A nap már lenyugodott. Egy erdőben egy kis fény pislákolt. Ám az
éjszaka csöndjét egy fiú hangos kiabálása törte meg. A tűz körül két
lány, két fiú, egy gyerek és egy macskaszerű lény ült. Az ordibáló fiú a
vele szemben ülő lánnyal kiabált.
- Nem hiszem el, hogy már megint hagytad Kougát elszökni! Miért kell
mindig megaláznod? Ennyi erővel akár hozzá is csatlakozhatnál és
akkor már tényleg az ő asszonya lehetnél!
Kagome eddig egy szó nélkül tűrte az Inuyashából előtörő düh
áradatot, de az utolsó sornál könnyekben tört ki és elrohant. A többiek
ezt csöndesen figyelték, majd miután a lány elszaladt, mind a hárman
Inuyashára pillantottak, aki megdöbbenve jött rá, hogy most igazán túl
messzire ment. Ám ekkor Sango, a szellemirtó lány megszólalt:
- Inuyasha, mint mindig te már megint nem értesz semmit. Kagome
azért nem hagy Kougával harcolni, mert fél, hogy alul maradsz a
küzdelemben és megsérülsz!
- Amúgy meg - vette át a szót Miroku, a szerzetes - azért nem megy
vele, mert ő téged szeret!
- De te mindig csak a saját érdekeidet figyeled és már megint Kagome
lelkébe tiportál! – fűzte tovább Shippo, a rókakölyök.
Majd mind a hárman egyszer kezdték:
-Gyerünk, menj már utána!
De még mielőtt befejezhették volna, Inuyasha felkelt és elindult arra
amerre az előbb a lány szaladt. Erre mind összenéztek és
elmosolyodtak.

Inuyashának nem volt nehéz dolga, hogy megtalálja Kagomét, hiszen
féldémonként sokkal jobb volt a szaglása, mint az embereknek. Ő egy
hanyou volt, még hozzá egy kutyadémon és egy halandó gyermeke.
Mikor utolérte a lányt, ő már egy tisztás közepén ült, miközben könnyes
szemekkel nézte a teli Holdat. Először nem tudta, hogy menjen oda, de
akkor meglátott egy gyönyörű virágot a lába előtt. Lehajolt, letépte s
odament a lányhoz. Kagome mind eddig nem vette észre, csak mikor a
fiú már elé tartotta a virágot. Inuyasha leült mellé és a szemeibe nézet
melyek még most is könnyekben úsztak. A lány megpróbálta elfordítani
a fejét, de a hanyou nem engedte neki, megfogta az állát, fölemelte s
letörölte a cseppeket az arcáról, de mindezt óvatosan nehogy a
karmaival megsértse. Ezek után újra Kagome elé tartotta a virágot
majd megszólalt:
- Nagyon sajnálom, hogy olyan csúnyákat mondtam rád az előbb. –
folytatta Inuyasha miközben szomorúan nézte a földet, ám amikor
Kagome elvette tőle a növényt fölkapta a fejét. A lányon már nem is
látszott, hogy néhány másodperccel ez előtt sírt volna. Most csukott
szemekkel szagolta a virágot. Inuyasha olyan gyönyörűnek talált, hogy
teljesen elfeledkezett magáról, és csak akkor kapta el a tekintetét,
amikor a lány ránézett. Kagome egy pillanat múlva már újra a virágot
nézte és közben halkan beszélni elkezdett:
- Tudod nem is igazán az bánt, amit mondtál, hanem az, ahogy most is
viselkedsz! Egyszer a földig tiporsz, máskor meg így kérsz bocsánatot!
–
és a virágra mutatott, majd csöndesen hozzátette – Tudod ez a
legszebb ajándék, amit eddig valaha is kaptam! Olyan gyönyörű ez a
kis virág!
