2. r�sz: Ellopott Shikon darab

Sakur�nak �s Kayounak rengeteg megbesz�lnival�ja (pontosabban pletyk�lnival�ja) volt, �s m�g k�s� �jjel is �bren voltak.

Egy t�gas szob�t foglaltak el; m�g az este elej�n egy pokr�cot ter�tettek le �s azon �ld�g�ltek vagy �pp fek�dtek, a plafont b�mulva �s besz�lgettek. V�g�l azt�n sz�ba ker�lt Kayou �s Sesshoumaru viszonya is. Sakura nagyon meg�r�lt, mikor megtudta a h�rt, bar�tn�je gyermeket v�r. Olyan volt neki Kayou, mintha az �destestv�re lenne.

Azonnal t�lt�tt maguknak egy �jabb poh�r italt �s koccintott vele. Azt�n �gy, ahogy volt, hanyatt fekve kortyolgatni kezdte, mire Kayou mordult egyet. � is hanyatt fek�dt, de fel kellett �lnie, ha nem akarta sz�tfolyatni innival�j�t.

– Mi van? – pislogott �rtatlanul Sakura, k�t korty k�z�tt.

– A te er�ddel ez k�nnyen megy... – felelte Kayou, mik�zben � is beleivott pohar�ba; hangj�ban �rezni lehetett n�mi keser�s�get.

– Ugyan! Mi van a ti�ddel?

– Nekem? Nekem nincs er�m – r�zta meg a fej�t a k�rdezett. – Csak az ap�mt�l �r�k�lt bot van a seg�ts�gemre... meg az ez�st szalagok, �s egy darabig m�g a bennem n�vekv� gyermek k�pess�gei, de azok nem a saj�tjaim.

– Na ne mondd m�r! – k�ny�k�lte �l�helyzetbe mag�t Sakura. – �n eml�kszem... nehogy azt mond, elfelejtetted m�r az er�idet!

Kayou �sszer�ncolta a homlok�t. �rezte, igazak bar�tn�je szavai, de valami megg�tolta abban, hogy megbizonyodhasson efel�l.

– �desap�d �s Zanukoro sokszor edzettek veled... nem hiszem, hogy elfelejtetted volna...

– Nem eml�kszem.

– T�nyleg �gy van, vagy csak nem akarsz eml�kezni? – k�rdezte �lesen Sakura. Komoly arccal n�zett bar�tn�j�re. Kayou kicsit feszengett, azt�n s�hajtott egy m�lyet.

– Nem tudom – felelte csendesen.

– Na, gyere, fek�dj vissza, erre biztos eml�kszel m�g!

Ism�t mind a ketten a plafont b�mult�k, de csak a fej�k volt egym�s mellett, mert ellenkez� ir�nyban fek�dtek. Sakura felemelte a mutat�ujj�t �s k�r�zni kezdett vele a leveg�ben.

– Igen...! – csillant fel Kayou szeme, s k�vette bar�tn�je p�ld�j�t. – Erre eml�kszem!

Hamarosan egy ez�st szalag tekeredett ki a mutat�ujj�b�l, de mikor Sakura megl�tta, �sszer�ncolta a homlok�t �s meg�ll�totta.

– Nem, nem ezt – r�zta meg a fej�t.

– Hanem? – pislogott Kayou.

– A fonalat.

– A fonalat...?! – Kayou nem volt biztos benne, mit v�r t�le bar�tn�je.

– Igen, az ez�st fonalat, amivel b�rmit k�pes vagy feldarabolni! – felelte t�relmetlenkedve Sakura.

Kayou nem v�laszolt neki, csak elt�ntette a szalagot. Egy eml�kk�p villant be neki, mikor haszn�lta az ez�st fonalat. Minden f�j� �rz�st, ami ezzel az eml�kkel volt kapcsolatos, f�lres�p�rt �s igyekezett megid�zni r�gen haszn�lt erej�t.

