A krist�lypalota

(by Mozgul)

Sesshoumaru nagy�r meg�llt a sziklafal el�tt �s feln�zett egy kis p�rk�nyra, ahol egy hasad�k ny�lt a szikla belseje fel�.

-         Rin, te maradj itt. – a kisl�ny sz�tlanul b�lintott, majd meg�lelte a nagyurat.

-         Mi a baj Rin? – lehajolt a kisl�nyhoz �s felemelte annak a fej�t �s belen�zett a szem�be.

-         Sesshomaru-sama furcsa az a hely! K�rlek, vigy�zz magadra! – k�ny�rg�tt Rin.

-         Ne agg�dj Rin visszaj�v�k! Meg�g�rem. – azzal felugrott a p�rk�nyra �s elt�nt a hasad�kban. A kisl�ny a sziklafalra meredt �s kez�t morzsolgatva v�rakozott.

-         Ne f�lj! Sesshoumaru-sama tud mag�ra vigy�zni! – mondta Yaken.- Bezzeg h� szolg�l�j�hoz hozz� se sz�lt!! – morogta, majd letelepedett a sziklafal alj�ba.

Egy var�zslat lez�rta a k�ls� vil�got a barlangt�l �s kintr�l nem j�hetett be haland�.

A hasad�k meredeken lejtett, �s hamar elt�nt az a kev�s f�ny, ami a bej�raton �t bejutott.

A s�t�ts�g k�r�l�lelte Sesshoumarut, de ez �t, cseppet sem zavarta.  A szemei �gy is t�k�letesen m�k�dtek, a szagl�sa kiv�l� volt, ak�r csak a hall�sa. Lassan n�mi hom�ly derengett, v�g�l f�nyess�g k�szott el� egy csarnokb�l. Hatalmas terem volt �s a falakon k�rbe krist�lyok milli�i sz�rt�k sz�t f�ny�ket, az eg�sz annyira szikr�zott, hogy szinte megvakult. Behunyta szem�t, hogy legyen ideje hozz�szokni a ragyog�shoz, �m mire kinyitotta �jra, a krist�lyok f�nye al�bb hagyott. Meleg f�ny vette k�r�l �s most volt lehet�s�ge alaposabban k�rbe n�zni. Egy emelv�nyt vett �szre, amin egy �gy volt, �resen.

A padl� sim�ra volt csiszolva �s olyan volt mintha j�gen �llna, a falak ment�n asztalok, sz�kek, mint egy kir�lyi palota tr�nterme, mellette a bej�ratt�l jobbra egy v�zes�s egy kis medenc�be �ml�tt. Vir�gok �sztak a v�z felsz�n�n �s halk zene hallatszott a teremben, majd egyre hangosabban sz�lt. Fiatal l�nyok csoportja l�pett a terembe, akiket egy ez�sthaj� gy�ny�r� n� k�vetet, b�re h�feh�r, szeme aranysz�nben ragyogott ak�r csak Sesshoumarunak. A ruh�ja ez�st �s k�k sz�nekb�l �llt, a haj�ba krist�lyb�l k�sz�lt d�szek voltak t�zve, olyan hat�st keltve mintha ragyogna. Ajka ez�st�s-k�ken csillogott. Homlok�n egy hold alak� jel volt. Fellibbent az emelv�nyre majd elny�lt az �gyon.

Sesshoumaru az emelv�ny el� l�pett majd f�l t�rdre ereszkedve meghajolt az �rn� el�tt.

- L�pj k�zelebb b�tran fiam! – sz�lt Sesshoumaruhoz. – L�gy �dv�z�lve!

-         K�sz�n�m any�m! Sz�ps�ged irigys�gre ingerli a holdat �s a napot is!

-         Sesshoumaru! Ap�dra eml�keztetsz, amikor ilyeneket mondasz! Kelj fel �s mondd mi j�ratban vagy.

-         Mondd el k�rlek, ap�m mi�rt nem hagyta �n r�m a Tessaig�t, �s mi�rt a korcs �cs�mre?

-         Sesshoumaru! – hangja b�natosan b�gott. – Mert ap�tok mindkett�t�ket nagyon szeretett.

-         De Inuyasha kez�be nem ill� a Tessaiga! –v�gott vissza Sesshoumaru.

-         Az sem ill�, hogy ap�d bez�rt engem ebbe a palot�ba! �n m�gsem haragszom r�, vagy r�tok, pedig lenne r� okom. Ap�d b�lcs volt, �s ha haragszol is, az�rt mert egy haland�t szeretett, ne felejtsd el, hogy utols� lehelet�ig �vott mindkett�t�ket.

