Csal�dban marad

�jszaka volt, az �gen vastag h�felh�k gy�lekeztek, hogy feh�r porcukorral hints�k be az eg�sz vil�got. Febru�r eleje volt m�g csak, az ut�bbi napokban meglep�n enyhe volt az id�, sz�ntelen�l s�t�tt a nap, langyos szell� j�rt-kelt a falu kunyh�i k�z�tt. Est�re is megmaradt a kellemes, szinte m�r term�szetellenes id�j�r�s, csak az �gre f�ltekint� fiatal l�ny sz�v�t vonta hatalm�ba valamilyen megmagyar�zhatatlan f�lelem. A felh�k k�l�n�s alakban �sztak az �gen, furcsa, neh�zkes mozg�ssal k�vett�k egym�st. A t�jat �llhatatos csend lepte be, a n�ha el�b�j� Hold v�konyka f�nycs�kot vetett a felengedett f�ldre. A l�ny megszapor�zta l�pteit, �s akaratlanul is kiker�lte a k�gy�k�nt tekerg�, balj�s vonalat.

Maga el� emelte a kunyh� ajtaj�ul szolg�l� gy�k�nyt, kac�r fuvallatnak engedve �gy utat, amely k�rbet�ncolta a helys�get, megrezegtette a f�klya l�ngj�t, majd libab�rt vont a verejt�kben f�rd� n� halov�ny b�r�re. A f�lig �l�helyzet� n� h�t�t egy – m�g szint�n fiatal – n� t�masztotta, a k�z�pkor� asszony gy�gyf�ves borogat�st tett a szenved� izzads�gt�l gy�ngy�z� homlok�ra. A l�ny testv�re mell� t�rdelt, kez�t meg fogva pr�b�lta enyh�teni n�v�re k�nl�d�s�t. Igyekezett er�t �tadni a vaj�d� n�nek, mik�zben azt k�v�nta, b�r cs�kkenthetn� m�rhetetlennek �s v�gtelen hossz�nak t�n� gy�trelm�t.

Mag�ban sz�zszor, ezerszer el�tkozta a gyermeket, ki m�g meg sem sz�letett, m�ris iszonyatos f�jdalommal h�l�lta meg csup�n l�t�t anyj�nak.

B�r csak t�rt�nne m�r valami. B�rmi, ami megmenthetn� �ket. M�g ha a gyermek nem is lesz eg�szs�ges, a n�v�re m�g fiatal, lehet m�g gyermeke. Minden szellem bocs�ssa meg neki ezeket a gondolatokat, de a f�lelem hideg k�d�t vont elm�j�re, nem tudott egyszer�en arra gondolni, hogy valami sz�rny�s�g t�rt�njen szeretett testv�r�vel.

T�l r�g�ta tart – aggodalmaskodott a l�ny. T�l r�g kezd�dtek a f�j�sok, �s hi�ba er�s�dnek egyre, a sz�let�s pillanata csak h�z�dott. Hi�ba pr�b�lta elterelni balj�s �rz�seit, fej�ben ott motoszk�lt, hogy n�v�re vagy a gyermek – esetleg mindkett� – nem �ri meg a napfelkelt�t.

-Michiko – lehelte alig hallhat�an a vaj�d� n�.

A fiatal l�ny felkapta a fej�t a l�gy hangra, barna szemeit a n� halottfeh�r arc�ra f�ggesztette.

-Igen, Eiri?

-Ha meghalok – kezdte.

-Ilyet ne is mondj! – felelte h�ga �lesen, szem�t v�kony k�nnyh�rtya bor�totta.

-K�rlek, hallgass… ha meghalok, azt akarom, hogy – szava elakadt egy hirtelen j�v� f�jdalomrohamt�l, de azt�n �sszeszor�totta sz�j�t �s folytatta.

-Azt akarom, hogy keresd meg a gyerek apj�t!

-De…

-K�rlek, tedd meg, ha nem �lem t�l.

Michiko sz�ve �sszeszorult, de b�lintott.

-Meg�g�rem. Esk�sz�m, hogy elviszem hozz� – mondta remeg� hangon.

