Csalódás és megbocsátás

Naraku már végleg meghalt, reinkarnációi önálló, boldog életet élnek (már akiket Inuyasha meg nem ölt) Kagura Sesshoumaruval, s Kanna velük tart. Már csak két gond van. Még nem teljes a Shikon No Tama, vagyis a Négy Lélek Szent Ékköve, mert egyik Kohakuban van, Sango öccsében, aki nélküle meghalna; a másik kettő pedig Kouga, a farkasszellem lábaiban ékeskedik. A másik gond, hogy a Sango – Miroku kapcsolat még nincsen sínen. Kagome össze szeretné hozni őket, de semmi ötlete sincs. Mirokun látja, hogy tetszik neki Sango, de a lány nem igazán bízik a szerzetesben, mert ’ bűnös ’ előélete van.

Már napok óta keresik Kougát és Kohakut, de már nagyon fáradtak, mert a Narakuval való harc elég fárasztó volt. Elértek egy faluhoz, ahol szívesen látták őket, mert Kagome segített egy beteg kislányon. Miután Kagome és Inuyasha egy kicsit lemaradtak Sango és Miroku mögött, így szólt a fiúhoz:

• Te Inuyasha! Valahogy kettesben kéne hagyni őket, nem?

• Ja, Miroku már nagyon sóvárog Sango után.

• Látom…

… BOOOM …

• Miroku már megint rossz fát tett a tűzre! – csóválta meg a fejét Kagome.

• Csodálod? Nagyon formás feneke van Sangonak!

• INUYASHA!!!

• Akarom mondani neki is formás feneke van, de … de a tiéd formásabb. – Ekkor Inuyasha is átvette Miroku szokását és ő is megfogta Kagome fenekét megtorlásként, aki nagyon-nagyon elpirult, és eltakarta az arcát.

• Nem így gondoltam, de ….

Ekkor Kagome hátulról átölelte Inuyashát, aki egy kicsit elpirult, mivel Sango és Miroku hátrafordult. Miroku és Sango elmosolyodott és továbbindultak. Ekkor felcsillant Kagome szeme:

• Sango, Miroku! Nem akartok fürödni a közeli tóban?

• De, jó lenne, csak miben fürdünk és hol öltözünk át, mert tudod, itt vannak leselkedő, és fogdosó szerzetesek… - válaszolta Sango.

• Te most kire célzol, Sango? – kérdezte értetlenül Miroku.

• Miroku….! NA VAJON KIRE?????

• … őőő …

• RÁD!!

• Oh, értem.

• Miben fürdünk, Kagome? – kérdezte Sango.

• Hoztam fürdőruhákat.

Ekkor elkezdett kutatni a hátizsákjában. Egy kis idő múlva előhúzott két fürdőgatyát és két bikinit.

• Tessék Miroku … tessék Sango … tessék Inuyasha

Mikor ideért egy csókot adott Inuyashának, aki elképedve nézte a fürdőnadrágot. Sango felkuncogott és Mirokura nézett, aki egy kicsit szomorú volt. Fel akarta vidítani, de nem tudta, hogy mit tegyen. Vagyis tudta, csak arra nem volt vevő.

- Öhmm, Miroku, beszélhetnék veled? … Négyszemközt.

• Mi, ja, igen… 

Miután beértek egy kunyhóba …

• Miért vagy ilyen szomorú?

• Hát, nem is tudom, hogy hogyan kezdjem… Szóval … ömm…

• Velem kapcsolatos?

