Kagome és Kouga
By: Madako
- Kagome várj már!
- Ugyan miért? Menj csak vissza a te drága Kikyodhoz. Rám itt úgy sincs szükség.
- Ez nem igaz! A többieknek szüksége van rád!
- Ja a többienek? Jó majd meglátogatom őket!
- De…Nekem is.-suttgta. De Kagome ezt már nem hallhatta mert indult a kút felé. Lélekszakadva futott. Kicsit megállt pihenni. Két gyorsan közeledő ékkőszilánkot érzett. Nemsokára megérkezett Kouga.
- Szervusz Kagme drágám. Mia baj? – kérdezte mivel észrevette, hogy Kagome sír.
- Jaj Kouga! Én olyan szerencsétlen vagyok. Rám senkinek sincs szüksége!- panaszolta.
- Dehogynem! Nekem és a falkámnak is! De főleg nekem!-ezzel a mondattal átölelte Kagomét. Kagome eltolta magától a farkas szellemet.
- Sajnálom Kouga! De én Inuyashát szeretem. – mondta szomorúan.
- Nem érdekel! – kiáltotta Kouga. – Majd megszeretsz ha velem fogsz élni!
- Rendben! – mondta egy kis mosollyal a száján Kagome.
- Akkor gyere. – azzal a hátára vette Kagomét. Hamar elérkeztek a farkasveremhez.
- Hello Hugi! Végre itt vagy köztünk! – hallotta Kagome a farkasok köszöntéseit.
Kagome örült, hogy ilyen szívélyességgel fogadják. Ő is visszaköszönt.
- Itt van számomra egy külön verem? – kérdezte Kagome.
- Hogyhogy hát nem velem alszol? – kérdezte meglepetten Kouga.
- Mi? Várj én nem azt mondtam, hogy most rögtön kezdjük el a szeretést. – tiltakozott Kagome.
- Ó értem de van egy. – mondta kisé szomorkásan Kouga.
- Jaj Kouga kérlek ne legyél szomorú. Csak tudod nekem idő kell. – mondta a lány.
- Rendben! – mondta vidámabban a farkasfiú. – Ott bent van a verem amit kérdeztél. – mutatott a farkasverem hátuljába.
- Köszönöm Kouga. – mondta hálásan a lány. És már be is ment a verembe. De szinte azonnal ki is jött. – Húúúúú iszonyúan hideg van odabent! Brrrr!!!
- Nos akkor mégiscsak velem fogsz aludni. – mondta egy mosollyal az arcán Kouga.
- Igen úgy tűnik. – mondta Kagome is mosolyogva
Elérkezett az este addigra Kagome az összes farkassal és gazdáikkal megismerkedett és összebarátkozott.
- Kouga kérlek ne kövess most! – mondta a lány a fiúnak.
- De miért? – értetlenkedett Kouga.
- Azért mert fürödni megyek. – mondta kisé kelletlenül Kagome.
- Ó!! Értem. – mondta a fiú. – Akkor megvárlak a bejáratnál.
- Rendben! – és egy puszit adott Kouga arcára.
A tónál
- Hmm. Nem is olyan rossz srác ez a Kouga. – elmélkedett Kagome miközben a ruhájából bújt ki. – Lehet, hogy félreismertem? Talán tényleg szeret és nem csak azért kellek neki mert látom az ékkőszilánkokat? – mondta magában. Nem is sejtette, hogy vetkőzését valaki egész idő alatt figyelte.
Kagome bement a vízbe és megállapította, hogy a víz hőmérséklete pont jó. Tett néhány hosszt a vízben. Mikor megfordult, hogy kimenjen a vízből Kougát látta maga előtt.
- Jesszusom Kouga a szívbajt hozod rám! – kiáltott.
- Bocsáss meg de nem tudtam neked ellenállni. – mondta s közben végigsimította Kagome vállát. A gyengéd érintéstől Kagoménak végigfutott a hátán a hideg. Majdnem elolvadt attól a gyengédségtől amelyet Kouga fürge ujjai okoztak vállán.
- Kouga miért csinálod ezt? – kérdezte suttogva Kagome.
- Mert szeretlek. – suttogta vissza Kouga. Ajka egyre közeledett Kagomééhoz majd végül teljesen összeforrtak. Kouga lágyan átölelte Kagome derekát Kagome pedig a fiú nyakát. Mikor ajkuk szétvált mélyen egymás szemébe néztek.