Eiri ajk�t megk�nnyebb�lt s�haj hagyta el. Michiko l�tta az arcvon�saiban t�kr�z�d� f�jdalmat, �s tudta, hogy n�v�re a sz�leikre gondolt �s a viselked�s�kre, mikor megtudt�k, hogy gyermeket v�r. A n� arca furcsa maszkk� torzult.

Michiko a has�ra fektette a kez�t, �s �rezte a borzaszt� fesz�t�st a m�h�ben. Eiri ujjai megremegtek, majd �jra belem�lyedtek a kez�be.

Arca hal�ls�padt volt, amint n�v�r�t figyelte.  Az id�sebb n� meg�rintette a karj�t:

-A baba hamarosan kint lesz.

A l�ny felegyenesedett. Eddig mindent megadott volna a pillanat�rt, de most v�szj�slat� meg�rz�sek �rasztott�k el.

Idegess�g�ben teljesen �sszeszorult a gyomra �s a torka, b�r legsz�vesebben felki�ltott volna, nyelni sem volt k�pes.

Eiri kimer�lten hanyatlott vissza. Michiko megfogta a v�ll�t �s el�renyomta.

-L�tok egy nagyon s�t�t fejet! – ki�ltott lelkesen a fiatal n�, akit Samura-nak h�vtak.

-�jra! – b�ztatta az asszony.

-Nem! – ki�ltotta Eiri, aki t�r�k�pess�ge v�g�n j�rt.

-Eiri, most m�r meg van a fi�!

-L�ny! – vitatkozott a terhes n�.

-Nyomd! – sz�lt r� az asszony.

�s a baba j�tt. Michiko m�g soha �let�ben nem �rzett akkora megk�nnyebb�l�st, mint abban a pillanatban. H�t megsz�letett v�gre!

Az �let nagy, s�lyos l�k�ttel �ml�tt ki a sikolt� n�b�l, �s a f�jdalom megsz�nt…

Michiko kif�jta az eddig visszatartott leveg�t, azt�n hallotta a s�r�st, az �les, panaszos b�mb�l�st, ami az �j sz�l�tt�l j�tt. �des, panaszos �s er�teljes volt.

-L�ny, �gy �m! – nevetett a b�ba – �s igencsak �l�nk!

-�!

L�ny…

�gy, ahogy Eiri szerette volna.

A b�mb�l� csecsem� a b�ba kez�b�l Samur�hoz ker�lt, aki gyorsan �s �vatosan bep�ly�zta, majd tisztogatni kezdte a kis arcocsk�j�t. Michiko gyeng�d cs�kot lehelt n�v�re kez�re, majd megsimogatta arc�t.

Eiri h�l�s pillant�st vetett r�, �s utolj�ra megszor�totta testv�re kez�t.

-Ne feledd az �g�reted…

Ezzel �r�kre lehunyta szemeit, an�lk�l, hogy megcsod�lhatta volna gyermek�t.

Michiko felugrott �s a b�b�hoz fordult. Kiab�lni akart, hogy ments�k meg a n�v�r�t. Hogy ne hagyj�k meghalni, hiszen olyan fiatal m�g, a gyermek�t sem n�zte meg, el�tte �ll az �let. �rj�ngeni akart, legsz�vesebben ord�tott volna a f�jdalomt�l �s elkeseredetts�gt�l. M�gis, lenyelte kik�v�nkoz� k�nnyeit �s leroskadta Eiri teste mell�.

B�r elm�je, s�t eg�sz l�nye tiltakozott az ellen, hogy elfogadja n�v�re t�voz�s�t, tudat alatt m�r akkor megb�k�lt a gondolattal �s �rz�ssel, amikor bel�pett a kunyh�ba.

Utolj�ra tekintett v�gig a szeretett �s csod�lt arcon, igyekezve minden egyes von�s�t a gondolataiba v�sve. Hogyha ebben az �letben nem is tal�lkoznak t�bb�, �r�kre eml�kezzen erre a csod�s emberre.

