10.fejezet

Kagura…

-         Seg�teni. – Majd a bokrok k�z�l Kagura l�pett el�. – �n tudom, hol van Naraku rejtekhelye.

-         R�tal�lok magam is. – majd el is indult. A f�ld�monak felr�mlett, amikor azzal a Naraku nev� valakivel harcolt, akkor volt ott ez a n� is.

-         Megint �lc�zza mag�t. Soha nem tal�lod meg. – sietett a v�lasszal, miel�tt m�g elmegy a kutya szellem. Sessu h�tra fordult. – Mi�rt seg�ten�l?

-         Tudod hogy Naraku a sz�vemet mag�nnal tartja, ha meg�ln�d. Felszabaduln�k.

-         Mutasd az utat. – mondta a d�mon.

-         Hossz� �t, �s vesz�lyes. Csak gyalogolva lehet megtenni. – sejtelmesen a d�monra mosolygott, majd k�r�l n�zett. – hm, mostans�g nem csak haland�kat, ha nem sz�nalmas korcsokat is megmentesz? - a szeme megakadta Szireiszen.

-         �n legal�bb nem vagyok �rul�. – sziszegte a foga k�z�tt.

-         Vigy�zz a sz�dra, te korcs. – �s egy penge t�ncot, ind�tott a legyez�j�vel. Szireisz gyorsan el� h�zta a kardj�t, maga el� tartva felfogta �ket, de �gy is eltolta az eg�sz ereje.

-         Csak ennyit tudsz? – k�rdezte meglep�dve, szem�ld�k felh�zva. – Enn�l m�g �n is er�seb vagyok! – Sessut n�zte mik�zben mondta. A f�ld�n kereszt�l egy vastag piros sz�n� cs�k h�z�dott.

Amikor el�rte Kagur�t, meger�s�dve a magasba t�rt. De Kagura felugrott el�le, amikor el�rte volna egy kis hurrik�nt ind�tott, ami ellegyezte az eg�szet. Kagura most k�t hurrik�nt ind�tott mert az el�z� elhalt. K�t oldalr�l k�zel�tette a l�nyt, aki figyelmesen n�zte mikor �rn�k el �t. Amikor m�r mind kett� ott volt, h�tra ugrott. Azt hitte �gy majd egym�st elgyeng�tik, de e helyet �ssze�rtek �s meg nagyobbak lettek magukba sz�mpatva a l�nyt. Kinyitotta a szem�t, de csak azt l�tta hogy valami k�rbe k�rbe forgatja. „roszul leszek ha ezt tov�bb n�zem” becsukta a szem�t, �rezte hogy � van a k�z�ppontban, �s �t p�rgeti az eg�sz. Er�t vett mag�n, m�r �gy is fogyt�n volt neki, �s neki l�kte mag�t, az egyik ir�nynak. Kieset az eg�szb�l, a f�ld�n �rezte mag�t. Lassan fel�llt, majd a n�t figyelte. A hurrik�n meg elhalt. Most a kardj�t kereste, de nem tal�lta, ut�na k�rbe n�zet, �s l�tta hogy a volt hurrik�n hely�n van. Ut�na ny�lt, �s fel�llt vele, neki indult a n�nek, gondolta hogy elfog ugrani, ez�rt felfele, mag�b�l egy t�z hegyet ind�t�t, �rezte hogy el�ri Naraku szolg�ly�t. Ez nagyon kif�rasztotta, ez volt eddigi leger�sebb csap�sa. T�rdelve �rt f�ldet, a m�sik oldalt. Majd figyelte ahogy a t�z k�d eloszlik, Kagur�t meg egy r�zsasz�n g�mb veszi k�r�l, majd az elt�nik. Semmi baja nem t�rt�nt. Szireisz csod�lkozva b�multa, m�r nagyon nehezen vett leveg�t, �s nagyon szuszog�t.

-         Ezt m�g senki nem �lte t�l! – felh�borodott, hogy a n� m�gis hogy �lhet.

-         �n nem olyan vagyok mint a t�bbi ellenfeled. Te csak gyeng�t b�rsz meg�lni, engem m�g megsebezned sem siker�lt. De �gy l�tom magad el�g� kif�rasztottad. – meglengette a legyez�j�t. Az eddig t�vol �ll� Jaken, Rin �s Aun m�g messzebb ment.