- Kouga mi lesz Ayaméval? – kérdezte a lány. Kouga elengedte a lányt.
- Ayame meghalt. – fordult el.
- Bocsánat. – suttogta Kagome majd hátulról átölelte Kouga meztelen felsőtestét. – Nem akartalak megbántani ezzel. – suttogta. Kouga megfordult és megcsókolta Kagomét.
- Kagome! – hallatszott egy megrökönyödött hang a part felől. Kagome abbahagyta a csókot és Kouga válla fölött a part felé nézett.
- Inuyasha! – kiáltotta meglepetten.
- Mit keresel itt bolhazsák? – kiáltotta harciasan Kouga.
- Fogd be a szád te kutyák szégyene! – vágott vissza Inuyasha.
- Inuyasha fogd be a szád! – hallatszott Kagome jeges hangja.
- Mi????? – kérdezte megrökönyödve a fiú.- Te véded ezt a , ezt a…
- Igen védem mert rájöttem te soha nem lennél képes kimutatni az érzelmeidet.- vágott vissza Kagome. – Rájöttem, hogy Kouga az akivel boldogan le tudom élni az életemet.
- Vele? – szörnyedt el Inuyasha. – De akkor mi volt az a csók a Kaguyával vívott csatában.
- Az volt, hogy megcsókoltalak mert akkor még szerettelek. – mondta szinte sírva Kagome. – Kérlek Inuyasha hagyj minket békén. Élj boldogan Kikyoval vagy a többiekkel. De engem felejts el. – mondta szomorúan.
- Rendben. – mondta megsemmisülten a fiú. – Már megyek is. - Azzal elballagott.
- Ezt komolyan mondtad? – kérdezte Kouga.
- Igen. – mondta szomorkás mosollyal Kagome.
- Ne aggódj itt vagyok veled. – ölelte át Kouga a lányt. Majd megcsókolta.
- Menjünk vissza mert kezd hideg lenni. – mondta Kagome.
- Rendben. – mondta Kouga. Azzal az ölébe kapta a lányt és kivitte a partra. Ott csendben figyelte a lányt amíg felöltözött majd ő is felvette felsőjét.
- Jesszusom de koszos a ruhám! – mondta Kagome.
- A veremben adok majd egy másikat. – mondta Kouga.
- Köszönöm. – mondta Kagome. Kézen fogva indultak el Kougával a verem felé. Ott Kouga odaadta azt a ruhát amelyet a parton ígért Kagoménak.
- Ez gyönyörű! – álmélkodott Kagome.
- Reméltem, hogy tetszeni fog. – mondta mosolyogva a fiú. A kimonó amit a lánynak adott páratlan volt. Fehér rajta kék, arany és ezüst szálakkal varrt virágok. Hozzá volt egy ezüst színű selyem öv.
- Ez az édesanyámé volt. – mondta Kouga.
- Ó! Ez nagyon szép! Köszönöm szépen! – azzal már bújt is ki iskolai egyenruhájából. Kouga odanyújtott a ruhát. Kagome elvette és nagyon óvatosan nehogy elszakítsa belebújt.
- Várj az övet majd felkötöm én! – mondta Kouga s nem túl szorosan rákötötte Kagome derekára. – Gyönyörű vagy benne. – mondta.
- Nagyon köszönöm! – mondta Kagome. Majd kezét a szája elé rakva hatalmasat ásított. – Elnézést kifáradtam ma. – mondta.
- Semmi baj! – majd ő is ásított egyet. – Gyere menjünk aludni. Lefeküdtek s kis idő múlva egymás karjaiban szenderedtek el.
Kouga kelt fel előbb s nézte kedvese arcát.
- Milyen gyönyörű mikor alszik! Nem mintha ébren nem lenne az! – gondolta Kouga s kisimított egy hajtincset Kagome arcából. Az érintésre a lány kinyitotta a szemét.
- Bocsáss meg nem akartalak felkelteni. – mondta Kouga.
- Semmi baj. – suttogta Kagome és egy csókot adott Kouga szájára.
- Reggeli puszi? – kérdezte mosolyogva Kouga.
- Miért nem lehet? – kérdezte huncutul.
