Hatalom, ami a birtokomban van

Kagome és Inu Yasha már megint veszekedtek. Most azon kaptak össze mi a legnagyobb hatalom.

-Te tuskó! Erővel semmire se mész! Lehet, hogy az ellenségeidet le tudod győzni, de akkor a szíved üres marad! A szeretet nélkül semmire sem mész!

-Buta lány! Erő nélkül Naraku bármikor megölhet! A szeretet mit sem ér!

Kagome-ban ez a mondat után egy világ omlott össze.

-Olyan vagy, mint Sesshomaru! Lelketlen. Ha a szeretet mit sem ér a számodra nekem itt nincs helyem. Még a bátyád is jobb nálad. Ő legalább szereti Rin-t! Elmegyek és ne is, keress!

-Menj csak! Ostoba halandó.

-Sesshomaru!

-Igen?

-Vigyél magaddal!

-Kagome ne!

-De elmegyek, akárki, akármit mond. Remélem, látjuk még egymást Sango, Miroku, Shippou és Kirara!

-Mehetünk?

-Igen.

-A és U vigyétek Rin-t és Kagome-t!

A kétfejű állat bólintott egyet és magára kapta a két lányt. Amint eltűntek Sango rögtön ordibálni kezdett.

-Inu Yasha! Te tuskó te barom elüldözted! És tudtad, hogy neki van igaza! Elmegyek! Ki jön velem?

-Én jövök!

-Én is!

-Akkor mindenki jön. Viszlát Inu Yasha.

Kagome-ék eközben a magasban haladtak.

-Mi a baj Kagome-chan? –kérdezte Rin kislányos ártatlansággal.

-Elmondom, de csak akkor, ha megígéred, hogy nem adod tovább senkinek.

-Megígérem!

-Hát jó. Én szerelmes vagyok Inu Yasha-ba de ő nem tud vagy nem akar szeretni és ez nekem nagyon rosszul esik!

-Értem és ezen, könnyen segíthetünk.

-Hogyan?

-Neked kell legyőzni Narakut, mégpedig a szeretet erejével. A szeretet a legnagyobb hatalom, ami a tiéd lehet. Nem erő nem más.

-Igazad van. De kitől tanultad ez a sok mindent?

-Hát Sesshomaru-sama-tól!

-Értem. Sesshomaru!

-Igen?

-Vigyél Naraku-hoz.

-Ha ezt kéred… Tessék, itt is vagyunk. Na mi mentünk!

-Köszönöm. Viszlát!

Kagome bement. Rögtön meghallotta Naraku hangját.

-Mi van kislány, nem hoztad magaddal a házikedvenced?

-Vak vagy? Nem, nem hoztam magammal.

-Hahaha! Így sokkal könnyebben megöllek.

-Tévedsz.

-Kagura! Öld meg.

-Igen Naraku!

-Nem lesz az olyan könnyű!

Kagome kilőtt egy nyilat. De nem egyszerű nyíl volt, hanem amire Kagome a könnyét ejtette. Átment Kagura-n akinek a teste szétporladt.

-Kanna!

Kagome a kislányt is megölte.

-Most te jössz Naraku!

-Lehet, hogy megölted az inkarnációim, de engem nem tudsz!

-Dehogyis nem!

-Na ne röhögtess! És mégis hogyan?

-A világ legnagyobb hatalma a kezemben van.

-És mégis mi az?

-A szeretet.

-Hazugság!

-Nem hiszed? Bebizonyítom!

Kagome átszúrta a tenyerén az utolsó nyilat és kilőtte Naraku felé. A szellem teste semmivé lett. A miko megkapta az ékkövet. Megtísztította.

„Most visszamegyek Inu-ékhoz!” Kagome fél napig kereste őket, amikor meglátta a bánatos hanyou-t.

-Hát te? Mit csinálsz itt egyedül és a többiek, hol vannak?