Egy csod�s emberre, aki meg�rdemelte volna a boldogs�got. Meg�rdemelte volna, hogy az emberek szeress�k �s becs�lj�k, tisztelj�k akaratereje �s kitart�sa miatt. De az �let mindett�l megfosztotta Eirit, �s ut�na sem maradt m�s, mint �rva gyermeke.

Michiko fel�llt �s elvette Samur�t�l a kisl�nyt. Rengeteg haja volt, s�t�t, mint az okt�beri �jszaka. Szemeit csukva tartva ord�tott a vil�gba, tal�n szeretetet, biztons�got, vagy �ppen nyugalmat k�vetelve.

A l�ny tehetetlen�l hunyta le szemeit, szabad utat engedve k�nnyeinek. Neh�z sz�vvel gondolt az el�tt�k �ll� neh�z id�kre. Mert b�rmi �ron, de betartja �g�ret�t, nem csak n�v�re miatt, hanem az�rt is, hogy ennek a gyermeknek ne kelljen sz�l�k n�lk�l feln�nie.

Ahogy a kis testet k�r�l�lel� anyag mag�ba sz�vta a l�ny k�nnyeit, �gy �rezte, ahogy � is egyre m�lyebbre mer�l gy�sz�ban. A gy�szban, aminek a nap els� sugar�val v�get vet, mert t�bb� nem lehet gyenge, nem engedheti, hogy �rzelmei kiszolg�ltass�k. Most m�r kettej�k sorsa miatt kell er�snek lennie.

cd

Sango egy szikl�n �lt, karj�val �t�lelte felh�zott t�rd�t, fej�t lehajtva v�rta, hogy a Nap sugarai v�gre el�rassz�k a vil�got, hogy a horizonton felt�n� vil�gos f�nyp�szm�k messzire �zz�k a s�t�ts�get. Eg�sz nap k�l�n�s hangulat uralkodott rajta, nem kifejezetten rosszkedv, egyszer�en, mintha nem tal�ln� a hely�t. Hi�ba hallgatta Inuyasha morg�s�t, a t�bbiek nevet�s�t, � nem �rezte, hogy k�z�j�k tartozna, m�g ha teste a fizikai vil�gban is van. �rthetetlen ok miatt m�rhetetlen�l v�rta, hogy �j nap �bredjen, ak�rha ett�l v�rn� a szok�st meghoz� v�ltoz�st.

Fej�t lassan felemelte, ahogy Kirara hozz�d�rg�l�z�tt. Az �llat r�szegezte okos szemeit �s f�jdalmasan ny�vogott egyet. A l�ny v�gig sim�tott a h�t�n.

-Valaki nagyon szenved – jegyezte meg szomor�an, �l�be v�ve a macsk�t.

-Valaki mindig szenved – hallott egy hangot a h�ta m�g�l.

-Inuyasha? – kapta h�tra a fej�t – Te mi�rt nem alszol?

A fi� csak morgott valamit.

-Agg�dsz, ami�rt most haland� vagy? – k�rdezte Sango �s feln�zett az �gen m�g mindig b�szk�n terpeszked� holdra.

-Ugyan, dehogy! Mi�rt agg�dn�k? M�g �gy is f�l k�zzel legy�z�k b�rkit! – v�laszolt kiss� hevesen a k�rdezett, amivel siker�lt f�lmosolyt csalnia a szellemirt� l�ny arc�ra.

Sok�ig egyik�k sem sz�lt. Sango gondolataiba mer�lve kuporgott a szirten, Inuyasha hol �t figyelte, hol az eget p�szt�zta napsugarak ut�n kutatva. Egyik�k sem tudta, mennyi id� telt el, mire az els� sz�gyenl�s f�nycs�va megmutatkozott.

-Valaki meghalt az �jjel – mondta a visszav�ltozott f�lszellem, aranys�rga szemeivel az egyre fak�bb holdudvart szeml�lve.

A l�ny csak n�m�n b�lintott, jelezve, hogy � is tudom�st szerzett r�la. Egym�sra pillantottak, azt�n csak hagyt�k, hogy a f�nynyal�bok arany sz�nben f�rdess�k meg �ket, �j rem�nyt �ltetve �s t�pl�lva sz�v�kbe.