16.fejezet

Szelem �rzelmei…

Sesshoumaru nem �rtette egy�ltal�n mi�rt j�tt vissza, le�lt a l�nnyal. Aki a kez�be volt, �rezte a v�rszagot, b�ntotta a kifinomult orr�t. Szireisz az �l�be volt eszm�letlen�l, Sesshoumaru nem tudta mit tegyen, nem akarta meg�lni a l�nyt, tudta hogy a Tensaig�t nem lehet �lland�an egy ember megment�s�re haszn�lni, nem engedi egy id� ut�n. Nem akart kock�ztatni, de tudta hogy a korcs meghal ha nem csin�l valamit. De seg�teni sem akart.. hova lenne a b�szkes�ge. V�g�l a sz�ve gy�z�t, ahogy a haldokl� l�nyra pillantott. Letette maga mell�, leh�zta a l�nyr�l a fels�t, majd a volt f�slit, amit m�g a boszork�ny tett r�, �s darabokban volt a v�g�s miatt. R�tette a sebre, a f�lszelem ingj�t megt�pte, �s r�k�t�zte. R�tette a pr�mj�t, hideg volt, legal�bbis egy f�lszeleme sz�m�ra. A f�nak d�nt�tte a l�nyt, �s mell� �lt. Csak tudta volna mit �rez, ezen gondolkodott, �s �rezte hogy kezd gyenge lenni, mindez a l�ny miatt. M�r indult volna el, amikor �rezte hogy Szireisz megfordult, �s r�d�l, fej�t neki a mellkas�ra haltja. Furcsa �rz�s t�lt�tte el, nem tudott szabadulni t�le, k�vetkez� pillanatba felakart �llni, de nem engedte valami. Egy furcsa alakot l�tott meg, egyb�l felismerte.

- Ap�m. – mondta �rzelemmentes arcal, �llt volna fel. Amikor apja intett neki, hogy nem sz�ks�ges.

- Nem tudn�m megbocs�tani, ha miattam kelne fel. – mondta mosolyogva, kedvesen.

- Nem �rt m�g v�get a boszork�ny �tka? – k�rdezte mintha nem is �rdekeln�.

- M�g nem. – mondta nyugodtan nagyot s�hajtva. – Tudtad hogy a szerettet er�t ad, �s nem legyeng�t? – k�rdezte �rdekl�dve, �s kicsit elbambulva a k�pen, furcsa volt ahogy a l�ny feh�r pr�mben, fek�dt Sesshoumarunak d�lve, a sz�p feh�r h�ban.       

- Csak emberi �rz�sek. – mondta sz�nalommal, �s undorral a hangj�ban.

- Tudod mi szebb? – mondta nem is figyelve Sessy v�lasz�ra. – Ha beteljesedik. – elt�nt. Lassan k�dd� v�lt.

Sesshoumaru nem �rtette mi�rt akarta ezt vele k�z�lni. �rezte ahogy a l�ny lassan �bredezik. R�n�z, Sesshoumaru azt hitte gy�l�li �t, de nem ezt l�tta a k�t macska szer� szembe, ami mindig �nkifejez� volt. Mindent csak azt nem. Meg is lep�d�tt azt hitte a korcsok �s az emberek egyszer�ek, k�nnyen ki ismerhet�ek. Szireisz n�zte �t, a szemeibe n�zet, �s furcs�n �rezte mag�t, mintha �t l�tna rajta. Szireisz nem tudta gy�l�lni, szerette…pedig tudta hogy nem �rez ir�nta semmit a szelem. Mostan�ig legal�bbis ezt hitte, de hogy megmentette ell�tta a seb�t, tudta nem mindenki�rt tenn� meg. Ut�lta a d�mont hogy meg�lte a sz�leit, de szerelmes is volt bel�. Fel� hajolt, megcs�kolta, most m�sodsz�ra, de �rezte hogy a szelem vissza cs�kolja boldogs�g �nt�tte el a sz�v�t. Sesshoumaru azt sem tudta mit csin�l, csak azt tudta hogy szereti a l�nyt, de nem szabad, most nem tudott m�st csin�lni, nem tudta vissza utas�tani. Eld�nt�tte a l�nyt a pr�mre, tov�bb folytatta amit elkezdet, pedig mag�ban nagy vit�ban volt. Szireisz hagyta, hogy a szelem levegye r�la a ruh�ja t�bbi r�sz�t, �s � is elkezdte leszedni a p�nc�lt, meg a t�bbit. A szelem gyeng�d volt, ilyennek m�g soha nem l�tta. Eg�sz nap egy�tt voltak. M�s nap reggel, f�radtan �bredtek egym�s mellet. Vagyis csak Sesshoumaru Szireisz tov�bb aludt. Mag�ba gondolkodott, hogy mennyire szereti a l�nyt, �s milyen j� �rz�s volt vele lenni. De gyeng�nek �rezte mag�t, tudta hogy nem j� ha vele van a l�ny. Vesz�lybe sodorja, meghalhat, �s akkor nem tudna mag�nnak megbocs�tani. Most az egyszer nem mag�ra gondolt, de tudta mit�l van, a l�ny teljesen megbolond�totta. Fel�llt �s fel�lt�z�tt, n�zte a l�nyt, hogy milyen nyugodtan alszik. „Ha Naraku megtudn� milyen fontos sz�momra…” –gondolkodott, kereste a kifog�st hogy mi�rt hagyja ott, �s nyomos �rveket, de egy fontosat sem tal�lt. Pr�mj�t a l�nyon hagyta, �s elindult nem tudta merre megy. Csak el a k�zel�b�l, �gy is lelkiismeret furdal�sa volt, miatta. G�mbk�nt Rin�khez rep�lt.