Szireiszt nagyon er�s sz�l kezdte el f�jni, mindent belef�jva a szem�be. Belesz�rta a kardj�t a f�ldbe, �s abban kapaszkodott meg. �sszeszedte erej�t �s t�zt vont maga k�r�, ez megakad�lyozta hogy a nagyja szem�t, ne �rje el. Az eg�sz al�bb hagyott, amikor a d�mon egy �jabb penge t�nccal, pr�b�lkozott. A f�ld�mon k�s�n vette �szre, az els� kett� megv�gta a l�b�n �s a has�n. A t�z pajzsb�l egy t�zk�gy�t ind�tott. Ami egy hossz� vonal volt, Kagura fel�, �s k�zben hat�stalan�totta a peng�ket. De Kagura el�h�zta a tollj�t, ami nagyon magasra rep�tette, �gy megint nem �rte el az eg�sz. Szireisz t�rde berogy�t, m�r nem kapaszkodott, csak t�maszkodott a kardon. �ssze szor�totta a fog�t, �s folytatta, nem l�tta hogy hi�ba csin�lja, mert a n� m�r a h�ta m�g�tt van. Majd �rezte hogy valami a h�t�ba v�g. Megakart fordulni, de akkor a megv�gott l�ba kifordult, �gy Kagur�val szembe eset, a t�z is abba maradt. H�tra ny�lt a kardj��rt, �s kih�zta, k�zben a n�t figyelte.

-         Ostoba! – mondta Sesshoumaru. M�r indult is.

-         Ink�bb meghal, mint hogy vesszen! – majd elindult Sessu ut�n. Otthagyva a l�nyt �s a csapat t�bbi tagj�t.

11.fejezet

K�l�n…

Szireisz legsz�vesebben ut�nuk ment volna, de �gy is Rin seg�tett fel �llni, neki. Jaken mag�ba bosszankodott hogy �t mi�rt nem vitte a nagy�r mag�val.

A napok lassan v�nszorogtak. A f�lszelem m�r m�snapra fel�p�lt, ut�nuk akart indulni. De Rin miatt nem ment, �gy vele besz�lgettet eg�sz nap. Meg hallgatta ahogy Jaken panaszkodik. �pp Rinel besz�lgettet amikor a f�reg megjegyezte.

- Mi�rt r�d hagyott, minket? Hisz t�ged egy boszork�ny is megver. – Szireiszt elkapta a d�h ahogy vissza eml�kezett.

- De t�ged ak�r meg is tudlak �lni. – majd fejen v�gta a szellemet. �gy egy p�pja lett a fej�n.

�gy ment ez eg�sz nap. Szireisz d�h�s volt, ami�rt nem mehet sehova. �gy Jakenen t�lt�tte ki a d�h�t. Nap v�g�re k�k z�ld volt a f�reg. Szireisz nem is tudta hogy mi�rt m�rges. „Tal�n mert itt hagyott a d�mon? Vagy f�lt�keny lettem?” – megijedt saj�t szavain. Szerencs�re �telt, azt tal�ltak, ami p�r darabtoj�s volt. Hamar elaludtak. Reggel �s a d�l ugyan�gy egyhang�an telt. Rin �s Szireisz besz�lgettet. Majd a f�l d�mon �szre vette, amit a kisl�ny nem, egy d�mon k�zeledik. Amikor m�r felakart �llni meg�rezte hogy az Sesshoumaru, ugye oda se fordult. Viszont annak a Kagur�nak a szag�t nem �rezte. Ennek m�r meg�r�lt, de nem mutatta ki. Eld�nt�tte mag�ban, hogy hozz� sem sz�l a szellemhez, r� sem n�z. Amikor halotta a bokrok rezzen�s�t, direkt a m�sik ir�nyba n�zett. Rin viszont amint megl�tta Sessut oda futott hozz�. Elkezdet boldogan besz�lni neki. A kutyaszellem unott k�pet v�gott, de a kisl�ny tudta hogy figyel. Jaken is oda ment k�rdez�sk�dni, megpanaszkodni. Majd v�ratlanul Sesshoumaru megsz�lalt.

-         Hol van az a �kk�szil�nk amit adtam, Jaken? – a szellem figyelte.

-         �n...�n t�lem az a korcs elvette. – �s Szireisz fel� mutat�t. A d�mon elindult, a l�ny fell�. Szireisz m�g mindig nem n�zett fel�.

-         Hol van? – k�rdezte nyugodtan, �r�lt hogy eddig nem ideges�tette a f�lszelem.