-         Gyenge volt! Elgyeng�tette a szerelem…

-         Ne mer�szeld ap�dat gyal�zni Sesshoumaru! Most tiszteletet tanulsz! Elkan�szodt�l az ut�bbi id�ben, �gy l�tom!

Az �rn� hirtelen �tv�ltozott hatalmas karcs� feh�r kutyaszellem� �s lecsapta Sesshoumarut az emelv�nyr�l.

Puha l�ptekkel les�t�lt az emelv�nyr�l �s felkapta Sesshoumarut �s a falhoz v�gta, majd oda ugrott megr�zta �s �jb�l a falhoz v�gta, ezt folytatta egy ideig �s mikor m�r Sesshoumaru nem mozdult, abbahagyta a dolgot. Visszav�ltozott azz� a gy�ny�r� n�v�, aki el�tte volt.

Gyeng�den karj�ba vette, majd felvitte az �gyra, �s r�fektette.

-         Most pihenj Sesshoumaru! Holnap majd folytatjuk a besz�lget�st.

-         K�sz�n�m, hogy eml�keztetsz, a j� modorra any�m! – majd bele�jult a p�rn�kba.

-         �! Fiam! – az �rn� n�m�n k�nnyezett.

M�snap reggel miut�n Sesshoumaru fel�bredt, az anyj�t l�tta f�rd�zni a medenc�ben.

Nem �rtette, hogy hagyhatta el az apja ezt a t�k�letes asszonyt, egy haland��rt.

Az �rn� kecsesen kilibbent a partra, �s a szolg�l�k gyorsan fel�lt�ztett�k.

-         L�tom, fel�bredt�l! Hogy �rzed magad? – k�rdezte az �rn�.

-         K�sz�n�m any�m, j�l!- mondta, b�r minden tagja sajgott, de soha nem ismerte volna el.

-         Ne firtasd ap�d sz�nd�kait fiam, b�r ha gondolkodn�l, �s nem hagyn�d, hogy elvak�tson a gy�l�let, tudhatn�d mi�rt d�nt�tt �gy… Inuyasha, ap�d r�sze, ugyan �gy, mint te. Ap�tok soha nem hagyn�, hogy elpuszt�ts�tok egym�st… Nem mondom, hogy bennem soha nem volt gy�l�let a m�sik asszony ir�nt, de mit �rtem el vele?

-         Nem volt joga bez�rni t�ged ide! – suttogta maga el�.

-         Az volt a legjobb dolog, amit csak tehetett, hiszen szeretett engem, de amikor a mifajt�nknak elveszi az esz�t a d�h, a b�nat, a keser�s�g, k�pesek vagyunk az eg�sz vil�got felperzselni… Ne okold Inuyash�t semmi�rt, nem az � hib�ja, ami t�rt�nt.

-         De a haland�k gy�ng�k any�m �s � folyton p�tyolgatja �ket…

-         � igen, a haland�k…Ki az a kisl�ny a sziklafal el�tt?

-         �… Rin, meg�lt�k a farkasok, de �n fel�lesztettem…

-         Ap�d kardja, ami megsz�l�tott t�ged fiam ugye? 

Sesshoumaru eln�zett anyja mellett �s nem sz�lt semmit.

-         Adok egy aj�nd�kot neked fiam! – el�vett a ruh�j�b�l egy feh�ren csillog� krist�lyg�mb�t, kez�be fogta, �s forgatni kezdte. A krist�ly �ttetsz� lett, majd teljesen kitisztult.

-         N�zz bele fiam �s megtudod, a m�ltat, a jelent, a j�v�t, hogy ki merre j�r, ez nagy el�nyt az ellens�geiddel szemben.

-         K�sz�n�m Any�m! – az anyja szavai elgondolkodtatt�k, Inuyasha meglehet�sen indulatos �s ezt eddig a haland� v�r�nek tulajdon�totta, de az hogy a saj�t anyja is elvesztheti a fej�t fel sem mer�lt benne. Inuyasha szint�n ragaszkodik egy haland� l�nyhoz, ak�r az apjuk. Vajon � kihez hasonl�t jobban?

Sesshoumaru felkelt �s elb�cs�zott anyj�t�l. Amint a kij�rat fel� k�zeledett meghallotta a kinti vil�g hangjait. Meghallotta, hogy Rin megint bosszantja Yakent �s hogy Aunt a s�rk�ny morogva, �vja a kisl�nyt. K�l�n�s �rz�sek kavarogtak benne. Tudta, hogy valami�rt k�t�dik a kisl�nyhoz, hogy �vnia kell. Majd meghallotta a sikolyt!

