A h�rom er�!

4. fejezet

S�ri csend honolt a tiszt�son. Inuyasha �s Mitsukeru farkas szemet n�ztek j� ideig (illetve kutyaszemet…J).

A leveg� izzott k�r�l�tt�k. Mindenki l�thatta, hogy itt most nem j�tszadoz� testv�rek fognak �sszecsapni, hanem kem�ny harc veszi hamarosan kezdet�t.

Inuyasha unta meg el�bb a v�rakoz�st �s elindult Mitsukeru fel�. A l�ny b�k�sen �lldog�lt, nem t�r�dve, azzal hogy b�tyja sz�lsebesen rohan fel� �s igencsak nagy er�t, birtokol.

Mitsukeru arra v�rt a hanyou mikor �r 2m-eres k�rnyezet�be. Erre azonban nem ker�lt sor. Inuyasha a leveg�be ugrott �s el�hozta a Tessaiga erej�t.

-Kaze no Kizu! –ki�ltotta. a sz�lborda s�v�tett a leveg�ben akkora er�vel, mint m�g soha. Mitsukeru annak k�sz�nhette �let�t, hogy f�l szemmel legal�bb k�vette, mire k�sz�l a b�tyja. � is a leveg�be ugrott.

-Hu! Ez k�zel volt! Inuyasha! Meg akarsz �lni? –k�rdezte mosolyogva.

V�laszul azonban csak egy t�mad�st kapott, ami el�l elugrott de, a Tessaiga jobb kez�t v�gighas�totta. Mitsukeru ny�g�tt egyet a f�jdalomt�l, majd r�szor�totta kez�t a sebre, ami gyorsan begy�gyult.

-Mi? Ezt hogy csin�ltad?

-B�ty�m! Most kihoztad bel�lem a d�h�t! Gratul�lok! –Azzal neki rontott a f�l szellemnek �s kardj�val t�madta.

Inuyash�nak csak v�dekezni maradt ideje. Sok�ig csak a kardok csattog�s�t lehetett hallani, l�tni semmit. A por, amit ugr�l�suk kevert bebor�totta a t�jat. V�g�l Mitsukeru akkora er�vel t�madta b�tyj�t hogy a Tessaiga kiesett a hanyou kez�b�l, t�bb m�tert rep�lve, belesz�r�dva a f�ldbe, ahol visszav�ltozott. Inuyasha k�vette szem�vel kardj�t, ami nagy hiba volt. Mitsukeru egy pillanata alatt el�tte termet �s kardj�t a f�lszellem tork�hoz szor�totta.

-Azt hiszem nyertem! –mondta mosolyogva a l�ny.

-Ccc�! Hagyj�l! –mondta s�rt�d�tten �s eltolta a tork�t�l Mitsukeru kardj�t. Els�t�lt saj�tj��rt majd le�lt egy k�re.

-Akkor most �n j�v�k! –s�t�lt k�zelebb Sesshoumaru.

-H�t el�gg� kif�radtam de…

-Egy szellem ne nyavalyogjon!

-Rendben! Akkor gyere! –kardj�t id�sebbik b�tyj�ra szegezte.

A szellem el�h�zta a Tokijin-t �s a l�ny el� s�t�lt. Arc�t f�lmosolyra huzta majd t�mad�sba lend�lt. Mitsukeru f�rads�ga ellen�re �llta a sarat. Sokszor � is t�madott �s Sesshoumarunak az utols� pillanatban siker�lt csak elugrania.

-Nem mondom! Heves benned a szellemv�r! –mondta a nagy�r mikor egy er�s t�mad�s, el�l ugrott el.

-K�ssz! Azt hiszem ezt b�knak, veszem! –fe4lete mosolyogva a l�ny

-Nem k�ne annyit besz�lned! –aki a k�vetkez� pillanatban m�r a l�ny h�ta m�g�tt volt. Mitsukeru id�ben reag�lni tudott, �gy a t�mad�st elker�lte de a kardja kiesett a kez�b�l �s a f�ldbe sz�r�dott.

-Ez sz�p volt! –ismerte el a l�ny.

-K�ssz… -feleltem f�lv�llr�l a szellem, de3 ekkor kardja elt�nt a kez�b�l. H�tra n�zett �s egy pillanatra m�g l�thatta Mitsukeru elt�n� alakj�t, aki most 2 m-re �llt el�tte.

-Ellopod a technik�m? -k�rdezte egy f�lmosoly k�s�ret�ben a nagy�r.

-Bocsi, de ki akartam pr�b�lni a kardod! Er�s szellem agyar�b�l k�zs�lt. –mondta a l�ny kicsit k�s�bb, mik�zben belev�gott egyet-kett�t a leveg�be.

-De nem ap�nk�, igaz?

-Nem. –felelte a szellem

-Megnyugodtam.

-Mi�rt? –vonta fel a szem�ld�k�t Sesshoumaru.

-Majd m�skor! –azzal elhajtotta a kardot, ami saj�tja mell� sz�r�dott a f�ldre.

-Ezt most mi�rt tetted?

-B�tyus… t�l sokat k�rdezel nem? –a l�ny megropogtatta ujjait, karma v�g�b�l sziv�rogni kezdett a m�reg. Sesshoumaru m�r meg�rtette �gy � is, bemeleg�tette karmait az �j st�lus� harcra.

T�mad�sba lend�ltek. A v�delemmel egyik�k sem foglalkozott. K�zeli t�mad�sokn�l nem szabad, csakis az ellenf�l ki�t�s�re kell koncentr�lni!

Mindk�t szellem test�n rengeteg seb t�tongott, amib�l sziv�rgott a v�r �s a m�reg. F�rads�g azonban egyik�k�n sem l�tszott.

-„Ez �gy nem fog menni!” –gondolt�k mindketten. A harcot abbahagyt�k legal�bbis egy id�re. A l�ny egy pillanatra becsukta szem�be. Valamit motyogott maga el�, majd kutyaform�t �lt�tt.

-Nah�t te is tudsz ilyet? –mosolygott Sesshoumaru. Persze Yaken ekkor m�r messzire menek�lt a harct�l, mondva Ur�val nincs valami rendben, hiszen mosolyog!

A kutyalak hasonl� volt Sesshoumaru�hoz csak m�g kisebb volt. Arra azonban hogy Sesshoumaru is megmutassa Kutyalakj�t m�r nem volt id�, ugyanis 2 mancs szor�totta a nagyurat a f�ldre. Mitsukeru visszav�ltozott ekkor a l�ny k�t keze szor�totta a f�ldre.

-Azt hiszem t�l, sokat besz�lsz! –mosolygott ism�t a l�ny, k�zben fel�llt �s felh�zta a szellemet. Sesshoumaru is megeresztett egy mosolyt �s meg�lelte h�g�t.

Folytat�sa k�vetkezik!