A l�ny m�g mindig nem n�zett r�, �s megsz�lalni sem akart. Sesshoumaru, megragadta a nyak�t maga f�l� emelte, Szireisz becsukta a szem�t. A szellem megszor�t�dta a nyak�t, a l�ny arca ber�ndult, majd lassan az egyik kez�vel, egy titkos zsebe ny�lt, ami a gaty�j�n volt. Kih�zta az �kk� szil�nkot, Sessu elengedte, b�r nagy k�szttet�st �rzet, hogy meg�lje, de nem tette. Szireisz a f�ldre huppant, fen�kkel. Eln�zet a d�mon, mellet, m�g mindig nem akart r�n�zni, sem hozz�sz�lni. De az a �rz�se volt hogy a szellemet nem nagyon �rdekli. M�r kezdett lemenni a nap, „Ma vagy, vagy holnap �jra ember leszek.” –gondolkodott mag�ban. N�zte a szellemet, ahogy le�l egy f�hoz, �s pihen. Lement a nap. �rezte ahogy, �tv�ltozik, megv�ltoznak a szervei. Rin �s Jaken, Aunak d�lve aludtak. A szellem kinyitotta a szem�t, r�n�zett a l�nyra, majd tov�bb pihent. Pihent, vagyis egy r�szben aludt, de �ber volt. M�r bes�t�tedett a l�ny nem volt �lmos, �s unta mag�t. Fel�llt gondolta k�rbe n�z. El is indult, m�r ment egy ideje amikor megl�tott egy barlangot. Most csak ember volt, tudta hogy csak nehezen tudja el�hozni a t�z k�pess�g�t, �s nem tudja mag�t megv�deni. De az�rt elindult, be barlangban, �tl�pte a k�sz�bbe �s furcsa �rz�se t�madt, f�lelem, m�r teljes s�t�ts�g honolt. „J�l van ebb�l ennyi el�g volt.” �s indult volna kifele, amikor megl�tta hogy valami k�t piros van a leveg�be. K�t v�r�s szellem szem. Gyorsan szaladt kifele, nem tudta hogy kint van, e mert amikor bement az eget s�t�t felh�k takart�k el, ez�rt mind kett� ugyan�gy hatott. H�tra n�zett hogy k�veti e a szellem, de megbotlott valamibe, �gy h�ttal f�ldet �rkezett, de a feje nem a talajon volt, ha nem valamin, feln�zett Sesshoumaru len�z� szemivel tal�lkozott. Gyorsan talpra �llt, a szellem most nem �t t�madta ha nem a kutyaszellemnek akart egyet oda kapni. De az k�nnyed�n kit�rt a t�mad�s el�l, majd a Tokijint el�h�zva egy t�mad�st ind�tott ami, sz�jjel t�pte a szellemet. Szireisz csak n�zte, majd elindult mag�ban merengve. Sesshoumaru nem a l�ny miatt ment oda, ha nem mert meg�rezte a szellem szagot. Mire vissza �rt a t�borba a l�ny m�r csendesen aludt. Sessu le�lt a f�hoz ahol eddig �lt, majd n�zte egy ideig a l�nyt, v�g�l fel�letes alv�st v�gzet. Reggel mire a l�ny felriadt az �lm�b�l, m�r csak Aunt, �s a mellette alv�kat l�tta, Sessut sehol. M�g csak hajnalodott, de �rezte amint vissza v�ltozik. Nagy fel�d�l�s volt, jobban l�tott, szagolt, halott, viszont a kutyaszellem szag�t sehol nem �rezte. Elindult, hogy legal�bb a tegnap barlangot �jra megn�zze. Nem tudta mi�rt de vonzotta a barlang. Megpr�b�lt �gy menni ahogy tegnap, de a barlangot nem l�tta, egy �r�ig kereste, majd meg�rezte a kutyaszellem szag�t, �ssze is futott vele, egy �t el�gaz�son. A szellem r� se n�zett, ment tov�bb. Szireisz m�r nem b�rta ki hogy ne sz�ljon hozz�.

- Mi�rt nem keltet�l fel? – jobb k�rd�s nem jutott esz�be, a cs�nd megt�r�s�hez.

- Minek? – k�rd�sre k�rd�ssel v�laszolt. Szireisz ink�bb nem szolt semmit. Nem akart a m�sodik szav�val m�r egy vit�t kirobbantani.

- �s mi j�t csin�lt�l k�t nap alatt?

- Semmi k�z�d hozz�.

- Te nem tudsz �rtelmesen v�laszolni? – csup�n besz�lgetni akart a szelemmel. 

- Nem.- majd a l�nyra n�zett a j�ghideg arany szemeivel. A l�ny megr�m�lt egy pillanatra �s �sszerezzent a n�z�st�l. Ink�bb meg sem sz�lal.

Sz�tlanul telt az �t t�bbi r�sze. A l�ny a k�veket rugdosta unalm�ban. Mire vissza �rtek m�r mindenki �bren volt. Rin, meg�r�lt Sessunak, oda is szaladt hozz�, Jaken bosszankodott, majd Sesshoumaru amint k�rbe n�zett megsz�lalt:

-         Gyer�nk! – el is indult, Jaken a kant�rt fogta Rin Aun mellet ment, �s �nekelt. Szireisz meg mag�ban gondolkodva k�vete a d�mont.

„egy fa darabba t�bb �rzelem van, mint benne. Akkor mi�rt vagyok m�g mellette? Magam se tudom…�h…” – s�hajtva abba hagyta a gondolatmenetet. De amikor felemelte a fej�t, hogy ne a f�ldet b�mulja, majd nem neki �tk�z�tt a szellemnek, mert az meg�llt. �pp el�tte egy kicsivel. A szellem megfordult, a f�lszelem megint k�zel �rezte mag�hoz, mint amikor megcs�kolta, gyorsan megr�zta a fej�t, �s h�tr�lt egy k�t l�p�st.

