A Szamur�j.

  A kis csapat ki�rt az erd�b�l �s egy falu fel� vette az ir�nyt.

A reggeli naps�t�sben Shippo lepk�ket kergetett az �ton Kirar�val, Miroku �s Inuyasha pedig sz�tlanul k�vett�k a l�nyokat, akik �nfeledten nevetg�ltek az el�z� esti vacsora eml�kein.

Sango: - Eml�kszel Kagome, milyen arcot v�gott tegnap este Miroku amikor beleharapott a cs�p�s paprik�ba? – Sang�b�l �jra elt�rt a nevet�s.

Kagome: - Igen! Sz�pen lilult a feje, na �s Inuyasha? Az � enyhe z�ld �br�zata? - majd leesett a ker�kp�rj�r�l annyira nevet.                                                                 

Inuyasha: - Nem �rtem mi nevetg�lni val� van m�s ember nyomor�n? Nem tudtam, hogy ennyire cs�p�s! – s�rt�d�tten f�lre n�z.

Miroku: - Hagyd r�juk Inuyasha, nem tudhatod, mit hoz a j�v�… - cinkosan bar�tj�ra kacsintott. – Lehet, hogy egyszer mi nevet�nk rajtuk!

Be�rtek a faluba, ahol az emberek zavartan n�ztek r�juk �s �sszes�gtak a h�tunk m�g�tt.

Falusiak: - N�zz�tek az idegeneket! K�t hajadon is van k�z�tt�k, h�tha v�ge lesz a szenved�s�nknek… Kapjuk el �ket!!

K�r�l fogt�k az utaz�kat.  Shippo a lehet� legk�zelebb b�jt Kirar�hoz.

Majd el�l�pett a falu vezet�je �gy sz�lt: - Kik vagytok, Nem tudj�tok, hogy ez a f�ld ki�?

Kagome: Az �n nevem Kagome, a bar�taim: Sango, Miroku, Shippo �s Inuyasha.

Vezet�: Az nem egy f�lszellem?

Inuyasha: K�z�d hozz� v�nember?  �s k�l�nben is hogy h�vnak?

Kagome: csak enni szeretn�nk �s egy kicsit felfriss�lni, nincs a faluban egy fogad�?

Vezet�: A nevem Muromo, �s most velem j�tt�k az uramhoz.

Miroku: Ki a te urad? – akit egyre jobban ideges�tett a k�zelebb nyomul� t�meg.

Muromo: Az �n uram a nagy tiszteletre m�lt� Jokawasi csal�d sarja, Kawagura!

Sango: - Mi? Hisz �t ismerem! Ap�mmal m�r dolgoztunk n�la, illetve az apj�nak. Kedves, j�lelk�, tal�n seg�teni is tud… �s nagyon j�k�p� – hirtelen elpirult.

Inuyasha: - Nem ijedek meg egy k�z�ns�ges haland�t�l! –d�lyf�sen f�lkapja a fej�t.

Muromo: - Majd fogsz! Majd fogsz… – d�nny�gte mag�nak a bajusza alatt.

Elindultak a falu f�l�tt l�v� dombtet�re, ahol Jokawasi v�ra �llt. A kapuban l�v� �r�k meg�ll�tott�k a csapatot.

�r 1:- Kik ezek az emberek Muromo? Ma nem zavarhatod urunkat!

Muromo: - Az egyik�k egy f�lszellem �s amint l�thatod, van k�z�tt�k k�t hajadon is…

�r 2: - Sz�lni k�ne urunknak, itt v�rjatok, mindj�rt j�v�k! – azzal elindult �t az udvaron.

Miroku: - Nem illend� egy szerzetest a kapuban v�ratni, egy�bk�nt furcsa felh�ket l�tok gy�lekezni a palota f�l�tt, m�lt�nyos �r�rt, sz�vesen el�zz�k a szellemeket…

�r 1: - Uram nincs r�szorulva a te var�zslataidra! Hatalmasabb er�ket ural mit te felfogni, tudn�l…

A m�sik �r sietve visszat�r.

�r 2: - Gyertek, k�vessetek, te nem Muromo!

Muromo: - de engedd meg uram, hogy hagy besz�lhessek urunkkal…

�r 1: - Nem halottad a parancsot? Kotr�dj haza v�nember, am�g megvan a fejed! – azzal becsukta a kaput az �reg el�tt.

  A palota udvara t�k�letesen tiszta volt, gy�ny�r� sziklakerttel a nyugati oldal�n �s kis patakkal a k�zep�n, amin egy kecses h�d �velt �t. Majd a bels� udvarra �rtek, ami f�ves volt �s itt-ott, egy sz�pen metszett cserje t�rte meg az am�gy rendezett bels�teret. Az udvar keleti oldal�n kiny�lt a verand�ra ny�l� sodzsi, �s kil�pett egy magas karcs� fiatal nemes.