17.fejezet

Becsapott, vagy t�ls�gosan szeretett?

-         Mi�rt kell ilyennek lenned? – k�rdezte Kagome Inuyash�t. Amikor az �pp, havas t�jban tartott, �s nem akarta elmondani hova mennek.

-         Hagyjad Kagome, csak az�rt nem mondja, mert maga sem tudja. – mondta Sango, aki Miroku mellet l�pkedett, aki m�g a fenek�t akarta letapizni.

-         �rzem Sesshoumaru szag�t. – mondta v�g�l, megunva a k�rlel�st. Kagome esz�be jutott amikor azzal a l�nnyal tal�lkoztak, egy barlangba. – Csak az a furcsa hogy egy f�lszelemen. – az �len volt, ut�na Kagome aki mellet Shippou l�pkedett.

-         Miroku! – ord�totta Sango, �s egy pofont v�gott le Mirokunak.

Aki a piros foltot fogva mosolyogott, �s ment tov�bb boldogan. Kagome roszaloan r�n�zett. De amikor l�tta hogy Sango nem is d�h�s csak el van pirulva, elnevette mag�t. K�zben Inuyasha komolys�got tettetve haladt. Nem �rtette hogy �rezheti egy kever�ken Sesshoumaru szag�t, k�zel volt, egyre intenz�vebb lett mind k�t illat. Ahogy �tl�pte a bokrokat, megl�tta a l�nyt, teljesen elfedte a feh�r pr�m, csak a feje l�tszott ki. A csapat t�bbi tagja is megl�tta. Kagome eszm�lt fel legel�sz�r led�bben�s�b�l, hogy Sesshoumaru pr�mpal�stj�t l�tja. Oda s�t�lt a l�nyhoz, �s meg�rintette a v�ll�n�l. A boldogan riadt fel, de amint Kagom�t l�tta meg, agg�dni kezdet, maga mell� n�zet, �s nem l�tta azt aki mellet elaludt. �ssze �llt neki, feln�zett, csak Inuyasha�kat l�tta. S�rhatn�k j�tt r�, de nem tette…j�ttek volna a k�rd�sek, nem akarta.    

-         Ti meg? – k�rdezte kicsit meglep�dve.

-         Inuyasha �rezte Sesshoumaru szag�t, �s ide vezetett minket. – v�laszolta Kagome megnyugtat�an a l�ny v�ll�ra t�ve a kez�t.

-         Sesshoumaru? – n�zet k�rbe.

-         Elment. – mondta Inuyasha. – De �gy l�tom te is f�lszelem vagy. Akkor hogy hogy nem �rzed?

-         Macska szelem vagyok. A l�t�som jobb. – mondta �llel a hangj�ban. Felakart �llni, de Kagome vissza fogta.

-         Nem k�ne el�bb ruha? – n�zet r� furcs�n. Nem l�tta csak hogy pr�m van rajta, nem tudhatta mi�rt.

-         Nem. – mondta nyugodtan, � m�g este vissza �t�z�tt. B�r fels�je nem volt, de a k�t�s takart amit kellet.

Fel�llt, tettetet nyugods�gal, ideges volt vajon Sesshoumaru mi�rt hagyta el. Most az egyszer viszont biztos volt benne, hogy l�tja viszont. Pr�m rajta maradt, meg volt ny�lva, h�t�ra ter�tette, kicsit f�zott, egy sz�lk�t�sben. Inuyasha v�g�l elindult. Mindenki kicsit zavarba volt, gondolt�k mi t�rt�nt a l�ny �s a szelem k�z�tt.

-         Vel�nk tartasz? – k�rdezte Kagome. Szireisz meglep�d�tt a k�rd�sen.

-         Ig..Igen.. – ny�gte ki v�g�l, Sangot m�r ismerte, meg Kagom�t, a t�bbieket csak l�t�sb�l. V�g�l mindenki bemutatkozott, kiv�ve Inuyash�t.