• Igen. Tudod, te nagyon kedves meg szép lány vagy, én meg csak egy szerzetes, és te, vagyis tudom, hogy … hogy … hogy te …te rosszat gondolsz rólam. Az csak addig volt, amíg meg nem öltük Narakut, mert mindenképpen kellett volna nekem egy fiú gyermek, hogy, ha én meghaltam volna akkor ő ölte volna meg Narakut. És remélem látod, hogy, azóta mióta megöltük Narakut, már nem … már nem rohangálok lányok ut …

Ekkor Miroku nagyon meglepődött, mert Sango megcsókolta. Nem tudta mit tegyen inkább, hagyta, nem akarta félbeszakítani, amire már azóta vágyott, hogy megismerte Sangot. Miután Sango elszakadt Mirokutól, a fiú egy kicsit elpirult. Sango kedvesen nézett rá. Ledöntötte Mirokut és a hasára ült. Miroku megragadta az alkalmat és megint megfogta Sango fenekét, de most már nem kapott semmit, csak egyet, még egy csókot.

Eközben abban a kunyhóban, ahol Kagome öltözik éppen venné fel a bikini fölsőjét, amikor Inuyasha bemegy. Egész végig a földet nézi, mert eléggé vörösödött a feje, mert cikin érezte magát, a piros fürdönadágban, és nem vette észre, hogy Kagome félmeztelenül van. A lány sikoltott, utána felnevetett és teljesen megfeledkezett róla, hogy nincsen rajta felső.

• Inuyasha … Nagyon mókás vagy így …

• Öhm, Kagome, nem felejtettél el fölvenni valamit? – kérdezte zavartan Inuyasha, de közben Kagomét stírölte.

• Jajj…

Kagome először zavarban volt, majd megnyugodott, mert tudta, hogy Inuyasha elől „semmit” nem kell titkolnia. Ezért is kérte meg, hogy kösse meg Ő.

• Gyere nézzük meg Sangoékat. – mosolyodott el Kagome, majd megölelte Inuyashát.

• Rendben.

Amikor kinyitották az ajtót, nagyon meglepődtek, de gyorsan becsukták, mert nem akartak zavarni…

Sango és Miroku teljesen megfeledkeztek róla, hogy mit beszéltek meg a többiekkel, de Kagome és Inuyasha nem nehezteltek rájuk, inkább örültek, hogy végre összejöttek.

Ők elmentek fürödni. Locsolták egymást, majd kifeküdtek napozni.

Végül Sango és Miroku is megérkeztek, Mirokunak fülig ért a szája.

• Sango, eljönnél velem egy pillanatra?

• Öhm, persze…

Kicsivel később, miután a fiúk nem voltak a közelben:

• SIKERÜLT!!!!! – rikoltotta Kagome és megölelte Sangot… - Hogyan vetted rá magad?

• Hát, öhm, nem bírtam tovább nézni, hogy milyen szomorú, meg háát , …

• … amúgy is vártad már ezt?

• Igen. Kérdezhetek valamit?

• Persze, mondd csak!

• Te mit mondtál Inuyashának, tudod, amikor összejötettek legelőször.

• Hát bevallom, nem tudtam mit mondani és ő sem. Tettük amit tennünk kellett.

• Amit tennetek kellett?

• Igen. Tudod mire gondolok?

• Ja, persze, csak nem kapcsoltam, most is Mirokura gondolok… Hmmm.

• Na, gyerünk vissza, ne várassuk meg őket. Egy pillanat! Még valami: te hívtad be Mirokut a kunyhóba, ahol öltöztél?

• Öhm, igen.

• Szóval te már készültél erre és én nem tudtam róla?

• Igen. Bocs, de eddig még én sem tudtam, hogy meg fogom tenni. Azért hívtam be, hogy elmondjam neki, hogy nálam már semmi esélye, habár fájó szívvel tettem volna meg, mert tetszett és most is tetszik, de amikor azt mondta, hogy csak azért csajozott, hogy legyen fiúgyereke, hogy megölhesse Narakut, akkor minden világos lett, és … és nem bírtam tovább és … és megcsókoltam.

• Láttuk.

• Láttátok?

• Igen. Amikor átöltöztünk és akartunk hozzád menni, hogy szóljunk, akkor benyitottunk és láttuk, de nem akartunk zavarni. Hát meg kell vallanom, hogy nagy élvezettel csináltad. Gondolom, már régóta vártál erre.

