„Sesshoumaru �s a l�ny, akit szeretett”

Fanfiction by Inutaisho

Sesshoumaru egyed�l s�t�lt az erd�ben.

Mint eddig m�r sokszor, megint Naraku miatt bosszankodott.

-Az a nyamvadt korcs! Ezt m�g nagyon megb�nja! �h a francba! Ez olyan sz�nalmas!-mondta mag�ban �s csak ment tov�bb. P�r �r�val k�s�bb m�r az id��rz�k�t is elvesztette, annyira belemer�lt a jobbn�l-jobb tervek kiagyal�s�ba, amiben persze mind Naraku m�resre tan�t�sa szerepelt. M�r azt se tudta merre megy �s hogy mi�rt, csak ment. Mikor elf�radt leheveredett egy fa t�v�be. Nemcsak sebes�lt volt, de f�radt is, �s d�h�s, nagyon d�h�s!

„Csak egy kicsit pihenek, azt�n megyek is tov�bb!”-monfta mag�nak, de azt�n m�gis elnyomta az �lom.

*

Ezalatt egy l�ny is s�t�lt az erd�ben. �ppen vir�got szedett, hogy visszavigye a faluj�ba. Direkt nem az �sv�nyen haladt, mert ott nem n�nek olyan sz�p �s k�l�nleges n�v�nyek.

Egy ideig ment, itt-ott meg�llt �s leszederr egy-egy sz�p darabot.

Azt�n kicsit k�s�bb egy bokor mellett megl�tott egy gy�ny�r� vir�got.

�rvendezve szaladt oda, hogy leszedje. „Mekkora szerencs�je van! Ilyen sz�pet nem tal�lni mindenhol!”

�ppen lehajolt �rte hogy leszedje, mikor valamin megakadt a szeme.

Szemben a f�k k�zt, egy hatalmas fa t�v�ben egy alakot l�tott. Lassan k�zelebb s�t�lt hozz� �s elkerekedett a szeme.

-Sesshoumaru-sama!-suttogta halkan.

Lassan 12 �v telt el az�ta hogy utolj�ra l�tta, m�gis a mai napig �l�nken �lt benne a csendes, nyugodt �s olykor kegyetlen szellem k�pe, �s most egyszerre itt van el�tte.

R�ad�sul ilyen ismer�s helyzetben. El sem b�rta hinni! Odas�t�lt mell�.

Mikor el�sz�r tal�lkozott vele, pontosan ilyen volt!

Csak � akkor m�g eg�szen kisl�ny volt! De m�g a helysz�n is stimmel. Egy erd�ben. Sesshoumaru egy fa t�v�ben �s � egy fa m�g�l lesi! Tiszt�n eml�kezett mindenre!

„� Istenem! Milyen sokszor k�rtem hogy b�rcsak itt lenne �s akkor erre most itt van!”

-De mi�rt hagyt�l magamra Sesshoumaru-sama?-k�rdezte halkan �s �sszerezzent, mikor megl�tta, hogy a szellem megmozdul.

*

Sesshoumaru kinyitotta s szem�t �s k�r�ln�zett. Az erd� nyugodt volt �s csendes. Azt�n hirtelen megpillantott maga mellett egy fiatal l�nyt. D�h�sen fordult fel�, de ekkopr furcsa �rz�s fogta el.

�s mikor alaposabban szem�gyrevette a l�nyt neki is elkerekedtett a szeme.

-Sesshoumaru-sama.....!-mondta a l�ny �s �t�lelte.

Sesshoumaru zavartan b�mult maga el�.

-Az nem lehet hogy te vagy........-suttogta halkan.

-De, �n vagyok!-felelte a l�ny mosolyogva.

-Rin!-mondta Sesshoumaru halkan �s megsimogatt a l�ny m�g mindig k�cos haj�t.

-Igen?

-Te...........te m�r......

-Feln�ttem! Ezt akartad mondani ugye? De Sesshoumaru-sama! Mi�rt hagyt�l itt?

-Csak a te �rdekedben tettem! Ha velem maradsz, nem lett�l volna biztons�gban! Meg�ltek volna!-felelte Sesshoumaru �s elford�totta a fej�t. Egyideig n�m�n �ltek egym�s mellet, majd Rin megsz�lalt:

-�gy hi�nyozt�l Sesshoumaru-sama!-mondta boldogan �s hozz�b�jt a d�monhoz.

Sesshoumaru-nak a l�legzete is elakadt. Nem az�rt mert annyira f�jt neki, az most nem fontos �s egy�bk�nt is j�l t�ri a f�jdalmat.

