Az este m�g az erd�ben �rte �ket.

– Nem akarok panaszkodni, de mintha valami olyasmit eml�tett�l volna, hogy a kast�lyod a k�zelben van – jegyezte meg Aini, mik�zben egy �jjeli sz�ll�sra alkalmas helyet kerestek.

– Holnap el�rj�k – felelte Sesshoumaru.

– Az j� – s�hajtott a n�.

Hamarosan letelepedtek, mikor a s�t�ts�g m�r annyira elterjedt az erd�ben, hogy m�g az � �les d�monszemeiket is er�ltetni�k kellett, ha valamit l�tni akartak. A d�s lombokon a csillagok halov�ny f�nye sem hatolt �t, s �jhold l�v�n az �jszaka f�nyei m�g gyeng�bbek voltak.

Aini �ppen pr�b�lt viszonylag k�nyelmesen elhelyezkedni egy fa t�rzs�n�l, mikor Sesshoumaru fel�llt, arca figyelmet t�kr�z�tt, de egy�bk�nt nem lehetett semmit sem leolvasni r�la. Tekintet�vel a s�t�t rengeteget f�rk�szte. Egy l�gy szell� rezegtette meg a f�k lombjait, de egy�b zajnak nyoma sem volt.

– Mi t�rt�nt? – �rdekl�d�tt a n�, m�g mindig megfelel� helyet keresve a f�n�l.

– Semmi – v�laszolta szemrebben�s n�lk�l Sesshoumaru. – Ut�nan�zek valaminek, te maradj itt!

– J�... – morogta Aini. � nem �rzett semmi k�l�n�set, s v�gre siker�lt k�nyelmesen bef�szkelnie mag�t a fa alj�ba. Mikor Sesshoumaru sziluettje elt�nt a f�k s�r�j�ben, Aini gondolatban Katsut h�vta. A mad�r hamarosan meg is jelent.

„Azt akarom, hogy k�vesd! Der�tsd ki, mi dolga van!”

„K�mkedjek ut�na?” k�rdezett vissza gondolatban a f�nix.

„Tulajdonk�ppen igen... de �szre ne vegyen! L�gy nagyon �vatos!”

„Az leszek.” Felelte Katsu, s azonnal sz�rnyra kapott. Egy pillanat alatt elt�nt Aini szeme el�l, pontosan ugyanott, ahol Sesshoumaru is.

Becsukta a szem�t �s v�rt. Pihent, de nem akart m�ly �lomba mer�lni, gondolatban figyelt minden apr�cska neszre... amit nagyon is j�l tett, mint ut�bb kider�lt. Apr� neszt hallott a h�ta m�g�l; el�sz�r azt hitte, Sesshoumaru t�rt vissza. De azt�n, mikor a sz�l ism�t felt�madt a f�k k�zt, meg�rezte egy ismeretlen d�mon szag�t �s �ppen az utols� pillanatban siker�lt elugrania el�le.

A fa, ami m�g�tt pihent, szil�nkokra hasadt a hatalmas medved�mon mancs�nak csap�sa nyom�n. Aini m�r talpon volt, kez�ben botj�t tartotta k�szenl�tben. A d�mon nem �gy t�nt, mintha lehetne sz�t v�ltani vele, ez�rt a n� nem is f�rasztotta mag�t feleslegesen, azonnal harcba bocs�tkozott vele.

Sesshoumaru elt�n�dve r�tta a j�ratlan �sv�nyt az erd�ben. �gy �rezte, mintha egy idegen d�mon lenne a k�zelben, de mivel mindeddig nem tal�lt r�, kezdte azt hinni, csak az �rz�kei j�tszottak vele. Ebben a k�l�n�s erd�ben b�rmi el�fordulhat.

�gy d�nt�tt, lassan visszafordul, mikor a szeme sark�ban valami piros villan�st l�tott. Azonnal odafordult �s nem telt bele sok id�be, mire r�j�tt, hogy Katsu az, Aini f�nixmadara.