• Hát, igen.

• Na, most már men …

• És te miért sikoltottál?

• Ja, hát az csak azért volt, mert öltöztem és bejött Inuyasha és a felső még nem volt rajtam …

• Óóó. És mit csináltál?

• Hát, utána nevettem, majd megkértem Inuyashát, hogy ő tegye fel.

• Amint látom dúl a szerelem.

• Igen, de még mindig gátlásos, gondolom Kikyou-ra gondol.

• Ne gondolj rá! Ő már hallott!

• Tudom, de az az érzésem, hogy néha ha megcsókol arra gondol, hogy nem én vagyok az, hanem Kikyou…

• Ne gondolj erre! Az már régen volt. 50 évvel ezelőtt volt szerelmes Kikyou-ba, de benned is van Kikyou, mert te vagy a reinkarnációja.

• Köszi, evvel most megnyugtattál. Most már tényleg menjünk.

Eközben a fiúknál:

• Miroku, Miroku! Végre megkaptad Sangot.

• Honnan tudod?

• Láttuk Kagoméval.

• Láttátok?

• Igen. Amikor felöltöztünk mentünk, hogy szóljunk Sangonak, hogy jöjjön és akkor láttuk, hogy csókolóztok, de nem akartunk zavarni ezért eljöttünk.

• Kérdezhetek valamit?

• Aha.

• Te mit mondtál Kagoménak, amikor először csókolóztatok?

• Hát, nem igazán tudtunk egymásnak mit mondani, ezért tettük azt amit tennünk kellett.

• Á, Sango, Kagome.

Kagome lehajolt a hátizsákjába, hogy előkotorássza a naptejét, de ez nem sikerült, mert Inuyasha felkapta és beugrott vele a vízbe. Kagome először sikongatott, majd Inuyashával együtt nevetett. Ők elmentek úszni, vagyis Kagome tanította úszni Inuyashát.

Sango és Miroku édes-kettesben maradtak.

• Sango, te komolyan gondoltad azt a csókot, amit a kunyhóban adtál?

• Igen. Most már tudom, hogy miért akartál volna mindenáron gyereket és mostmár igaz késő de nem vetlek meg miatta. Oh, Miroku, én annyira sajnálom, amiért, amiért nem …

• Nem kell semmit mondanod.

• De akkor is, csak első meglátásból ítéltelek meg, és meg se hallgattam, hogy miért akarsz gyereket. Ha tudtam, volna, ha … ha elmondtad volna, akkor … akkor én … én, lettem volna a gyerekeid anyja, és, ha még nem késő, akkor … akkor …

• Akkor most úgy érted, hogy … hogy …

• Igen. Úgy.

Erre Miroku felugrott és örömében elkezdett ugrálni. Sango felállt, leültette és megcsókolta.

Eközben Kagome és Inuyasha visszajöttek, és Inuyasha már tudott úszni. Amikor meglátták a párt nagyon meglepődtek. Sango Mirokun feküdt, felső már nem volt rajta.

• Gyere Inuyasha, hagyjuk őket.

• De miért?

• Hogy-hogy miért? Ők is hagytak minket, amikor először összejöttünk.

Elmentek a tó másik partjára és ismét kifeküdtek napozni.

Kagome elaludt. Inuyasha hallott valamit a nádban. Odament és Kikyou-ra talált. Inuyasha még mindig érzett valamit Kikyou iránt, és nem bírt ellenállni neki. Kagome ekkor ébredt fel és látta, hogy Inuyasha a nádasba megy. Nem tudta miért, ezért utánament. Miután odaért leroskadt, elkezdett sírni. Nem bírta tovább felállt elkezdett rohanni. Elsuhant Sango és Miroku mellett, meg sem állt a kútig. Sango utána futott. Miután Sango utolérte látta, hogy Kagome nagyon sír, patakokban folytak a könnyei.

• Mi a baj Kagome?

