Shippou szerelme

Ez a történet egy zord téli napon kezdődöt...

Hőseink ballagtak az erdőben, mikor hatalmas nagy hóvihar keletkezett...

A hideg téli szél az útjukat álta... akár mennyire is próbáltak elörre haladni nem jártak nagy sikerrel...

Inuyashát nem foglalkoztatta az időjárás, csak tepert elörre, majd hátranézett és látta, hogy Kagome teljesen átvan fázva.

- Kagome fázol? - kérdezte.

- Nem nincs semmi bajom. - Hallatszott a válasz.

- Nem tudsz becsapni látom rajtad!

- Én csak Shippou miatt aggódom, úgy remeg.

- Hát jó, akkor keressünk egy barlangot, ahová behúzódhatunk.

Alig pár méterrel arréb, már rá is bukkantak egy barlangra. Mindannyian bevonultak. Bizonyára valaki nem rég megszálhatott ott, mert tüzifát találtak bent.

Inuyasha és Miroku gyorsan tüzetrakott. Kicsit beszélgettek majd Sango és Miroku aludni vonultak. Inuyasha és kagome még párpercig folytatták a társalgást, majd ők is nyugovóra tértek. Shippou nem tudott elaludni, csak ült a tűz mellett és nézte a többieket. Miroku és Sango együtt feküdtek... látszott hogy a szerzetes keze mozog a takaró alatt...

- Jellemző... Miroku... még szerencséje, hogy Sango mélyen alszik. - Mondta Shippou halkan, majd tovább nézelődött. Inuyasha és Kagome... ők is kettesben vannak... Inuyasha átöleli Kagomét és úgy alszik, látszik rajtuk, hogy mennyire szerelmesek.

Shippou magában tünődött..

* Mindenki olyan boldog. Mindenki megtalálta élete nagy szerelmét. Én meg itt vagyok egyedűl egyes egyedűl. És mi lesz ha legyözzük Narakut? Akkor elválnak útjaink. Sango és Miroku együtt maradnak, Inuyasha és Kagome is , és én..? Én akkor is ittleszek egyes egyedűl... mi lesz velem?* - Shippou szeméből egy könnycsepp csordult ki majd azt követte még 1 és még 1 míg halk zokogásba kezdett... elfáradt behunyta szemeit és elaludt.

Másnap reggel...

- Hé keljetek fel!!! Miroku, Sango, Shippou ti hétalvók ÉBRESZTŐŐŐ! - keltegette Inuyasha a többieket.

- Áhhm... olyan szépet álmodtam... - Mondta Miroku.

- Ühüm... Miroku nem felejtettél rajtam valamit...? - Kérdezte Sango, majd felpofozta a tapír szerzetest.

- Jó reggelt! - ébredezett Shippou.

- Neked is, Shippou. - Válaszolt Kagome.

Shippou feltápászkodott kiment a barlang bejáratához majd kinézett... gyönyörködött a tájban, a gyönyörű hólepte tájban... majd hírtelen eszébe jutott a tegnap este, amiken tünődött majd elszalad.

- Shippou, Shippou hová mész? - Kiabálta utánna Kagome, de sajna már késő volt, mert Shippou eltünt a nagy fehér tájban.

- Inuyasha Shippou elment, és nem tudom hová... még csak azt sem, hogy miért. - aggodalmaskodott Kagome.

- Biztosan csak levegőzni ment, vagy egy kis magányra vágyik, várunk itt egy kicsit, hátha viszajön és ha nem, akkor elindulunk megkeresni. - Nyugtatta meg Inuyasha.

- Rendben. - hallatszott a válasz Kagométól.

***közben***

Shippou csak futott... majd megállt és legugolt egy fa tövében.

- Nekem miért nem lehet szerelmem?

Miért vagyok ilyen kicsi, ha nagyobb lennék én is olyan boldog lehetnék, mint Inuyasha és Miroku. - Zokogta a róka fiú.

Minden nagyon csöndes volt... még a madarak sem csiripeltek, de egyszercsak valami megtörte ezt a nagy csendet.