„Aini biztos arra k�rte, hogy k�vessen...” t�prengett Sesshoumaru. „Ezt m�g nagyon megb�nja!” d�h�sen indult el visszafel�, siet�s l�ptekkel, Katsu azonban ez�ttal sem maradt le t�le jobban, mint el�tte.

Egyszer csak sikolt�s t�rte meg a m�lybe burkol�z� s�t�t erd� csendj�t. Visszhangozva hullott f�r�l-f�ra, m�g lassan elhalt. Sesshoumaru r�gt�n felismerte Aini hangj�t, s azonnal rohanni kezdett, de m�g mindig nem tett le arr�l, hogy k�rd�re vonja a n�t.

Mikor oda�rt a helyre, ahol hagyta �t, egy hatalmas medved�mon h�t�t l�tta. Sesshoumaru m�r �pp emelte a kez�t, hogy lecsapjon vele, de ekkor – mindenf�le figyelmeztet� jel n�lk�l – a d�mon l�bai megfagytak, s a j�g felk�szott eg�sz test�n, m�g k�r�l nem �lelte teljesen. Sesshoumaru d�bbenten n�zte, hogyan v�lik tehetetlenn� a medved�mon. A k�vetkez� pillanatban pedig egy fekete villan�st �rz�kelt �s az imm�r j�gszoborr� el�l�pett medved�mon darabokra hullott.

Teteme f�l�tt Aini �llt, egyik kez�ben fegyver�vel, a m�sikkal pedig az oldal�t fogta.

– Nem volt rossz... – jegyezte meg Sesshoumaru, mikor k�zelebb l�pett hozz�, azt�n esz�be jutott, mit is akart k�rdezni. – J�l sejtem, hogy...

Azonban ez�ttal sem fejezhette be mondat�t, mert Aini megingott �s most a f�rfi karj�ba kapaszkodott, mik�zben igyekezett talpon maradni; m�sik kez�vel tov�bbra is az oldal�t fogta, Sesshoumaru pedig pr�b�lta megtartani, hogy a n� el ne essen.

– J�l �rzed magad? – k�rdezte a d�mon, b�r sejtette a v�laszt.

– �n... – Aini l�bai felmondt�k a szolg�latot.

Eszm�letlen�l esett �ssze Sesshoumaru karjaiban.

– �... remek...! – szaladt ki a f�rfi sz�j�n, mik�zben �vatosan lefektette a f�ldre Ainit.

Arr�bb tolta a n� kez�t �s megl�tta, hogy a kimon�ja oldal�t v�r �ztatja. Sesshoumaru tan�cstalanul n�zte egy darabig.

„Ha nem veszed le a v�rtj�t, nem tudja meggy�gy�tani �nmag�t �s el fog v�rezni!” mutatott r� a nyilv�nval� t�nyre egy furcsa hang a f�rfi elm�j�ben. Sesshoumaru gyanakodva pillantott k�rbe a f�kra.

„Hah�! �n vagyok az!” csapott egyet fel� a sz�rnyaival Katsu.

– Te..? De hogyan?

„R��r�nk ezt k�s�bb is megbesz�lni, most szedd le r�la a v�rtj�t, k�l�nben meghal!”

– J�l van m�r... – morogta Sesshoumaru, s k�vette a f�nixmad�r utas�t�s�t.

Percek m�lva m�r nem sziv�rgott v�r a has�n l�v� sebb�l �s Aini l�gz�se is megnyugodott egy kicsit. Sesshoumaru �jb�l megvizsg�lta a s�r�l�st.

– Reggelre val�sz�n�leg fel�bred – jegyezte meg, miut�n v�gzett. – Most pedig mes�ld el nekem, hogy is van ez...

Sesshoumaru szem�re m�g j� darabig nem j�tt �lom. A pr�men fek�dt �s szeml�lte a csillagokat, mellette pedig Aini pihent. Ahogy �gy elmerengett, hamarosan arra lett figyelmes, hogy a n� sokat mozgol�dik �lm�ban. Azt�n r�j�tt, mi a probl�ma: a hideg r�zza. Ez sajnos �gy t�nt, egy�tt j�r a gy�gyul�s�val.

