A s�t�ts�g  gyermekei

1. egy csod�latos nap

„Gy�ny�r� ez a ny�ri reggel – gondolta Kagome a szob�ja ablak�n kin�zve – Mivel Inuyasha v�gre hazaengedett, �lvezhetem egy kicsit a semmittev�st.”

-         Kagome, k�sz a reggeli!

-         Megyek anya! – ki�ltotta, majd gyorsan megf�s�lk�d�tt �s lesietett a konyh�ba. Souta �s a nagyapja m�r ott v�rtak r�.

-         J� reggelt Kagome! – mondt�k, szinte egyszerre.

-         Nektek is! – mosolygott a l�ny. „Milyen j� is itthon. Mi�ta felv�ltva vagyok itthon �s a k�z�pkori Jap�nban, az �letem teljesen megv�ltozott. Szeretek Inuyash��kkal lenni, de az �lland� harcok Narakuval….az a sok d�mon….egysz�val, igen vesz�lyes id�k ezek. R�ad�sul Inuyasha alig akar hazaengedni, szinte csak akkor lehetek v�gre itthon, ha �sszevesz�nk…amit nem szeretek…. Az ut�bbi id�ben alig t�lt�ttem valamennyi id�t a csal�dommal. J� lenne v�gre egy�tt csin�lni valamit.”

-         Kagome, csak nincs valami baj? – k�rdezte agg�dva az �desanyja.

-         Dehogy anya! Csak arra gondoltam, elmehetn�nk egy�tt valahov�.

-         Ez nagyon j� �tlet n�v�rk�m! – lelkesedett m�ris Souta.

-         Rendben kicsim, ha ezt szeretn�d, akkor mi lenne, ha lemenn�nk a strandra?

-         Nah�t, ez remek! Akkor megyek is, �s gyorsan �sszeszedem a holmimat! – azzal Kagome elmosta a t�ny�rj�t �s felszaladt a szob�j�ba.

„Nagyszer� lesz ez a mai nap!” gondolta boldogan �s el�vette a bikinij�t. Felvette, majd megn�zte mag�t a t�k�rben.  „Remek, m�g j� r�m. S�t, mintha egy kicsit nagy lenne… h�t igen, az a sok futk�roz�s a d�monok el�l, nem is csoda, hogy leadtam p�r kil�t….” Elmosolyodott, �s fel�lt�z�tt. Bepakolta a t�sk�j�ba a t�r�lk�z�j�t, naptejet, f�s�t, �s az egy�b, ilyenkor szok�sos dolgokat, azt�n lesietett az udvarra.

-         Nagyapa, te nem j�ssz vel�nk?

-         Dehogy, Kagome – tiltakozott az �reg – nem val� nekem az a zajos, zs�folt hely, ahol az emberek a v�zben nyomorognak, �s a parton egy szabad hely sincs! Bezzeg amikor fiatal voltam! Nagyany�ddal mindig elment�nk a t�hoz, ahol nyugalom uralkodott, �s eggy� v�lhattunk a term�szettel. A tavat egy forr�s t�pl�lja, melyet a Szent Gy�gy�t� Forr�snak neveznek. Ennek egy csod�latos �s tanuls�gos t�rt�nete van… - Kagome m�r nem hallotta, mit mond.

„Megint a t�rt�netek. Nagyapa soha nem v�ltozik. De m�g ez is hi�nyzott. Mi�ta egyfolyt�ban a legk�l�nb�z�bb betegs�geket eszeli ki sz�momra, eg�szen leszokott a mes�l�sr�l.”

-         Nagyapa… - szak�totta f�lbe a m�g mindig b�szen mes�l� �reget.

-         Igen Kagome?

-         Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? – k�rdezte a l�ny.

A nagyapja megh�kkent. „Mi baja van ennek a l�nynak? Olyan furcsa, mi�ta hazaj�tt. Csak nem?”

-         �n is nagyon szeretlek t�ged l�nyom – mosolyodott el – �s tudd, hogy nagyon b�szke vagyok r�d.

-         Hogyan? – n�zet r� Kagome.

-         Nem lehet k�nny� neked. K�t vil�g k�z�tt ingadozni. A k�z�pkori Jap�n nagyon vesz�lyes hely… r�ad�sul mikor hazaj�ssz, akkor sem pihenheted ki magad igaz�n, hiszen iskol�ba kell j�rnod, k�sz�ln�d a dolgozatokra. Te m�gis kitartasz, nem panaszkodsz. Nagy lelki er� kell hozz�, kevesen lenn�nek k�pesek r�.