M�lyk�k kimon�j�t, apr� arany mint�k d�sz�tett�k, als� kimon�ja vak�t�an feh�r volt. �v�be k�t tigrisekkel d�sz�tett kard volt bet�zve. M�lyz�ld szemei szinte �tsz�rt�k a t�rsas�got.

Arc�r�l nem lehetet leolvasni semmilyen �rzelmet, olyan volt, mint egy t�k�letes szobor.

Hat�rozott mozdulattal intett test�reinek, akik elfoglalt�k hely�ket k�r�l�tte, majd le�lt.

Az �r, aki bevezette �ket az udvarra, t�rdre borult ura el�tt �s fej�t a f�ldnek �rintette.

�r 2: - Uram, ezek azok az idegenek, akiket Muromo idehozott.

Kawagura v�gig n�zett a t�rsas�gon �s szeme megakadt Sang�n.

Kawagura: - T�ged ismerlek te l�ny, j�jj k�zelebb �s mondd mi j�ratban vagy!

Sango: - Uram! A nevem Sango �s megtisztel�, hogy eml�kszel r�m!

Kawagura: - Ap�d a szellemirt�. Hogy van �?

Sango: - Sajnos m�r nem �l, uram! –szeme k�nnybe l�badt, ahogy az eml�kek megrohanj�k.

Kawagura: - R�szv�tem a vesztes�g�rt, ap�d der�k ember volt! Ez�rt nem �rtem, mit keresel egy ilyen korcs t�rsas�g�ban! Nem a te, feladatod lenne elpuszt�tani?– szeme Inuyash�ra szegez�d�tt. �that� m�ly tekintet�ben vad gy�l�let tombolt.

Inuyasha: - Gondold meg, mit besz�lsz haland�! – �s keze a Tessaigara cs�szott.

Kawagura:- �! A h�res Tessaiga. – nyugodt mozdulattal kiny�jtotta karj�t Inuyasha fel� �s kard �trep�lt az udvaron, �s a kez�ben siklott.

Inuyasha: - Mi, mi t�rt�nt? Hogy lehets�ges ez? – hitetlenkedve b�mult az �res kardh�velyre, majd a palota ur�ra.

Inuyasha: - Ki vagy te? Mert nem k�z�ns�ges ember, az biztos! – de nem is szellem, mert annak �rezn�m a szag�t.

Inuyasha: - Kagome! N�zd meg van-e benne �kk�szil�nk! – csak att�l lehet ilyen ereje.

Kagome: - Nincs! Nem l�tok egyet sem! – nem �rtette, mik�nt lehets�ges, hogy m�gis ilyen er� birtok�ban van a szamur�j, �kk�szil�nk n�lk�l.

Mindenki d�bbenten b�mul Kagom�ra.

Miroku: - Mi? Akkor hogy lehet…?

Kawagura: - Ne er�lk�djetek azzal, hogy magyar�zatot tal�ltok r�! – elmosolyodott, de a mosolya hideg volt �s bar�ts�gtalan.

Inuyasha: - Sebaj, akkor a Tessaiga n�lk�l gy�zlek le! �gy is r�m f�r a gyakorl�s! –felugrik a leveg�be �s Kawagur�ra t�mad.

Abban a pillanatban a test�r�k, felpattannak a hely�kr�l �s uruk el� �llnak, majd a t�rsas�g t�bbi tagj�t veszik c�lba, ki ny�llal, ki karddal.

Kawagura: - Vissza mindenki a hely�re! – szavai, mint ostor csapnak v�gig az emberein �s �k j� kuty�hoz m�lt�n visszakoznak. – Egy ilyen korccsal magam is elb�nok…

Inuyasha: - Vasrombol� l�lekrabl�!!! – azzal neki ugrott ellenfel�nek. Kawagura kez�ben fel�ledt a Tessaiga.

Kagome:- Inuyasha NE!!! Meg fog �lni!!! – �let�ben el�sz�r �gy �rezte, Inuyash�nak es�lye sincs, a gy�zelemre.

Sango macska�gyess�ggel v�gott a k�t harcos k�z�, k�t karj�t sz�tt�rva, test�vel fedezve Inuyash�t.

Sango: - K�rlek, uram!  Ne harcoljatok! Inuyasha nem �rt az embereknek, hanem ink�bb seg�ti �ket! – k�ny�rg�tt Kawagur�nak.

Inuyasha: - Ne sz�lj bele Sango! – keze d�h�sen �k�lbe szorul.

Kawagura: - Neked kell a legjobban tudnod Sango, hogy a szellemek megb�zhatatlanok, �s nem ismernek kegyelmet, akkor mi�rt lenn�k �n irgalmas? Mit�l lenne � m�s, mint a t�bbi?