Sesshoumaru levette kimon�j�nak fels� r�teg�t �s r�ter�tette. �gy rajta most egy k�nnyebb fels� volt. Visszafek�dt, feje al� tette kezeit �s tov�bb n�zte a csillagokat. Minden olyan nyugodtnak t�nt; nem is l�tszott, hogy n�h�ny �r�ja �let-hal�l harcot v�vtak itt. A medveszellem teteme az�ta elt�nt.

Aini mocorgott egy kicsit �s m�g �ssz�bb h�zta mag�t, hogy jobban bef�rjen r�gt�nz�tt takar�ja al�. Azt�n an�lk�l, hogy tudat�ban lett volna, mit csin�l, k�zelebb h�z�dott Sesshoumaruhoz. Feje a d�mon karj�n, keze pedig a mellkas�n pihent.

Sesshoumaru m�r f�lig aludt �s el�gg� meglep�d�tt, de m�r t�l f�radt volt ahhoz, hogy b�rmit is gondoljon a dologr�l. Megfogta a n� csukl�j�t, hogy levegye, de mikor meg�rintette, valami furcsa �rz�s fogta el, ami nem engedte, hogy megval�s�tsa terv�t. �gy aludtak hajnalig, k�z a k�zben...

�ppen, hogy pirkadt, mikor Aini egy m�ly l�legzetv�tellel fel�bredt. F�radtan pislogott k�rbe. El�sz�r nem is tudta, hol van �s mit keres itt, azt�n esz�be jutott, a tal�lkoz�s Narakuval, ut�na pedig Sesshoumaruval, valamint a medved�monnal val� k�zdelem. Amikor ki akarta t�r�lni szem�b�l az �lmot, csak akkor vette �szre, milyen k�zel ker�lt Sesshoumaruhoz �s hogy a f�rfi fogja a kez�t.

Egy pillanatra teljesen ledermedt – f�radt elm�je pr�b�lta megem�szteni az inform�ci�t –, de azt�n gyorsan kikapta csukl�j�t a f�rfi fog�s�b�l. Azt v�rta, hogy erre a mozdulatra fel�bredt a szellem, azonban nem �gy t�rt�nt. Tov�bbra is aludt, arc�n b�kess�g �s nyugalom t�kr�z�d�tt.

Aini gondolatai elkalandoztak. „Olyan sz�p �gy, mikor alszik...”

Azt�n �sszeszedte mag�t �s felt�p�szkodott. Ekkor vette �szre, hogy mindv�gig Sesshoumaru kimon�ja ny�jtotta sz�m�ra a takar�t. Felvette a f�ldr�l a leesett ruhadarabot, mire megcsapta az illata. Nem tudott mag�nak parancsolni; besz�vta a kimon�ba rejtett finom illatot, mely tulajdonos�hoz tartozott.

Kisv�rtatva r�j�tt, mit is csin�l �s elpirult. Amilyen gyorsan csak tudta, r�ter�tette a f�rfira �s k�r�ln�zett. Hamarosan meg is tal�lta, amit keresett: a v�rtj�t. Pillanatok alatt mag�ra �lt�tte, azt�n feln�zett a r�zsasz�nes �gboltra: Katsu �ppen akkor �rt le egy k�rt felette. Leh�vta a madarat.

Arr�l faggatta, mit tudott meg az �jjel, mikor Sesshoumarut k�vette, de Aini nagy b�nat�ra semmi eml�t�sre m�lt� nem t�rt�nt.

„De Veled ann�l ink�bb...” jegyezte meg somolyogva Katsu.

„H�t igen, izgalmas volt, egy medved�mon t�madott meg... na de nem volt olyan nagy ellenf�l �s t�l�ltem, �s ez a l�nyeg. Nem?”

„Nem erre c�loztam.”