12.fejezet

�jra k�l�n?

-         Jaken, Rin, Szireisz. – itt maradtok.

-         De Sess…. – kezdte volna Rin.

-         Semmi de. – mondta f�l�nyessen a d�mon. Elindult, � m�r a messzibe l�tott, hogy egy k�t kilom�ter �s esni fog a h�. „�n azt�n itt nem maradok” – gondolkodott a l�ny- „Vajon meddig m�k�dik a szagl�sa?”

-         Jaken. – sz�lt a f�reghez, - Mindj�rt vissza j�v�k.

Elindult, nem a d�mon ut�n, ha nem be oldalt az erd�be, amikor ment eleget, �s nem �rzet semmi szagot, arra fele fordult, amerre a d�mon elindult, �s � is �tnak eredt.

M�r el�g sokat gyalogolt amikor, furcsa m�d havazni kezdet. De folytatta �tj�t, �rezte hogy itt m�r j�rt a szellem. „Akkor j� �ton vagyok” – gondolkodott, mik�zben nem csak havazott ha nem a sz�l is f�jt, hideg volt, de ment tov�bb. Majd egy nagy vihar keletkezett, a f�lszelem megint csak ment tov�bb, m�r egy hegyet l�tott maga el�tt majd egy eg�sz hegys�get. Szireisz nem �rezte Sessu szag�t, de a szellem, kutya volt, �gy m�r r�g tudta hogy k�veti.

Szireisz megl�tott egy befagyott kis tavat, szomjas volt, v�znek az is megfelel neki. Oda ment a sz�l�hez, felemelte a l�b�t, hogy bet�rje, de a j�g kem�nyebb volt, �s elcs�szott a l�ba, v�gig beeset a t� k�zep�ig. Ahol �rezte hogy bereped alatta a j�g, felakart �llni, de ekkor bet�rt alatta. �rezte ahogy egyre hidegebb lesz, m�r a v�zbe teljesen belemer�lt. Fel akart �szni, de ahogy tapogatott maga felett, csak jeget �rzett, kinyitotta a szem�t, �s megl�tta amit kereset egy kis f�ny besz�r�d�s, oda �szott. K�zben m�r �rezte alig van benne er�, belekapaszkodott a sz�l�ben, de az bet�rt, �jra, de ez m�r megtartotta. Felh�zta mag�t, ez m�r a t� sz�le volt, kil�kte mag�t, de csak f�lig volt kint, a h�ra d�lve. Amikor k�h�cselni kezdet, kil�kte a l�b�t, majd hasra fordult. Remegett a hidegt�l, k�sz�lt megfordulni, amikor elkezdet kiolvadni a szagl�sa, hal�sa, �s a l�t�sa. H�tra fordul amikor megl�tta a d�mont, amint egy f�hoz d�lve �l, �s �t figyeli.

-         Luxus lett volna seg�teni? – k�rdezte meg haragosan. De a hangja beleremegett az er� megpr�b�ltat�sba, majd elcsuklott.

-         Ostoba, �s m�g sz�nalmas is vagy. – jegyezte meg, a rideg hangon amin besz�lni szokott. Len�z�s volt a szem�be. – Mondtam hogy ne gyere. Ha hallgatsz r�m, nem ker�lsz ilyen helyzetbe, te korcs.

Szireisz nem v�laszolt, ink�bb, remegve fel�llt, mag�hoz szor�totta a kez�t, �s elindult, m�r itt voltak a k�zelben a hegys�gek, egy barlangot akart keresni. Sesshoumaru csak n�zte a korcsot, nem sajn�lta, mag�nak kereste a bajt. Szireisz a f�knak d�lve haladt, �rezte ahogy a l�bba lassan felmondja a szolg�latot. De megl�tott egy barlangot, pont el�tte volt. El�rte bent nem volt h� csak p�r fadarab meg lev�l. A f�lszelem a sarokba tartott, ahogy oda haladt az el� ker�l� f�kat oda rugdosta, majd a sarokba d�lve le�lt. Nagyon f�zott, �s �lmos volt, a ruh�j�n m�r j�gcsapok l�gtak, megpr�b�lt egy kicsit koncentr�lni, �s egy kis fadarabot betudott gy�jtani ami belobbantotta a t�bbit. �rezte a k�z fej�n a meleget „Akkor m�s testr�szemen mi�rt nem �rzem?” – gondolkodott, majd r�j�tt hogy a ruha csont jeges. Kint tombol� vihar volt, lassan f�zva leh�zta mag�r�l a ruh�it, majd a t�z mell� dobta. Pr�b�lta min�l kisebbre �sszeh�zni mag�t, nem �rezte volna hogy v�ltozna, �pp ugyanannyira f�zott, �s egyre �lmosabb volt. „Nem szabad elaludnom” – parancsolta mag�nak. De szempill�ja elnehezedet �s lecsuk�d�t. Ugyanolyan hideg volt, �s ugyan�gy f�zott. Nem akart aludni, de er�t vett rajta.