Majd újra megszagolta. Eközben Inuyasha megdöbbenve jött rá, hogy
mekkora örömet tudott szerezni Kagoménak ezzel az egyetlen szál kis
virággal és, hogy tulajdonképpen mennyit is jelent számára ez az
egyszerű ámde mégis csodálatos lány. Mire mindezt felismerte már
tudta, hogy mit fog tenni. Ránézett a lányra, aki most szintén őt
fürkészte. A hanyou most közelebb húzódott a lányhoz. Majd egyre
közelebb és közelebb. Már majdnem összeért az ajkuk, amikor Kagome
hirtelen eltolta magától Inuyashát. Fölkelt és arrébb ment néhány
métert. Nem egészen értette, hogy most mi történt, de az egész lénye
beleremegett. Úgy érezte, hogy erre a pillanatra várt mindig, de most,
hogy elérkezett nem tudott vele mit kezdeni. „Hiszen Inuyashának
Kikiyot kellene választania, és akkor végül is mit csinálunk most?”
Ám nemcsak neki volt tele a feje ilyen kérdésekkel. Inuyasha sem
értette, hogy Kagome miért nem hagyta magát megcsókolni. Hiszen ő
erre vágyott már mióta, csak még magának sem volt bátorsága
bevallani. De akkor sem értette a lányt. Hiszen már annyiszor mondták
neki a többiek, hogy szereti őt Kagome, meg hányszor látta már a
szemében miután találkozott Kikioyval. . . „Hát persze! Tehát ez lehet
a
gond. Még mindig biztos azt hiszi, hogy én őt szeretem.” Miután rájött
a megfejtésre fölállt, a lány mögé sétált és átölelt. Majd a fülébe
suttogta:
- Én már régen nem Kikioyt szeretem, hanem TÉGED! – az utolsó szóra
különösen nagy hangsúlyt fektetve.
Erre Kagome arca földerült és szépen lassan megfordult. Ekkor a fiú
szemébe nézett, így mind a ketten ki tudták olvasni a másik érzelmeit.
Majd Inuyasha szépen óvatosan ismét közeledni kezdett Kagoméhoz,
aki most már nem tért ki a régen áhított csók elöl. Mikor ajkaik
összeértek a lány kezéből kiesett a virág, s lassan átölelte a fiú nyakát,
miközben a hanyou megfogta a derekát. Egy darabig így álltak
összefonódva, míg nem Inuyasha szépen lassan föntebb csúsztatta a
kezét, ami végül már Kagome blúza alatt volt. A lány nem ellenkezett,
hagyta, hogy levegye a pólóját. Majd ő is benyúlt a fiú kimonó felsője
alá és végig simította izmos mellkasát, s lassan lecsúsztatta róla. Nem
sokkal később már meztelenül álltak és még mindig csókokkal
kényeztették el egymást. Ám Inuyasha akkor óvatosan lefektette a
lányt a piros felsőjére, ahol fölé hajolva újabb csókokkal halmozta el.
Ezt követően a testük lágy ringásba kezdett, s számukra teljesen
megszűnt létezni a világ. A levegő izzott a szerelemtől, de nemcsak a
természet, hanem a fiatalok is. Valamivel később Inuyasha ereje fogyni
kezdett, de még mielőtt teljesen kifáradt volna, olyan érzés kerítette
hatalmába, mint még az előtt soha. És nemcsak ő érzett így. Kagome is
úszott a mámorban. Ezekután a fiú erőtlenül feküdt a lány mellé.
Néhány pillanatnyi pihenő után a hanyou érezte, hogy szerelme rá
hajolt a mellkasára. Ám azt is észre vette, hogy reszket, így a
kimonóját rá terítette a lányra. Majd a jobb kezével átkarolta a rajta
fekvő Kagome vállát, a másik kezével pedig lágyan cirógatta a selymes
hátát. Így aludtak el egymás karjaiban.

