A felejtés fájdalma
(by Keiko)
- Kagome, vigyázz! – kiáltott Inuyasha.
A lány gyorsan arrébb ugrott, így el tudta kerülni Naraku felé csapó gyökerét. De a következő pillanatban három hatalmas démon indult felé. Mivel mind Miroku, mind Sango más démonokkal volt elfoglalva, nem tudtak segíteni a lánynak. Inuyasha pedig Narakuval harcolt. Kagome az erdőbe rohant a démonok elől, azok követték őt. Inuyasha a lány után akart indulni, de Naraku megakadályozta.
- Nem, Inuyasha…Te most itt maradsz…- vigyorgott Naraku.
Inuyasha nem válaszolt, csak minél gyorsabban próbálta elintézni a fél démont. Ekkor egy rózsaszín fény jelent meg az égen…Amit egy sikoltás követett…Majd a hang elhalt…
Inuyasha felkapta a fejét…A hang, Kagome hangja volt…És most az ő vérének szagát lehetett a levegőben érezni…
- Egynek, úgy látszik, végre vége van…- vigyorgott Naraku.
Inuyasha agyát szinte teljesen elborította a kétségbeesés és a düh ezek után a szavak után.
- MEGHALSZ, NARAKU!!!! – ordította, és egy eddig ismeretlen, hatalmas támadással egy legyintéssel megölte a fél démont, akiről kiderült, hogy csak egy bábú volt.
De Inuyasha most nem foglalkozott ezzel. Anélkül, hogy segített volna Sangoéknak megölni a démonokat, amikkel küzdöttek, arra indult, amerre Kagome vérének szagát érezte. Még így is fél órájába került, mire eljutott oda, mert néhány démon az útjába állt.
Mikor azonban odaért, semmit sem látott…
- Kagome! – kiáltotta, hangjába kétségbe esés vegyült.
Majd meglátott valamit csillogni a földön. Lehajolt érte, és felvette. Az egyik valami az az üveg volt, amiben Kagome tárolta a megszerzett ékkőszilánkokat. Minden szilánk benne volt. Majd megpillantott még valamit…Azért is lehajolt…Egy nyílvessző hegye volt…Egyike azoknak, amiket Kagome is használt. Eddigre már Mirokuék is odaértek. Inuyasha kétségbe esetten nézett körül…
- KAGOME!!!!!! – ordította, de senki sem felelt…
***
- Inuyasha, tessék, egyél…- kínálta Sango a hanyout.
- Nem kérek. – hallatszott a válasz.
- Inuyasha, Kagome lassan egy hónapja eltűnt, és te azóta szinte semmit sem eszel…Ha így folytatod tovább, nem lesz erőd megkeresni őt…- győzködte Miroku.
- Nem érdekel…Hagyj békén. – válaszolt Inuyasha, és a tűz felé fordult.
Lassan egy hónapja, hogy Kagome eltűnt, de semmi nyomát nem találták, pedig folyamatosan kutattak utána.
- Nem halhatott meg...Azt tudnám...
Miközben a tüzet nézte, Inuyasha előtt megjelent Kagome mosolygó arca…Sok emlék futott át az agyán…Mikor veszekedtek, mikor Kagome miatta sírt…És amikor bevallotta neki, hogy szereti…És az első csókuk…
- Nem...Nem veszíthetem el...Azt nem élném túl...
Inuyasha lehajtotta a fejét…Ekkor azonban megérzett valamit…Valamit, amit lassan egy hónapja hiába keresett…Kagome illatát…
- Kagome illata! – kiáltotta, majd elrohant az illat felé. Mirokuék utána.
***
Egy kis falu határán egy fiatal lány sétált. Fekete haját összekötve hordta, kék kimonóban volt, amit fehér virágok díszítettek. A lány magányosan sétált, mikor eléugrott egy piros kimonós, fehér hajú, kutyafülű fiú.
- Kagome! – kiáltotta boldogan Inuyasha.
A lány Inuyashára nézett, majd elsikította magát, és a falu felé kezdett rohanni.
