V�res �kk�szil�nk  By Navare

Ha valakinek meg�lik a test�t, a lelke tov�bb �lhet b�k�ben a t�lvil�gon. De ha a sz�v�t �lik meg, onnan nincs vissza�t………

-         Hagyj meghalni! Engedj el! – k�ny�rg�tt egy fiatal n�. Hossz� �benfekete haja �s ugyan olyan szeme volt. Egyszer�en gy�ny�r� volt. Karcs� test�n itt- ott karcol�sok voltak. Teljesen legyeng�lve fek�dt egy hatalmas, s�t�t palota egyik szob�j�ban.

-         Nem. – mondta hat�rozottan egy �rz�stelen hang, mely olyan volt, mint egy jeges sz�l s�v�t�se egy kop�r k�sivatagban.

-         Mi�rt?! – k�rdezte elhal� hangon a l�ny a mellette �l� f�rfit�l, akit szeretett. Nem. Nem igaz. M�g most is �r�lten szereti. �s egyben gy�l�li. Tiszta sz�v�b�l mindkett�t…

Nem ilyennek ismerte meg…

1, 5 �ve:

- Szia, Naraku!- k�sz�nt a l�ny szerelm�nek.

- Szervusz kedvesem! – k�sz�nt vissza a f�rfi �s karjaiba z�rta a l�nyt. Miut�n kibontakoztak egym�sb�l elindultak a palota fel�. K�zben besz�lgettek, �s n�ha nevettek. Persze Naraku csak mosolygott. De ez volt az a mosoly, amit a l�ny mindenn�l jobban szeretett n�zni…            

Egy hete:

- Naraku besz�ln�nk kell! – monta a l�ny szomor�an.

- Mi a baj Lora? – k�rdezte Naraku kedvesen.

- A h�gom… - kezdte szomor�an Lora -… tudod, m�r mondtam egyszer, hogy �t a Szent �kk� egy darabja tartja �letben…

- Igen, mondtad – mondta Naraku – Valami baj van?

- H�t, � egy mened�kben van, mert sokan vad�sznak az �kk�re �gy teh�t r� is… de nem vagyok biztos benne, hogy az �kk�szil�nk �letbe tartja… �gy f�lek, hogy meg fog halni! – s�rta el mag�t az utols� szavakn�l.

Naraku mag�hoz �lelte.

- Nem lesz semmi baj! – pr�b�lta nyugtatgatni- Mond el nekem, hogy hol van, megn�zem, h�tha tudn�k rajta seg�teni. Mond el… - n�zett b�ztat�an a l�nyra.

Lora egy pillanatra elgondolkozott, de v�g�l is elmondta Narakunak, hogy hol a mened�khely, amit senki nem tal�lhat meg, olyan er�s var�zslat v�di.

B�r ne mondta volna el. T�ls�gosan szerette Narakut. Nem tudta, hogy a f�rfi, akit szeretett, erre v�r 1,5 �ve, hogy ezt elmondja neki…

Naraku elment a mened�kre, de Lor�t megk�rte, hogy ink�bb maradjon a palot�j�ban.

Mindent j�l kitervelt. Odamegy, meg�li Lora h�g�t �s mindenki m�st, elveszi az �kk�szil�nkot, �s ha visszamegy a palot�ba, azt mondja a l�nynak, hogy mire oda�rt, m�r mindenki meghalt, valami sz�rnyeteg �lltal…

Tudta, hogy a l�ny elhiszi majd neki, mert annyira szereti…

Miut�n elment Naraku, Lor�nak nagyon rossz �rz�se t�madt, ami nem akart elm�lni.

�gy d�nt�tt, m�gis elmegy Naraku ut�n…

Mire el�rt a mened�kre m�r minden l�ngokban �llt, mindenki halott volt.

A l�nynak csak egy dolog j�rt a fej�ben… H�GOM…

Bel�pett az ajt�n, �s pont l�tta, amint Naraku meg�li a h�g�t, �s elveszi t�le az �kk�szil�nkot.

Naraku �szrevette Lor�t, �s fel� fordult. Nem sz�lt semmit. A szeme, mint a pokol t�ze �gy �gett…

- Nem! Ez nem lehet! –sik�totta a l�ny �s kifutott az �g� h�zb�l.

Futott, ahogy csak a l�ba b�rta, �s k�zben zokogott.

A kis falu, a mened�k hat�r�n �sszerogyott. �gy �rezte, nem b�rja tov�bb ezt a k�nt.

Naraku m�g�tte �llt, de a l�ny nem vette �szre.

-         Miattam halt meg mindenki!!!!! – suttogta a l�ny mag�nak, de a s�ri csendben, h�tt�rben a t�z ropog�s�val, ez ki�lt�snak hallatszott – El�rult a sz�vem.. h�t j�jj megv�lt� hal�l… - mondta p�r pillanat m�lva. Mellette fek�dt egy holt ember, v�res, �gett kez�ben karddal.

A l�ny kikapta a hulla kez�b�l a fegyvert �s mag�ba akarta d�fni.

De Naraku megakad�lyozta. Kikapta a l�ny kez�b�l a kardot �s elhaj�totta.

Lora, ahogy Naraku szem�be n�zett, �gy �rezte, nem tudja elviselni a bels� f�jdalmat.

El�jult. Naraku elkapta �s visszavitte a palot�ba.

Lora miut�n mag�hoz t�rt, m�r eltelt k�t nap.

Az els� nap csak fek�dt gyenges�g�be egy szob�ban. Mozdulni sem tudott. Ha Naraku bement hozz�, k�ny�rg�tt neki, hogy �lje meg.

De nem. Nem tette meg. Nem mondta mi�rt nem…

 Lora a m�sodik napon, amint mozogni tudott azonnal v�gezni akart �let�vel.