• Brühü, brühü… Inuyasha, INUYASHA A BAJ!

• Miért mit csinált?

• Kikyou. Mindennek ő az oka. Inuyasha is hazudik nekem, a szemebe. Jaj Sango. – Kagome Sango nyakába borult. – Én megbíztam benne. És látod igazam volt. Amikor velem csókolózik akkor is Kikyou-ra gondol.

• Most mit csinált?

• Szóval, amikor elmentünk úszni, vagyis tanítottam és visszaértünk megint láttunk titeket – Sango elvörösödött – és nemakartunk zavarni, ezért a másik oldalra mentünk és kifeküdtünk napozni. Én elaludtam. Amikor felébredtem, láttam, hogy Inuyasha a nádasba megy. Nem tudtam miért, ezért utána mentem és akkor láttam, láttam, hogy gombolja ki Kikyou kimonóját. És akkor leroskadtam, de nem bírtam tovább és elrohantam. Lefogadom, hogy észre sem vette, hogy ott voltam.

• Oh, Kagome ….

• UTÁLOM! – Kagome most még jobban sírt. – Nem érdekel, többet nem jövök vissza ide. Sajnálom Sango, de azt hiszem, hogy többet nem látjuk egymást.

• Kagome…! Ne menj el!

De késő volt, Kagome már beleugrott a kútba. Sango utána ugrott, de az átjáró már lezárult, ezért Sango beverte a fejét a Százlábú Asszony csontjaiba és elájult.

Eközben Miroku is megérkezett. Nem látott senkit, ezért benézett a kútba, és ott látta Sangot élettelenül feküdve.

• Sango! – Kiáltotta Miroku és beleugrott a kútba, majd kihalászta a veremből a lányt.

Miután Sango magához tért elmondta Mirokunak, hogy mi történt Kagoméval. Visszamentek a tópartra majd leültek és vártak. Nem sokkal később Inuyasha kecmergett ki a nádasból. Sango és Miroku mérgesen nézett rá:

• Miért néztek így rám? – kérdezte értetlenül Inuyasha.

• HOGY MIÉRT? – háborodott fel Sango. – ELÜLDÖZTED KAGOMÉT, MERT MEGINT KIKYOU-VAL VOLTÁL. EZÉRT ELMENT ÉS NEM JÖN VISSZA TÖBBET. Most már mi is látjuk, hogy neked Kikyou fontosabb, mint Kagome. – Sango elkezdett sírni.

• Inuyasha, mostantól boldogulj egymagad, elüldözted Kagomét, már nincs miért veled maradnunk! – mondta Inuyashának Miroku. – Gyere Sango, menjünk Kaede anyóhoz Shippouért és menjünk.

• Rendben. – Sango még az út felét átsírta.

Eközben Inuyasha elment a kúthoz és elgondolkodott Kagomén és Kikyou-n. Végül döntött. Beugrott a kútba és elment Kagoméhoz. Felugrott az ablakpárkányra és látta Kagomét, amint püföli a párnát és sírt:

• Nem hiszem el, hogy ezt tette veleeeem. Most már látom, hogy csak azért kellettem neki, hogy megkeressem az ékköveket. És én még szerettem is.

• Kagome! Kiről beszélsz? – kérdezte Souta.

• Oh, Souta! A te hősöd Inuyasha egy szemét alak.

• Na de Kagome, miért mondod ezt rá?

• „Oh, Soutának nem mondhatom el, hogy … hogy szeretem Inuyashát …” Mert, áá, nem érdekes mindegy.

Souta kiment.

• Kagome!

• Oh, te vagy az, … Inuyasha. Mit keresel itt? Kikyou vár …

• Gondolkodtam, és …és …és …

• .Mi és? Tudom, hogy őt szereted és …

• Ez nem igaz.

• Dehogynem. Akkor miért mentél vele a nádasba?

• Szóval, te … te láttad?

