Youkai love

1. r�sz - First meet
Izayoi �ppen vizet mer�tett a k�tb�l. Meleg, ny�ri nap volt, a gy�ny�r� h�lgynek pedig el�gg� melege volt. �gy mikor teljesen megt�lt�tte v�dr�t, egy kis j�, h�v�s vizet loccsintott a nyak�ba, amit�l m�ris jobban lett. B�r Izayoi nem volt teljesen nyugodt, hiszen ki tudja, mikor lehetne egy d�mon vacsor�ja, de megpr�b�lt annak l�tszani. Lass� l�pteivel igyekezett a faluja fel�, mikor megrezd�lt egy bokor. Kiss� megijedt, �s nem igaz�n mert k�zelebb menni a m�r elcsendes�l� bokorhoz. Hirtelen egy ny�g�s hangj�t lehetett hallani a bokor m�g�l, ami m�g jobban megr�misztette a n�t. Letette a v�dr�t a l�ba mell�, �s minden b�tors�g�t �sszeszedve ben�zett, majd be is ment a bokor m�g�. Kiss� megh�tr�lt, mikor l�tta, hogy egy d�mon fekszik a fa alatt. El�g s�lyos s�r�l�sei voltak szeg�nynek. Emberi form�ja volt, de d�moni mivolta megl�tszott hossz�, l�farokba k�t�tt feh�r haj�n, hossz�, hegyes f�lein �s a k�t m�regcs�kon az arc�n. Er�s p�nc�lj�n megcsillant a f�ny, puha sz�rme bor�totta mindk�t v�ll�t.
- Milyen j�k�p�! - gondolta Izayoi, de bele is pirult a gondolatba. - Hiszen � egy szellem! �s k�l�nben is, nekem Takemaru m�r udvarol. De akkor is olyan j�k�p�...
A d�mon �gy t�nik el�jult, ami nem is csoda, mert egy�bk�nt feh�r pr�mj�t mindk�t oldalon v�r�s foltok tark�tott�k, mellkas�n egy cs�nya v�g�s �ktelenkedett, jobb karj�r�l pedig cs�p�g�tt a v�r. Izayoi nagyon megsajn�lta, de tudta, hogy itt nem tudja ell�tni a sebeit. Hisz a gy�gyszerei, �s a k�tszerei is otthon vannak. Belekarolt a szellembe (el is b�rta, hiszen m�r megedz�d�tt id�k�zben, ak�r n� volt, ak�r nem), �s megpr�b�lta valahogy elvinni a fa al�l. H�l'Isten el�g k�zel volt a falu, nem kellett a n�nek sokat cipekedni (�s m�g a v�d�r vizet is vinnie kellett). Mikor v�gre el�rte a h�z�t, egy f�rfi v�rta az ajt� el�tt.
- Izayoi, te egy d�mont hozt�l a h�zadba?
- Nyugodj meg, Takemaru. S�lyosak a s�r�l�sei, �s seg�tenem kell rajta.
- � csak egy d�mon! - riposztolt a Takemaru-nak nevezett f�rfi. - Nem hal bele, el�g er�s lehet ahhoz, hogy kib�rja!
- Takemru, ebbe most ne sz�lj bele, k�rlek. Hagy egy kicsit magamra.
- Izayoi! - mondta a f�rfi, de a n� m�r bement a d�monnal a h�zba. - Ostoba n�szem�ly... - morgol�dott, majd elment.