Aini elbizonytalanodott. Pontosan tudta, mir�l besz�lt a f�nix, azonban �ltal�ban mindig bev�lt, ha �rtatlan arccal r�k�rdez, pontosan mire is gondolt. Viszont �rezte, ez�ttal nem lesz ilyen k�nny� dolga. �m m�g miel�tt b�rmit is tehetett volna, Sesshoumaru is fel�bredt.

– Nah�t, j� reggelt! – k�sz�nt egy sz�les mosoly k�s�ret�ben Aini, s �r�lt, hogy meg�szta Katsu vallat�s�t. – K�sz�n�m a fels�d...

– Ja, hogy ezt... – vette f�l a ruh�t Sesshoumaru. – Nincs mit.

– Akkor indulhatunk is! – pattant f�l hirtelen Aini. – Merre van a kast�lyod?

Sesshoumaru felt�p�szkodott �s �sszeszedel�zk�d�tt, �gy hamarosan elindulhattak. Katsu a fej�k f�l�tt k�r�z�tt, tekintet�vel a k�rny�ket p�szt�zta. Sesshoumarunak mintha r�mlett volna, hogy valamit akart k�rdezni Ainit�l, de m�r elfelejtette, pontosan mi is volt az, ez�rt nem is r�g�dott rajta tov�bb.

D�l fel� m�r l�tszottak a kast�ly sz�les tornyai.

– Ez az? – �rdekl�d�tt Aini �s gyorsabbra fogta a l�pteit.

– Igen – biccentett Sesshoumaru.

M�r a fele utat megtett�k, mikor hirtelen sz�l t�madt, amely t�lont�l is ismer�s szagot hozott fel�j�k: Naraku szag�t.

– Szerintem ez Kagura lesz... – jegyezte meg n�mi t�preng�s ut�n Aini.

„�gy van!” jelentette Katsu, s lejjebb sz�llt.

A sz�lboszork�ny hamarosan megjelent el�tt�k, legyez�j�vel f�lig eltakarva az arc�t.

– Mi dolgod itt, Kagura? – k�rdezte h�v�sen Sesshoumaru.

– Aini gondot jelent Narakunak. �rte j�ttem – felelte a sz�lboszork�ny. – Add �t �t nekem �s akkor elker�lhetj�k a harcot.

– Harcot? Milyen harcot? – h�zta �ssze a szemeit Sesshoumaru. – El akarod ker�lni, hogy harcolnod kelljen velem?

Kagura keze egy kicsit megrezd�lt, de nem att�l, mert t�madott, hanem az�rt, mert a f�rfi pontosan a l�nyegre tapintott ezzel. Esze �g�ban sem volt ki�llni Sesshoumaru ellen, nem csup�n az�rt, mert egy�rtelm�en er�sebb volt n�la, hanem...

– Sz�val Naraku t�ls�gosan is megijedt a m�ltkori csat�nkt�l? – heccelte Aini, aki �rezte, hogy t�bb van a dolog m�g�tt Kagura r�sz�r�l, nem csup�n Naraku parancs�nak engedelmeskedik. Tekintete el�rulta, ahogy a f�rfire pillantott.

– Hogy d�ntesz, Sesshoumaru...? – n�zett legyez�je m�g�l a kutyaszellemre Kagura.

V�rt m�g p�r m�sodpercet, azt�n t�relm�t vesztve nagy leveg�t vett �s elsz�ntan t�mad�sba lend�lt. Legyez�j�vel csapott egyet, mik�zben kimondta:

– Penget�nc!

A sz�lpeng�k egyenesen Aini fel� tartottak, akit olyan hirtelen �rt a t�mad�s, hogy m�g reag�lni sem volt ideje, r�ad�sul el�gg� le is gyeng�lt az �jjel v�vott harcban, a medved�mon ellen. Az utols� pillanatban tartotta fel a kez�t, hogy meg�lljt parancsoljon a t�mad�snak, azonban elk�sett: a csap�sok Sesshoumarut tal�lt�k el, aki a n� el� ugrott.