Naraku lehurcolta egy cell�ba. �gy teltek a napok. A cell�ban.

Lora csak s�rni tudott sz�rny� k�nj�ba, melyet nem a fizikai f�jdalom, hanem a hatalmas bels� k�n okozott.

De m�gsem ez volt a legrosszabb. A megmagyar�zhatatlan �rz�sek. A s�t�t gondolatok Narakur�l. A h�ga elveszt�se. A fel�gett falu…

Naraku minden nap lement hozz� �s k�nozta. Fizikailag, lelkileg…

-         �lj m�r meg v�gre!!! – suttogta a l�ny.

-         Na de Lora, - mondta Naraku – nem �llek meg!

Hideg ujjaival v�gigsim�totta a l�ny k�nnyekt�l �ztatott, gy�ny�r� arc�t, majd kezei lejjebb v�ndoroltak a megt�rt kis n�i testen. A l�ny pr�b�lt elh�z�dni, de az imm�r v�res l�ncok nem engedt�k…

-         Sosem szerett�l igaz? –k�rdezte a l�ny kis id� ut�n.

A f�rfi nem v�laszolt, kis�t�lt az ajt�n.

Lora �gy �rezte, ezt m�r t�nyleg nem b�rja ki. Tal�n a f�jdalom adott neki er�t, vagy a sz�ve b�nata, valahogy kiszabad�totta mag�t a l�ncok fogs�g�b�l.

Futni kezdett. Megkereste az �kk� darabokat, felismerte azt a szil�nkot, ami a h�g�ban volt.

Kirohant a palot�b�l, messze �t az erd�k�n…

Kicsit arr�bb:

-         Inuyasha vigy�zz!!!!! – sik�totta Kagome.

Inuyasha �ppen Sesshoumaruval harcolt.

-         V�rjatok!!!!!!!! – ki�ltotta Kagome. �s a k�t harcol� f�l k�z� �llt. Azok, maguk se tudt�k mi�rt, abbahagyt�k a harcot.

-         �kk�szil�nkot �rzek. Nem is kicsit! – mondta Kagome.

-         M�gis hol? – ugrott mell� Inuyasha.

-         Pont erre j�n. – v�laszolta Kagom – Meg�llt. Arra. –mutatott az erd� fel�.

-         Ez Naraku szaga!!! – ki�ltotta Inuyasha.

Legel�sz�r Sesshoumaru indult el az erd� fel�.

-         Naraku az eny�m. – mondta kim�rten a kis t�rsas�gnak �s tov�bbment.

-         Csak szeretn�d! – mondta Inuyasha , �s ut�nament.

Szinte egyszerre �rtek oda. Egy kis tiszt�s k�zep�n egy gy�ny�r� l�ny zokogott, de valami sz�vszaggat�an.

-         Ez nem Naraku, csak egy l�ny. – mondta Sango.

-         N�la van a szil�nk? – k�rdezte Inuyasha Kagom�t, mik�zben elrakta a Tessaig�t.

-         Nem l�tod, hogy azt szorongatja te szerencs�tlen?! – mondta len�z�en Sesshoumaru �s elindult Lora fel�.

-         - H�, te l�ny mit tudsz Narakur�l? –k�rdezte Sess cseppet sem kedvesen.

Lora fel sem n�zett. Nem v�laszolt. Csak ennyit lehetett hallani:

-         Naraku, mi�rt… mi�rt… – ny�sz�r�gte er�tlen�l.

-         Na tess�k, Naraku egyik �jabb szerencs�tlen �ldozata.. – mondta Miroku.

-         Mi a baj, veled mit tett az a szem�t??? – k�rdezte Kagome �s k�zelebb akart menni, de csak addig jutott, mint Sesshoumaru.

Az �kk�darab hirtelen felragyogott, �s egy l�thatatlan er�teret h�zott a l�ny k�r�.

-         El�rult a sz�vem… - suttogta a l�ny, de mindenki j�l hallotta, amit mond-… nincs m�r �rtelme az �letemnek… ��… hol vagy nagy szerelmem, mi�rt nem vagy most velem, hi�ba �gett t�z a sz�vemben, imm�r h�vihar van a lelkemben… a sz�vem darabokra t�rt… minden egy kis �kk�szil�nk miatt… mi�rt… h�t j�jj megv�lt� hal�l…

El�vett egy t�rt, amit m�r a palot�b�l hozott mag�val…

Mindenki j�l tudta mire k�sz�l a l�ny, �s mindenki pr�b�lt odamenni hozz�, �s megakad�lyozni, de az er�t�r nem engedte…

A f�k k�z�l el�l�pett Naraku. Lora r�n�zett.

- Sz�vemb�l szeretlek, szerettelek…- ki�ltotta, �s mag�ba d�fte a t�rt. Szinte hangtalanul hullott teste a f�ldre. Lelk�t azonnal kilehelte…

P�r pillanat m�lva, teste semmiv� foszlott…

Nyom�ban csak az �kk�szil�nk maradt, melyen a l�ny v�re csillogott…

Naraku megfordult �s elment. Hisz neki csak egy volt a sok k�z�l…

Eltelt egy kis id�, mire a kis k�z�ns�g mag�hoz t�rt.

Kagome lassan odament �s felvette a szil�nkot.

A l�ny v�re nem a szil�nkon volt, hanem a szil�nkban. Benne a szil�nkban, mely olyan f�nyesen csillogott, mint m�g soha…

V�ge

K�sz�n�m, hogy elolvast�tok a fics- emet. Ha b�rmilyen v�lem�nyetek van, l�gyszi �rj�tok meg: navare@vipmail.hu