- Egy démon! – kiáltotta.
A falu legszélén lévő házból ekkor kirontott egy fiú. Barna haja, és zöld szeme volt, egy dárdát tartott a kezében. A lányhoz rohant, aki átölelte. Inuyasha és a többiek is odaértek.
- Mit akarsz itt, te fél démon?! – kérdezte a fiú nyugodtan, miközben elengedte a lányt.
- Hogy merted átölelni Kagomét?!?!?! – kiáltotta dühösen Inuyasha, majd a lányhoz ugrott.
A fiú támadásra készen tartotta a dárdát, de mivel látta, hogy a hanyou nem akarja bántani a lányt, egyenlőre nem támadott. Inuyasha a lány elé lépett, és megfogta a kezét.
- Kagome, hol voltál eddig? – kérdezte a hanyou.
A lány nem válaszolt, csak értetlenül nézett rá.
- Kagome…- szólalt meg Inuyasha, a lány szemébe nézve…De most…Nem látta azt a csillogást, amit máskor, mikor Kagome szemébe nézett…A lány most kicsit rémülten, és tanácstalanul nézett rá.
- Bocsáss meg…- szólalt meg a lány.
- De…Ki vagy te?…- kérdezte.
Inuyashát úgy érte ez a kérdés, mint egy villámcsapás…
***
- Hogy…Mi?…- kérdezte döbbenten a hanyou.
- Ismersz engem?…- kérdezte Kagome.
Mindenki döbbenten bámult. A barna hajú fiú szólalt meg először, leeresztve a fegyverét.
- Szóval ti ismeritek Kagomét…Gyertek utánam…- szólalt meg, majd a ház felé indult.
Inuyasháék utána. Miután mindannyian helyet foglaltak, Sango szólalt meg.
- Hogy lehet, hogy Kagome nem emlékszik ránk?…És ki vagy te?…- kérdezte.
- A nevem Youji…Én találtam rá úgy egy hónapja…Ájultan feküdt a földön…Hazahoztam, de mikor felébredt, hiába kérdeztem, hogy honnan jött, semmire sem emlékezett…Csak a nevére…- válaszolt a fiú.
- Azóta itt él…- fejezte be Youji.
Inuyasha csak maga elé bámult. Youji felállt, és a hanyou felé fordult.
- Gyere velem…- mondta neki.
Inuyasha felállt, és követte a fiút, ki a házból.
- Te szereted Kagomét, igaz…? – kérdezte Youji.
Inuyasha csak bólintott.
- Inuyashának hívnak, igaz?…- kérdezte Youji.
- Igen…De honnan tudod ezt?…- kérdezte döbbenten Inuyasha.
- Kagome néha a nevedet emlegeti álmában…- válaszolt Youji.
- De aztán sohasem emlékszik semmire sem reggel…- fejezte be a fiú.
- Értem…- válaszolt lehajtott fejjel Inuyasha.
- Még valamit tudnod kell…- kezdte Youji.
- Mi az?…- kérdezte Inuyasha.
- Az elmúlt egy hónap alatt…Én beleszerettem Kagoméba…- mondta Youji.
Inuyasha nem válaszolt. A két fiú nemsokára visszament a házba, ahol Mirokuék próbálták elmagyarázni Kagomének, hogy ki is ő. Sajnos a lány semmire sem emlékezett. Lassan leszállt az éjszaka, és lefeküdtek. Csak Inuyasha nem aludt. Kint ült egy fa tetején. Hirtelen lépteket hallott, majd megérzett egy ismerős illatot. Kagome kisétált a házból. Inuyasha leugrott a fáról, és Kagoméhez lépett. Mikor a lány megpillantotta maga mellett, nagyon megijedt, de Inuyasha magához ölelte.
- Nincs mitől félned…Várni fogok addig, míg emlékezni fogsz…- suttogta a lány fülébe.
Kagome ekkor eltolta magától.
- Sajnálom, Inuyasha…De én Youjit szeretem…- suttogta a lány, szemében könnyek csillogtak.