Hamarosan egy kis ez�stfon�l – amit alig lehetett l�tni – tekerg�z�tt ki mutat�ujj�b�l, a plafon fel�, spir�lis alakban. Sakura el�gedetten elmosolyodott �s � is k�r�zni kezdett ujj�val a leveg�ben, mire a fonal meghajlott �s ir�nyt v�ltoztatott. Kayou pr�b�lta ir�ny�tani, de nem siker�lt neki.

– H�, te csal�! – b�kte meg kicsit bar�tn�je fej�t. – Ez nem �r...

Sakura nem felelt, csak elmosolyodott, s alig f�l percen bel�l egy vir�g lebegett a fej�k felett, amit az ez�st fon�l rajzolt ki. Kayou is elmosolyodott. Azt�n egyszerre kezdtek el nevetni.

A saj�t hangjukt�l nem hallott�k, ahogy Sesshoumaru egyre k�zelebb �r hozz�juk, v�g�l megjelenik az ajt�ban. Az ajt� ny�l�s�ra lettek figyelmesek. Mindketten odakapt�k a fej�ket �s beletelt n�h�ny m�sodperc�kbe, mire ki tudt�k venni az ajt�ban �ll� alakot. Sesshoumarun csak a hakam�ja volt �s kimon�ja, melyet l�tszott, hogy sebtiben kapott fel.

– Kayou... – sz�lalt meg m�ly hangj�n. – Pihenned k�ne.

A megsz�l�tott m�g egy pillanatig f�rk�szte az arc�t, azt�n fel�llt �s odas�t�lt hozz�. Ek�zben nem vette �szre, hogy elengedte a kontrollt az ez�st fonal f�l�tt. De alig tett p�r l�p�st, Sakura hangja figyelmeztette erre.

– Kayou... – egy kis f�lelem �rz�d�tt a hangj�n.

Bar�tn�je visszafordult �s l�tta, hogy Sakura telekinetikus erej�vel pr�b�lja visszatartani a f�l�tte lebeg� ez�st fonal alkotta vir�got, de az egyre csak k�zeledett hozz�.

– �... – sz�gyellte el mag�t Kayou. – Bocsi – azzal egy k�zlegyint�ssel elt�ntette a fonalat, mire Sakura fel�lhetett �s hitetlenkedve cs�v�lta meg a fej�t.

Miut�n besz�lt Sesshoumaruval, Kayou vissza�lt bar�tn�je mell�, aki m�g mindig furcs�n n�zett r�.

– Nagyszer�... majdnem f�ldarabolsz �s csak annyit tudsz mondani, hogy „�, bocsi!” – ut�nozta kicsit g�nyosan Kayou hangj�t.

– J�, de... – � azonban nem tudta befejezni, mert egy p�rna csap�dott az arc�nak hangos puffan�ssal. – Ez meg egy aljas orvt�mad�s volt!

Azt�n mindketten megint nevetni kezdtek, de �gyeltek r�, ne legyenek olyan hangosak, nehogy Rint vagy valaki m�st fel�bresszenek.

*

K�t l�ny ballagott hazafel� terh�vel az erd�b�l. A k�tr�l hoztak vizet, mindkettej�k kez�ben egy-egy v�d�rnyi volt. M�r megszokt�k a v�zhord�st, ami mindennapos rutin volt sz�mukra, �gy a s�ly, amit egy hasonl� kor� fiatal l�ny alig b�rt volna el, nekik m�r meg sem kottyant.

Csendben voltak, nem besz�lgettek. Az id�sebb azon gondolkodott, mit k�sz�tsen h�g�nak �s mag�nak vacsor�ra, a fiatalabb pedig figyelte a lepk�ket �s a k�l�nf�le, ezernyi sz�nben pomp�z� vir�gokat. M�r esteledett, �gy n�v�re felgyors�totta a temp�t, amit igyekezett a kicsi is tartani.