Izayoi az egyik kisebb szob�ba leter�tett pokr�cokat, �s r�fektette a s�r�lt szellemet. El�vette a gy�gyszereit, maga mell� tette a v�d�r vizet, �s kimosta a sebeket. Miut�n megvolt, el�vette a sz�ks�ges gy�gyf�veket, �s fert�tlen�t� folyad�kot k�sz�tett bel�l�k. Mintha p�rszor hallotta volna, ahogy a d�mon megmozdul, de m�lyen aludt, arra sem �bredt fel, hogy a n� egy igen cs�p�s folyad�kkal fert�tlen�ti a sebeit. Izayoi levette a p�nc�lt �s az inget, hogy bek�t�zhesse a szellem mellkas�t. Miut�n megvolt, �s m�r nem volt semmi dolga, Izayoi elrakta a sz�ks�ges eszk�z�ket, �s kiment a szob�b�l, a d�mon hadd aludja kis s�r�l�seit. A n�nek vissza kellett mennie a k�thoz, mert az �sszes vizet elhaszn�lta arra, hogy megtiszt�tsa a sebeket. Felkapta a v�dr�t, �s indult visszafel�. A szellem egyed�l maradt a h�zban.
P�r perc m�lva egy halk ny�g�st lehetett hallani a szob�b�l. A d�mon fel akart kelni, de s�r�l�sei miatt k�nytelen volt visszafek�dni. �sszeszor�totta aranys�rga szemeit az el�bbi f�jdalomt�l, de amikor m�r tompultak, k�rben�zett. Egy nem olyan nagy szob�ban fek�dt, takar�kkal �vezve. A szoba sark�ba n�zve megpillantotta pr�mj�t �s p�nc�lj�t. Mikor len�zett mellkas�ra, meglep�dve l�tta, hogy levett�k r�la a fels�j�t, �s egy gondos k�z a seb�t is bek�t�zte. Jobb karj�t is feh�r k�t�s fedte, ami itt-ott m�r kiss� �t�zott a v�rt�l. Hallotta, ahogy hirtelen eleredt az es�. Belegondolt, hogy most az � fej�t tet� fedi, csak azt nem tudta, ki�. Csod�lkozott, amikor egy meleg szob�ban �bredt, de egyben j�les� �rz�s fogta el, hogy van valaki, aki nem hagyta ott �t az es�ben, tele s�lyos s�r�l�sekkel. P�r percre lehunyta a szem�t, amikor er�sebben meg�rezte azt a szagot, ami az eg�sz szob�t, hacsak kis m�rt�kben is, de belengte. A d�mon tudta, hogy a kis h�z tulajdonosa meg�rkezhetett.
- Ne agg�dj, Takemaru. - hallott egy n�i hangot. - Nem lesz semmi bajom, menj haza, k�rlek.
- Izayoi! - ez m�r egy f�rfi volt. - De vigy�zz ezzel a szellemmel, m�g a v�g�n megt�mad!
- Semmi baj. �rzem, hogy � nem lehet gonosz. Most menj.
- Ahogy akarod, kedves Izayoi. De �n figyelmeztettek! - l�pteket lehetett hallani, majd zizeg�st. A szellem m�r nem �rezte a f�rfi szag�t a h�zban, minden bizonnyal elment, ahogy azt a n� k�rte. Elford�totta a fej�t, hogy megszeml�lje jobb karj�t. El�gg� �t�zott a k�t�s, fel akart kelni, hogy kicser�lje.
- L�tom, fel�bredt�l. Ne f�radj vele, majd �n kicser�lem.
A d�mon r�n�zett a n�re. Hossz�, fekete haja �s szinte m�r fekete szemei gy�ny�r�v� tett�k a h�lgyet. Hossz�, feh�r kimon�t viselt k�k �s piros vir�gmint�kkal.
Let�rdelt a sebes�lt szellemhez, el�vett k�t�st �s �tk�z�te a karj�t. A d�mon egyre csak �t n�zte, �s egyre szebbnek tal�lta a n�t.
- Hogy h�vnak?
- Izayoi vagyok. �s te?
- A nevem Inutaisho. Mi�rt mentett�l meg? Hisz �n egy szellem vagyok.
- Mert �gy tal�ltam helyesnek. Mikor megtal�ltalak a k�t mellett, rosszabbul n�zt�l ki, mint most.
- K�sz�n�m, Izayoi. - felelte Inutaisho. - K�sz�n�m, hogy ell�ttad a sebeimet.
- Semmis�g. - pirult bele a n�, �s belen�zett a d�mon leny�g�z�, aranys�rga szemeibe.
