2. r�sz – Amit el lehet rontani, azt valaki el is rontja

Kagom��kn�l �ppen k�sz�lt a vacsora, Inuyasha kedv��rt persze t�szta. Noha nem instant t�szta, de Kagome �desanyja meg volt r�la gy�z�dve, hogy ez sokkal jobban fog neki �zleni. Inuyasha persze k�r�l�tte s�nd�rg�tt, nagyokat szimatolva, szinte m�r kicsordult a ny�la is. Csak a vak nem l�thatta, mennyire �hes m�r.

-         Mikor lesz k�sz? – k�rdezte percenk�nt.

-         M�r nemsok�ra – felelte ilyenkor mindig Kagome anyja. – Addig �lj le az asztalhoz.

A f�ld�mon figyelmen k�v�l hagyta a k�r�st, �s tov�bbra is a t�zhely k�r�l �l�lkodott. Mikor Kagome anyja v�gre bejelentette, hogy k�sz a vacsora, gyorsan le�lt az asztalhoz. Kagome ek�zben megter�tett, �s Inuyash�t figyelte. „Hihetetlen�l viselkedik, ha �telt l�t….” Gondolt, majd sz�lt az �ccs�nek, hogy j�jj�n enni.

Vacsora k�zben eleinte cs�nd volt. Egyr�szt, mert mindenki evett, m�sr�szt meg mindenki d�bbenten figyelte, mennyit tud legy�rni Inuyasha, aki csak t�mte mag�ba az �telt, �s semmi m�s nem �rdekelte. Nem �gy, mint mikor v�gre befejezte. El�gedetten s�hajtott, majd belekezdett:

-         Kagome, vissza kell j�nn�d velem!

-         Miii??! – esett le Kagome �lla. – De hiszen m�g csak most j�ttem haza! T�rt�nt valami? A t�bbiek megs�r�ltek? Azt akarod, hogy seg�tsek rajtuk? Vagy mi�rt akarod, hogy m�ris visszamenjek?

-         Tudod te azt, nagyon j�l. Meg kell tal�lnunk az �kk�szil�nkokat, m�g Naraku el�tt. Nem engedhetj�k meg magunknak, hogy hazagyere.

-         �, igen? Sz�val m�r megint a szok�sos t�ma? Mert m�sra nem is vagyok j�, igaz? Csak �kk�szil�nkokat keresni? Vedd tudom�sul, hogy nem fogok visszamenni m�g egy darabig! – Kagome m�r ordib�lt. Inuyasha nagyon feld�h�tette.

-         De vissza fogsz j�nni velem, ha tetszik, ha nem!

-         �, igen? Na �s hogy fogod megakad�lyozni, hogy itt maradjak?? – k�rdezte g�nyosan.

Inuyasha nem v�laszolt, csak megindult Kagome fel�. A l�ny kezdett megijedni. „Nem kellett volna k�rdeznem….Vajon mit akar?” A t�bbiek egyetlen sz� n�lk�l n�zt�k ezt a kis jelenetet. Meg sem mertek mukkanni, a veszeked�s mindk�t r�sztvev�je fel�l mintha vill�mok tartottak volna a m�sik fel�. Mikor l�tt�k, hogy a f�ld�mon felkapja Kagom�t, �s a v�ll�ra haj�tja, megh�kkentek. M�r �pp ki�ltani akartak, de a l�ny megel�zte �ket.

-         H�, mit csin�lsz??! Eressz el, te ostoba! – sik�tozott k�ts�gbeesetten Kagome.

-         Most pedig magammal viszlek!

-         Na azt pr�b�ld meg! FEKSZIK!!!!!!!

Inuyasha hatalmas er�vel csap�dott a padl�nak. Egy darabig csak egy nagy porfelh�t lehetett l�tni, majd Inuyasha k�h�g�s�t.

-         Kagome! Ezt most mi�rt kellett?

-         Hogy mi�rt? Ne t�gy �gy, mintha nem tudn�d! Gondolkozz m�r, te �rz�ketlen fajank�! – a l�ny remegve a d�ht�l indult a szob�ja fel�, de m�g visszafordult. – Nehogy ut�nam gyere! Menj vissza a saj�t vil�godba!!

A t�bbiek megk�v�lten n�zt�k az esem�nyek ilyet�n fordulat�t.

-         Mindig ezt csin�lj�k? – k�rdezte suttogva Kagome nagyapja.

-         Igen. Legal�bbis amikor l�ttam �ket, mindig veszekedtek – s�gta vissza Souta.

-         Akkor m�s tudom, hogy mi�rt j�n haza mindig olyan feld�lva.

-         Nyilv�nval�, hogy szeretik egym�st, – sz�lt k�zbe Kagome anyja. – csak a szerelmesek tudnak �gy veszekedni.

Souta �s a nagyapja d�bbenten n�ztek r�. Inuyash�r�l nem is besz�lve, aki kifinomult �rz�kszerveinek k�sz�nhet�en krist�lytiszt�n hallotta az el�bbi besz�lget�st, �s most szinte tajt�kzott a d�ht�l.

-         Micsoda?? Hogy mi? Szerelmesek? Ugyan m�r! Nevets�ges! Hogy juthat ilyen egy�ltal�n az eszedbe?

Egy darabig s�ri cs�nd volt, azt�n mivel a f�ld�mon kezdte k�nosnak �rezni a helyzetet, gyorsan a k�t fel� vette az ir�nyt. Nem ugrott bele, meggondolta mag�t, �s Kagome ablak�hoz lop�zott. „Mi�rt nem akar visszaj�nni velem? Most er�sebben tiltakozott, mint m�skor. Tal�n valami fontos elint�znival�ja van? Vagy tal�lkozni akar valakivel? Jobb lesz, ha a k�zelben maradok, �s megn�zem mi olyan fontos.”

Kagome kimondhatatlanul d�h�s volt. �s szomor�. „Hihetetlen, mit m�velt az az idi�ta! Pedig m�r azt hittem, semmi nem ronthatja el ezt a csod�s napot. Mit is k�pzeltem, hiszen Inuyash�r�l van sz�! Az lehetetlen, hogy egy teljes napig j�l viselkedjen, �s ne legyen bunk�! �s mi az m�r megint, hogy menjek vissza vele? Hiszen csak most j�ttem haza! De nem �rdekel! Holnap felh�vom Erit, �s elmegy�nk v�s�rolni!” hat�rozta el mag�t. Megf�rd�tt, �s lefek�dt az �gy�ra. Ahogy lehajtotta a fej�t, azonnal elaludt. F�raszt� napja volt, de a holnapi napra gondolva m�g �lm�ban is mosoly �lt az arc�n.