XI. fejezet: A visszav�ltoz�s

Kagome m�r �pp lecsapott volna a s�r� l�nyra, amikor valaki h�tulr�l �tkarolta ezzel lefogva a kezeit. Inuyasha volt az.

-         Kagome! Nem veszed �szre, mit teszel? �k a bar�taid! A BAR�TAID! Hallod? Szeretnek t�ged!- kiab�lta Inuyasha szinte k�zvetlen�l a l�ny f�l�be. De nem tudta sok�ig tartani, mert el�g gyenge volt, �s � egyszer�en csak felemelte a karjait, amit�l r�gt�n leesett. Ekkor ism�t furcsa dolog t�rt�nt. Egy halv�ny f�rfialak jelent meg hatalmas feh�r f�ny k�s�ret�ben. Kagome r�n�zett �s szeme k�nnyekkel telt meg. Mindenki l�tta az alakot �s azt is, hogy odamegy Kagom�hez.

-         Saoyou! R�g j�rt�l erre!- �dv�z�lte az alak a l�nyt, �s � erre mindenki nagy meglepet�s�re v�laszolt:

-         Igen! R�g… annyira hi�nyozt�l Zerou!- �s a f�rfi nyak�ba borult. Inuyasha nagyon furcs�n n�zett szerelm�re �s a feh�r f�ny� f�rfire, aki most ism�t sz�lt:

-         Saoyou. Ne b�ntsd �ket. Hiszen szeretnek t�ged. F�leg �!- itt Inuyash�ra mutatott- De igaz�n nem is t�ged, hanem a l�nyt, akinek a test�ben vagy. � is szerelmes, �s sokakat szeret, �s ha te ezt elveszed t�le…- �s itt szorosabbra fogta az �lel�st. Kagome szem�ben most a szerelem t�kr�z�d�tt. Mindenki d�bbenten figyelte �ket.

-         Most vissza kell mennem-, mondta r�viden Zerou.

-         De �n nem akarlak ism�t elvesz�teni! Mert akkor egyed�l maradok a vil�gban. Te volt�l az egyetlen, aki meg�rtett engem, �s… szeretett- h�pp�gte Kagome.

-         Add vissza a l�ny kez�be az ir�ny�t�st, �s akkor m�lyen temesd el magad a lelkei k�zt. �gy egy�tt lehet�nk a lelkek m�ly�n. �n tudom, mert eddig is ott v�rtalak t�ged!- v�laszolta Zerou �s megcs�kolta Kagom�t, aki most elvesztette teljesen emberszer� alakj�t �s �tv�ltozott a cs�k alatt a r�gi Saoyouv�. Az �rzelmes pillanat ut�n a f�rfi megfogta Saoyou kez�t, �s � mintha kil�pett volna Kagom�b�l. Kagom�t ism�t a n�gy f�ny �lelte k�r�l, de most m�shogy v�ltozott �t. Sz�rnyai hatalmasak voltak �s fekete-feh�r sz�nben pomp�ztak. Fej�n egy holdmint�ba z�rt k�k �s m�regz�ld sz�n� k� �lt. Karmai hatalmasak �s f�lig fekete sz�n�ek voltak. Haja hossz� volt �s fekete, aranysz�ke valamint h�feh�r sz�nben csillogott. Kagome odal�pett Sangohoz, �s az �l�ben fekv� Mirokuhoz. Megsz�lalt rendk�v�l b�nb�n� hangon:

-         Bocs�ss meg nekem, hogy meg�ltem az egyetlen szerelmed. De most felt�masztom!- �s kez�t a fi� f�l� helyezte, abb�l v�r�s f�ny �radt �s a fekete ny�l porr� v�lt, majd Miroku kinyitotta a szem�t.

-         Miroku! Szerelmem!- �s Sango megcs�kolta a szerzetest, aki nagyon meglep�d�tt felt�mad�s�n �s a l�ny reakci�j�n. Kagome ekkor Inuyash�hoz l�pett �s fel� helyezte kez�t. Inuyash�ba visszat�rt az �let, �s felpattant.

-         Kagome! Annyira agg�dtam…- kezdte volna, ha a l�ny nem szak�tja f�lbe:

-         Narakura kell most koncentr�lnom. Menj innen messze, mert nem akarlak vesz�lybesodorni- �s mintha utolj�ra, �lelhetn� �gy �lelte meg Inuyash�t. A fi� nem akarta elengedni szerelm�t, de � ell�kte mag�t�l, vagy �t m�terre �s egy kis g�mb�t k�ld�tt r�, ami mikor oda�rt egy hatalmas burkot vont k�r�.

-         Kagomeeeeeeeeeeeeeeeee!