Inutaisho viszonozta a pillant�st, �s megfogta a n� gondos kezeit. P�r percig forr�n n�ztek egym�sra, majd belepirulva a szellem visszafek�dt, Izayoi pedig kih�tr�lt a szob�b�l.
- Aludj egy kicsit, j�t fog tenni. Tudtam �n, mikor megtal�ltalak, hogy nem vagy gonosz d�mon. - a n� elmosolyodott.
- Ez igaz. - felelte Inutasiho kiss� elgondolkodva. - De hidd el, valaha m�g �n is a v�rszomjas szellemek k�z� tartoztam. De mindenki v�ltozik. - �s � is megeresztett egy halv�ny mosolyt.
Izayoi ism�t elpirult, hisz � m�g soha egy szellemet sem l�tott mosolyogni. Kiment a szob�b�l, Inutaisho pedig elaludt, v�gig a gy�ny�r� n�re gondolva.

2.  r�sz - First kiss
�gy f�l�ra telt el, am�g Inutaisho fel�bredt. Sokkal jobban �rezte mag�t, �s Izayoi-r�l gondolkozott.
- Milyen kedves! - gondolta mag�ban. - �s milyen gy�ny�r�! Igaz, hogy egy ember, de akkor is. Na de Inutaisho, gondolkozz m�r! � egy ember, te pedig egy szellem! Nem t�rt�nhet semmi sem k�ztetek. Azaz…mi�rt is nem? M�r nem az vagyok, aki voltam, �s Izayoi m�g a sebeimet is ell�tta. �s milyen finom a b�re… J�zusom, csak nem vagyok szerelmes bel�?
Ezen filozof�lgatott, mikor betoppant Izayoi, kez�ben egy �jabb v�d�r v�zzel. Kiss� megterhelte a szellem cipel�se, �gy kis h�j�n elejtette a v�dr�t.
- Hadd seg�tsek! - aj�nlkozott a d�mon, de r�gt�n visszahanyatlott az �gyra. A s�r�l�se s�lyosabb volt, mint gondolta.
- Fek�dj vissza, elb�rom! - nyugtatta le Izayoi, �s bevitte a vizet a konyh�ba, majd feltette forrani, �s el�vett egy adag rizst.
- Nem b�nod, ha velem vacsor�zol? - k�rdezte a s�r�lt szellemt�l.
- Nem, s�t, �r�l�k neki. - ezen a v�laszon m�g maga Inutaisho is meglep�d�tt. Az agya ak�rmennyire is men�sre �szt�n�zte, a sz�ve v�g�l marad�sra b�rta.
- Milyen kedves szellem! de olyan furcsa…szellemet �n m�g sohasem l�ttam mosolyogni… - t�prengett Izayoi, mik�zben belerakta a rizst a v�zbe. - �s milyen j�k�p�… nem. Nekem ott van Takemaru, aki sz�vb�l szeret. De �…folyton csat�zni akar, �s �lni. De h�t szeretem �t! De…igaz�b�l szeretem, vagy csak mag�nyos vagyok? V�g�lis sz�leim kor�n meghaltak, a testv�reimet pedig m�r olyan r�gen nem l�ttam. De ez a d�mon…� olyan kedves, �s bar�ts�gos. Egy d�mon bar�ts�gos?! De � szellem, �n pedig ember. B�r…ha � is akarn�…
Ek�zben megf�tt a rizs, Izayoi kimerte k�t t�lba, �s bement a szob�ba. Inutaisho l�tsz�lag m�r jobban volt. A n� �tadta a szellemnek a t�ny�rt, �s le�lt mell�. Izayoi alig tudott az ev�sre figyelni, lopva mindig a d�monra pillantott, �s majd elolvadt a sz�ve, ha belen�zhetett abba a gy�ny�r� aranys�rga szemp�rba. Inutaisho �szrevette, hogy a n� n�ha-n�ha lopva fel� tekint, de egy�ltal�n nem zavarta, s�t - nagyon �r�lt neki.