Sesshoumaru k�vette a l�nyt, nem tudta mi�rt, tal�n szerette n�zni ahogy m�s szenved. „De ostoba” Megl�tta ott �sszekuporodva, „Sz�nalmas” sajn�lta, � nem f�zott, majd levette a pr�mj�t, oda l�pett a l�nyhoz, �s r� dobta. A pr�m pokr�ck�nt ter�lt r�.

Sesshoumaru le�lt a bej�rathoz. Ott maradt de nem a l�ny miatt, csak nem akart viharban tov�bb menni. Pihent, de fent volt. P�r �ra m�lva. �rezte ahogy a l�ny fel�bred majd meglep�dik. V�g�l fel�lt�zik, majd oda l�pked hozz�. Kinyitotta a szem�t, �s a l�ny szem�t n�zte.

*

-         K�sz�n�m. –mondta, majd �tadta a d�mon kez�be pal�stot. Sesshoumaru nem v�laszolt.

A kinti id�t figyelte, ami kezdett megnyugodni. Fel�llt, �s elindult a sz�l vihar al�bb hagyott, majd megsz�nt. A d�mon most gyorsabban ment a megszokottn�l, majd egy sz�les foly�hoz �rtek. K�nnyed�n felugrott �s a t�lpart �rt f�ldet. A f�lszelem csak bamb�n n�zett. K�zben a Sessu m�r tov�bb ment. Szireisz h�tr�lt p�r l�p�st majd neki futott �s elrugaszkodott, mint egy macska teste megny�lt keze v�zszintesen volt. F�ldet is �gy �rt hogy keze a f�ld�n maga el�tt, a l�ba meg beh�zva maga al�. Kicsit meglep�d�tt mag�n, nem hitte volna hogy talajt �r, v�g�l felgyors�tott hogy utol �rje a szellemet. Amikor m�r megl�tta, kih�zott kardal volt �s ellenfele egy �tv�ltozott macska, n�zett r�. A szelem neki indult de a macska k�nnyed�n ell�pett, majd meg�t�tte a szellemet. Aki f�ldnek csap�dott de k�t l�bbon meg�llt. Szeme v�r�sesen kezdett el izzani, majd egy lila sug�rr� v�ltozott fel majd leeset. Egy �l� csonka kutyaszellem volt, k�tszer nagyobb a macsk�n�l. A cica t�madni pr�b�lt de Sessu felugrott, majd elkapta a nyak�t, amit�l a macska a f�ldre esett, majd r�l�pett. Egyre jobban szor�totta m�g nem, meghalt a macskaszelem. Szireisz megk�v�lten n�zte sz�hoz se jutott, �pp most �lt�k meg egy fajt�rs�t, hideg borzalom futott �t rajta. A kutya szelem fel� fordult, elindult k�zben vicsorgott. Szireisz f�lig macska szelem volt, azt �rezte a kutya. A l�ny nyelt egy nagyot, majd Sessu mikor m�r majdnem a sz�j�ba vette, hogy kett�harapja. Szireisz f�lt, de az�rt egy t�z�rv�nyt ind�t�t majd b�tran neki esett a kuty�nak kardj�val. De a szelemre nem volt hat�ssal a t�z, semmit nem �rtott neki, a kardot meg k�nnyed�n kett�harapta. Szireisz a leveg�b�l t�madott de a kutya a fej�vel f�lre l�kte. A hanyou a f�ldnek ment neki, pont a kutya el�tt, �sszeszorult a gyomra, a youkai megint indult meg�lni, a l�ny reflekszb�l a kez�t maga el� r�ntotta. Sesshoumaru sz�ja meg�llt a leveg�be, majd megr�zta a fej�t, �s elfordult. Megint lila g�mb� v�lt, elt�nt a feh�r �gben majd becsap�d�t a l�ny el� �rt f�ldet, de m�r Sesk�nt �llt ott. Szireisz feln�zett r�, kicsit csod�lkozott, fel�llt, tartva a t�vols�got a szellemt�l. A kutya szelem elindult, amerre a halott macska szelem fek�dt, majd a bund�j�ba t�rt, �s egy bolh�t szor�t�t az ujjai k�z�tt.

*

- Te meg? – k�rdezte �sszeh�zott szemel.

- �n…�n csak elt�vedtem. – v�laszolta �rtatlan arccal.

- Mit akarsz? – kicsit �sszenyomta.

- �n tudom hogy a karod keresed. – v�laszolta m�r komolyan. – Nem tudod megtal�lni.

- Mert? – �rdekl�d�tt.

- J�gbe van fagyva nem �rzed majd meg az illat�t. Viszont megtudod tal�lni, m�reg cs�kok vannak rajta, �gy fegyver… - majd elillant.