Most valami eg�szen m�sr�l volt sz�. Valami eg�szen fzrcs�t �rzett. Tal�n......boldogs�got?

„Az nem lehet! Lehets�ges volna hogy nekem is hi�nyzott ez a kisl�ny? De h�t miket besz�lek, hiszen m�r nem gyerek! �h, ez olyan bonyolult!”-gondolta mag�ban.

Kisv�rtatva Rin elengedte �s fel�llt.

Sesshoumaru fel� ford�totta a fej�t �s r�n�zett.

-Most elmegyek! De azonnal visszaj�v�k!-mondta �s sietve elszaladt.

Sesshoumaru tan�cstalanul n�zett ut�na, majd lehunyta a szem�t �s gondolkodni pr�b�lt.

„Mi �t�tt bel�m? Mi�rt volt olyan �rz�sem hogy sajn�lom hogy elmegy? Hiszen csak egy haland�! �h nem �rtem �n ezt!”

Azt�n kisv�rtatva siet�s l�ptek zaja hangzott fel �s meg�rkezett Rin. Sesshoumaru k�z�mb�sen pillantott fel�je. A l�ny odas�t�lt mell�je,  letette a f�ldre a dolgokat amiket a kez�ben hozott,majd fel� furdult:

-K�rlek mutasd a sebeid Sesshoumaru-sama!

-Minek?

-H�t hogy ell�thassam �ket!

-Arra semmi sz�ks�g!

-�n nem �gy l�tom! K�rlek Sesshoumaru-sama! Kisl�nyk�nt csak a terhedre voltam most hagy legyek a seg�ts�gedre!

Erre azt�n Sesshoumaru nem tudott mit mondani.

Rin ezt igennek vette, ez�rt nekil�tott hogy kitiszt�tsa a sebeket.

Sesshoumaru nem sz�lt semmit. Csak �lt �s azon gondolkozott, hogy mif�le meglepet�sek fogj�k m�g �rni, mikor � m�r azt hitte hogy neki m�r senki sem tud �jat mondani.

�gy f�l �ra m�lva azt�n Rin megsz�lalt:

-Rendben! K�szen vagyok!-mondta �s fel�llt.

Sesshoumaru a l�ny fel� pillantott, majd felvette a fels�j�t �s halkan hozz�tette:-K�sz�n�m!

-Ugyan! Nincs mit!-felelte Rin mosolyogva �s a d�mon gy�ny�r� arany szem�be n�zett. Sesshoumaru elford�totta a fej�t �s az �gre n�zett. Rin letelepedet mell�. El sem hitte hogy annyi �vut�n �jra itt van mellette...

*

Az elk�vetkez� p�r napban Rin minden nap megl�togatta Sesshoumaru-t. Volt amikor csak sz�tlanul �ltek egym�s mellett, de volt amikor besz�lgettek is

Azt�n egy nap Sesshoumaru fel�llt �s elindult kelet fel�.

-V�rj Sesshoumaru-sama! Megint itt akarsz hagyni? Hagy menjek veled!

-Nem hiszem hogy j� �tlet volna!

-De m�r feln�tt vagyok �s tudok vihy�zni magamra! K�rlek hagy tartsak veled! Nem foglak semmiben akad�lyozni �s mindent megteszek amit k�rsz!...........K�rlek!

Sesshoumaru egy ideig n�zte �t azt�n megsz�lalt:

-Ha ez minden v�gyad!-mondta, majd megfordult �s tov�bbindult.

Rin boldogan k�vette.

V�gre megint ott van, ahol mindig is �gy �rezte hogy oda tartozik: Sesshoumaru mellett!

*

R�vid s�ta ut�n r�tal�ltak a helyre ahol Sesshoumaru Jyaken �s Aunt hagyta.

Rin boldogan szaladt oda a s�rk�nyl�hoz �s megsimogatta a nyak�t.

-Sesshoumaru Nagy�r, ki ez a l�ny?-k�rdezte Jyaken.

-Nyisd ki a szemed te ostoba �s r�j�ssz!-vetette oda neki Sesshoumaru.

Jyaken csod�lkozva n�zett a l�nyra, majd elki�ltotta mag�t:

-Rin!

-Szervusz Jyaken-sama!-k�sz�nt neki illedelmesen a l�ny �s tov�bb simogatta Aun-t.

A kis d�mon hatalmas szemeket meresztett r� �s elkezdte faggatni Sesshoumaru-t.