-         K�sz�n�m, nagyapa – Kagome �t�lelte �t, mik�zben az �r�m p�r k�nnycseppje csordult ki a szem�b�l.

-         H�t ti meg mit csin�ltok itt? – k�rdezte Souta, aki �pp ekkor l�pett ki az ajt�n, nyom�ban az anyjukkal.

-         Semmit…. – felelte a l�ny, �s gyorsan megt�r�lte a szem�t.

Kagome anyja csak mosolygott. Sejtette, mi t�rt�nt, de nem sz�lt semmit. �r�lt, hogy l�nya jobban �rzi mag�t.

-         Rendben, akkor induljunk.

-         Rendben.

A strandra vezet� �ton egyfolyt�ban besz�lgettek, hiszen sok mindent kellett bep�tolniuk. Kagome �s Souta szinte egym�s szav�ba v�gva mes�ltek. Kagome elmondta, milyen izgalmas kalandokban van r�sze oda�t, anyj��k pedig az otthon t�rt�ntekr�l sz�moltak be a l�nynak. Elmondt�k, hogy nagyapa fej�ben megfordult az, hogy k�nyvet �r a modern betegs�gekr�l �s az �si gy�gym�dokr�l, hiszen mostanra mindkett�nek nagy szak�rt�je lett; azt, hogy Sout�nak tetszik az egyik oszt�lyt�rsa; �s hogy Kagome bar�tai egyfolyt�ban telefon�lnak, hogy �rdekl�djenek a l�ny hogyl�te fel�l.

Ahogy Kagome hallgatta ezt a besz�mol�t, kiss� elszomorodott. Hi�nyoztak neki ezek a h�tk�znapi dolgok. Ez az egyszer�, de m�gis boldog �let. Mikor ez esz�be jutott, azt k�v�nta, b�rcsak sose jutott volna �t a k�z�pkorba. „Hogy gondolhatok ilyeneket? Hiszen szerencs�s vagyok. Megismerhettem a k�z�pkori Jap�n vil�g�t �s �j bar�tokat is szereztem. Nem k�ne szomorkodnom.” Ahogy �gy elm�lkedett, azon kapta mag�t, hogy m�r a megfelel� helyet keresik a parton.

-         Itt j� lesz – hallotta �desanyja hangj�t.

Leter�tett�k a pokr�cot, amit magukkal hoztak. Azt�n m�ris a v�z fel� vett�k az ir�nyt. Sout�val egyfolyt�ban boh�ckodtak, fr�csk�lt�k egym�st, n�ha az anyjuknak is jutott egy-k�t v�zhull�m. Egy �ra m�lva kij�ttek a v�zb�l. Anyj��k elmentek ennival�t venni, m�g Kagome kifek�dt a napra. Behunyt szemmel �lvezte, ahogy a nap sugarai felmeleg�tik a test�t. Hirtelen els�t�t�lt el�tte minden, egy �rny�k vet�d�tt r�. Kinyitotta a szem�t, de az el�tte �ll� alakot nem l�thatta a hirtelen j�tt, er�s f�nyt�l. Mikor v�gre l�tott, Kagome nem hitt a szem�nek. Egy �sdi, piros ruh�ba �lt�z�tt, baseball sapk�s fi�t l�tott.

-         Inu…yasha… -hebegte – H�t te hogy ker�lsz ide?! – k�rdezte, azt�n k�ts�gbeesve n�zett k�r�l. R�m�lten vette �szre, hogy a k�r�l�tt�k l�v�k mind �ket n�zik. Hirtelen fel�llt, �s mag�val h�zta az �ppen v�laszolni k�sz�l� f�ld�mont.

-         H� Kagome! Mit csin�lsz? –k�rdezte – Hov� megy�nk?

-         Te ostoba! M�gis hogy k�pzelted, hogy idej�ssz? Mindenki minket n�z! Oda megy�nk, ahol nem l�thatnak. Egy�ltal�n hogy jutott�l ide? �s honnan tudtad, hogy itt vagyok? – h�borgott a l�ny, �s az �lt�z�k fel� vette az ir�nyt.

-         Az�rt j�ttem, hogy visszavigyelek. Az �regember mondta, hogy valami strandon vagy, �gy h�t k�vettem az illatod, eg�szen od�ig, ahol fek�dt�l.

