20. �r�kk� �lni

A Nap lassan lefel� araszolt a l�t�hat�ron. Narancsba �lt�z�tt a t�j. Keleten m�r felkelt a Telihold. A cseresznyefa vir�gait a k�t f�ny egyszerre festette s�rg�ra �s ez�stre. Egy n� �llt a sziklap�rk�nyon. N�zte a naplement�t. Hossz�, h�feh�r haja finoman lengett a sz�lben. Karcs�, t�r�keny alakja biztosan, szil�rdan fordult a f�ny fel�. Kecses vonal� arc�n alig l�tszott az id� nyoma, csup�n sz�rke szem�nek nyugodt csillog�sa �rulkodott kor�r�l. Gy�ny�r� volt.

A halk l�ptek zaj�ra megfordult. Egy ez�sthaj�, fiatal f�rfi �llt el�tte. Arany szemei az �v�be f�r�dtak. Megsimogatta a n� arc�t. Az feln�zett r�. Hangja gyenge suttog�s volt csup�n.

- Biztos, hogy ezt akarod? 

A f�rfi r�mosolygott. �t�lelte, mag�hoz szor�totta. Majd a szem�be n�zett ism�t.

- Soha semmire nem v�gytam m�g jobban.

A n� l�bujjhegyre �llt, s a f�rfi lehajolt. Gyeng�den cs�kolt�k egym�st, hosszan, nagyon hosszan. K�r�tt�k ez�st t�z izzott fel, s bebor�totta eg�sz test�ket. A n� ism�t fiatal volt, s a f�rfi szenved�lyesen �t�lelte… A l�ngok kihunytak. A lenyugv� Nap, s a felkel� Hold f�ny�ben csillog� por sz�llt az �g fel�. A sziklap�rk�ny f�l�tt, a hegyen, n�gy alak �llt. Egy fi�, s h�rom l�ny. Lehajtott fejjel figyelt�k, amint a nappal �jjelre v�lt. Majd megfordultak, hogy elmenjenek. De m�g egyszer, visszan�ztek. K�t csillag ragyogott az �gen, egym�s mellett.

Halk, gy�ny�r� dal sz�llt a sz�llel, mely meg�rintette a lelkeket, k�rbevette a vil�got, s v�g�l, elhalt. Sesshoumaru �s Sana� hosszan, nagyon hosszan cs�kolt�k egym�st. A lemen� Nap, s a felkel� Hold f�ny�ben. Ez�st t�z �lel�s�ben. A v�gtelenben.

Nem �rom azt, hogy v�ge. Hisz a t�rt�net nem �ll meg velem egy�tt. Benn�nk �l. S folyik tov�bb. �r�kk�.(Yoru)