Sesshoumaru r�j�tt mire c�lzott a bolha. Gyors volt Szireisznek nem sok ideje volt gondolkodni, de kiv�dte el�g gyeng�n csin�lta a szelem, a f�lszelem elir�ny�totta az er� korb�cst, m�s ir�nyba.

-         Ez mi�rt volt? – k�rdezte meg d�h�sen. Oda futott a szelem mell�, aki nem akart v�laszolni. – J�l van. – mondta el�g, rossz napja volt, nem akart m�g a szelem miatt is ideges lenni.

Csendben mentek Szireisz �s Sesshoumaru is mag�ba gondolkodott, m�r mentek egy j� ideje. A f�lszelem furcsa ember szagot �rzet. Sesshoumaru is �rezte de nem �rdekelte. Elmentek egy barlang el�tt amib�l g�z j�tt ki. Szireisz meg�rezte a meleget, ell�pet a szelem mell�l, �s bement. „Majd felh�zom addig megf�rd�k a j� meleg v�zben” – �rvendezett mag�ban. A d�mon �rezte hogy elt�nik, de folytatta lass� nyugodt �tj�t, majd egy szikl�ra le�lt. Pihennie kellet, m�g ha nem is ismerte be mag�nak, de kif�radt az �tv�ltoz�sban. A l�ny k�zben megl�tta a kis tavat, ami olyan tiszta volt, hogy �tlehetet l�tni rajta, viszont minden p�ra volt. Levette ruh�it, �s lassan bele ment a meleg v�zbe el�sz�r �gette a test�t, lassan de megszokta. Hangokat halott, figyelt majd r�j�tt hogy k�t l�ny besz�lget. Nagy leveg�t vett majd a v�z al� mer�lt. A l�nyok meg�lltak a v�z el�tt, a f�lszelem kidugta a fej�t, �s �ket figyelte a p�ra felh�n kereszt�l.

-         �n…m�r l�ttalak titeket. – mondta gondolkodva. – Amikor azzal a f�l szellemmel k�zd�ttem.

-         Igen. �n is eml�kszem. – mondta Kagome. – �n Kagome vagyok. –mutatkozott be.

-         Szireisz. – b�lintott a l�ny.

-         Sango. –mondta a m�sik, ember.

-         Esetleg, nem zavar, ha mi is j�v�nk f�rdeni? –k�rdezte meg Kagome.

-         Persze hogy nem. – mosolyodott el a l�ny.

Kagome, �s Sango is levetk�z�tt, �s bement a v�zbe. El�sz�r forr�nak tal�lt�k, majd �k is beleszoktak. Besz�lgettek �s nevetg�ltek, m�g nem Sessshoumarura terel�d�tt a t�ma.

-         Hogy, hogy m�g �lsz? – k�rdezte meglep�dve Kagome.

-         M�r meghaltam p�rszor. De mindig �jra �lesztett, legal�bbis a kard. –

-         �s mi�rt vagy m�g mellette ha m�r meg�lt? – Sango nagyon �lvezte a f�rd�tt.

-         Tartozom neki. –mondta szomor�an.

-         Mivel? �s mi�rt? – Kagom�t �rdekelte a dolog.

-         Igaz hogy meg�lt, de meg is mentett. A n�pem hagyom�nyai szerint, addig kell szolg�lnom m�g vissza nem szolg�lom, az �letem. – most gondolkodott, el el�sz�r igaz�n ezen. – Sajn�lom nekem most mennem kell. – �szint�n sajn�lta. J�l elbesz�lgetett vel�k.

Kisz�llt, majd a ruh�j�t kezdte el venni. Kagome n�zte hogy mennyire szakadt az a ruha nevezet� rongy. Eml�kezett hogy amit ruha Kaede adott neki, az m�g mindig valahol a t�sk�j�ba van.

-         V�rj! – sz�lt az elmen� l�ny ut�n. – Nem szeretn�l valami �j ruh�t? –k�rdezte kedves mosollyal az arc�n. Majd a t�sk�j�ba kezdet kutakodni �s kivett egy feh�r inget, meg egy piros gaty�t. �tny�jtotta a meglep�d�tt l�nynak.

-         K�sz�n�m. – sz�lt meghat�dva, de v�d�m�l.

-         �, semmis�g. – mondta Kagome, �s vissza ment a v�zbe.

-         Sziasztok! – mondta a l�ny kez�ben volt a ruha. �gy indult el a lemen� napban keresni Sesshoumarut.

A szelem szag�t, csak a f�ld�n �rezte. Elindult gyorsabban, �rezte hogy a szelem egyre k�zelebb lesz. M�r l�tta a t�volban, viszont ahol a szelem �llt, ott nem volt h�. A felh�ket n�zte, amik m�r nem voltak annyira bor�sak. Talpa alatt sem volt m�r h�, �s utol �rte a nagy kutya szellemet.