Kagura �s Aini is d�bbenten pislogtak. A sz�lboszork�ny t�rt mag�hoz el�bb; �jra t�madott. Aini kez�t tov�bbra is maga el�tt tartotta �s ez�ttal siker�lt is kiv�denie a csap�sokat, s�t, vissza is ir�ny�totta azokat Kagur�ra. A telekin�zis erej�vel sok mindenre k�pes volt.

Kagura – miut�n eltal�lta saj�t sz�lpeng�j�nek egyike – �gy d�nt�tt, visszavonul; egyel�re. B�cs�z�ul az�rt m�g odaki�ltott a n�h�z:

– A f�lt�kenys�g luxus a magunkfajt�knak, ezt j�l jegyezd meg!

Aini arc�r�l semmit sem lehetett leolvasni. Megv�rta, m�g Kagura elt�nik a horizonton, csak azt�n hajolt le Sesshoumaruhoz. A kutyad�mon v�rtj�t �tszak�totta a sz�lpenge �s a mellkas�t is megsebezte. Aini megvizsg�lta a s�r�l�st: nem t�nt t�l s�lyosnak, azonban jelent�sen lelass�totta �ket.

– P�r �ra �s begy�gyul – �g�rte meg Sesshoumaru.

– P�r �ra �s r�nk esteledik... – n�zett r� �lesen Aini. – Mondd csak, mi�rt ugrott�l el�m? Meg tudtam volna...

– Magadat v�deni? – fejezte be helyette a mondatot a f�rfi. – Elk�pzelhet�, de nekem nem eg�szen �gy t�nt.

– De akkor is, mi�rt...?

– M�r jobban vagyok, induljunk! – t�p�szkodott fel Sesshoumaru, �s elfogadta Aini fel� ny�jtott seg�t� karj�t. Azt�n esz�be jutott m�g valami:

– Mire c�lzott Kagura?

– Nem tudom... mikor is? – �rtetlenkedett Aini, pedig j�l sejtette, mire gondolt Sesshoumaru.

– A f�lt�kenys�ggel kapcsolatban... – a f�rfi �sszeh�zta a szem�ld�k�t. – Tal�n f�lt�keny volt�l r�?

– Ugyan m�r! Ne nevetess! Mi�rt lenn�k �n f�lt�keny?! – Aini kacagott, de val�j�ban, bel�l �rz�kenyen �rintett�k e szavak. „Igen, pontosan azt �reztem, mikor R�d n�zett, Sesshoumaru.” gondolatait azonban nem k�t�tte a d�mon orr�ra.

A d�lut�n tov�bbi r�sze fesz�lt csendben telt. Aini kicsit �ssze volt zavarodva. Arra gondolt, tal�n Sesshoumaru megkedvelte �t, ez�rt ugrott el�... de akkor meg mi�rt annyira h�v�s vele mindig? Na �s a k�rd�se... pont a l�nyegre tapintott r�.

A kutyaszellem azon fel�l, hogy pr�b�lt �rr� lenni a mellkas�ban �rzett f�jdalmon – ami, ahogy telt az id�, egyre jobban siker�lt neki –, ha lehet, m�g ink�bb �sszezavarodott. T�nyleg, minek is ugrott el�? Mert f�lt, hogy valami baja esik. De ilyet m�g eddig senki ir�nt sem �rzett. Mag�ban pedig teljess�ggel lehetetlen titul�lta a gondolatot �s elutas�totta, hogy netal�nt�n megkedvelte volna Ainit. „Vajon komolyan gondolta-e a v�lasz�t, mikor r�k�rdeztem, mire c�lzott Kagura?” t�prengett mag�ban. Nem �rtette a n� reakci�it �s ez zavarta... valamint, azt is �rezte, hogy azzal a nevet�ssel, amivel v�laszolt, valami nem volt rendben. „Olyan volt, mintha...”

– Ha meg�rkezt�nk, ell�tom a sebed – jelentette ki Aini ellentmond�st nem t�r� hangon, mik�zben f�lbeszak�totta a f�rfi gondolatmenet�t.