*Egy dal... valak énekel... milyen szép... vajon ki lehet az?* - mondta Shippou. ( magában. )

Óvatosan kikukucskált a fa mögül és látta hogy a fa másik tövében ott ült egy kislány és halkan énekelt.

* De szép... és milyen szépen énekel... * - csodálta Shippou a lánykát.

De véletlen rálépett egy faágra, mire az reccsent egyet.

A lány hátranézett és meglátta a kis rókát, majd elsikította magát ettől Shippou ijedt meg és ő is sikított egyet és visszahúzódott a fa mögé.

A lány nagyon meglepődött és kíváncsi volt ki van a fa mögött ezért oda ólálkodott az ilyedt rókához.

- Szia! - köszönt rá a lány.

- Hüh..? Szia. - köszönt vissza Shippou kissé meglepetten.

A leány leült Shippou mellé... majd rámosolygott... ettől a rókácska elpirult és visszamosolygott.

- Te ki vagy? - kezdte a beszélgetést a lányka.

- Én... én... Shippou és te?

- én Mitzuki. Hogy-hogy egyedűl vagy?

- Tulajdonképpen nem vagyok egyedűla barátaim a barlangban várnak, csak egy kicsit magányra vágytam.

- ühüm... értem...

- És te? Miért vagy egyedűl? Hol vannak a szüleid?

- A szüleim... nos, ők nincsenek. Anyukám nem rég talált egy furcsa követ. Azt mondta, hogy az a szent ékkő 1 szilánkja és hogy nagyon értékes, ezért vigyázni akartunk rá. Úgy volt, hogy a legközelebbi faluba visszük a paphoz, hogy vigyázzon rá és óvja meg a démonoktól. Ehhez átkelett vágnunk az erdőn... de egysercsak egy hosszú, fekete hajú bácsi termett elöttünk akinek furcsa pók akú égés volt a hátán. Megtámadott minket elvette a szüleimtől a sziánkot és megölte őket, annyira megilyedtem, hogy gyorsan elfutottam, szerencsére nem futott utánam... és hát, most itt vagyok. Ez körülbelűl 1 hete volt. - Mesélte ... . Majd hullottak a könnyek a szeméből.

- Ne sírj! Én ismerem azt a gonosz embert aki ezt tette veletek én és a barátaim megkeressük őt és mindenért megfizet. De kérlek, ne sírj! - Próbálta vígasztalni Shippou a lányt.

- Komolyan? Megtennétek?

- Persze!

- Jajj olyan boldog vagyok! - Örvendezett a lány, majd megölelte Shippout.

- Akkor hát minden rendben.

- Igen.. de te majd visszamész a barátaidhoz és én megnt ittleszek egyedűl... annyira félek.

- Nem kell itt maradnod! Gyere, tarts velünk!

- Komolyan?! És a barátaid nem lesznek mérgesek?

- Biztosan megértik majd, vagy ha nem, majd elverem őket úgyis én vagyok a legerősebb köztük! - dícsérkedett Shippou.

- Jajj Shippou!!! Olyan jó!! Annyira örülök!!! - örvendezett megint a kislány majd ismét megölelte a rókácskát.

- Gyere Induljunk!

- Oké!

Elindultak hát a többiekhez.

Shippou bemutatta a lányt Inuyasháéknak elmesélte nekik a lány szomorú történetét. Mindenki egyetértett abban, hogy a lány tartson velük.

( Inuyasha 1 kicsit még akadékoskodott... de Kagome rábeszélte.)

El is indultak immár 6-an Naraku keresésére.

Sango és Miroku legelöl, Kagome és Inuyasha középpen, és a sor végén pedig Shippou és Mitzuki.

Lassan elkezdett szállingózni a hó... Shippou gyönyörködött a lányban, holló fekete hajában, gyönyörű szemében.

Mitzuki megszólalt.

- Szeretlek Shippou! - súgta.

Shippou elpirult majd mosolygott.

***Ennél jobb már nem is lehetne.***

Vége!