• Igen. De tudd meg én szeretlek, de ezt már nem tudom elviselni. Többet nem megyek vissza a középkori Japánba, itt élem tovább az életemet a rendes világomban. A kutat leromboltatjuk, így te sem tudsz átjönni és én sem tudok átmenni, és most TŰNJ INNEN, NEM AKARLAK LÁTNI.

• De Kagome, én szeretlek. – ekkor Inuyasha beugrott az ablakon ledöntötte Kagomét az ágyra és megcsókolta. Kagome ellökte magától. – Hagyj békén. – Inuyasha kiugrott az ablakon, ám Kagome hallotta, hogy Inuyasha sír.

Gondolta, hogy hova megy ezért a kúthoz ment. Nemsokára Inuyasha is megérkezett.

• Kagome… - döbbent meg Inuyasha. – Mit keresel itt? Azt mondtad utálsz!

• Oh, Inuyasha! – Kagome a nyakába borult és sírt – tényleg láttalak Kikyou-val és nem gondoltam, hogy utánam jössz. Azt meg végképp nem gondoltam, hogy sírni fogsz, mert nem látsz többet.

• Hát, öhm, igen …

• Annyira sajnálom, de …

• Igen, én vagyok a hibás.

Mindketten beleugrottak a kútba. A középkori Japánban kimásztak. Miroku és Sango nem voltak messze, de Sango még mindig sírt.

• Sangooo!

• Kagome! Visszajöttél?

• Igen, és megbeszéltük a dolgokat.

• Vihar közeledik, húzodjunk be valahová – tanácsolta Miroku.

• Rendben. Hoztam egy kis kaját. Úgy hívják hot dog.

• Hot dog? Az mi. Kifliben van virsli, ketchup és/vagy mustár.

Találtak egy barlangot. Miroku és Inuyasha tűzifát gyűjtöttek.

• Kagome, hogy-hogy megbocsátottál Inuyashának?

• Hát, én sem tudom. Talán azért, mert túlságosan is szeretem.

Miután a fiúk visszaértek, Kagome elővett négy hálózsákot. Sango és Miroku együtt aludtak, viszont Kagome külön aludt Inuyashától. A fiút bántotta a Kikyou-ügy, de nem szólt semmit Kagoméhoz, nem akart még jobban rontani a helyzeten.

Másnap reggel, amikor Kagome felébredt látta, hogy Miroku és Sango még édesdeden aludtak, míg Inuyasha hálózsákjában nem volt senki. Kiment a barlangból, de hallott valamit, vagy valakiket beszélni. Felismerte Inuyasha hangját. Odalopódzott és hallgatózott:

• Figyelj Kikyou! 50 évvel ezelőtt éltél és téged szerettelek, de mostmár nem vagy más csak egy halott bábu, ami földből és hamuból van, és csak fiatal lányok elrabolt lelkeiből maradhatsz életben. De közben lett egy reinkarnációd, aki szebb, mint te és él. Szóval itt a búcsú ideje. Most végleg megöllek, hogy békében nyugodhass.

Ekkor Inuyasha megölte Kikyou-t, habár nehéz szívvel tette, de Kagome fontosabb volt a számára.

• Inuyasha. Megtetted ezt értem?

• Mi? Kagome? Ja, hát, igen.

• Én annyira sajnálom!

• Ne sajnáld, én voltam a hibás!

Miután visszaértek Sangoékhoz ők is megbocsátottak Inuyashának, habár még nehezteltek rá. Megtalálták Kohakut, Kagome úgy ki tudta szedni belőle az ékkövet, hogy nem halt meg. Végül Kouga összejött Ayaméval, aki rábeszélte, hogy adja oda Kagoménak a két ékkődarabot, s utána teljesen farkassá váltak. Kagome lett az ékkő új védelmezője. A gyöngy segítségével félszellemmé változott, s Inuyashával élt együtt, de azért elment a saját világába is. Sango és Miroku együtt éltek ugyanabban a faluban, és ott „élesztették újjá” a szellemírtókat.