Másnap reggel Inuyasha madárcsicsergésre és a kelő nap fényes
sugaraira ébredt. Hirtelen nem is tudta, hogy hol van, és mit keres rajta
Kagome ilyen félre érthető módon. Majd eszébe jutott az a csodálatos
este, amit a lánnyal tölt. Ezekután már nem sok ideje maradt
gondolkodni, mert a kedvese fölébredt. Először Kagome sem tudta
hova tenni a helyzetet, de végül neki is rémleni kezdett az éjszaka.
Inuyasha, hogy oldja a helyzetet egy forró csókot adott a lánynak. A
nap sugarai lassacskán felmelegítették a fiatalokat, akiket csupán a fiú
kimonó fölsője fedett, de az se túl sokat. Először a lány ült fel, aki így
teljesen meztelen lett, s a hanyou végig tudta mérni szerelme kecses
és gyönyörű testét. Mikor Kagome ezt észre vette, gyorsan el akarta
takarni az idomait, de Inuyasha gyorsabb volt, megragadta a lány
karját, nehogy elrejtse előle a bájait. Így ültek néhány másodpercig, s
végül a fiú újra ledöntötte a lányt, és újabb csókokkal kezdte el
kényeztetni, akár csak az este. Egy óra elteltével a pár ismét fáradtan
feküdt egymáson. Ezek után már senki sem kételkedhetett az egymás
iránt táplált érzelmeikben. Nem sokkal később Inuyasha megszólalt:
- Tudod Kagome még sosem, éreztem ilyet senki iránt! – suttogta
szerelme fülébe, aki rajta feküdt.
- Még én sem! – válaszolta neki.
De ekkor a fiú újra megcsókolta és megint súgott valamit kedvesének:
- SZERETLEK!
Ezt viszont a lány nem hagyhatta jutalom nélkül, hiszen ilyen
csodálatosat még soha senki nem mondott neki. Így most rajta volt a
sor, hogy megcsókolja szerelmét, és ő ezt súgta neki válaszképpen:
- ÉN IS!
Még egy darabig pihentek, hiszen sok erőt kivett belőlük az este és a
reggel is. Viszont mikor rájöttek, hogy milyen késő lehet, azonnal
fölkeltek, és fölöltöztek. De azért Inuyasha nem hagyott volna ki
egyetlen alkalmat sem, hogy láthassa Kagomét meztelenül, és egy
szemrebbenés nélkül végig nézte, ahogyan egyesével, lassanként
fölvette a ruháit. Mikor a lány elkészült, ránézett a hanyoura, aki még
mindig őt figyelte. A fiú teljesen belefeledkezett a látványba, így az
öltözéssel még sehol sem tartott. De ez lett volna csak a kisebbik
probléma, hiszen addig eljutott, hogy föl álljon, ám úgyis maradt. Most
Kagomén volt a sor, hogy végig mérje Inuyashát. Természetesen
tetszett neki, amit látott. A nap pont mögötte volt, így arany
derengésbe vonta a fiú izmos testét és megcsillantotta a fehér
hajszálait a gyenge reggeli szellő. A lány majdnem elolvadt, amikor a
hanyou egy mosolyt küldött felé, de sajnos türtőztetnie kellett magát.
Így ahelyett, hogy a karjaiba szaladt volna, csak, mint egy gyereket
gyengéden megdorgálta, hogy miért nincs még készen és segített neki
felöltözni, ám eközben mind a ketten alig tudták meg állni, hogy ne
tegyenek semmi olyat, ami tovább késleltetné az érkezésük időpontját.
Aztán végül is elindultak. De nem úgy, mint máskor, mivel Inuyasha az
ölébe kapta Kagomét, és egészen a táborig vitte. Szerencséjükre még
mindenki aludt, hiszen nem volt ott a hanyou, aki már pirkadatkor
felverte volna őket. Ezért a lánynak támadt egy remek ötlete. Megkérte
Inuyashát, hogy segítsen neki egy kis tűzifát hozni, mivel az összeset
eltüzelték Sangoék. A fiú egy szó nélkül segített a lánynak, ami nagy
változásnak számított, hiszen máskor többszöri könyörgésre sem
mozdult. Ám Kagome már ezen az egy éjszakán olyan hatalmas
változást váltott ki belőle, mint még azelőtt soha senki. De még hozzá
kell tenni azt is, hogy mivel végre bevallotta az érzéseit a lánynak már
nem kellett olyan távolság tartónak lennie, és már bátran
viselkedhetett úgy, ahogy mindig is szeretett volna viselkedni vele.