Vill�mgyorsan kint termett a p�rk�nyon �s elkezdte keresni a kisl�nyt, a k�zeli erd�ben volt, hallotta �s �rezte a szag�t is, �s �rezte a v�r szag�t is…

Rin rohant a f�k k�z�tt a s�rk�ny fel� nyom�ban a hatalmas vadkanokkal, h�rom �ri�sira n�tt vadkan, habz� sz�jjal loholt m�g�tte �s m�r szinte el�rt�k a kisl�nyt, mikor a semmib�l lecsapott egy vill�mszer� valami, �s az egyik vadkan kett�v�lt. Sesshoumaru felkapta a kisl�nyt �s elindult vele a s�rk�ny fel�, r�dobta a h�t�ra gyorsan, v�gign�zte, nincs-e rajta valami s�r�l�s, de csak a karja v�rzett egy kicsit, majd �gy sz�lt:

-         Aunt vidd inn�t Rint messzebbre, �n mindj�rt j�v�k… Rin szereted a diszn�s�ltet?

-         Mi? Igen Sesshoumara-sama!!- mondta ijedten a kisl�ny, szorosan kapaszkodva a s�rk�ny nyak�ba.

Miut�n a s�rk�ny felemelkedett a f�ldr�l Sesshoumaru szembe fordult a k�t vaddal.

Energiakorb�cs�val fel�j�k csapott, de nem ijedtek meg, hanem megpr�b�lt�k becserk�szni oldalr�l �t. Felugrott a leveg�be majd �jra lecsapott az egyikre, lev�gva a fej�t. A m�sik iszony� d�hbe gurult, �jra �s �jra nekiment Sesshoumarunak, akinek �pp id�ben siker�lt f�lre ugrania. Az utols� vadkan k�l�n�sen neh�z eset volt, hi�ba csapott r�, nem pusztult el.

V�g�l a m�rgez� karmait haszn�lta, felhas�totta a vadkan hasfal�t… az �llat hatalmasat vis�tva elter�lt a f�ld�n.

-         Sesshoumaru Nagy�r! Sesshoumaru Nagy�r! H� szolg�d keres t�ged! Sesshoumaru…

-         Itt vagyok Yaken! H�t te mi�rt nem vigy�zt�l Rinre? – fenyeget�en elindul fel�.

-         Sesshoumaru Nagy�r kegyelmezz! Ez az oktalan j�sz�g elbitangolt az erd�be.. �s nem figyelhetek mindig r�, hiszen nekem t�ged kell v�rni Nagyuram!!!

Sesshoumaru felr�gta Yakent majd nyugodt, szinte suttog� hangon megsz�lalt:

-         Ez volt az utols� eset Yaken amikor, megbocs�tom a bakl�v�sed!  A t�voll�temben a te felel�ss�ged vigy�zni Rinre! Ha csak egy haja sz�la is megg�rb�l, im�dkozz gyors hal�l�rt! Meg�rtetted?

-         Igen Nagyuram!!! Meg�rtettem!

-         – az az ostoba k�ly�k fogja egyszer a vesztemet okozni! H�t m�r csak erre vagyok j�, dajk�nak? –gondolta mag�ban Yaken

-         Helyes akkor most viszek neki h�st. Ma b�ntet�sb�l te k�sz�tesz vacsor�t neki Yaken,!– feldobta az egyik �llatot a v�ll�ra �s elindult.

-         Vajon most mit tehet Inuyasha? – gondolta Sesshoumaru, - Este megn�zem a g�mbben.

Rin boldogan szaladt el�j�k, hosszasan �t�lelte Sesshoumarut.

-         Tudtam, hogy vigy�zol r�m Sesshoumaru-sama!

-         �g�rd meg, hogy t�bb� nem m�sz el �gy, hogy nincs valaki a k�zeledben! Legal�bb Yakent vidd magaddal, alantas kis f�reg, de tud r�d vigy�zni.

-         Agg�dt�l �rtem Sesshoumaru-sama? – hatalmasra nyitotta szemeit Rin.

-         Gyere Rin hoztam neked malacot… Yaken elk�sz�ti neked.- v�ltott t�m�t Sesshoumaru.

-         K�sz�n�m Sesshoumaru-sama! – boldogan ugr�ndozott el�tte.

Este, mikor m�r mindenki elaludt, Sesshoumaru el�vette anyja aj�nd�k�t �s belen�zett a g�mbbe. Megl�tta Inuyash�t, ahogy a t�z mellett �l �s figyeli, hogy alszik a l�ny, akit szeret…