Egy pillanatra a szeme ugyan úgy csillogott, mint régen, de aztán a csillogás eltűnt. A lány megfordult, és bement a házba…Inuyasha dermedten állt, majd elrohant, miközben a nap lassan felkelt…Fülében még ott vízhangoztak Kagome szavai…
- Én Youjit szeretem…
***
- De hova mehetett Inuyash?! – kérdezte Sango.
- Nem tudom…- válaszolt Miroku.
Kagome, aki eddig csak maga elé bámult, most megszólalt.
- Az erdő felé ment…- mondta.
- Honnan tudod? – kérdezte mindenki.
- Láttam…Beszéltem vele…Elmondtam neki…Hogy mást szeretek…Akkor ment el…- mondta csöndesen a lány.
Sango, Miroku és Shippou felpattant.
- Meg kell találnunk, mielőtt valami őrültséget csinál! – kiáltották.
- Segítek! – mondta Youji.
Mindenki kirohant a házból, Inuyashát keresve. Kagome is kisietett. Hirtelen furcsa érzése lett…Valami mintha húzta volna jobbra…El is indult arra…Lassan beért az erdőbe. Hirtelen egy kis üveget pillantott meg a földön. Az üvegben valamilyen rózsaszín kőnek a szilánkjai voltak. Kagome felvette az üveget. Valahonnan ismerős volt neki…Kinyitotta, és kivett belőle egy szilánkot…A szilánkból éles, fehér fény tört elő, beborítva a lányt. Mikor a fény elült, Kagome felkapta a fejét. Minden emléke visszatért. Hirtelen hangokat hallott. Ütések hangját, és azt, hogy valaki a földre esik.
- Inuyasha…- suttogta, és elindult a hangok irányába…
***
Inuyasha csak ment, lehajtott fejjel. Észre sem vette az előtte megjelenő nagy, Narakut.
- Nyomorult korcs! Most meghalsz! – ordította, Inuyashának esve.
A hanyou csak ekkor vette észre ellenfelét, de hagyta, hogy az a közeli fának vágja. Nem vette elő a Tetsusaigát, semmit nem csinált, nem védekezett, nem támadott, csak hagyta, hogy a fél démon a fákhoz vágja. Egyre több sebet szerzett, elég súlyosakat, de nem érdekelte…Már semmi sem érdekelte…
- Gyenge vagy, korcs! – kiáltotta a Naraku.
- Fél kézzel végzek veled! – kiáltotta vigyorogva, és újabb csapásra készült…
Ekkor azonban egy kiáltás hallatszott…
- Inuyasha!…
***
Kagome rohant az erdőben, a hangok felé…Hirtelen megpillantotta Narakut, amint Inuyashát egy fához vágja. A fél démon testében érezte az ékkövet. A hanyou semmit sem tett a támadások ellen. Rengeteg sebből vérzett, némelyik nagyon súlyos volt, de látszólag nem érdekelte. Kagome elkezdett felé rohanni.
- Inuyasha!…- kiáltotta.
Inuyasha a hang felé fordult, és Kagomét pillantotta meg, ahogy felé rohan. A lány szeme könnyben úszott…Tekintete ugyanúgy csillogott, mint régen…
- Hát emlékszik!...
Inuyasha elmosolyodott, de ekkor Naraku is észrevette Kagomét, és a lány felé indult. A lánynál csak egy íj, és egyetlen nyílvessző volt, de mikor kilőtte azt, a fél démon elugrott előle, és a nyíl így a földbe fúródott.
- Most véged, te szánalmas halandó! – kiáltotta Naraku, és lecsapni készült.
Ezt látva Inuyasha előhúzta a Tetsusaigát a tokjából, és villám gyorsan a fél démon felé indult. Mikor elérte, egy hatalmas csapással megölte Narakut, viszont a csapás ereje őt is hátra repítette. A földre esett, egyenesen Kagome nyílvesszője mellé. Narakuból semmi sem maradt, csak az ékkő esett a földre. Az üvegben lévő szilánkok egyesültek a nagy darabbal, megtisztítva azt, de ez most sem Inuyashát, sem Kagomét nem érdekelte.