-Én gondolkozom azon, amit mondtál és a többiek, itt hagytak.

-Na és mire jutottál?

-Beláttam, hogy neked van igazad és tudok szeretni.

-És ki az, akit szeretsz?

-Te… Csak te…

-Én is szeretlek. Be is bizonyítom.

Kagome megcsókolta Inu-t.

-Gyere, keressük meg a többieket.

-Sajnos nem lehet. Előtte meg kell ölnünk Naraku-t.

-El lehet felejteni. Már megöltem és az ékkő is nálam van!

-Komolyan?!?!

-Igen, méghozzá a szeretet erejével.

-Mutasd meg a kezed, hisz’ vérzik!

-Nem fontos…

Kagome elájult.

„Azonnal elviszem Kaede anyóhoz” Három másodpercen belül ott is voltak.

-Mikor a lány magához tért Inu bemehetett hozzá.

-Mi a baja?

-Túl sok erőt kivett belőle Naraku megölése és a Shikon No Tama megtisztítása.

-Inu… Yasha… Itt vagy?

-Igen itt vagyok.

-Gyere, ide kérlek…

-Még valami?

-Fogd meg a kezem, kérlek!

-Szeretnél még valamit?

-Igen… Kerítsd elő Sango-ékat.

-Azonnal indulok.

Inu Yasha két napig kereste őket mire végre megtalálta azt a falut, ahol épp voltak.

-Sango! Miroku! Shippou! Itt vagytok?

-Igen itt vagyunk. Mit akarsz?

-Kagome látni szeretne titeket.

-És ő hol van?

-Kaede anyónál.

-Indulás!

Sango-ék siettek, ahogy tudtak. De sajnos elkéstek. Kagome ismét ájultan feküdt. Inu Yasha odament hozzá és ismét megfogta a kezét.

-Kagome! Fel kell kelned! Itt vannak Sango-ék is! Ébredj!

-Szerintem hagyjuk magukra egy kicsit őket! Kifelé Miroku!

Amint kiértek a házból Shippou máris nyavalyogni kezdett.

-Miért kellett kijönnünk Sango? Vissza akarok menni!

-Nem mész vissza!

-Miért neeeeeem?

-Mert magukra kell hagynunk őket. Inu Yasha-nak hatalmas bűntudata van, mert Kagome miatta sérült meg.

Beesteledett. Inu-t és Kagome-t külön kunyhóba helyezték át. Inu Yasha nem aludt csak Kagome-t figyelte, hátha felkel.

8nap telik el így. Kagome alszik, Inu Yasha nem eszik, nem iszik, nem alszik csak Kagome-t figyeli.

-Kagome… Igazán felébredhetnél…

-I… Inu Yasha… Itt vagy?

-Igen itt vagyok… Most ne beszélj…

-D…De m…még e…el ke…kell mond…mondanom valamit mielőtt meghalnék…

-Ne mondj butaságokat. Fel fogsz épülni…

-Tévedsz… Nem fogok fölkelni innen soha… Azt szeretném mondani…

-Nem kell… Én is tudom mit akarsz mondani… Szeretlek!

-Én is…

Kagome ajkait ez a két szó hagyta el, mielőtt lecsukta volna örökre a szemeit…

-KAGOME!!!! Neee!

A kiáltásra a többiek is bejöttek. Amint meglátták a síró Inu Yasha-t tudtak, nagy a baj. Inu felkapta a lány testét. Rohant, ahogy csak a lába bírta. Ahhoz a tóhoz vitte, ami mellett kicsi korában élt. Az apja vére belefolyt, így varázserővel bírt. Odaért. Óvatosan beletette a lány testét a vízbe. Kagome-ba visszatért az élet. Nagyon boldogok voltak. A fiatalok hangot hallottak a hátuk mögött.

-Csak az igaz szerelem győzheti le a gonoszt!

-Köszönöm apa…

        The End

By: Satsuky