- Dehogynem. – mondta Kouga egy huncut mosollyal. Majd hevesen megcsókolta Kagomét. A lány lefejtette Kouga feljőjét. De a fiú sem volt tétlen. Már levette az övet Kagome derekáról és a kimonó is félig le volt fejtve a lányról.
- Kouga és mi lesz ha bejönnek a többiek??? – kérdezte Kagome a fiútól aki épp a nyakát csókolgatta.
- Akkor irigykedni fognak, hogy nekem van a legszebb asszonyom az egész világon. – mondta. Majd folytatta Kagome kényeztetését.
- Azért rakok egy varázscédulát a bejáratra s feltápászkodott a puha alvóhelyről. Mikor elvégezte dolgát visszafordult a fekvőhelyükhöz de Kouga nem volt ott. Kagome rémülten fordult körbe, de mikor egy erős de mégis lágy érintést érzett a derekán megnyugodott. Megfordult, de meglepődött mikor Kouga azon nyomban az ajkára tapasztotta a sajátját. De nem törődött vele mert rögtön lehámozta magáról a maradék ruhát és így már teljesen meztelenül állt Kouga előtt. Kouga is leszedte magáról a maradék ruhát és gyengéden magához ölelte kedvesét. Kagome úgy hozzá bújt, hogy minden porcikájuk egymáshoz ért. Ezért elestek de szerencsére Kagome Kougára nem pedig fordítva Kagome felült s megsimította Kouga izmos felsőtestét. Kouga felült és az ölébe vette Kagomét majd gyengéden beléhatolt. Kagome összerándult az ismeretlen érzéstől…..
Kimerülten omlottak egymás karjaiba. Kouga simogatni kezdte Kagome porcelánfehér bőrét.
- Milyen eltérő a színünk. – mondta.
- Nem baj - mondta Kagome.
- Tudom. Nem is azért mondtam. – mosolyodott el a fiú.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Egy szellem!! – hallották a veremből. – Hatalmas. Kagome, Kouga gyertek segíteni nem bírunk vele egyedül.
Gyorsan felkapkodták a ruháikat. ( Kagome az egyenruháját vette fel.)
- Hány ékkőszilánk van benne Kagome? – kérdezte Kouga kedvesét.
- Öt. De mintha ezek nem is abból az ékkőből lennének. Ezek a szilánkok hatalmasak.
- Akkor nehéz dolgunk lesz. Gyerünk hallottátok Kagomét. Adjatok bele mindent. – azzal nekirontott a szörnynek.
- Vigyázz!!! – kiáltott Kagome mert a szörnynek hirtelen kinőtt még két karja, melyek olyan gyorsasággal cikáztak ide oda, hogy még Kouga sem tudta szemmel tartani.
Az egyik kéz megállt Kouga háta mögött és öklével hátba vágta a fiút. Az ütéstől Kouga a földre került.
- Kouga!!!!!!!!!!! – sikította Kagome. – Vedd le róla a kezed!! – kiáltotta mert a szörny el akarta venni a Kouga lábában lévő ékköveket. A szörny felfigyelt a hangra és Kagome felé fordult.
- Ááá. Még több ékkő. – pillantott a Kagome nyakában függő ékkövekre.
- Ezeket ugyan nem kapod meg! – kiáltotta s felkapott a földről egy íjat és egy nyilat. – A legnagyobb szilánkot kell eltalálnom – gondolta s célzott. Eltalálta a szörnyet. Az felüvöltött s porrá lett. Kagome odaszaladt Kougához
- Nem, nem hagyhatsz itt! – kiáltotta.
- Ka..go..me. – nyögte Kouga.
- Hát élsz! – kiáltott boldogan Kagome.
- Igen. – mosolyodott el halványan. Egy köhögő roham tört rá. Majd egy vékony vércsík csordult le a szája sarkából.
- Ne! Kouga! Ne csináld ezt velem! – kiáltotta kétségbe esetten a lány. - Várj mindjárt jövök! – azzal kirohant a veremből. – Vigyázzatok rá! – kiáltott hátra. – Jaj, hol lehetnek?? – gondolkodott. Meglátott egy vékony füstcsíkot az erdőben. – Ez az ezek ők lesznek. – mondta.
- Kagome! – kiáltott Sango. – Hogy vagy?
- Hol van az elsősegély dobozom? – kérdezte sürgetően Kagome.
- Ott a fa alatt. – mutatott egy közeli fának az aljára.