M�r majdnem el�rt�k a falu �s az erd� hat�r�t, mikor valami furcs�t vettek �szre. Az �t sz�l�n hagyt�k a v�dr�ket �s egy kicsit beljebb mentek a rengetegbe, hogy l�ss�k, mi az. Meglepve vett�k �szre, hogy egy n� fekszik eszm�letlen�l a f�k t�v�ben. Hossz�, aranyl� haj�n ezernyi sz�nben j�tszott a lemen� Nap sugarai, �s �gy t�nt, mintha b�k�sen aludna, b�r a ruh�j�n l�v� v�r�s folt ezt er�sen c�folta.

– Jaj, szeg�ny...! – sikkantott fel a fiatalabbik l�ny, aki tal�n nyolc�ves lehetett. – Seg�ten�nk kell neki! Biztos f�jhat az a seb...

Az id�sebb nem v�laszolt, csak k�zelebb l�pett hozz� egyet, hogy jobban szem�gyre vehesse. Nem volt benne biztos, de az �szt�nei azt s�gt�k neki, egy szellemmel van dolguk, azonban, mivel a megjelen�s�n semmi erre utal� jelet nem l�tott (legfeljebb aranysz�n� haj�t), v�g�l s�hajtott.

– Rendben van – biccentett. – De akkor te viszed mind a k�t v�dr�t, �n pedig megpr�b�lom �t felemelni.

– J� – mosolyodott el sz�lesen h�ga, aki nem is sejtette, mennyire neh�z dolga lesz a k�t teli v�d�r v�zzel, de egyetlen egy panaszsz� sem hagyta el az ajk�t a h�tral�v� �ton.

Mikor n�v�re – aki lehetett tal�n tizenn�gy – felemelte a n�t, meglepve tapasztalta, hogy sokkal k�nnyebb, mint gondolta volna. M�r bes�t�tedett, mire el�rt�k a falu hat�r�t, �gy mindenki m�r bez�rk�zott otthon�ba �s senkinek sem t�nt fel furcsa t�rsas�guk.

Szerencs�re k�zel volt a kunyh�juk �s gyorsan besiettek, miel�tt valaki m�gis megl�tn� �ket. K�t kis szob�b�l �llt a lakhely�k; az egyikben egy sz�les �gy volt, a m�sikban pedig f�zhettek �s egy asztal volt, k�t sz�kkel.

Az id�sebbik �vatosan lefektette a n�t az egyetlen �gyra, ami a kunyh�ban volt, azt�n pedig ell�tta a sebeit, amennyire tudta. Tulajdonk�ppen egyetlen egy hatalmas v�g�s volt az oldal�n, ami m�g a h�t�n is folytat�dott – tal�n kard nyoma lehetett, ebben nem volt biztos a l�ny –, �s az arany sz�n�, tekerg�z� jelben is tartott m�g egy kicsit a s�r�l�s. Miut�n v�g�l bek�t�zte a sebet �s betakarta a n�t, elvett m�g n�h�ny pokr�cot a szob�ban �ll� kisasztalr�l �s kiment a helyis�gb�l. Csendesen csukta be maga m�g�tt az ajt�t, nehogy fel�bressze �t.

A s�t�ts�g lassan, l�p�senk�nt eloszlott �s visszanyerte eszm�let�t. Csigalass�s�ggal t�rt�nt minden, �gy �rezte, mintha egy lass�tott felv�telben szerepelne �s nem tudta felgyors�tani norm�l temp�ra. Az oldala m�g mindig f�jt, de m�r sokkal jobban �rezte mag�t, mint el�tte. Meg�rintette a seb�t, hogy �rezze, m�g mennyi id�re van sz�ks�ge a teljes fel�p�l�shez, de legnagyobb meglepet�s�re k�tszert tapintott. Szemei azonnal kipattantak �s k�r�ln�zett. Egy idegen helyen tal�lta mag�t, idegen szagok k�zt. Viszont v�gre minden visszanyerte eredeti sebess�g�t.