-Sesshoumaru Nagy�r! Hol tal�ltad meg?-k�rdezte k�v�ncsian.

-Nem �n tal�ltam meg, � tal�lt meg engem!-felelte Sesshoumaru.

-�s....�s akkor most vel�nk is marad?

-Szeinted magammal hoztam volna ha nem?

-�, h�t persze hogy nem! Bocs�ss meg Sesshoumaru Nagy�r! M�r megint ostobas�got k�rdeztem!

-Szok�s szerint!-felelte inger�lten Sesshoumaru �s �tgyalogolt rajta.

Rin halkan kuncogott.

„Semmit se v�ltoztak!”-gondolta mag�ban boldogan.

-Gyere Rin! Indulunk!-sz�lt h�tra a d�mon �s elindult az �ton.

Rin megfogta Aun kant�rj�t �s k�vette. Kicsit k�s�bb Jyaken is �szbekapott �s csak �gy rohant ut�nuk nehogy lemaradjon!

*

Eg�szen s�t�ted�sig mentek, meg�ll�s n�lk�l. Rin el�gg� elf�radt, hiszen eg�szen elszokott att�l, hogy naphosszat gyalogolnia kell, de nem tette sz�v�.

Mikor azt�n a napm�r teljesen lement, Sesshoumaru is �gy gondolta, hogy itt az ideje, hogy megpihenjenek. Nem sz�lt egy sz�t sem, csak meg�llt �s letelepedett egy fa t�v�be. Ebb�l tudt�k a t�bbiek hogy �gy hat�rozott, hogy itt t�ltik az �jszak�t.

Rin elindult t�zif��rt, Jyaken pedig kik�t�tte Aun-t egy f�hoz �s mikor a l�ny vissza�rt, a felej p�lc�j�val t�zet gy�jtott. Rin f�radtan �lt le a t�z mell� �s megk�n�lta Aunt azzal a gy�m�lccsel amit m�g �tk�zben szedett. A s�rk�nyl� elfogadt �s boldogan ropogtatta el az alm�t �s egy�b gy�m�lcs�ket.

Sesshoumaru bnem n�zett fel�j�k, � a csillagokat b�multa. Rin odas�t�lt hozz� �s le�lt mell�. A d�mon r�n�zett.

Egy ideig n�zt�k egym�st, azt�n Rin elpirult �s elfordult.

-Most mi bajod van?-k�rdezte t�le Sesshoumaru.

-Semmi! ���.......azt hiszem elmegyek s�t�lni!-felelte Rin �s sietve elment.

Sesshoumaru k�rd�n n�zett Jyaken-re.

-Szeinted mi baja van?-k�rdezte a kis d�mont.

-�, �n azt hiszem sejtem Sesshoumaru Nagy�r! Azt hiszem tudom mi�rt viselkedik �gy!

-J� akkor avass be engem is!-parancsolt r� Sesshoumaru.

�n �gy gondolom Nagyuram hogy a kis Rin igencsak bel�d szeretett!-felelte nagy komolyan Jyaken.

-�gy �rted szerelmes?

-Mi�rt lenne ez olyan furcsa Nagyuram?

-Mert...mert m�g csak egy kisl�ny!

-M�r nem az!-felelte Jyaken.

Ha j�l sz�molok akkor pontosan most 19 �ves!

Erre azt�n m�g Sesshoumaru sem tudott mit mondani. Csak�lt �s gondolkodott mag�ban. Nem is tudta mit k�ne most �rzenie... Ez olyan furcsa....vele m�g sosem t�rt�nt ilyesmi...

Azt�n fe�llt �s �gy d�nt�tt � is elmegy s�t�lni. Sok�ig csak c�ltalanul l�pkedett az erd�ben, majd az esz�be jutott valami.

Megfordult �s elindult az ellenkez� ir�nyba.

*

K�zben Inuyasha-�k �ppen a t�z k�r�l �ltek �s besz�lgettek. Naraku-r�l �s a leg�jabb akci�j�r�l folyt a sz�. Nagyon kellemesen telt az este. J�l elvoltak. Eszegettek �s k�zben az elm�lt napokat t�rgyalt�k.

-Kagome! K�rek m�g!-mondta Inuyasha �s odany�jtotta az �res t�ny�rj�t a l�nynak.

-De Inuyasha m�r 5 t�ny�rral megett�l!

-De m�g akkor is �hes vagyok!

-�h! J�l van! Megyek m�r!-egyezett bele v�g�l Kagome �s elindult vissza a t�sk�j�hoz hogy vigyen m�g Inuyasha-nak egy kis kaj�t. �ppen a t�sk�j�ban kotor�szott, mikor egy er�s k�z megragadta �s felemelte.