- Köszönöm. – mondta. Odarohant a fához felkapta a dobozt és már indult volna ha valaki nem fogja meg a karját.
- Ne eressz el San.. Inuyasha?? – kérdezte meglepetten.
- Maradj itt. Kérlek. – mondta Inuyasha.
- Nem lehet! Kouga haldoklik kérlek eressz el! Mg kell mentenem az életét! – kiáltotta s kitépte kezét a szorításból.
- Oda viszlek. – mondta Inuyasha s a hátára vette Kagomét .
- Köszönöm. – hálálkodott Kagome. Néhány pillanat alatt oda értek.
- Kagome siess már nem lélegzik! – kiáltották a farkasok.
- Ne! – kiáltotta Kagome s leugrott Inuyasha hátáról. Fülét Kouga szájához emelte. – Lélegzik de alig. – mondta. Azzal kotorászni kezdett a dobozban. – Ez az! – vett elő egy üvegcsét. – Ezt most meg kell innod. – mondta a lány Kougának bár tudta úgyse hallja. A szájába vett egy keveset a folyadékból és Kouga szájába csurgatta úgy, hogy összeért az ajkuk. Kouga egy kis idő múlva nagy lélegzeteket kezdett venni majd kinyitotta a szemét.
- Kagome. – suttogta. – Köszönöm.
- Nem kell hálálkodnod hiszen szeretlek. – mondta a lány.
- Nem az nem lehet. – suttogta Inuyasha.
- Mit keresel itt te korcs? Érdekelt mi van ha meghalok? Örültél volna igaz? – mondta és közben felült. – Fél kézzel elintézlek még ilyen állapotban is. – mondta.
- Nem akarok harcolni. – mondta Inuyasha. – Csak elhoztam Kagomét idáig. Már megyek is. – mondt s indult volna hogy ha nem fogják meg a kezét.
- Inuyasha, köszönöm. – mondta Kagome majd visszaindult a verembe.
- Neeeeeeeeeem!!!!!!!!!!!! – ordította s szeme kezdett vörös lenni.
- Ne, Inuyasha ne csináld! – kiáltotta Kagome. Odarohant a fél szellemhez és rángatni kezdte a kimonója ujját. – Nem változhatsz át nem érted! Nem teheted! Így mindenkit meg fogsz ölni! Még engem is!!! – kiáltotta. De szavai nem jutottak el az immár szellem Inuyashához.
- Ó te jó ég mit egyek. – gondolkodott Kagome. – Meg van! – kiáltotta Kagome s rohant vissza a verembe. Elvett egy nyilat a földről és rohant vissza Inuyashához.
- Sajnálom de meg kell tennem! – kiáltotta s a Szent Nyilat Inuyashába szúrta. A fél szellem szeme visszaváltozott, karmai vissza húzódtak.
- Ka.. go.. me..- suttogta s vér buggyant ki a száján. – Miért? – suttogta elhalóan. Majd végleg lecsukta szemét.
- Mert meg kellett tennem. – suttogta ő is majd hátrébb ment Inuyashától. Egy magas alak lépett Kagome háta mögé. Kagome megfordult és Sesshomaruval találta szembe magát.
- Sesshomaru, te mit keresel itt? – kérdezte meglepetten könnyes arccal.
- Halottam Inuyasha ordítását és azt hogy te is kiáltozol. Ebből arra utaltam, hogy Inuyasha megint átváltozott. Nos a gyanúm beigazolódott. De láttam, hogy te leszúrod. Ezért köszönetet kell mondanom. Mivel megölted nem fog többet az utamba állni. – mondta kifejezéstelen arccal.
- Te, te semmit nem éreztél iránta semmit? – kérdezte Kagome megrökönyödötten.
- Dehogynem. Gyűlöletet. Csak azt éreztem iránta. De neked nem tartozom magyarázattal. Te csak egy halandó vagy. – mondta jegesen.
- Érdekes mégis egy halandó gyerekkel utazol. – vágott vissza Kagome. Sesshomaru lehajolt hozzá és azt mondta neki:
- Semmi közöd az én dolgaimhoz. – azzal hátat fordított és elment.
- Kagome. – szólt oda neki Kouga. – Gyere be kezd hűvös lenni. Kagome elindult befelé. Kouga az ajtónál átölelte és úgy mentek be a barlangba. Így kezdetek együtt egy új életet.
The End |