- Ki tette ezt veled? - sz�lalt meg hirtelen a n�.
- A fiam, Sesshoumaru. - v�laszolt Inutasiho, �s f�lren�zett egy pillanatra. Izayoi meg�rtette �t, hihetetlennek t�nt, hogy egy gyermek ilyen s�lyosan megsebezte a saj�t apj�t. - Tudod, az � anyja is szellem, ak�rcsak �n. Olyan r�gen volt az m�r. Akkor m�g a gyilkol�snak �ltem, �s �lveztem, ha �lhetek. Akkor ismerkedtem meg az anyj�val, �s megsz�letett Sesshoumaru. Nagyon hasonl�t az anyj�ra, ugyanolyan kegyetlen, �s hideg. Borzaszt� belegondolni, hogy meg akar �lni egy kard�rt. - Inutaisho lehajtotta a fej�t, �s maga mell� rakta m�r �res t�lj�t.
- Kard�rt? - k�rdezte Izayoi. - Milyen kard lehet az, ha egy fi� meg akarja �lni az apj�t?
- �gy h�vj�k, Sou’unga. Nagyon hatalmas, �s ha nem el�g er�s szellem kez�be ker�l, �tvehetje felette az ir�ny�t�st. A kard �n�ll� akarattal rendelkezik, �s �n kord�ban tudom tartani. Sesshoumaru nagyon er�s, �gy � is k�pes lenne r�. De �n nem akarom neki adni, mert csak puszt�tana, �s meg�ln� az embereket…�n pedig ezt nem akarom… - itt a szellem elhallgatott.
- Igaz�n, sajn�lom. - b�lintott szomor�an Izayoi, �s a d�mon �p v�ll�ra rakta a kez�t. Inutaisho r�rakta a kez�t a n� kez�re, �s megsimogatta.
- K�sz�n�m… - suttogta, amibe a n� rettenetesen belepirult. Kiszabad�totta h�feh�r kez�t a f�rfi szor�t�s�b�l.
- Most lefekszek. J� �jszak�t! - majd elment.
Inutaisho mosolygott, �s lecsukta a szem�t. Nem is sejtette, hogy Izayoi �ppen r� gondol.

M�r t�bb h�t eltelt az omin�zus �jszaka �ta, �s a szellem teljesen fel�p�lt. Min�l ink�bb felgy�gyult, ann�l ink�bb seg�tett a n�nek a h�z k�r�li munk�kban. Hamarosan m�r � hordta a t�zif�t, �s � ment a k�thoz v�z�rt. A falubeli emberek megszokt�k maguk k�r�l a d�mont, �s m�r nem mint v�rszomjas szellemk�nt, ink�bb egy j�k�p� f�rfik�nt gondoltak r�. Izayoi is.
Persze Takemaru nem �r�lt a d�monnak, �s mind egyre t�bbet vit�zott Izayoi-val. A n� nem meg�rtette a f�rfit, de m�r nem szerette �t, csak bar�tk�nt. Ezt viszont Takemaru nem tudta meg�rteni. Inutaisho egyre jobban vonz�dott Izayoi-hoz, �s ford�tva. Nagyon sokat besz�lgettek, �s teljesen �sszeszoktak m�r. Inutaisho megv�dte az asszonyt a gonosz szellemekt�l, a n� pedig meggy�gy�totta az esetleges s�r�l�seket. M�r a falubeliek is egy p�rnak tekintett�k �ket, �s a falu leg�regebbjei m�r a k�zelg� esk�v�r�l besz�ltek. B�r a megr�gz�ttek k�ptelens�gnek tartott�k, hogy egy ember �s egy d�mon h�zass�got k�ssenek, de nem �k voltak t�bbs�gben.