Mikor már kellő mennyiségű fát szedtek össze, visszaindultak a
táborhoz. Ott aztán Kagome neki látott elkészíteni a többiek reggelijét.
Mindenkinek a kedvencét csinálta. Mirokunak és Sangonak tojást
készített, Shipponak és Kirarának kolbászt sütött és Inuyashának
instant tésztát főzött. Ám még mielőtt a többiek fölébredtek volna, volt
egy nagyon fontos kérdés, amit meg akart beszélni a fiúval:
- Inuyasha – kezdte halkan – szeretnék kérdezni tőled valamit.
- Mondjad.
- Csak azt szeretném, hogy elmondjuk-e neki azt, ami az éjjel történt.
- Te el akarod mondani?
- Én arra gondoltam, hogy talán még túl korai lenne őket beavatni.
Véleményem szerint csak később kellene elmondani.
- Rendben, legyen, ahogy akarod. De jó lenne minél hamarabb
elújságolni nekik, mert akkor nem kellene titkolóznunk előttük. Meg az
is lehet, hogy már nem fogok tudni veled úgy viselkedni, mint ez előtt
és most már a vágyaimat se biztos, hogy féken tudom tartani. – mikor
mindezt befejezte oda hajolt és megcsókolta a lányt, de ez nem
tarthatott sokáig, mert hallották, hogy a többiek már ébredeznek és
hát nem akartak lebukni már rögtön az első pillanatban. Ezért gyorsan
elengedték egymást. Még alig tértek magukhoz a többiek, de már
mindenki a levegőt szimatolta, hogy vajon minek lehet ilyen
ínycsiklandozó illata. Mikor végre kisöpörték az álmot a szemükből,
Kagome kiosztotta a reggelit. Miután befejezték az evést mindenki
megdicsérte a lány főztjét, még Inuyasha is, amit a többiek különös
pillantással nyugtáztak, de nem szóltak semmit, mert úgy gondolták,
hogy biztosan a kedvében akar járni a tegnap este miatt. És ekkor
Mirokunak eszébe jutott valami.
- Mond csak Kagome mi történt aztán, hogy tegnap este elszaladtál? –
kérdezte kíváncsian.
Kagome hirtelen nem tudott mit válaszolni, ezért ránézett Inuyashára,
majd vissza Mirokura, s végül azt válaszolta:
- Hát elmentem egy mezőre, majd megjött Inuyasha, bocsánatot kért
és elkezdtünk beszélgetni.
- Aha, értem és mikor jöttetek vissza? – kérdezte egy huncut mosollyal.
- Na most már elég legyen! – pattant fel Sango és jól fejbe verte a
szerzetest – Ideje lenne folytatni az utunkat, nem? – Kérdezte és
elindult a helyére, hogy összepakolja a holmijait. Kagome hálásan
nézett a szellemirtó után, majd ő is pakolászni kezdett. Miután
mindenki készen állt a menetelre, elindultak. Shippo ment elöl Kirarával
versenyezve, mögöttük Sango és Miroku, s végül Kagome és Inuyasha.
De mielőtt még ők is neki kezdtek volna az útnak, előtte a fiú még
átölelte a lányt, s megcsókolta, hogy estig kibírja valahogy egy újabb
nélkül. Szerencséjükre nem vette észre őket senki, majd a hanyou
felvette a hátára kedvesének a hatalmas táskáját, s így indultak ők is a
többiek után, újabb kalandokra és Naraku megölésére.
De Inuyasha érezte, hogy most biztosan sikerrel fognak járni, hiszen itt
vannak mellette a barátai és főleg Kagome. Az ő szerelme. . . .