 - Csak eddig jutott�l? – k�rdezte meglep�dve, de g�nyos vigyorral az arc�n. A szelem nem felelt. – Jellemz�.

Ezzel be is z�rult az egy szem�lyes besz�lget�s. Szireisz m�g mindig a kez�ben fogta a ruh�t, egy csepp es� eset �r. Egyre t�bb, m�g nem zuhogni kezdet, nem l�tta hogy a d�mon meglep�d�tt volna, viszont a legk�zelebbi barlanghoz tartott. Bementek Ses a bej�ratn�l le�lt, vele szembe a l�ny valamivel beljebb. F�radt volt, a ruh�t letette maga mell�, aludni pr�b�lt de nem tudott a vihart�l. Most f�rd�tt de �jra s�ros volt, az es�t�l. Lassan mag�ban gondolkozva elaludt. Reggel a szellem rideg hangj�ra kelt, az es� m�g mindig cseppeget de m�r nem annyira mint tegnap. Fel�llt �s k�vette a szellemet.

-         Hova megy�nk? – k�rdezte meg m�g kicsit �lmosan.

-         Valahova. – k�z�mb�ss�g volt a hangj�ban, nem volt benne biztos hogy a l�ny meg�rzi a kez�t.

-         De j� �ti c�l. – sajnos az �lt nem tudta kivenni bel�le. �gy csak egy gonosz pillant�st kapott a szellemt�l.

Megint cs�ndben haladtak Szireisz a k�veket �s a p�rt rugdalta maga el�tt. Sesshoumaru h�ta m�g�tt l�pkedet, nagyon pocsoly�s r�szen mentek. A f�lszelem nem vette �szre hogy Sesshoumaru meg�llt, �gy egyenesen neki ment, �s h�tra esett egyenesen a s�rba. A youkai megfordult egy metsz� pillant�s k�s�ret�ben megk�rdezte:

-         Nem n�zel magad el�? – mindezt len�z� sz�nalommal a szem�ben. Most a l�ny nem v�laszolt.

*

Csak fel�llt, megint teljesen v�z �s kosz volt. Ut�lta a vizet de azt m�g jobban ha koszos, �s b�d�s, pedig most megint mind kett�t �lvezhette. Lassan haladtak eg�sz nap, egyik sem sz�lt a m�sikhoz. Szireisz azt v�rta hogy majd a d�mon besz�lget�st kezdem�nyez, Sesshoumaru nem valami besz�des fajta, �gy nem nagyon sz�lalt meg. M�r kezdet beesteledni, egy sz�p �s tiszta tiszt�sra �rtek, amin�l volt egy t�, egy szikla, �s k�r�l�tte erd�. Sesshoumaru a szikl�nak t�maszkodott, a t�val ellent�tes ir�nyban, az eget b�multa. Szireisz meg a s�rt�l �s a t�bbi koszt�l ami r�ragadt m�r egyszer�en undorodott, most hogy v�gig n�zett mag�n….rosszabb volt mint egy kis gyerek aki eg�sz nap j�tszott. A ruh�ja m�r csak darabokban l�gott rajta, volt egy r�sze az �tnak ahol j�ttek, ami m�g jobban �ssze szabdalta a ruhanem�it. De ahogy n�zte azokra is r�f�rne egy mos�s, �gy ruh�stul elindult a v�zbe. Lassan s�t�lt bele, majd amikor benne volt, h�tulr�l figyelte a szelemet. Meg se mozdult, m�r f�lt hogy csak egy b�bu lett, leveg�t se l�tta venni. Levette a ruh�it �s elkezdte kimosni, a fels�j�vel kezdte k�zben hagyta hogy az als� r�sze szabadon �szk�ljon. Az ing tele volt v�rrel, elkezdte �sszed�rzs�lni k�t oldal�t, de csak azt �rte el, hogy egy nagyobb szakad�s lett az eg�szen. Erre m�r kicsit d�hbe j�tt, v�letlen amikor jobban megh�zta k�t fel� szakadt, ekkora m�r majd nem rombolt d�h�be, de csak a ruha volt a kez�be, azt meg m�g egy r�nt�ssal el negyedelte. Kidobta a f�re, gondolta az als� r�szel t�bb szerencs�je lesz, ut�na ny�lt, majd lassan most m�r finombabban elkezdte kimosni, de meg volt szakadva rajta egy sz�ll, Szireisz ideges lett �s r�ntott a gaty�n egyet figyelmetlens�gb�l… ez a r�sz �s t�bb darabban ker�lt f�ldre. A f�lszelem oda �szott a t� sz�l�hez, kez�t kitette �s kik�ny�k�lt, majd r�tette fej�t. Azon gondolkodott most mit fog csin�lni, ruh�ja nincs vagyis van jutott esz�be, a barlangn�l hagyta, az el�g hossz� �t.