Egy sz�p, ny�ri napon Inutaisho, mint mindig a vizet hozta a k�tr�l. N�h�nyan ked�lyesen r�k�sz�ntek, � pedig visszaintett. Megszeretette a falusiakat, akik - t�bbs�g�kben - elfogadt�k �t olyannak, amilyen. Egy fontos dolgot szeretett volna elmondania Izayoi-nak m�r egy ideje, csak eddig valahogy…sohasem siker�lt megbesz�lnie vele. Mikor v�gre haza�rt - m�r otthon�nak vallotta a kis h�zik�t - , besz�lget�sre lett figyelmes. Belesett a konyh�ba, �s ott tal�lta szerelm�t Takemaruval. M�r egy j� h�nap eltelhetett, Inutaisho-nak pedig szemet sz�rt, hogy Takemaru m�g mindig a szerelm�vel ostromolja Izayoi-t, de a n�n l�tszott, hogy semmit sem akar t�le.
- Izayoi, kedvesem, mi lenne ha hozz�m k�lt�zn�l, �s v�gre elfelejten�d ezt a d�mont? - k�rdezte Takemaru.
- Nem lehet. - visszakozott Izayoi. - �n szeretem �t, �s nem lenn�k k�pes megv�lni t�le.
Inutaisho-nak egy nagyot dobbant a sz�ve. Most, hogy m�r tudta, Izayoi is szereti �t, v�gre megvallhatja rejtett �rz�seit.
- Izayoi! Te az eny�m vagy! Csak �n menthetlek meg ett�l az �tkozott szellemt�l, nem �rted? - Takemaru meg�lelte a n�t, de Izayoi finoman ell�kte mag�t�l.
- Nem, nem lehet, �rtsd m�r meg v�gre! K�zt�nk mindennek v�ge!
- Nem lehet v�ge… - suttogta a f�rfi, �s megcs�kolta Izayoi-t. Ezt persze Inutaisho sem n�zhette t�tlen�l, �s bel�pett a szob�ba.
- Ne merj hozz��rni! - ki�ltotta, �s elr�ngatta Takemaru-t az asszonyt�l.
- Mi�rt, akkor mi lesz, d�mon? - a f�rfi el�h�zta kardj�t.
- Azt ink�bb ne tudd meg… - Inutaisho is el�h�zta a Sou’ung�t. Majdnem egym�snak estek, de Izayoi kett�j�k k�z� l�pett.
- K�rlek, ne tegy�tek… - fordult oda a f�rfiakhoz k�ny�rg�en. - Takemaru, menj el!
- Ne feledd Izayoi, az �rz�seim sohasem fognak v�ltozni, �s egyszer �gyis meg�l�m ezt a szellemet. - sz�lt h�tra Takemaru, miel�tt kil�pett volna a h�zb�l.
Izayoi k�nnyekben t�rt ki. Inutaisho egyre k�zelebb ment hozz�, �s finoman �t�lelte. Izayoi roppant meglep�d�tt, de egy�ltal�n nem b�nta. R�hajtotta fej�t a szellem melkas�ra, �s �r�mmel t�lt�tte el a tudat, hogy Inutaisho nyugtat�an a h�t�t simogatja.
- Ne is figyelj erre az ostob�ra. - suttogta a f�rfi. - Nem olyan k�nny� engem meg�lni…
- Inutaisho…
- Izayoi…
Izayoi felemelte a fej�t. Inutaisho let�r�lte az arc�n l�v� k�nnycseppeket, �s egyre jobban k�zeledett a n�h�z. Mikor Izayoi meg�rezte a puha ajkakat a saj�tj�n, mintha a mennyorsz�gban lett volna. Elhom�lyosultak Takemaru �lel�sei �s cs�kjai a m�ltban, �s mostm�r csak a jelennel foglalkozott. A szellem egyre er�sebben �lelte �t. M�g j� p�r percig cs�kol�ztak, majd Izayoi t�rte azt meg.
- Szeretlek, Izayoi. - �nt�tte ki a sz�v�t a d�mon, majd megcs�kolta szerelme homlok�t.
- �n is szeretlek, Inutaisho. - suttogta a n�, �s ism�t megcs�kolta a szellemet.