- Inuyasha! – kiáltotta Kagome, és a hanyouhoz rohant, majd lerogyott mellé.
Inuyasha rengeteg sebből vérzett, melyek nagyon súlyosak voltak. Alig lélegzett, de mikor meglátta Kagomét, elmosolyodott.
- Kagome…Emlékszel rám?…- kérdezte halkan.
- Persze, hogy emlékszem…- suttogta a lány, a könnyeit nyelve.
Inuyasha egyre nehezebben jutott levegőhöz, de azért mosolyogva nézett a lányra.
- Ne sírj…Nincs semmi baj…- mondta, majd letörölte a kicsordulni készülő könnycseppeket Kagome szeméből, és megsimogatta a lány arcát.
Kagome megfogta a hanyou kezét. Inuyasha megszorította a lány kezét, de érezte, hogy az ereje elhagyja.
- Ne hagyj itt! – kiáltotta kétségbe esve Kagome, mikor érezni kezdte, hogy a fiú szorítása gyengül.
- Csak téged szeretlek, kérlek…Maradj velem!…- suttogta a sírással küzdő lány.
- Én is szeretlek…- suttogta alig hallhatóan Inuyasha, majd lassan elfogyott az ereje, és elengedte a lány kezét.
Még élt, de már alig volt magánál.
- Szeretlek, Kagome…- suttogta, és utolsó erejével még megcsókolta a lányt.
Kagome viszonozta a csókot, de szemébe könnyek gyűltek.
- Én is szeretlek…- suttogta sírva Kagome.
Inuyasha még egyszer, utoljára elmosolyodott…Majd lehunyta a szemét…Nem lélegzett tovább, nem vert a szíve…Testén fehér fény futott végig…És a következő pillanatban már élettelenül feküdt a földön…
- INUYASHA, NE!!!!!! – kiáltotta Kagome, és zokogva a hanyoura borult.
Ebben a pillanatban ért oda Youji. Megpillantotta az élettelenül fekvő hanyout, és a rajta zokogó lányt, és tudta, Kagome emlékei visszatértek. A lány is észre vette a fiút. Ráemelte könnytől csillogó tekintetét…
- Sajnálom…- suttogta.
Youji már biztos volt abban, hogy Kagome a régi…És tudta, ez azt jelenti, hogy az ő szerelmük is véget ért…
Ebben a pillanatban Mirokuék is megérkeztek. Mind a halott Inuyashára néztek…Sango és Shippou sírni kezdett, Miroku is kitörölt néhány könnycseppet a szeméből…
Kagome végig nézett rajtuk, majd a mellette lévő, földbe fúródott nyílvesszőn akadt meg a tekintete. Lassan kihúzta a földből…Inuyashára nézett…Majd elmosolyodott…
- Nem leszel egyedül…Veled megyek…- suttogta, miközben könnyei az arcán csorogtak, majd barátaira nézett.
- Viszlát…Figyelni fogunk titeket odafentről…Vigyázzatok magatokra…- mondta mosolyogva, miközben könnyei csorogtak.
A többiek rájöttek, mire készül a lány, de nem tudták megakadályozni. Elindultak Kagome felé, de ekkor a lány a magasba emelte a nyílvesszőt…És saját testébe döfte…Rajta is fehér fény futott végig, majd Inuyashára esett…Immár halottan…Mirokuék ekkor értek oda…Látták a két szerelmes arcán felderengő mosolyt, az utolsó arckifejezést, ami arcukon volt, mikor meghaltak…Ekkor már mindenki sírt…
Ekkor azonban Inuyasha és Kagome testéből kiemelkedett két lélek…És a két lélek összeforrt…Majd úgy indult el az ég felé…
- Legalább együtt vannak…- suttogta Sango.
Miroku csak bólintott, és átölelte a lányt…
The End
Köszy annak, aki elolvasta!
Ha van valamilyen véleményed a történetről, a keiko@citromail.hu e-mail címre írd meg!
Köszy!
Keiko | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