-         Inuyasha! – sz�lt Kagome, az egyed�l gyalogl� f�lszelemnek.

-         Igen? – k�rdezte vissza, a n�lk�l hogy megfordult volna, unott hangon.

-         Nem szorult bel�d semmi udvariass�g? – k�rdezte. Inuyasha meg�llt.

-         Nem b�zok benne. – mondta a l�nyt f�rk�szve, akinek az arca sem rezzent a s�rt�st�l.

-         Ha szabad tudnom mi�rt? – mondta m�g miel�tt Kagome kimondta volna a var�zssz�t.

-         �rzem rajtad a b�ty�m szag�t, �s egy�bk�nt is macska vagy. – megfordult �s folytatta �tj�t.

-         Te meg kutya. Ugyanaz a v�r van benned mint Sesshoumaruban, legal�bbis f�lig. Ez�rt ut�lnom k�ne t�ged? – k�rdezte vissza cs�p�sen. Inuyasha meglep�d�tt.

De nem csak �, ha nem a csapat t�bbi tagja. „Sz�val akkor nem bar�ts�gban v�ltak el!” –gondolta Kagome. Szireisz Kagome �s Shippou mellet ment. M�g Miroku Sangoval besz�lgetett. M�r mentek egy ideje, addig a mellette halad�kkal besz�lt. Mindenr�l kiv�ve Sesshoumarur�l. Szireisz pr�b�lta figyelm�t elterelni de nem tudta, csak a szelemre gondolt, „Vajon mi�rt?” s�rni akart, de nem tette m�sok el�tt nem akart. „Csak kihaszn�lt!” – jutott a v�laszra. De m�g �gy is szerette a d�mont. Kezdet s�t�tedni, Inuyasha meg�llt �s le�lt, Shippou utk�zben gy�jt�tt gallyakat, Kagome meg gyuf�val begyujtott, pedig Szireisz felaj�nlotta erej�t, de miut�n Inuyasha szurossan r�n�zet Kagome vissza utasitotta. Lement a nap, Szireisz egy t�volibb f�hoz d�lt, m�g Inu vele szembe, nem akart h�tat forditani neki, a t�bbiek elaludt�k Kirar�n. Szireisz behunyta a szem�t, �s gondolkozott, egy hang verte fel.

-         Mi�rt nem alszol? – k�rdezte Inuyasha gyanakv�an, undokul.

-         �s te? – k�rdezte vissza ugyanabba a hangnembe.

-         Nem b�zok benned, �s nem tok �gy aludni. – mondta �szint�n.

-         Mi�rt nem b�zol? – k�rdezte meglep�dve.

-         Nem �s k�sz. – v�laszolta majd elh�zta a sz�j�t.

L�ny lehunyta szem�t �s elszenderedet. Mire reggel felkelt fura szagot �rezte, majd felismerte. Inuyasha is fel kelt. Egyszere mondt�k ki…

-         Sesshoumaru! – a t�bbiek nyugodtan aludtak. De �k gyorsan felpattantak.

18.fejezet

K�zdelem…

-         Mit keres itt? – k�rdezte a l�ny.

-         Neked k�ne tudnod. – v�gta r� Inuyasha. Szireisz meglep�d�tt, mik�zben gyorsan suhanva megindultak.

Sesshoumaru egy r�t k�zep�n v�rt. De amikor meg�rezte a l�ny szag�t, a eddig v�ltozatlan arc�ra �rzelmek �ltek ki. Agg�d�s, szeretett, bizonytalans�g. De egy pillanat alatt elt�ntek. Inuyasha �rt ki el�bb az erd�b�l, el�r�ntotta kardj�t, �s t�madott, Sesshoumaru k�nnyed�n elugrott. Szireisz is ki�rt megint meg�rezte a Tessaiga erej�t, �s elkezdte h�vni megakarta �lni Sesshoumarut. De csak hirtelen felindul�s volt, 10perc m�lva �gy is elm�lt volna a gondolata. Elkezdte egyre er�sebben h�vni a kardot, az engedelmeskedett, kit�p�d�t Inu kez�b�l, aki meglep�dve �llt. Sesshoumaru a kard menet�nek ir�ny�ba fordult, �s a l�nyt figyelte. Aki elkapta a kardot, tekintette olyan volt mint Ses�, �res.