�vatosan kikelt az �gyb�l �s az ajt� fel� indult, mert zavar� hangokat hallott. Elfojtott ki�lt�sok sz�r�dtek ki m�g�le. Mikor oda�rt, k�v�ncsian kinyitotta az ajt�t. K�t l�ny h�tr�lt az egyik fal fel�, mik�zben f�rfiak pr�b�lt�k sarokba szor�tani �ket. Ahogy megn�zte a k�t �rtatlan l�nyt, meg�rezte szagukat �s tudta, hogy �k l�tt�k el a sebes�l�seit, hiszen a h�zban is mindenhol az �ket �rezni.

– Mit jelentsen ez? – pr�b�lta kiegyenes�teni a h�t�t, de m�g mindig voltak f�jdalmai.

A f�rfiak fel� kapt�k a fej�ket, szem�kben moh� csillog�s l�tszott. Ekkor vette csak �szre, mikor v�gign�zett mag�n, hogy csak egy szoknya van rajta, fel�l pedig csak a k�t�sek takarj�k el azokat a r�szeket, melyekre nyilv�n k�v�ncsi volt a f�rfisereg. Egyik�k magabiztos l�ptekkel megindult fel�.

– Nocsak, egy asszony... ha j�l viselkedik, a l�nyokat megk�m�lj�k, igaz, fi�k? – sz�lt h�tra a v�lla f�l�tt, de egyre csak k�zel�tett. T�rsai but�n heher�szve b�logattak.

– T�nj innen! – h�zta fel undorodva az orr�t a n�.

– Velem asszony �gy nem besz�lhet! Most megfize... – a f�rfi tork�n akadt a sz�, ahogy a n� elkapta az egyik karj�t �s f�l k�zzel, k�nnyed�n csavarni kezdte.

– T�njetek innen, haland�k! – sziszegte fenyeget�en a n�, s m�g v�rt egy hossz� pillanatot, azt�n elengedte a f�rfi karj�t. Arca elk�nzott volt �s kih�tr�lt a kunyh�b�l, mik�zben odavetette t�rsainak, hogy induljanak el.

A n� szikr�z� szemekkel k�vette a t�voz� alakokat, s mikor v�gre kiker�ltek a l�t�ter�b�l, f�radtan d�lt oda az ajt�f�lf�hoz, mik�zben behunyta szemeit. Kimer�lt volt, a sebei m�g mindig nem gy�gyultak meg, ennek a haland�nak a megf�leml�t�se t�bb er�t vett ki bel�le, mint gondolta. Neszez�st hallott maga k�r�l, s kinyitotta szem�t. A nagyobbik l�ny �llt el�tte, s h�l�san n�zett fel r�:

– K�sz�nj�k, asszonyom!

Nem v�laszolt, csak felszegte a fej�t.

– Tess�k, vegye el, hogy ne f�zzon! – ny�jtott oda egy pokr�cot apr� kezeivel a kisebbik l�ny.

A n� egy hossz� pillanatig farkasszemet n�zett vele, azt�n elvette t�le, majd visszaindult a szob�ba.

– Asszonyom... – kezdte t�tov�n a nagyobbik l�ny, mik�zben a n� maga k�r� kanyar�totta a pokr�cot. Most megfordult �s k�rd� tekintettel n�zett r�juk.

– Ha j�l l�tom, megint felszakadt a h�t�n a seb... ell�tom... – hangja bizonytalanul csengett, mintha nem lenne biztos mondanival�j�ban.

A n� biccentett, azt�n le�lt az �gyra. A nagyobbik l�ny k�tszert keresett, m�g a kisebbik vizet hozott be, azt�n n�v�re neki�llt, hogy ism�t ell�ssa a sebet. Mikor az arany sz�n� jelhez �rt a nedves kend�vel, a n� felszisszent.

– Sajn�lom! – szabadkozott a l�ny.

– A jel... megs�r�lt? – el�sz�r sz�lt hozz�juk a n�, mi�ta itt volt.

– Igen, de csak egy kicsit... a v�g�s az oldal�n nagy, �s... egy kicsit megs�rtette a jelet is – biccentett a l�ny, mire a n� gondterhelten s�hajtott egyet. – De biztosra veszem, hogy rendbe fog j�nni! – tette hozz� gyorsan; �gy �rezte, valami b�ztat�t kell mondania.