-         Jajj, nagyapa….. – forgatta a szemeit Kagome. „Hogy engedhetted, hogy ut�nam j�jj�n?” V�gre oda�rtek az �lt�z�kh�z, a l�ny beterelte Inuyash�t az egyikbe. – Itt j� lesz. Hogy gondoltad ezt, Inuyasha? Egy kicsit felt�n� vagy, nem gondolod? – esett neki Kagome.

-         Ezt most hogy �rted? Hiszen felvettem a sapk�t, ahogy a m�ltkor mondtad!

-         Jajj, Inuyasha…. Manaps�g senki nem hord ilyen ruh�kat. Ez m�r �nmag�ban is felt�n�, na de itt, a strandon, ahol mindenki egy sz�l f�rd�ruh�ban van! Na �s a kardod? Azzal sem �ppen tan�csos futk�roznod. M�g a v�g�n valaki sz�l a rend�r�knek, �s elvisznek, b�rt�nbe z�rnak!!

-         Ugyan m�r Kagome! Engem nem z�rnak be sehov�!

-         V�rj meg itt, el ne mozdulj, mindj�rt visszaj�v�k! – Kagome fogta mag�t, �s elkezdett rohanni – Hallod?! Maradj ott, ahol vagy!

„Ostoba Inuyasha! Most hol tal�lok neked olyan ruh�t, amiben nem vagy ennyire felt�n�?” Elrohant p�r b�f� el�tt, mikor hirtelen megl�tta a f�rd�ruha boltot. „Ez az!” Bement, �s v�gign�zte a k�n�latot. „Honnan tudjam, hogy melyik j� r�? A fen�be! El kellett volna hoznom. Nem! Az semmik�pp nem lett volna j�, csak m�g nagyobb felt�n�st keltett�nk volna.” Megfogta az egyiket, rem�lve, hogy j� lesz Inuyash�ra, majd kifizette �s rohant vissza. Legnagyobb megd�bben�s�re a f�ld�mon nem volt ott, ahol hagyta.

-         Inuyasha! – ki�ltotta k�ts�gbeesetten – Inuyasha!!

-         Mi van? – hallotta a h�ta m�g�l.

-         Jajj, h�la istennek, m�g megvagy – s�hajtotta megk�nnyebb�lten.

-         H�t persze! Hisz azt mondtad, ne menjek el innen – h�zta fel az orr�t Inuyasha.

-         J�l van…. Tess�k. Vedd fel ezt! – �s a kez�be nyomta a f�rd�nadr�got. Inuyasha megh�kkenve n�zett a l�nyra.

-         Mi ez? Ezt vegyem fel?

-         Ez egy f�rd�nadr�g. L�tod, a t�bbi f�rfin is ilyen van. Na gyer�nk! Siess, �lt�zz �t, kint megv�rlak!

-         Na de….

-         Semmi de! Gyer�nk!

Mikor Inuyasha kij�tt, Kagom�nak el�llt a l�legzete. „Istenem, de j�l n�z ki! ……… Jajj, …mik nem jutnak eszembe ….” Gondolta �s elpirult.

-         Valami baj van, Kagome?

-         Dehogy! – felelte gyorsan Kagome – Add ide a ruh�idat �s a Tetsusaig�t!

-         Minek?

-         Jajj, h�t az�rt, hogy elrakjam. Nem m�szk�lhatunk egy karddal… „Inuyasha, mennyi bajom van veled….pedig olyan sz�pen indult ez a nap….”

Mikor vissza�rtek oda, ahol Kagome cuccai voltak, anyj��k d�bbenten meredtek r�juk.

-         K…Kagome…. Hogy ker�lt ide Inuyasha? – k�rdezte az anyja.

-         �s honnan van neki f�rd�nadr�gja? – tette hozz� Souta.

-         Ez egy hossz� t�rt�net… - felelte Kagome f�radtan. Mire elmes�lt mindent, el�gg� elrep�lt az id�. Elhat�rozt�k, hogy m�g egyszer utolj�ra bemennek a v�zbe. Inuyash�t is r�vett�k, hogy f�r�dj�n � is.

„B�r el�g neh�z volt r�venni, hogy bej�jj�n, a v�g�n m�r alig akart kij�nni. J�l sz�rakoztunk. V�g�l is, eg�sz j�l alakult ez a mai nap.” Gondolta Kagome boldogan, mik�zben hazafel� tartottak.