Neki t�madt, Sesshoumaru el�h�zta a Tokijint kiv�dve a t�mad�st. Szireisz h�tra ugrott, majd a f�ldbe v�gta a kardot, aminek eredm�ny s�rga vill�mok lettek, amik a szelem fel� tartottak. Ses is belev�gta a f�lbe a kardot, k�k vill�mok amik meg�ll�tott�k a s�rg�kat majd mind kett� elveszet. Szireisz mint egy kardot �gy haszn�lta a Tessaig�t. K�zben Inuyasha d�bbenten figyelt. A szelem soha nem t�madott csak v�dekezett, ez felt�nt a k�t f�lszelemnek. Sesshoumaru kezdet ideges lenni. Nem tudta mi�rt de nem tudta megt�madni a l�nyt, �s ez ideges�tette valami bel�lr�l visszatartotta. Visszaverte a korcs m�g egy t�mad�s�t. Szeme pirosba v�ltott, de nem akart kuty�v� v�ltozni, csak a d�he j�tt ki �gy rajta. Elvesztette maga felett az ir�ny�t�st. Most m�r semmi nem tartotta vissza, de ahogy megindult a Tokijin leger�sebb t�mad�s�val, a l�ny maga el� kapva a Tessaig�t kiv�dte. A kutyaszelem egy er�s csap�ssal kiverte a kardot a l�ny kez�b�l, Szireisz az �t�s erej�t�l a f�ldre rep�lt, Ses oda ugrott hozz�, felette �llt. Kardal leakart csapni, de valami megsz�lalt benne, nem b�rta a l�ny f�lt �rezte rajta, de zavarta is, hogy t�le f�l. Az �rzelmek felt�madtak benne. A kardot eltette, a l�ny k�zbe nagyon rosszul lett, ami a v�ll�n�l volt seb l�ktetni kezdet. �rezte ahogy �rtelmes fele m�s hova szorul a test�ben. Majd valami �tvette rajta az ir�ny�t�st. Nem l�tot nem halot semmit, csak �rezte hogy fel�ll. Vadul t�mad, nem tudja kit de nem is �rdekli, meg kell �lnie. Ez az egy �rz�s dolgozott benne. K�zben Inuyasha megsajn�lta a l�nyt, aki szelem� v�lt szeme v�rben izott, szem fogai megn�ttek, de v�konyak maradtak. Most m�r eltudta k�pzelni mag�t, amint l�tta ahogy a l�ny csak a gyilkol�s�rt k�zd. Sesshoumaru megnyugodott, de mindig csak v�dekezett, majd megragadta a l�ny kez�t, g�mb� v�lt, �s egy hegyhez indult, h�tha ott lenyugszik. A hegyben volt egy barlang kij�rat, berep�lt g�mbk�nt a l�nyt meg eleresztette. L�tszott rajta hogy nagyon k�zd, n�ha szeme visszanyerte a sz�p barna sz�nt. Szireisz nagy csat�ban volt bens� �nj�vel. �rezte hogy siker�l lek�zdenie, a f�ldre rogyott. Szeme �s foga sz�pen visszav�ltozott. Sesshoumaru figyelte, �s seg�teni akart neki. � m�r r�g megnyugodott, �s szeme s�rg�ba pomp�zott. Szireisz feln�zet kicsit liheget, ki volt f�radva.

-         Mi�rt tetted? – k�rdezte f�jdalommal a szem�be.

-         Mit? – k�rdezte vissz �rtetlen�l.

-         Ott hagyt�l, mintha egy rongy lenn�k. Akit ak�r mikor haszn�lhatsz �s eldobhatsz. – mondta s�r�ssal k�szk�dve.

-         Mert. –v�laszolta, mag�nak se akarta beismerni de szerette a l�nyt, de b�szkes�g�n alulinak tartotta hogy egy korcs.

-         Mit �rzel? – k�rdezte. Mik�zben fel�llt, �s a szelem fel� tartott.

-         Semmit. – nem n�zet a l�ny szem�be.

-         Akor mond a szemembe. – ord�totta r�, �s m�r el�tte �llt.

-         T�l vesz�lyes hogy velem legy�l. – most m�r a l�ny szem�t f�rk�szte.

-         Nem �rdekel. Nyugodt sz�vel hallok meg ha tudom hogy szeretsz..  – n�zet r�, �s a szemeibe k�nny gy�lt.

*

-         A te �rdekedbe ne.  – nem b�rta n�zni a l�nyt, ahogy miatta szenved.

-         Te mit akarsz? Most l�gy szelem, �s gondolj magadra. – mondta mosolyogva �s megcs�kolta. Sesshoumaru �t�lelte �s vissza cs�kolta.

-         L�gy velem…�r�k�… - mondta suttogva, �s �jra meg�lelte a l�nyt.

Soha nem akarta elereszteni. Megcs�kolta de szemei el�tt mintha egy szelem alak ment volna el. Felismerte. Apja volt, amint r�mosolyog, �s elmegy…egyre jobban elhalv�nyodik. M�g elt�nik. Most m�r tudta mire c�lzott Inutaisho. Sokkal er�sebbnek �rezte mag�t, tudta hogy a l�ny szereti, �s ez er�t adott neki, m�g t�bbet mint eddig volt neki. � is szerette. De nagyon f�ltette. �jra �s �jra megcs�kolta.