Inuyasha meg�rezte az ismer�s szagot �s elindult fel�j�k.

Sesshoumaru felkapta a fej�t �s az�rt m�g odal�kte Inuyasha-nak:

-Nyugi �csk�s! Nem �l�m meg a bar�tn�det, csak k�lcs�nveszem p�r percre!

„P�r percre?”-gondolta mag�ban Inuyasha.

„Mit akarhat Sesshoumaru Kagome-t�l?”

-H� v�rj!-ki�ltott ut�na de addigra m�r elt�ntek.

Kagome k�rd�n n�zett Sesshoumaru-ra.

-Minek hozt�l ide?-mondta �s k�r�ln�zett. Az erd� egy t�voli sark�ban voltak, j� messzire a t�bbiekt�l.

-Mert besz�lni akarok veled!

-Hallgatlak!-s�hajtott Kagome �s letelepedett egy fat�rzsre. Sesshoumaru fesz�lten k�r�lpillantott, majd elkezdte:

-H�t...sz�val...te szereted az �cs�met igaz?

-Nem tudom mi k�ze van ennek a te dolgaidhoz.....

-De szereted ugye?

-J�l van na! Igen! Szeretem!

-�s akkor is szeretn�d, ha tudn�d hogy � eg�szen m�sk�pp szeret t�ged?

-Hogy �rted azt hogy egszen m�sk�pp?-k�rdezte Kagome �rtetlen�l.

Sesshoumaru m�r �pp v�laszra nyitotta a sz�j�t, mikor Kagome k�zbev�gott:-Na j�! Haggyuk a s�ket dum�t! Ink�bb mondd el ny�ltan hogy mi bajod van j�? Vagy nem ez�rt j�tt�l ide?

Sesshoumaru morogva elfordult.

-Most meg mi baj?

-Az hogy nem tudom mit k�ne tennem, mert ez az eg�sz olyan....-de nem tudta elmondani milyen, mert ebben a percben �les sik�t�s hallatszott.

Sesshoumaru felkapta a fej�t!

-Rin!-ki�ltotta �s futva elindult.

„Rin? Az nem az a kisl�ny volt aki r�gen mindenhova elk�s�rte! Lehets�ges hogy most megint.......�h �rtem m�r....”

-Sesshoumaru!-ki�ltott ut�na.

Sesshoumaru megfordult �s r�n�zett.

-Azt hiszem tudom mit akart�l mondani! Erre csak azt tudom mondani, hogy tedd azt amit a sz�ved dikt�l!-mondta neki mosolyogva.

Sesshoumaru b�lintott �s futva tov�bbindult. Mostm�r tudta mit fog tenni! Csak �rjen oda id�ben! Vajon mi t�rt�nhetett?”-gondolta mag�ban k�ts�gbeesetten �s csak futott tov�bb.

Ar�nylag gyorsan r�tal�lt a helyre ahol a l�ny volt. Egy hatalmas d�mon t�madta meg �s leter�tette. Sesshoumaru d�h�sen ugrott a d�monnak �s kardj�val les�jtott r�. A d�mon elter�lt. Sesshoumaru odaugrott hozz� �s lesz�ta a kardj�val.

Majd odas�t�lt a l�nyhoz. Tudta hogy halott. T�l k�s�n �rt ide! �vatosan a karj�ba vette �s mikor megjelentek �rte a t�lvil�gi k�ld�ttek, meg�lte �ket.

A l�ny szinte azonnal kinyitotta a szem�t �s mikor megl�tta Sesshoumaru-t boldogan b�jt hozz�.

-Sesshoumaru-sama! K�sz�n�m! Megmentett�l!

-Ugyan nincs mit!-felelte Sesshoumaru.

-Sesshoumaru-sama! El kell mondanom valamit! Tudod azalatt a p�r �v alatt am�g nem l�ttalak, r�j�ttem hogy nagyon szeretlek! Nem �gy ahogyan kisl�nyk�nt, henem eg�szen m�sk�ppen, de ugyanannyira nagyon!-mondta neki megszeppenve.

Sesshoumaru elmosolyodott.

-Igen! Tudom!-Mondta �s � is mag�hoz �lelte.

Rin boldogan b�jt hozz�.

Mindketten tudt�k hogy egy eg�szen m�s �let kezd�dik most kettej�k sz�m�ra!

Eg�szen m�s is, de sokkal jobb....

V�ge