B�r � nem l�thatta, a n� halv�nyan elmosolyodott. Egy darabig csend volt, azt�n megk�rdezte:

– Mi a neved?

– Tara vagyok... – felelte a l�ny, mik�zben m�r az utols� sim�t�sokat v�gezte a k�t�sen, azt�n t�tov�n hozz�f�zte:

– Megtudhatom az �n nev�t, asszonyom?

– Sz�l�ts Araninak.

*

– Inuyasha, nem pihenhetn�nk le egy kicsit? Csak �t percre �lljunk meg, k�rlek! – n�zett r� k�ny�r�gve Kagome.

– Nem hagyhatjuk, hogy az a nyavaly�s megl�gjon! – ellenkezett a f�lszellem.

– M�r megtette... – mutatott r� a l�nyegre Miroku.

– ���... musz�j erre �lland�an eml�keztetned?

– T�nyleg lepihenhetn�nk... Inuyasha, az�rt nek�nk is vannak korl�taink! – jegyezte meg Sango.

– Feh! Ti, haland�k csak lelass�totok! – h�zta fel az orr�t Inuyasha.

– Tudod, most pont �gy besz�lsz, mit Sesshoumaru! L�tszik, hogy testv�rek vagytok! – ki�ltott r� s�rt�d�tten �s m�rgesen Kagome.

– �s akkor mi van? Igazam van, vagy tal�n nem?

– FEKSZIK! – ord�totta torkaszakadt�b�l a l�ny; t�bb s�rt�st m�r nem b�rt lenyelni. – Most pedig a haland�k k�v�ns�ga szerint lepihen�nk, te pedig lenyugszol!

Inuyasha morgol�dva t�p�szkodott fel a f�ldr�l �s t�r�k�l�sben le�lt, egy kicsit messzebb a t�bbiekt�l.

– V�gre! – s�hajtott Sango, s j�les�en ny�jt�zkodott egyet, azt�n �ccse fel� fordult, aki �pp lem�szott Kirara h�t�r�l. – Hossz� �t volt, nemde?

Kohaku b�lintott, s le�lt n�v�re mell�. Ek�zben Kagome kotor�szni kezdett a t�sk�j�ban, hogy eb�det k�sz�tsen. Miroku odal�pett mell� �s seg�tett kicsomagolni az instant �teleket.

– Kagome, ne vedd magadra, amit Inuyasha mondott...

– Ugyan, ki foglalkozik vele...?

– L�tom, hogy b�nt – mondta komolyan a szerzetes. – Teljesen m�sk�pp viselkedik, mi�ta az �kk�szil�nkot ellopt�k...

– Szil�nkot? Egy hatalmas darabot!

– Igen-igen... de ez a viselked�s nem neked sz�l, hanem annak a d�monnak – magyar�zta t�relmesen Miroku.

– K�sz, hogy fel akarsz vid�tani – s�hajtott Kagome, s szomor�an elmosolyodott. – De att�l m�g, hogy ez t�rt�nt, nem k�ne �gy viselkednie velem... vel�nk... mindannyiunkkal.

– Egyet�rtek... de csak annyit tehet�nk, hogy megpr�b�ljuk toler�lni... – s�hajtott Miroku.

– Hmm... mintha � olyan nagyon pr�b�lkozna ezzel...

Inuyasha v�gighallgatta az eg�sz besz�lget�st, s hi�ba tagadta el�sz�r, be kellett l�tnia, hogy bar�tainak igaza van. Minden d�he �s keser�s�ge, valamint csal�dotts�ga �s b�ntudata rajtuk csattant, akik a legk�zelebb �llnak hozz�. Pedig val�j�ban az � hib�ja volt, csakis az �v�, hogy az a hatalmas darab �kk� elt�nt... h�la annak az arrog�ns d�monnak, Takamarunak...

Folytat�sa k�vetkezik...