3.r�sz - Az els� tal�lkoz�s

M�snap reggel Kagome a madarak csicserg�s�re �bredt. Kinyitotta a szem�t, �s az els� dolog, amit �szrevett, a nyitott ablak volt, amit igencsak furcs�nak tal�lt, hiszen tegnap este becsukta. J�l tudta, hogy a csal�dj�b�l senki nem nyithatta ki, hiszen nem szoktak k�rdez�s n�lk�l a bemenni a szob�j�ba. �gy teh�t egyetlen lehets�ges magyar�zat maradt. „Inuyasha…” gondolta nagyot s�hajtva. „M�r megint nem hallgatott r�m. Vajon itt van m�g valahol?” azzal kik�mlelt az ablakon. K�rben�zett az udvaron, sok�ig figyelte a Szent F�t, de nem vett �szre semmi gyan�sat. „Reggeli ut�n megn�zem a k�tn�l is.” Meg pizsam�ban volt, mikor �desanyja sz�lt, hogy k�sz a reggeli.

-         Mindj�rt megyek, anya! – kiab�lta vissza, majd gyorsan fel�lt�z�tt.

A reggelit viszonylag csendben k�lt�tt�k el, csak n�ha sz�laltak meg. Mindenki a saj�t gondolataival volt elfoglalva, ami Kagome csal�dj�n�l nagyj�b�l ugyanaz volt: „Hogy �rzi mag�t Kagome? D�h�s m�g Inuyash�ra? Meddig marad m�g itt?” Kagome sejtette, hogy mire gondolnak a t�bbiek. Kezdte kellemetlennek �rezni a helyzetet.

 - Ma felh�vom Erit, �s a t�bbiekkel elmegy�nk valahov�. J� r�gen nem tal�lkoztunk m�r.

- Rendben kicsim, ez nagyszer�. – v�laszolta az �desanyja.

Itt ism�t megakadt a besz�lget�s. Kagome nem pr�b�lkozott t�bbsz�r. Gyorsan befejezte a reggelit, elmosta a t�ny�rj�t, majd k�z�lte a t�bbiekkel, hogy s�t�l egy kicsit a h�z k�r�l. „Meg kell tudnom, hogy itt van-e m�g Inuyasha.” Kiment, els�t�lt a k�thoz, k�r�ln�zett, de nem l�tott senkit. Nem tudhatta, hogy Inuyasha hallotta, amint k�zeledik �s gyorsan beugrott a k�tba, hogy �tjusson a k�z�pkori Jap�nba, azt�n amikor a l�ny elment, visszat�rjen.

-         H�la istennek, m�r elment – s�hajtotta Kagome. „V�gre megnyugodhatok. Megyek is telefon�lni.”

Visszament a h�zba �s t�rcs�zott.

-         Hallo? – hallotta a vonal t�ls� v�g�r�l.

-         J� reggelt, Kagome vagyok. Besz�lhetn�k Erivel?

-         Igen, persze, m�ris sz�lok neki.

-         Kagome?

-         Igen.

-         Jobban vagy m�r? Nem f�j a derekad?

-         ����… nem, m�r nem f�j… K�sz�n�m, hogy agg�dsz �rtem, m�r semmi bajom. „Nagyapa…”

-         Ennek �r�l�k. Mi�rt h�vt�l?

-         Nos, az�rt, mert nagyon r�gen tal�lkoztunk, �s elmehetn�nk mondjuk v�s�rolni…

-         Ez j� �tlet! Sz�lok a t�bbieknek, �s tal�lkozzunk 10kor, az �j k�v�h�z el�tt. Tudod hol van?

-         Igen, persze. Akkor 10-kor! Szia!

-         Szia!

Kagome felment a szob�j�ba. „Milyen j� lesz �jra l�tni Erit, Yuk�t �s Ayumit! Ezt a napot t�nyleg semmi nem ronthatja el!” rem�nykedett. Kiv�lasztott egy ruh�t a szekr�nyb�l, felvette, megf�s�lk�d�tt �s mag�hoz vette a t�sk�j�t. „F�l 10 van. Mire oda�rek pont 10 lesz. Akkor indulok is.” Elk�sz�nt a t�bbiekt�l �s elindult. M�r majdnem oda�rt, amikor hirtelen nekiment valakinek �s elesett.

-         Eln�z�st! Az �n hib�m volt, nem figyeltem oda �s… - menteget�z�tt Kagome.

-         Ugyan! Az �n hib�m, nem l�ttam, hogy j�ssz – felelte az idegen. Mi t�bb, a j�k�p� idegen. A fi� �pp a l�ny fel� ny�jtotta a kez�t, hogy felseg�tse. – J�l vagy? Nem esett bajod? – mosolygott r�.

Kagom�nak el�llt a l�legzete. A fi� elk�peszt�en j�l n�zett ki. F�lhossz�, fekete haja a v�ll�ra omlott, mik�zben lehajolt, hogy seg�tsen neki, m�lyk�k szemei pedig – melyek olyanok voltak, mint az �j s�t�tje – bar�ts�gosan figyelt�k �t. A l�nynak megdobbant sz�ve.

-         Semmi bajom, k�sz�n�m – mosolyodott el Kagome is, mik�zben fel�llt.

-         A nevem Naoki – mutatkozott be a fi�. – �s t�ged hogy h�vnak?

-         Kagome vagyok – felelte b�dultan Kagome, teljesen elveszve Naoki tekintet�ben.

-         �rvendek a szerencs�nek, Kagome. Rem�lem, m�g tal�lkozunk sz�ph�lgy – kacsintott a l�ny fel�.

-         �n is rem�lem – Kagom�nak f�tyolos volt a hangja.  „Mi t�rt�nik velem?”

Egy darabig m�g �llt ott, a t�volod� fi�t n�zve, majd �szbe kapott, r�n�zett az �r�j�ra. „Te j� �g! M�r elm�lt 10! Sietnem kell! M�r majdnem ott vagyok.”