-         Indulunk. –sz�lalt meg v�ratlanul a szelem, kiverve az �pp gondolatokat a l�ny fej�b�l. A d�mon �tnak is indult, majd p�r l�p�s ut�n r�j�tt hogy a l�ny m�g meg sem mozdult. Gyors volt ott �llt el�tte. – Gyere! – mondta kicsit d�h�sen.

-         Nem tudok. – v�laszolta halkan. Sesshoumaru nyugodt maradt.

-         Mert?

-         Nincs ruh�m. – sz�gyellte hogy ennyire b�na volt, ez�rt csak a szelem l�b�t n�zte, ami szem magass�gba volt neki.

-         Na �s? – k�rdezte unott k�ppel. Nem nagyon tetszet neki hogy m�g nem indultak el.

-         Nem fogok innen kij�nni meztelen�l. – mondta m�r kicsit d�h�sen.  

-         Nem �rdekelsz korcs. – mondta m�r � is kicsit inger�lten. – Most megy�nk. – hat�rozott volt, majd a kever�ket n�zte aki m�g mindig nem mozdult.

-         Nem fogok kij�nni innen. Van ruha amit egy embert�l kaptam, csak a barlangba hagytam.

-         Akkor mi�rt nem indult�l m�r megkeresni? – sz�r�s szemmel n�zett a l�nyra.       

-         Mondtam hogy nem j�v�k ki innen. – hat�rozott volt a hangja. Sesshoumarut nagyon d�h�tette pr�b�lta nem kimutatni, mert most m�r kellet neki a f�lszelem.

-         Az eg�sz erd�ben nincs egy �rva l�lek sem. – mondta egy k�t perc koncentr�ci� ut�n. – �n meg m�r �gy is l�ttalak. �s nem �rdekel egy korcs. – mondta len�z�en.

-         Engem meg nem �rdekel mit mondasz, nem j�v�k ki innen. – makacs volt, feln�zett a szelemre akinek szeme mintha �takart volna v�ltani, most vette �szre el�sz�r a d�h�t a d�mon szem�be.  

-         Akkor meg�llek.- mondta most m�r rideg nyugodts�ggal. Felemelte a l�ny cafat ruh�it �s oda dobta neki. – 10percet v�rok. Ut�na indulok. Ha akkor is itt leszel, meg�llek. – majd elfordult �s vissza �lt a szikl�hoz, nem volt kedv�re a v�rakoz�s

„Milyen kedves” gondolta mag�ban. Egy el�g fura �tlet jutott esz�be, elkezdte a ruh�kat, �ssze csom�zni. Az ingb�l csin�lt egy melltart� takar�s�, fels�t. A gaty�b�l, meg egy miniszokny�t. V�gig n�zet m�v�n, majd elkomorodott, „nem baj p�r percre megteszi” felvette majd elindult a barlanghoz. Egyre gyorsabban haladt a s�t�tben, nem szerette az �jszak�t, minden bokor cs�rg�sre felfigyelt, minden bagoly huhog�sra �sszeszorult a gyomra. El�rte a barlangot, gyorsan megkereste a ruh�t, �s �tvette. Nem �ppen tetszet neki a feh�r ing, �s piros b� gatya. De h�t ez volt. Vissza indult a szelemhez, ha � a k�zel�ben volt, nem nagyon f�lt az �rnyakt�l, amik a f�k k�z�tt h�z�dtak. Nagy s�ly eset le a sz�v�r�l, amikor vissza �rt m�g l�tta szelemet „Sz�val nem hagyott itt” h�l�s volt nagyon ez�rt a kis gesztus�rt. A d�mon nem n�zett r�, csak fel�llt, �s elindult. Szireisz vakon �s sz�tlanul k�vette. Most lusta volt megk�rdezni hova mennek, tudta a v�laszt, vagyis az nem v�lasz volt ha nem hallgat�s. Megint az �rnyakat a szagokat, a hangokat figyelte, de most nem zavart�k annyira. Most valahogy nem �rdekelt�k, tudta hogy a d�mon mellet nem lehet b�nt�d�sa, vagyis lehet de az a d�monon m�lik, �s most � gyorsabb lenne, hamarabb ind�tana t�zzel. Tele volt er�vel, meg b�tors�ggal, �s most furcs�n nem volt �lmos sem. Csak azt nem tudta hogy mi�rt tart a szelemmel. M�lyen gondolataiba mer�lt, amiben a szelemmel t�lt�tt�t id�t m�rte fel, maga el� bambult, nem nagyon figyelt semmit m�sra csak a gondolataira. �tgondolt minden r�szlet ami vele �s a d�monnal k�z�s volt, majd meglepte mennyire r�szletesen eml�kszik r�, pedig eddig nem volt valami hossz� t�v� a mem�ri�ja. �rezte hogy valami meg�rinti, megr�zta a fej�t �s megint a val�s�gba volt. L�tta hogy a szelem kiny�jtott kez�nek ment neki, h�tr�lt egyk�t l�p�st.