�gy is tett, ahogy �g�rte; alig �rkeztek meg, Jyaken ura el� szaladt �s meglepve vette �szre, hogy Sesshoumaru p�nc�lzata nem �p, a kutyad�mon is megs�r�lt, valamint, hogy egy n� t�rsas�g�ban �ll�t be.

– Jyaken... �gy h�vnak, ugye? – k�rdezte Aini, mik�zben bek�s�rte Sesshoumarut. – Hozz valami k�tszert �s langyos vizet!

– De... nagyuram? – n�zett t�tov�zva a f�rfira Jyaken.

– Csin�ld!

– Azonnal! – Sesshoumaru szolg�ja r�gt�n elrohant, s mire a k�t d�mon bel�pett a kast�lyba �s le�ltek, addigra m�r vissza is t�rt.

– K�sz – biccentett oda Jyakennek Aini, mik�zben elvette a k�tszert �s a langyos vizes t�lat. Jyaken elrohant valahov�, � pedig Sesshoumaruhoz fordult:

– Le kell venni a v�rtedet �s a kimon�dat, hogy ell�ssam a sebedet.

– Begy�gyul.

– J�, de kitiszt�tani csak ki kell...

Sesshoumaru morgott valamit, de v�g�l megtette, amit Aini k�rt t�le. A n� alig p�r perc alatt k�szen volt.

– Na, �gy m�r sokkal jobb, nem? – mosolyodott el bizonytalanul Aini, mik�zben az utols� sim�t�sokat v�gezte a f�rfi seb�n. M�r �ppen el akarta venni a kez�t, mikor Sesshoumaru megfogta a csukl�j�t.

Aini k�rd�en n�zett r�. Sesshoumaru szeme szokatlan f�nyben csillogott. A n� kicsit megszeppenve pislogott r�, fogalma sem volt r�la, mit akarhat t�le a d�mon.

Sesshoumaru jobban �rezte mag�t most, hogy Aini m�r le�polta a s�r�l�s�t, �s hi�ba pr�b�lta figyelmen k�v�l hagyni azt a fura, sz�m�ra eddig ismeretlen �rz�st is, mely egyre csak n�vekedett benne, mi�ta el�sz�r megl�tta �t. Eddig elfojtott �rzelmei �s �szt�nei azonban most m�r nem hagyt�k magukat elnyomni. Arc�val lassan k�zel�tett Aini� fel�, mik�zben gyeng�den mag�hoz h�zta a n�t m�sik kez�vel.

Ainit meglepte ez a v�ratlan reakci�, de nem ellenkezett. Ajkuk lassan �ssze�rt �s egy gyeng�d, �mde szenved�lyes cs�kban forrtak �ssze...

– Sesshoumaru nagy�r! – az idilli pillanatnak egy �les ki�ltoz�s vetett v�get.

Aini gyorsan arr�bb h�z�dott �s �rezte, ahogy elv�r�s�dik, de igyekezett �rr� lenni �rz�sein. Megk�sz�r�lte a tork�t �s m�g azel�tt feltett egy elterel� k�rd�st, miel�tt Jyaken oda�rt volna hozz�juk.

– Volt sz� valami pihen�sr�l, nem? El�ruln�d, hol pihenhetek le?

– Persze – Sesshoumaru r�viden eligaz�totta �t, mire Jyaken is oda�rt.

– K�sz�n�m – mosolyodott el f�radtan Aini. Nem is vette �szre, mennyire kimer�lt az ut�bbi n�h�ny napban. K�nyelmesen bandukolva indult el szob�ja fel�, mik�zben m�g hallott egy tompa puffan�st, azt�n pedig Sesshoumaru inger�lt hangj�t:

– Mit akarsz, Jyaken?!

Aini tov�bb gondolkodott. A Narakuval val� harc, azt�n a medveszellem, v�g�l Kagura... nem csoda h�t, hogy alig hajtotta a p�rn�j�ra a fej�t, r�gt�n el is aludt. Nagyon f�radt volt. De �lm�ban mosolygott; �gy aludt el, hogy k�zben Sesshoumaru cs�kj�ra gondolt...