Kagome: - Mert… mert szeret engem, �s megv�d mindent�l! Legal�bbis eddig megv�dett…

Inuyasha: - he? EZT MOST MINEK MONDOD??? – hat�rozottan ideges� v�lt, �s most m�r ink�bb Kagome fel� fordul, de f�lszem�t m�g mindig Kawagur�n tartja.

Kagome s�rt�d�tten elfordul.

Kagome: �n csak seg�teni akartam!!! – mondja ugyanolyan d�h�sen.

Kawagura �rdekl�dve figyeli az esem�nyeket, majd megsz�lal:

-         Sz�val ez egy kedves szellem? �rdekes…

Majd ledobja a Tessaig�t Inuyasha el�.

Kawagura: - Jobban is vigy�zhatn�l az �r�ks�gedre Inuyasha… �s van m�g mit gyakorolni a st�lusodon is! – majd h�tat ford�tott a t�rsas�gnak �s visszament a h�zba.

Mindenki �rtetlen�l �llt. Majd Inuyasha felvette a kardj�t a f�ldr�l.

Inuyasha: - El�ruln�tok nekem, hogy ezt mi�rt tett�tek? – fordult a k�t l�ny fel�.

Sango: - Mert � j� ember, csak el��t�letei vannak, de v�g�l is �letben hagyott, nem? Ez a l�nyeg.

Inuyasha: - Nem szorulok a v�delmedre! Sem az � k�ny�r�let�re!

Kagome: - De Inuyasha! Fogalmunk sincs, honnan van ekkora ereje!!! – k�zben k�ts�gbe esve n�zett Mirokura, hogy seg�tsen.

Miroku: - Igaza van Kagom�nak! Sajnos �gy n�z ki, nem sok es�lyed lenne ellene.

Inuyasha: - Mi? H�t m�r te is kezded?

Miroku: - Gondolkozz! Elvette a kardodat �s m�g m�k�d�tt is neki!!

Kagome: - Vajon, mit�l ilyen er�s?

Inuyasha: - NEM �RDEKEL!!!

Kawagura: - Pedig jobban tenn�d, ha �rdekelne… - �s kil�pett a verand�ra �jra.

Intett a szolg�l�knak, akik friss innival�t �s �lelmet hoztak, majd gusztusosan t�lalt�k uruk el�tt. A b�s�gt�l l�tv�ny�ra mindenkinek elindult a ny�la a t�rsas�gban…

Kawagura intett nekik, hogy foglaljanak helyet.

Kawagura: - Ap�m, sajnos nem sokkal a t�voz�sotok ut�n hunyt el egy nagyon gonosz szellem v�gzett vele, a neve Naraku. – sz�lt Sangonak.

- M�g gyermek voltam, mikor az udvarunkba �rkezett egy szerzetes Tibetb�l. � tan�totta meg, mik�nt haszn�ljam a szellemi energi�imat a lehet� legjobban.

Miroku: - A szellemi energi�dat? De hisz ez lehetetlen!!

Kawagura: - Mint ahogy az is, hogy egy lyuk a tenyereden beszippantson mindent…

Miroku: - Honnan tudsz… te err�l?

Kawagura: - Gondolod, csak �gy hagytam, hogy ap�m gyilkosa elt�nj�n, �s nem kerestettem, nem tudtam meg mindent, amit csak lehet r�la? Mindent tudok r�latok… sajn�lom Sango. – n�zett a l�nyra.

Inuyasha: - Nem �rtem, ha nincs n�la �kk�szil�nk mi�rt �lte meg Naraku az apj�t, �s ha neked ekkora er�d van, mi�rt nem v�dted meg �t?

Kawagura a szoba fel� mutatott, ahonnan az el�bb kil�pet, �s egy olt�rra, amin egy f�nyes korong volt ki�ll�tva.

Kawagura: - A csal�dunk birtok�ban van egy �si amulettnek, mely k�pes gy�gy�tani, m�g a legs�lyosabb esetekben is. Azt akarta megszerezni, de amikor hozz��rt az amulett megv�ltozott. Elvesztette gy�gyerej�t, �gy sz�m�ra �rt�ktelenn� v�lt �s az embereken sem tudunk seg�teni t�bbet. A mesterem szerint csak a kiv�lasztott sz�z �rint�s�vel nyeri vissza hatalm�t. Sok hajadon pr�b�lkozott eddig, sajnos hasztalan…

Ennek m�r k�t �ve.

Amikor Naraku itt j�rt, engem elh�vtak, mert szellemek t�madtak a falura.

Miroku: - Naraku szok�sos tr�kkje. Hol van a mestered?

Kawagura: - � elv�gezte a feladat�t �s visszat�rt a kolostor�ba.

Shippo: - Szerintem meg k�ne �rintenetek az amulettet! – fordult a l�nyok fel�.

