc�ra, �s azt mondta:

- Ne agg�dj… visszaj�v�k…

Most Inuyash�n volt a sor, hogy el�lljon a szava. Kagome fel�llt �s elment, de a fi� m�g percekig nem t�rt mag�hoz. V�g�l a patar�l visszat�r� bar�tai „hozt�k �t vissza a val� vil�gba”. Azonban m�g �gy sem tudt�k sok haszn�t venni, mert m�g „�bren” is m�shol j�rt az esze.

- „K�pzel�dtem, vagy t�nyleg megpuszilt?- �s egy mosoly suhant �t az arc�n…

4.fejezet

Kagome a k�vetkez� n�h�ny napot megpr�b�lta tanul�ssal t�lteni, de ez nem nagyon siker�lt neki, mert folyton m�shol j�rtak a gondolatai. Abban a bizonyos m�sik vil�gban szeretett volna lenni… Inuyash�val…

- �hh, nem tudok �gy tanulni! Musz�j egy kicsit kiszell�ztetnem a fejem…- mondta, �s fel�llt az asztalt�l. Felvett egy k�k bl�zt meg egy fekete szokny�t, �s lement a l�pcs�n.

- Anya, elmegyek egy kicsit s�t�lni, majd j�v�k- mondta szand�lja felh�z�sa k�zben.

- J�, kicsim, menj csak.

Kagome kiment a kertbe, ahol csod�s id� �s friss leveg� fogadta.

- „Most nincs kedvem a v�rosban cs�szk�lni, ink�bb elmegyek a parkba.”- �s k�nnyed l�ptekkel elindult.

Nem is sejtette, hogy valaki k�veti…

5.fejezet

Mikor meg�rkezett a magas f�kkal �vezett mesters�ges t�hoz, el�gedetten nyugt�zta, hogy alig van ott egy-k�t ember. Le�lt a t� partj�ra, levette a szand�lj�t, �s belel�gatta a l�b�t a h�s v�zbe.

- „Olyan kellemes itt… b�r… ha Inuyasha is itt lenne…”

Legsz�vesebben visszament volna a k�z�pkori Jap�nba, de tudta, ha visszamegy, k�nnyen ottfelejtheti mag�t, �s akkor meg is bukhat.

- „Jaj, de bonyolult az �let! Nade v�rjunk csak… mi ez…mintha valaki figyelne…- gondolta, �s lassan megfordult. Valami mozgott a f�k k�z�tt…

Kagome sz�ve megdobbant:

- „Inuyasha!”

De sajnos csal�dni kellett, mert csak egy m�kus ugrott ki a f�k k�z�l.

- „Haj, mit is gondoltam! M�rt is j�nne ut�nam!”- gondolta csal�dottan, majd s�hajtott egyet, lehunyta a szem�t �s visszafordult.

Mikor a szem�t �jra kinyitotta, m�r nem a tavat l�tta maga el�tt, hanem egy sz�m�ra annyira ismer�s s�rga szemp�rt. Nem kis ijedts�g�re.

- ����! J�zusom! Ne ijesztgess!- sik�totta az ijedt l�ny �s h�traesett.

- Bocs�nat –hajolt f�l� n�gyk�zl�b a mosolyg� fi�.

- Na �s mi�rt j�tt�l?- k�rdezte a l�ny miut�n megnyugodott.

Inuyasha (aki az�ta m�t Kagome mellett �lt) erre egy kicsit zavarba j�tt, �s elpirult.

- „Vajon mi �t�tt bel�?” Ugye nem t�rt�nt semmi baj a t�bbiekkel?- k�rdezte agg�dva.

- Nem, nem, nincs semmi bajuk- nyugtatta meg Inuyasha.

- H�t akkor?- k�rdezte, b�r a lelke m�ly�n m�r sejtette a v�laszt.

- H���t, tudod…h-hi�nyozt�l- motyogta eg�szen halkan a f�ldet b�mulva, imm�r t�k v�r�sen.

Erre Kagome is elpirult.

- „�n? Hi�nyoztam? NEKI?... Mondjuk az �n eszem is folyton k�r�l�tte j�rt…”

Egy ideig nem mertek egym�shoz sz�lni, mindketten valami „�rdekeset” n�ztek a f�ld�n. ^^

V�g�l Kagome t�rte meg a k�nos csendet.

- T-te is hi�nyozt�l nekem…- habogta v�r�sen.

Inuyasha keze a f�ld�n lassan Kagom�� fel� kezdett araszolni, aminek k�vetkezt�ben egym�s kez�t fogva �lt tov�bb a k�t fiatal. Egy id� ut�n Kagome egy kicsit k�zelebb �lt Inuyash�hoz, �s a v�ll�ra hajtotta a fej�t. A fi�nak ett�l olyan sz�ne lett, mint a f�tt r�knak, de az�rt nagyon �r�lt, s�t! Elengedte Kagome kez�t �s �tkarolta vele a v�ll�t. Nem kellett sok id�, �s Inuyasha sz�ja m�r a l�ny�ra tapadt. Olyan gyeng�den cs�kolta, mintha ezzel akarta volna megv�deni szerelm�t. M�g egyik�k sem volt olyan boldog, mint most. Ott, abban a pillanatban megfogadt�k egym�snak, hogy soha nem fogj�k elhagyni egym�st… soha…