Inuyasha: - Csak lassan! Mi t�rt�nt a hajadonokkal, akik meg�rintett�k az amulettet?

Kawagura lehajtotta a fej�t, majd lassan v�laszolt: - Elporladtak abban a pillanatban, ahogy a kez�k meg�rintette az amulettet.

Inuyasha: - Nem kock�ztatom meg, hogy Kagom�nak baja ess�k!!!

Miroku: - Na �s Sango?

Inuyasha: - Term�szetesen �t sem… iz�… tudod…

Sango: - Milyen szerencse, hogy d�ntenek a fej�nk felett!!!

Inuyasha �s Miroku: - MI??? Csak nem akarsz hozz��rni????

Sango hirtelen felpattant �s az amuletthez rohant miel�tt b�rki meg�ll�thatta volna. Majd kez�be vette az amulettet. Miroku �s Kawagura rohantak hozz� de m�r k�s� volt…

Vak�t� f�nyess�g �radt sz�t a teremben, ami �rv�nyleni kezdett Sango k�r�l, aki v�g�l elveszett a f�nyess�gben… majd teljes s�t�ts�g, annyira hogy m�g az orrukig sem l�ttak.

Miroku t�rdre hullott �s zokogni kezdett, Kawagura a v�ll�ra tette a kez�t.

Kagome Inuyash�hoz b�jt �s s�rni kezdett, Inuyasha eg�sz test�ben reszketett.

Miroku: -NE �RJ HOZZ�M, AZ EG�SZ A TE HIB�D!!!! MEG�LLEK!!! –�v�lt�tte f�jdalm�ban, Kawagura tork�nak ugrott, de az oldalt l�pett �s Miroku hasra v�g�dott.

Kawagura r�l�pett Miroku nyak�ra.

Kawagura: - Sajn�lom Sangot, hidd el, de neki meg kellett pr�b�lnia �s ezt � is tudta…

Egy hatalmas f�nyg�mb jelent meg a terem k�zep�n �s kil�pett bel�le Sango kez�ben a csillog� amulettel.

Sango: - Itt van az amulett. Siker�lt lenyugtatni a lelk�t. Most m�r �jra gy�gy�tani fog.

Kawagura: - Hogy k�sz�njem meg, amit tett�l Sango!

Sango: - Kezdetnek megteszi, ha le�llsz Miroku nyak�r�l…

Kawagura: - �! Bocs�nat! Persze!

Miroku felugrott a f�ldr�l �s mag�hoz �lelte Sang�t.

Miroku: - Hogy teheted ezt, mondd?  Hogy lehetsz ilyen �r�lt?

Sango: - ELENGEDN�D A FENEKEMET?!!!! – majd egy lend�letes pofont nyomott Miroku arc�ra, �s s�rt�d�tten elvonult.

Kagome: - Olyan boldog vagyok, hogy Sango t�l�lte, ut�na megyek. - gyorsan bar�tn�je ut�n sietett.

Kawagura: - Azt hiszem, kedvel t�ged… - mondta Mirokunak.

Inuyasha sz�tlanul figyelte �ket �s egyszerre volt boldog, �s szomor�. Boldog volt, mert Sangonak siker�lt az amulettet megb�k�teni �s sz�gyellte, hogy h�l�s volt az�rt, hogy nem Kagome �rintette meg azt.

Shippo: - V�g�l is minden j�, ha j� a v�ge nem…? - k�rdezte Inuyash�t�l.

Inuyasha: - Igen, de ez most nem rajtunk m�lott, menj�nk aludni…

M�snap reggel a kis csapat �tra k�szen �llt, Kawagura ell�tta �ket �lelemmel �s felszerel�ssel �s m�r csak a b�cs� pillanata volt h�tra.

Kawagura: - J�jjetek b�rmikor, h�zam mindig nyitva �ll el�tettek bar�taim! De ne lep�djetek meg, ha utatok sor�n esetleg �sszefutn�nk valahol… Sango fogadd ezt a t�rt h�l�m jel��l. – �tny�jtott neki egy tigrissel d�sz�tett t�rt. – Ez a h�zam jelk�pe…

Sango: - K�sz�n�m Nagyuram! – meghajolt Kawagura fel� �s elindultak.

Miroku sz�tlanul baktatott Sango mellett, majd hirtelen megsz�lalt.

Miroku: - Honnan tudtad, hogy nem lesz bajod? Tudod, amikor azt hittem meghalt�l… �n…

Sango: - A nagyap�m mes�lt egy ilyen t�rt�netet, gyerekkoromban… onnan tudtam, mit kell tennem.

Miroku r�mosolygott a l�nyra �s tov�bb s�t�ltak, hogy be�rj�k a t�bbieket… hiszen m�g hossz� �t �llt el�tt�k.